Kárpátalja, 2007. július-december (7. évfolyam, 28-52. szám)

2007-09-21 / 38. szám

ai Kárpátalja I _ ________________________2007 szeptemm­ber 21.____________________________HÉTVÉGI AGYTORNA Keressük a poént! Helyezze el a felsorolt szavakat, betűcsoportokat - kettő kivételével - az ábrában! Segít­ségül egy szót előre beírtunk. A kimaradó két szóból a vicc csattanóját állíthatja össze. - Jean! Hozza az íjamat és a lovamat! - Minek, uram? Kétbetűsek: AD, AR, AS, EK, ÉR, HA, HE, ID, IT, KA, KO, LÉ, OÓ, RA, SA, TA, YN. Hárombetűsek: ADA, ÁDI, AGA, ALE, ÁLÉ, ARA, ARD, BÁL, BÉR, DEK, DZP, EGE, ÉKE, EKI, ELA, ÉLE, ERA, ETA, FÉH, ILA, ÍZE, JAJ, KEH, KOR, LÉP, LIK, MÁK, MAT, MÉN, OTÓ, RÁT, TÉL, TEL, TLT, UZI, ZET. Négybetűsek: ARAB, ÁRAM, ARAT, ARID, AZAZ, BIKA, BOGI, ÉGET, EZEK, HAJÓ, KAJA, LAKÁ, ÓLOM, ORIK, RÓNA, RINO, TEKE, UTÁL, VÁRA. Ötbetűsek: ADÓZÓ, AKARÓ, A KOMA, ALATT, ALÓLA, ÁLMOS, ANIKÓ, ÉLETE, AMIRE, ARATÓ, ÁTADÓ, ELEMI, ELÍRÓ, EMELŐ, FALAT, HALÁL, ILIKE, KALAP, KO­ROM, MARAD, MOTOZ, ÓBORA, ROHAN, TOLAT, TRÓJA. Hatbetűsek: AKIKET, BÉRELJ, ETALON, KARDOT, KILÓRA, OKOZAT, RABOLÓ, SERÉNY, SZÁLLÓ, SZAVAZ, VAGYOK. Nyolcbetűsek: CSÁKÓKAT, MARATONI, SZAVATOL, TELERAKÓ. Kilencbetűsek: HATÁROZAT, JÓRA VALÓT. Összeállította: Papp Géza Betti ügyes mozdulattal ki­húzta íróasztala fiókját, és bele­tett egy kopott ecsetet. A fiók lakói: a ceruzák, a hegyező, az ecsetek, a festékek, a körző, a vonalzók, a radírok már nyugo­vóra tértek, mert későre járt az idő. Ilyenkor általában senki nem szokta zaklatni őket. Bosszúsak is lettek, amiért megzavarták esti nyugalmukat. - Ki van itt? - szólt a sa­rokból a tízes ecset. Ő volt a legnagyobb, a legvastagabb, ezért a fiókban mindenki tisz­telte őt. Ő volt a király. - Ecset vagyok - felelt szerényen a jövevény. - Milyen ecset az, ame­lyiknek nincs haja? - mondta gúnyolódva a király. - És milyen mocskos vagy! - mérte végig fintorog­va a kilences számú ecset. Őt is tisztelet övezte, mert ő volt a nagyherceg. - Nagyon szégyellem, hogy piszkos vagyok, de az én száramat már nehéz tisztán tartani, mert igen sokféle fes­tékkel volt dolgom. - Nahát, és milyen görbe a tested?! - szólt közbe a vonalzó. - Miért hoztak ide közénk? Jobb lett volna, ha kidobnak a szemeteskosárba téged, úgysem érsz egy fabatkát sem! - harso­gott felháborodva a körző. - Nem tudhatom, hogy Bet­tinek milyen tervei vannak ve­lem - mondta sértődötten az ecset. - Milyen tervei le­hetnek egy ilyen ócs­ka, ütött-kopott ecsettel - fintorog­tak a fiók lakói. Másnap reggel Betti kihúzta a fió­kot, és kiemelt belőle egy ceruzát, egy radírt, egy nyolcas ecsetet és egy doboz festéket. A többiek irigykedve szemlélték a kiválasz­tott tárgyakat, ők is szerettek vol­na tenni valamit, már megunták a tétlenséget. A kilences ecset csi­­títgatta izgatott szomszédait: - Ne szomorkodjatok, bará­taim, eljön az idő, amikor Betti minket is elővesz a fiókból, de téged, vén ecset, soha! Újra beesteledett. Betti hely­re tette a reggel kiválasztott tár­gyakat, csak a festéket hagyta az asztalon. - Vajon mit akar vele? - töp­rengtek a fióklakók. Később újra kinyílt a fiók, és lakói érdeklődve hallgatták ki Jankovics Mária rajza Betti és a mamája beszélgetését. - Ma rajzórán a tanár néni új festési eljárást mutatott be ne­künk. Pointillizmusnak nevezte. Ez francia szó, annyit jelent: pon­tozás. A festés lényege, hogy nem hagyományos ecsetvonással fes­tünk, hanem színes pontokkal. Nagyon érdekes lehet. A tanár néni azt ajánlotta, hogy otthon próbáljuk ki. Egy használt ecset végére tekerjünk vattát, majd mártsuk a festékbe! Van egy öreg ecsetem, én is kipróbálom. Betti izgatottan kotorta elő a kopott ecsetet, és követte tanár nénije utasításait. Festett egy körtét és egy almát. A mamája elégedetten szemlélte a képet. Annyira megtetszett az édesap­jának, hogy nyomban a falra erősítette. A munka végeztével Betti helyére rakta a festéket és az ecsetet. A festék örömében dal­ra fakadt. Fióktársai csodálkoz­va firtatták, mitől lett ilyen jó­kedvű. A festék átszellemülten felelte: - Mióta ide kerültem a bolt­ból, még egyetlen egyszer sem festettek velem ilyen könnyedén és érdekesen. Mindezt az öreg ecsetnek köszönhetem. A fiúk lakói szégyellték, hogy oly lekicsinylően bántak a jövevénnyel. Először a hegyező szólalt meg: - Ha öreg létedre ilyen szé­pen tudsz festeni, milyen csodá­kat művelhettél ifjú korodban? Kérlek, mesélj az életedről! Az ecset gondolkodott egy kicsit, majd beszélni kezdett: - Nem mindig álltam isko­lás gyerek szolgálatában. Egy­kor híres festő munkaeszköze voltam. A mester vizes papír­ra festett. Ezt nagyon kedvel­tem, mert így kevésbé vette igénybe a dús hajamat. Sok mindent festettünk: tájképet, csendéletet, embereket, állato­kat. Számtalan kiállításon vet­tünk részt itthon és külföldön is. A gazdámnak sok jó ecse­te volt, de mindegyik közül engem szeretett a legjobban, csodaecsetnek nevezett. A minap iskolások látogatták meg a festőm műhelyét. Pa­pírt, festéket és ecsetet adott a gyerekeknek, és azt mondta nekik, hogy fessenek fenyő­fát. Én Bettihez kerültem. Rit­ka hajammal csodaszép tűle­velű fenyőfát festettünk. A mester elégedetten szemlélte az alkotásokat. A munka vé­geztével Bettinek ajándéko­zott engem. Bár öreg, kopott ecset vagyok, de még tudok festeni. Örülök, hogy ezt ma este is bizonyítani tudtam. Igaz, ma nem a fejemmel fes­tettem, mint általában, hanem a lábammal, méghozzá csiz­mában, mert Betti vattát tekert rá, hogy egy új módszert pró­báljon ki. A fiúk lakói meghatódva hallgatták a történetet. Az öreg ecset példája arra tanítot­ta őket, hogy nem illő lenézni az ismeretlent és megszólni másokat, mert a régi, elkopott tárgyak is lehetnek hasznosak. Túrák Angéla Az elkopott ecset Kitöltőcske Ha jól dolgoztál, a ki­emelt oszlopban egy költöző madár nevét olvashatod. Meghatározások: 1. Na­gyon meleg, 2. Megver, 3. Cine­ge, másképpen, 4. Fejfedő, 5. Nincs kocsi nélküle, 6. Szóba hoz. 4. 5 . ________________ Spi , f 1, 2. 3. Játék a betűkkel A megadott szavak betűi­nek átrendezésével próbált összerakni egy-egy férfi vagy női nevet. RONDA­­BOGÁR - TIED - ÁSTAM­ Keressük a poént!: -Tőlem agyon is lőheti... Földrajzi kiegészítő: Besz­terce, egri, szigeti, lőcsei. Számokból vers: Szól a pacsirta fönn lebegvén S az égiekhez közeledvén: Érzem szelíd lehelleted, Üdvözlek, oh szép kikelet!

Next