Kárpátalja, 2015. július-december (15. évfolyam, 27-53. szám)

2015-07-17 / 29. szám

AKTUÁLIS Karpatalja MN­* kiüss«? 17 Turul-ünnepség huszonötödször Nem félünk, nem mondunk le jogainkról Az akkor még zajló munkácsi fegyveres konfliktus ellenére is a bi­zakodás és a kollektív jogainkért való közös kiállás jellemezte idén a kár­pátaljai magyarság hagyományos Turul-ünnepségét Tiszaújlak határá­ban, a Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájának emléket állító Turul-emlékműnél. A Kárpátaljai Ma­gyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által idén 25. alkalommal megrende­zett Tisza-parti ünnepségre ezúttal a háborús helyzet és a gazdasági nehézségek ellenére a szokásosnál is többen jöttek el. Az ünnepség a tiszaújlaki egykori Sóház falánál, Esze Tamás kuruc briga­­déros emléktáblájánál kezdődött, ahol Bencze Rudolf, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszervezetének elnöke idézte fel a tiszaháti felkelés és a Rákóczi-sza­badságharc első győztes csatájának körülményeit. Elmondta továbbá, hogy 2012-ben felállítottak egy újabb emlék­táblát, amelyre rá vannak vésve azoknak a tiszaújlaki férfiaknak a nevei, akik csatlakoztak a szabadságharchoz. Az emléktáblák megkoszorúzását köve­tően a résztvevők a hagyományoknak megfelelően gyalogmenetben vonultak végig a nagyközségen, át a Tiszán túlra, a Turul-emlékműhöz. A menet élén a Kész Barnabás vezette salánki ha­gyományőrzők kuruc kori viseletbe és huszáruniformisba öltözött csapata, fel­díszített szekerek és díszes lovaskocsik vonultak, illetve a megemlékezésre kerékpárral érkezett aknaszlatinai Takár Károly (Katyó) extrémsportoló a vele tartó magyar fiatalokkal. A vonulókkal együtt gyalogolt a beregszászi Pirigyi Gergely, aki tárogatón Rákóczi korabeli dallamokat játszott. Az emlékműnél a himnuszok elének­­lése után Barta József, a KMKSZ alelnö­­ke köszöntötte az ünnepség vendégeit, közöttük Csutora Zsoltot, Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériumá­nak helyettes államtitkárát, Jakab Istvánt, a Magyar Országgyűlés alelnökét, a MAGOSZ elnökét, Tilki Attila ország­­gyűlési képviselőt, Bácskai József és Szalipszki Endre ungvári és beregszászi magyar főkonzulokat, dr. Papp Csabát, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kor­mányhivatal jegyzőjét, Péter Juditot, a Nagyszőlősi Járási Közigazgatási Hivatal elnökét, Hídvégi Üstös Pált, a Tisza nagy­követét, aki július másodikén Kőszegről rajtolva 800 kilométert futott, hogy a Kárpát-medencei települések polgárait egy zászló alá hívja Kárpátaljáért, Nagy Bélát, a Kárpátaljai Református Egyház­­kerület főgondnokát, dr. Orosz Ildikót, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövet­ség (KMPSZ) és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, a Kárpátaljai Megyei Tanács képviselőjét, Vladiszlav Lecovicsot, a Kárpátaljai Ru­szinok Szövetségének elnökét, valamint a KMKSZ vezető tisztségviselőit. Barta József felszólítására egy­perces néma főhajtással emlékeztek a rendezvény résztvevői az ukrajnai harci cselekmények áldozataira. Csutora Zsolt, a magyar Külgazdasá­gi és Külügyminisztérium keleti nyitásért felelős helyettes államtitkára ünnepi be­szédében kiemelte: „Mindenki számára köztudott, hogy jelenleg a magyarság önfenntartásáért vívott harca Kárpátalján állítja a legnagyobb kihívás elé az itt élő­ket. Biztosíthatom azonban önöket, hogy a magyar kormány továbbra is minden tőle telhetőt megtesz az itt élő magyar közösségek támogatása, megerősítése érdekében. Az anyaország és az itt élő magyarság legfontosabb közös ügye Ukrajna fejlődésének, stabilitásának biztosítása és európai integrációjának előmozdítása.” A külgazdasági és kül­ügyminisztérium helyettes államtitkára fontosnak nevezte, hogy újra és újra megemlékezzünk kiemelkedő előde­inkről, és fejet hajtsunk az előttünk járó nemzedékek előtt, akiktől „örökül kaptuk nyelvünket, hazánkat, sőt életünket is.” Péter Judit, a Nagyszőlősi Járási Álla­mi Közigazgatási Hivatal elnöke köszön­tő beszédében kiemelte a magyar ember jól ismert kompromisszumkészségét. Elmondta, bízik abban, hogy a mostani nehéz helyzetből is találunk kiutat, jövőre elfelejtjük a mostani a rossz eseményeket Végül mindenki számára békés és nyu­godt hónapokat és éveket kívánt. Ladiszlav Lecovics, a Kárpátaljai Ruszinok Szövetségének elnöke felszó­lalásában hangsúlyozta, nekünk - ruszi­noknak és magyaroknak - Kárpátalján nem kell félnünk, bármi és bárki fenyeget is minket, mert ez a mi földünk, mi itthon vagyunk. Elmondta, a ruszinok azt szeret­nék, ha Ukrajna továbbra is fennmaradna, de mint nép, jogokat követelnek maguk­nak, iskolákat, gimnáziumot akarnak, mint ahogy az a magyar és csehszlovák időkben volt. Lecovics köszönetet mondott Orbán Viktornak és a magyar államnak a Kár­pátaljának nyújtott támogatásokért. Kije­lentette: „Nekünk nem kell háború! Mire az nekünk? Kiért harcoljunk? Azokért, akik fent lopják a pénzt, a mi gyerekeinket meg koporsóban küldik haza? Erőszakkal senkit nem vihetnek a Donbászra!” Dr. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsának képviselője ünnepi beszéde kezdetén köszönetet mondott a jelenlévőknek, hogy a nyugtalanító hírek ellenére jelen­tős számban részt vesznek a KMKSZ ünnepségén. Kijelentette: „Az, hogy itt vagyunk együtt, azt jelenti, hogy mi nem félünk itt, Kárpátalján magyarnak lenni.” Rákóczi életművét bemutatva kiemelte­­ a nagyságos fejedelem személyiségének köszönhető, hogy a különböző társadalmi és rendi érdekeket kiegyenlítve egységbe tudta tömöríteni az akkori Magyarország népét. A magyar szabadság eszméjéért nemzetiségi és felekezeti különbség nélkül, egyként harcolt a főnemes, a köznemes és a jobbágy. Ritka pillanata volt az a magyar történelemnek, hasonlót utána 1848-ban és 1956-ban élhetett meg a magyarság. Brenzovics László többek között kiemelte, a kelet-ukrajnai háború, a lét­bizonytalanság rányomja bélyegét a kár­pátaljai magyarság életére, amit tovább súlyosbítottak a halálos áldozatokkal és sebesülésekkel járó munkácsi esemé­nyek. Ezek az események felvetik az ukrán állam felelősségét abban, hogy miként történhetett meg mindez, hogyan engedhették be a megye területére a fegy­vereseket - mutatott rá, megjegyezve, hogy az is érthetetlen, miért nem fogták még el a fegyvereseket egy nappal a lövöldözés után. „Azonban nem szabad emiatt félnünk. Reméljük, hogy az erő­szakot mielőbb lokalizálják, és sokan elgondolkodnak azon, hogy ha az állam nyilvánosan deklarálja azt, hogy Európá­hoz kíván csatlakozni, akkor nem engedi meg az önbíráskodást, azt, hogy illeték­telenek fegyverhez jussanak, hogy ezek a személyek veszélyeztessék a polgárok biztonságát. Jogbiztonság, jogállamiság, a törvények betartása, rend, a terrorizmus felszámolása nélkül nincs Európa. Egy olyan állam törekedhet csak oda, amely ezeket tiszteletben tartja, és nem mellé­kesen tiszteletben tartja a nemzetiségek jogait is.” Brenzovics emlékeztetett arra, hogy a kárpátaljai magyarság nem mond le a közösségként való fennmaradásához szükséges jogainak kiharcolásáról. „To­vábbra is igényeljük, hogy a közigazga­tási reform keretében Kárpátalján létre­jöjjön egy olyan járás, amely egyesíti a magyarlakta községeket, fenntartjuk kö­vetelésünket, hogy biztosítsák a magyar nyelv használatára vonatkozó jogainkat az ukrán nyelvtörvénynek megfelelően, igényeljük egy olyan szerv létrehozását, amelynek átadják a magyar tannyelvű oktatási intézmények irányítását, köve­teljük a sztálinizmus kárpátaljai magyar áldozatainak rehabilitálását, történelmi egyházaink elkobzott vagyonának visz­­szaadását” - emlékeztette a jelenlévő­ket, akik mindezt nagy tapssal fogadták. A politikus kifejtette: a kárpátaljai magyarság nehéz hónapok, sőt lehet, hogy nehéz évek elé néz, mégis van remény, mert a közösség sok támogatást kap céljai megvalósításához, elsősor­ban a vele szolidáris Magyarország, a magyar kormány, a magyar nemzet részéről. Úgy vélte, az európai szer­vezeteknek is oda kell figyelniük arra, hogy a kelet-ukrajnai konfliktus békés rendezése során az ukrán állam bizto­sítsa a kisebbségek, köztük a kárpátaljai magyarság jogait. A Turul-ünnepségen elhangzott szó­noklatok között a 12 éves muzsalyi Jakab Dániel, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium diákja nagy átéléssel szavalt hazafias verseket, amiért nagy tapsot kapott a jelenlévőktől. A Turul-ünnepség a Szózat eléneklé­­sével ért véget, majd mindenki elhelyez­hette koszorúit és virágait az emlékmű talapzatán. Ezt követően a jelenlévők nagyobb része Tiszapéterfalvára ment, ahol részt vett a KurucFeszten, mások a Tiszaújlaki KMKSZ-alapszervezet ren­dezvényére igyekeztek, amelyre a Sóház mögötti téren került sor. Radó Zsolt ------ | A menet átvonul a Tisza-hídon­­ Dr. Brenzovics László elhelyezi a KMKSZ koszorúját az emlékművön

Next