Kárpátalja, 2011. július-december (11. évfolyam, 26-52. szám)
2011-07-22 / 29. szám
AKTUÁLIS Össze kell tartanunk, hogy a magyar szabadság pislákoló őrlángját megtartsuk Kárpátalján Turul-2011 (Folytatás az oldalról) velünk maradt, ahogy velünk ma Az ünnepségnek különös áradt a Nagyságos Fejedelem is. A emelkedett hangulatot kölcsönzött fejedelmet nem feledő kárpátaljai a Nagy Csaba vezette vajai tároga- magyarság érdeme, hogy az 1906- tósok Rákóczi korát idéző muzsiban emelt emlékmű 22 éve ismét áll kaja. Hívó szavukra vonult fel a - emlékeztetett a helyettes államtitszoborhoz Tiszaújlak irányából a kár., Az első emlékhely dombjának tiszaújlakiak menete, akik az Esze földjébe 38 megyéből hoztak földet, Tamás térről, az egykori sóház elől indultak, miután a helyi galambászok 150 galambot röptettek fel a magasba. A menet élén a Salánki íjászkor kuruc kori viseletbe és huszáruniformisba öltözött csapata vonult kezükben ünnepi zászlókat tartva. A himnuszok eléneklése után Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke a szervezők nevében a megjelentek között köszöntötte Répás Zsuzsannát, a Magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért fele- Iős helyettes államtitkárát és Nagy I Bércét titkárságvezetőt, Bácskai Józsefet, a Magyar Köztársaság Ungvári Főkonzulátusának főkonzulját, Tóth Istvánt, a Magyar Köztársaság Beregszászi Konzulátusának főkonzulját, dr. Tilki Attilát, a Magyar Országgyűlés képviselőjét, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Seres Jánost, a Kárpátaljai Református Egyház esperesét, Oleg Ljubimovot, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnökét, Árvai Erzsébetet, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal apparátusának vezetőjét, Bocskai Istvánt, Nagyszőlős polgármesterét, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagóguszövetség és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnöét, Popovics Pált, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöét, Ladiszlav Lecovicsot, a Kárátaljai Ruszinok Szövetségének enökét, Sin Józsefet, a KMKSZ öregszászi Középszintű Szerverének elnökét, Gulácsy Gézát, a MKSZ Munkácsi Középszintű tervezetének elnökét, Kilb Józfet, Tiszaújlak polgármesterét, Sih Bálintot, Tiszapéterfalva pontmesterét, Virág Lászlót, a MKSZ Tiszapéterfalvai Alapervezetének elnökét, Bencze Adolfot, a KMKSZ Tiszaújlaki alszervezetének elnökét. Barta József javaslatára megjelentek néma főhajtással ilékeztek a nemrég elhunyt dr. ás Kálmánra, a Rákóczi-főisa rektorára, a KMKSZ Ungvári Népszintű Szervezete elnökére, nek halálával a kárpátaljai másságot pótolhatatlan veszteség Ünnepi beszédében Répás zsanna felidézve Rákócziko,s a magyar népnek a fejedenevével fémjelzett küzdelt, rámutatott: a szabadságharc mszáz éve a majtényi síkon eljőtt, de a szabadság iránti otthon vágy, amely olyannyira jelez bennünket, magyarokat, s bár én most itt hivatalosan csak 19 megye szívből jövő köszönetét tolmácsolhatom, mindannyian tudjuk, hogy a Kárpát-medence számos szegletéből érkeznek folyamatosan ide magyar testvéreink, hogy leróják tiszteletüket a szabadságharc első győztes ütközetének helyszínén”-fogalmazott. Az anyaország üdvözletét tolmácsolva a szónok elmondta: „Tudom, a magyarság sorsa, az önfenntartás küzdelme itt a legkeményebb feladat a Kárpát-medencében. A magyar kormány továbbra is minden tőle telhetőt megtesz az itt élő magyar közösségek támogatása, megerősítése, boldogulása érdekében. El kell mondjam, hogy a különösen a kommunista terror idején rettenetesen nehéz évtizedeket megélt 160 ezer fős kárpátaljai magyarságra példaként tekintünk az egész Kárpát-medencében. Példa számunkra az itt élő magyar közösségek életereje, ahogyan példa a magyar nyelv és identitás őrzése tekintetében is, hiszen az összes Kárpát-medencei közösség közül itt a legcsekélyebb az asszimiláció mértéke.” „Mondjuk ki ma itt, Tiszaújlakon: mi, magyarok, akiket összeköt a közös sors, nyelv és kultúra, összetartozunk, bárhol is éljünk a Kárpátmedencében vagy a kerek világon. Erősítsük meg összetartozásunkat közösségeink kölcsönös megismerésével, egymás felkarolásával, a rászoruló magyar közösségek vagy egyének támogatásával. Töltsön el minket annak tudata, hogy nemzetünkben hatalmas erő és tartalékok vannak” - mondta Répás Zsuzsanna. Oleg Ljubimov, a Nagyszőlősi Járási Tanács elnöke az ünneplőket köszöntve arról beszélt, hogy a Turul-ünnepség a szabadságot, a függetlenség szellemét szimbolizálja. A Turul szárnyai alatt összegyűlt ruszinok, ukránok, magyarok, szlovákok és románok egyesültek, hogy mindegyikük küzdjön a maga államáért, a maga függetlenségéért, a maga jogaiért, fogalmazott. Bár a felkelés elbukott, az idő megmutatta, hogy a szabadság szellemét lehetetlen megölni, legyőzni, mondta, hozzátéve: a szabadságnak ez a szelleme vezetett ahhoz, hogy független és nagy államok alakulhattak. Ladiszlav Lecovics, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke felszólalásában mindenekelőtt az előtte szóló beszédére reagálva jelezte, hogy a Rákóczi-szabadságharcban a ruszinok és a magyarok harcoltak együtt. A szónok, emlékeztetve a két nép évszázados közös történelmére arról beszélt, hogy ruszinok és magyarok ma is szeretnének békében élni a saját földjükön. Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a Rákóczi-szabadságharc 1711-es lezárása és a kárpátaljai magyarság rendszerváltás utáni története között vonva párhuzamot arról beszélt, a Turul-ünnepség megfelelő alkalom arra, hogy elgondolkodjunk a helyi magyarság mai törekvéseinek elfojtására tett kísérletekről, közösségünk erőtartalékairól, amelyeknek köszönhetően folytatni tudja küzdelmét jogaiért. Mint kifejtette, nem véletlen, hogy csak a szolganép kifejezés létezik, a szolganemzet nem, mert a nemzet vagy szabad, vagy éppen küzd a szabadságáért. Az a közösség, amely már beletörődött abba, hogy nem nyerheti vissza szabadságát, többé nem nemzet, hanem szolganép - tette hozzá. A KMKSZ elnöke szerint, amikor megpróbálnak megsemmisíteni egy nemzetet, rendszerint nem a fizikai megsemmisítés a cél, hanem annak elérése, hogy a közösség minden tagja beletörődjék a szolgasorsba. Nem a puszta létet kifogásolják, hanem a tömegből való kitűnést: légy észrevehetetlen. Az ember, a nép, ha nem ragaszkodik ahhoz, hogy egyedi, önálló, szabad legyen, nem több, mint árnyék az éjszakában, azaz nem látható, hangsúlyozta Kovács Miklós, aki szerint szabadságküzdelemről beszélve nem véletlenül emlegetik a messziről látszó lángot. Mint fogalmazott: „Nekünk ezt a lángot kell őrizni, amelyet el akarnak takarni.” Ukrajnában sem a magyarság kiirtása a cél, fogalmazott a szónok, hanem az, hogy a magyarok együtt, azaz közösségként ne látsszanak, legyenek árnyék az éjszakában, „legyünk szürkeség ebben a nyomorúságos rabló ukrán világban”. Kovács Miklós rámutatott: a két hatalompárt ruszin, „ukránt játszó” kárpátaljai vezetői mélyen gyűlölik egymást, abban azonban megegyeznek, hogy mindketten utálják a magyarokat. A közelgő parlamenti választások kapcsán máris megegyeztek abban, hogy ne legyen magyar egyéni választási körzet, illetve azokban a körzetekben, ahol nagy számban élnek magyarok, ne indulhasson eséllyel magyar jelölt - fogalmazott a KMKSZ elnöke. Hozzátette: a szabadság egyik formája, hogy ezekről a kérdésekről „ne csak a konyhában”, egymást közt beszélhessünk, a Turul-ünnepség jelentőségét éppen az adja, hogy nyíltan kimondjuk a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos igazságokat. Megvizsgálva a szabadság lángjának helyzetét, azt látjuk, hogy a kárpátaljai magyarok egy jelentős hányada, akiknek ezt a lángot táplálni illene azzal, hogy gyermekeiket magyar iskolába, szavazataikat magyar pártra adják, „mit ad nekem a KMKSZ?!” csatakiáltással pár nappal azután, hogy visszaigényelte a vízumdíjat, 150 hrivnyáért leszavaz valamelyik ukrán maffiózó pártjára - mutatott rá a szónok. Ez a hamu, salak legalább annyira veszélyezteti a magyar szabadság őrlángját, mint az itteni ukránt játszó maffiózók és az ezeknek a maffiózóknak mindenáron gazsulálni akaró magyarországi csinovnyikok ármánykodásai - tette hozzá. Az igaz magyaroknak ennek ellenére össze kell tartaniuk, hogy a magyar szabadság pislákoló őrlángját megtartsák Kárpátalján - zárta nagy tapssal fogadott beszédét Kovács Miklós. A szónoklatokat követően az ünneplő közönség elénekelte a Szózatod majd mindenki elhelyezhette koszorúit és virágát az emlékmű talapzatán. A továbbiakban a tiszapéterfalvi Kokas banda szórakoztatta a lelkes közönséget magyar népzenével. hk Kárpátalja__ _______________________SATBSST"_________________^ Rodostóból hozták a facsemetét A Turul-ünnepséget követően került sor annak a platánfacsemetének az ünnepélyes elültetésére, amelyet az ismert extrém sportoló, Hidvégi-Üstös Pál egyenesen Rodostóból szállított a Turul-emlékműhöz. Az előzményekről tudni kell, hogy Hidvégi-Üstös Pál elhatározta: a Rákóczi-szabadságharc lezárása, a szatmári béke 300. évfordulója alkalmából kerékpárral járja végig a szabadságharc legfontosabb helyszíneit Rodostóból indulva. Az út során számos településen egy-egy kisebb távra többen is csatlakoztak hozzá. A sportoló és csapatának tagjai június 28-án indultak útnak Rákóczi utolsó lakhelyétől, az emlékmenet távja mintegy 3100 kilométert tett ki. Indulás előtt a túra résztvevői és a kezdeményezés támogatói fákat ültettek Rodostóban a Rákóczi-emlékműnél, de magukkal is vittek facsemetéket a hosszú útra. Hidvégi-Üstös Pál egy-egy marék földet is hozott magával az emlékmenet helyszíneiről, és ebbe ültette el a fákat több településen a védnökök bevonásával. A kerékpáros és kísérői július 17-én, a Turul-ünnepség napján érkeztek Tiszapéterfalva és Tiszaújlak határába, a Turul-emlékműhöz, ahol ünnepélyesen elültették a magukkal hozott facsemeték egyikét dr. Tilki Attila parlamenti képviselő, Fehérgyarmat polgármestere, a kezdeményezés egyik fővédnöke, valamint dr. Orosz Ildikó, a KMPSZ elnöke, a kárpátaljai fővédnök, továbbá az akció kárpátaljai koordinátorai és a fácska későbbi gondozói - Barta József, a KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezetének elnöke, Virág László, a KMKSZ Tiszapéterfalvi Alapszervezetének elnöke, Bencze Rudolf, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetének elnöke társaságában, szcs A tiszaújlakiak egész nap ünnepeltek Szabadtéri koncertek a sóháznál. A Turul-emlékműnél tartott megemlékezést követően tovább ünnepeltek a tiszaújlakiak: a helyi KMKSZ-alapszervezet mindenkit vendégül látott egy bográcsgulyás erejéig, majd a történelmi időket látott tiszaújlaki sóház mögötti parkban élvezhették az érdeklődők a Beregszász Dixieland Band kiváló zenéjét. Akadtak olyanok, akik táncra is perdültek. A beregszászi zenekar után a tiszapéterfalvai Kokas banda lépett a közönség elé, Kokas Krisztina és ifj. Kokas Károly pedig magyar népi táncokat adtak elő. A közönség soraiban ott volt a 66 éves nagypaládi Balog Kálmán is, aki az egyik utolsó képviselője a híres tiszaháti cigányprímásoknak. Kálmán bácsi maga is beállt a bandába és eljátszott két tüzes csárdást. Majd tudósítónknak elmondta: „Tizenkét éves koromban már bandát vezettem, és csak nemrég hagytam abba, mert már nem bírok sokáig állni a betegségeim miatt. Prímás volt az apám is, és sokat tanultam az újlaki nagy zenészektől, Csűri Józsitól, Murzsa Gyulától és másoktól. Én zeneiskolába nem jártam, írni olvasni nem tudok, csak tisztán hallás után muzsikálok. De ha jön valaki régi nótákat gyűjteni, felvételeket csinálni, azok mind hozzám jönnek. Kokas Karcsiéknak is sok-sok régi nótát én adtam át el.” Bencze Rudolftól, a tiszaújlaki KMKSZ-alapszervezet elnökétől pedig megtudtuk: „Harminc éve nem voltak hasonló szabadtéri koncertek Újlakon. Örülök neki, hogy sikerült most megszervezni, és folytatni szeretnénk eztán minden évben, ha sikerül. Úgy gondolom, hogy a munka mellett időnként a tiszaújlakiaknak is ki kell kapcsolódniuk. Ha jól láttam, a dixielandzene sokaknak tetszett. A Kokas zenekar pedig a hagyományos magyar népzenénket játssza, mely - mint az itt felcsattanó tapsból is érzékelhető - egyre népszerűbb. Ma két külön helyszínen volt a vendéglátás és a két koncert, de van a KMKSZ tulajdonában egy kisebb park, amelyet nemrég rendbehoztunk. Ott szeretnénk egy szabadtéri színpadot felállítani, ahol a jövőben több hasonló programot is tudnánk majd szervezni a tiszaújlaki és környékbeli lakosság számra” - mondta el lapunknak az elnök. Radó Zsolt