Kárpátalja, 2017. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

2017-02-09 / 6. szám

Könyvbemutató az ungvári megyeházán Bereg vármegye első magyar feliratú pecsétje Nyíregyháza után Ung­­váron is bemutatták febru­ár 7-én a Bereg vármegye 1836. évi kiváltságlevelét feldolgozó díszkötetet. A kiadvány nemcsak kultúr­történeti szempontból je­lentős, jó példája az utóbbi években a magyar és az ukrán levéltáros szakma kö­zött kialakult gyümölcsöző együttműködésnek. A forrás hamarosan digitális formá­ban is elérhetővé válik. A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára és a Kárpátaljai Állami Levéltár közös munkája eredmé­nyeként jelent meg az a kötet, amely Bereg vármegye pecsétjé­nek az 1836-os oklevélben történő megerősítését teszi minden érdek­lődő számára elérhetővé. A pecsét különlegessége, hogy a felirat már magyarul olvasható rajta a korábbi latin helyett. A latin nyelvű okle­vél szövege pedig három nyelven, magyarul, ukránul és angolul ta­lálható a kiadványban. A díszes kivitelű kötetet elő­ször február 6-án, hétfőn mutatták be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Me­gyei Levéltár nyíregyházai épüle­tében, majd másnap Ungváron. Ungváron a szervezők a Magyar Nemzeti Levéltár és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár munkatársainak népes küldöttségét a Kárpátaljai Állami Levéltár Minaji utcai központi épületében fogadták, ahol a ma­gyarországi szakemberek megis­merkedhettek az ukrajnai levéltár helyzetével. Dr. Mikó Zsuzsanna, a Ma­gyar Nemzeti Levéltár főigaz­gatója tudósítónknak elmondta, azért fontos ez a kiváltságlevél, amelyen ez a Bereg vármegyei pecsét található, mert „ez csak a beregszászi levéltárban maradt fönn, nálunk a magyar levéltá­rakban, sajnos, nem. Ezért tartjuk fontosnak, hogy egy ilyen szép kiadvány formájában megjelen­hetett. A magyar feliratú pecsét használatának engedélyezése jelentős lépcsőfoknak számított a reformkor törekvései között, a korabeli magyar jogi és politikai viszonyokat kiválóan tükrözi. Segít megérteni, hogy korábban milyen jogokat és kötelezettsé­geket jelentett a pecséthasználat, illetve a magyar nyelv használata megtestesíti a reformkori magyar öntudatra ébredést”. A főigazgató asszony elmondta továbbá, hogy az Ukrán Állami Levéltári Szol­gálattal kötött megállapodások keretében a levéltári dokumen­tumok digitalizálásában, illetve a levéltári anyaghoz kapcsolódó jegyzékek készítésében szorosan együtt tudnak működni. Ugyan­is a kárpátaljai levéltárakban őrzött levéltári anyag jelentős része magyar nyelvű, ezért is érdeke mindkét félnek az együtt­működés, illetve azért, mert a magyarországi levéltárakban a digitalizálás európai színvonalú, annak a módszertanát, illetve technikai hátterét tudják biztosí­tani az itteni levéltárak számára. Már elkezdődött a kárpátaljai levéltári jegyzékek, az úgyneve­zett „opiszok” ukránról magyar nyelvre történő fordítása, illetve a fennmaradt kataszteri térképek digitalizálása zajlik. A továbbiak­ban a magyar fél eszközökkel és szakemberekkel is segíteni fogja fontos és értékes dokumentumok digitalizálását - hangsúlyozta dr. Mikó Zsuzsanna. Tetjana Baranova, az Ukrán Állami Levéltári Szolgálat elnöke elmondta: „Nekünk, levéltárosok­nak nagyon fontos feladatunk, hogy az általunk őrzött értékes okmányokat minél nagyobb kö­zönség számára be tudjuk mutatni. A ma itt bemutatásra kerülő dísz­kiadványunk szinte semmiben nem különbözik az ugyancsak bemutatásra kerülő eredetitől. A kiváltságlevél ékes bizonyítéka annak, hogy egy 1836-ban kelet­kezett okmányt milyen gondosan és milyen aprólékos munkával tudtak megőrizni a levéltári dol­gozók, hiszen ez egy nagyon bo­nyolult és nehéz feladat.” A könyv ünnepélyes be­mutatóján a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal kistermében a két ország vezető levéltárosainak, történészeknek és a sajtó képviselőinek jelenlétében Mihajlo Miszjuk, a Kárpátaljai Ál­lami Levéltár igazgatója köszön­tötte a két ország állami levéltárai­nak vezetőit, dr. Mikó Zsuzsannát és Tetjana Baranovát, valamint helyetteseiket, Vida László ungvá­ri magyar konzult, Szabó Istvánt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnökét, Kujbusné dr. Mécsei Évát, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára igazgatóját és munkatársait, valamint a Kárpát­aljai Megyei Állami Közigazga­tási Hivatal több főosztályának vezetőjét. A köszöntők során a felszó­lalók kiemelték, a közös munka gyümölcse nemcsak a most be­mutatott kötet, hanem a magyar­ukrán kapcsolatok javulása is. El­hangzott, hogy a most megjelent kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap és a Külgazdasági és Kül­ügyminisztérium támogatásával jöhetett létre. A kötetet dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezető tanára mutatta be a jelenlévőknek, hangsúlyozva a pecsét felira­tának jelentőségét, hisz ez volt Bereg vármegye első magyar nyelvű felirattal ellátott pecsétje, ugyanis korábban, a középkortól a vármegyei pecsétek felirata latin nyelvű volt. Ekkor Bereg vármegye az egy évvel korábban trónra lépett V. Ferdinánd magyar királytól kérte a magyar feliratú vármegyecímert, amelyet meg is kapott a király által kiállított kiváltságlevélben. A könyvbemutatón kiderült, hogy újabb közös kiadványok megjelentetését is tervezik a két ország levéltárosai. Radó Zsolt A Charta XXI Kárpátalján Emlékeznünk kell a Gulag borzalmaira A Charta XXI mozgalom a Kárpát-medence népeinek megbékélését tűzte ki célul az egységesülő Európában. Megálmodója Surján László magyar orvos, volt parla­menti képviselő, népjóléti miniszter, európai parla­menti képviselő, aki 2012 és 2014 között az EP alelnöke volt. A mozgalomhoz eddig 6600-an csatlakoztak, akik­nek mindössze a fele ma­gyar állampolgár, 15%-uk nem is magyar anyanyelvű. A Charta XXI nyilatkozatá­nak aláírói és a velük szimpati­zálók közül 70-en Kárpátalján jártak február 3. és 5. között, Sur­ján László vezetésével. A főként magyarországiakból álló csoport a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából felkereste Munkács Gulaggal kapcsolatos emlékhelyeit. A látogatók meg­koszorúzták a Rákóczi-kastély melletti emlékfalat és a mun­katábort túlélt Gulácsy Lajos református püspök emléktáblá­ját, majd ellátogattak a szolyvai emlékparkba, ahol ugyancsak koszorút helyeztek el a közpon­ti emlékműnél, valamint Raul Wallenberg emléktáblájánál. A kárpátaljai látogatás a Gulag eseményeit feltáró és Kárpátalja történetét felidéző konferenciával zárult Munkácson. Surján László lapunknak a Charta XXI mozgalom kapcsán elmondta, hogy 2009-ben fo­galmazta meg a megbékélési kiáltványt, 2010-ben bontottak zászlót Nagymegyeren, 2011- ben indították el honlapjukat, 2012-ben hirdették meg a Jean Monnet-esteket, és azóta megje­lent első könyvük is. „2009-ben felkértek arra, hogy tartsak egy trianoni em­lékbeszédet. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy lassan egy évszázad telt el, és az összes eddigi megoldási kísérletünk eredménytelen volt. Ekkor fo­galmazódott meg bennem, hogy egy egységesülő Európában nem azzal kell foglalkozni, hogy hol van a határ, és milyen fővárosban hozzák a törvényeket, hanem azzal, hogy milyen viszony van az emberek között. Azzal, hogy élhet-e a Kárpát-medencében mindenki úgy a szülőföldjén, hogy ott otthon érezhesse ma­gát. Ebben a politikusoknak van ugyan felelősségük, de a meg­oldás az egyes embereknél van. Ezért azt gondoltam, hogy egy civil mozgalmat kell elindíta­ni. A mozgalom nyilatkozatban megfogalmazott alapelveit mára már 6600 ember írta alá a Kárpát­medencében, közöttük magyar­­országi, határon túli magyarok és nem magyarok is - mondta el Surján László, hozzáfűzve: - Aki aláírja, az nem vállal kötelezett­séget, nem fizet tagdíjat; a moz­galomból nem lesz egyesület, különösen nem lesz párt. Ez egy civil mozgalom. A honlapot is lehet a magyar mellett olvasni uk­ránul, ruszinul, szerbül, horvátul, szlovénül, románul és szlovákul, és mindezekből az országokból, népekből vannak aláíró emberek. Mi azt szeretnénk, ha lenne egy Kárpát-medencei öntudat, és ezt kibővítjük egy közép-európai öntudattá.” A konferencián elsőként Surján László beszélt a Gulag­táborok borzalmairól, megál­lapítva, hogy 70 évvel ezelőtt a kárpátaljai magyar és német férfiak deportálása népirtás volt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nem lehet párhuzamba állítani a náci és a szovjet munkatábo­rokat. Auschwitz és a többi bor­zalom egyértelműen halálgyár volt, tehát a halálhoz vezető folyamatnak mintegy mellék­­terméke volt, hogy a foglyok dolgoztak. A Gulag esetében a túlhajtott munka mellékterméke volt, hogy meghaltak. Surján László beszélt arról is, hogy a ma Magyarországhoz tartozó Beregi- Tiszahát falvait, és Tiszaújlakkal szemben még három szatmári falut: Tiszabecset, Milotát és Uszkát 1945-ben ugyancsak a Szovjetunióhoz akarták csatolni Kárpátaljával együtt, onnan is vittek Munkácsra férfiakat az úgynevezett Kárpátaljai Nem­zeti Tanácsba, akik ugyancsak megszavazták, hogy településeik csatlakoznak Szovjet-Ukrajná­­hoz. 18 és 50 éves kor között minden férfit ,h­áromnapos mun­kával elhurcoltak az említett 23 településről is, illetve az otthon maradt, megfélemlített nőkkel és gyerekekkel aláírattak egy petíci­ót, miszerint önszántukból kérik, hogy a Szovjetunióhoz csatlakoz­hassanak - ahogy ez az 1980-ban 28 éves szociológus, Demszky Gábor ottani kutatásaiból kiderül. Később Kecskési Tollas Tibor­nak és a szövetséges Ellenőrző Bizottságnak köszönhetően a 23 falu mégiscsak Magyarország része maradhatott. De a történet jól jelzi a szándékot, a megszállt Kárpátalján igyekeztek megvál­toztatni az etnikai arányokat, akárcsak azokon a területeken, amelyekkel ki akarták bővíteni megyénket. Matl Péter munkácsi szob­rászművész családja történetét felidézve mutatta be a sztálini terror könyörtelenségét, valamint azokat a műalkotásait, amelyek­kel annak a korszaknak igyekszik emléket állítani. Popovics Béla munkácsi ta­nár, helytörténész előadásában igyekezett hallgatóságának be­mutatni mindazt a gazdagságot, amelyet ez a vidék adott az egye­temes magyar kultúrának, vala­mint kivetített fotók segítségével mutatta be Kárpátalja nevezetes­ségű és természeti szépségeit. A kárpátaljai látogatás bor­kóstolóval és a munkácsi várba tett kirándulással ért véget. dózsa Kárpátalja 2017. február 9. 1 Versajánló Természetesen ez a nyo­mozás akkor sikerülhet, ha a versbeli megszólalót azono­sítjuk a költővel, és a felté­telezett Mestert szintén költőnek gondoljuk. Olyannak, akivel jó barátságot ápolt Szabó Lőrinc, így leszűkül a kör, de a biztos nyom alighanem „a Hegyen” motívuma lesz. Ezt a nyomot egy ismert könyveim is megerősíti. Igen, Nemes Nagy Ágnes köny­véről van szó, A hegyi költő című kiadványról, melynek alcíme mindent elárul: Vázlat Babits lírájáról. Babits Mihály tehát a „barátom”, a Mester, akihez intézi szavait „a szelíd tanítvány”. Ám ha ennél egyszerűbb utat választunk, és föllapozzuk Szabó Lőrinc Vers és valóság című kötetét, kiderül, hogy tévedtünk. „A Hegyen” motívuma mást takar. Szabó Lőrinc ebben a könyvében tisztázza, hogy „a Hegyen” „célzás Jézusra, vagyis a szentségre”. A Mester ugyan Babits Mihály, ebben nem tévedtünk, ezt a Vers és valóság is alátámasztja, ám ezek szerint hegy és hegy között bizony nagy különbség van. Hát ennyire csalóka tud lenni egy-egy biztosnak hitt nyom... Penekófer János Első ránézésre a szo­katlanul hosszú sorok tűn­nek föl, mert Szabó Lőrincre ez nemigen jellemző. De A szelíd tanítvány egyébként fontos, ismert költemény, talán a szerző neve nélkül is rá tudnánk jönni a tanítvány és a „barátom” kilétére, akit a szerző megszólít versének legelején. Szabó Lőrinc A szelíd tanítvány Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom, hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek. Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla. Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet. Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni, a magányodat szeretem és lelked kételyeit, mert örök szomorúság borzong benned, mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem. Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem? Sokáig elvesztettelek, azért csábított a kentaurok és pogány nők hívása. Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még szégyenkezve és kissé tartózkodóan, mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer egészen kinyílni. Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Molnár Ferenc Munkatársak: Radó Zsolt, Kacsur Gusztáv, Lajos Mihály, Szaniszló Róbert, Váradi Enikő Szerkesztőségi titkár: Vorcsák Viktória Szedés és tördelés: Tóti­ Viktória, Gyurkovics Gabriella LAPUNK MEGJELENÉSÉT A BETHLEN GÁBOR ALAP TÁMOGATJA mti) Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Tel ./fax: 2-50-19, 2-44-32. E-mail: karphetlap@bereg.net.ua­­ Lapunk internetes változatának címe: www.karpataljalap.net Lapengedély száma: 30 Na: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. I Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: A-Print, Temopil, Teksztim­a u. 28. Ofszetnyomás. Példányszám: 13900. Rendelési szám: 84. Terjeszti a Kárpátalja Kft.­­ A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, s­ azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk.­­ A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. KapnaTOJiíío (Ha yropcbKÍH mobí) 3acHOBHHK i BH/iaBeiu>: TOB “KapiiarariHo” Fa jéra saeiioßaiia 18. 12. 2000 p. PercrpaiiiHHc cbí/ioutbo 3T .Ní 209 bííí 25. 12. 2000 p. BijiapyKOBaHo: «A-IlpiHT» 46400 m. Tepnonijib, Byji. TcKCTHJibiia, 28; Teji. (0352) 52-27-37. Hoiviep iaMOBJieiiHH: 84. Tapaac: 13900 mmm mm hmm mm mm m m i mm mmmm m m mmmmmmmm mmmmmmmmmmm i

Next