Kárpátalja, 2017. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
2017-02-09 / 6. szám
Könyvbemutató az ungvári megyeházán Bereg vármegye első magyar feliratú pecsétje Nyíregyháza után Ungváron is bemutatták február 7-én a Bereg vármegye 1836. évi kiváltságlevelét feldolgozó díszkötetet. A kiadvány nemcsak kultúrtörténeti szempontból jelentős, jó példája az utóbbi években a magyar és az ukrán levéltáros szakma között kialakult gyümölcsöző együttműködésnek. A forrás hamarosan digitális formában is elérhetővé válik. A Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára és a Kárpátaljai Állami Levéltár közös munkája eredményeként jelent meg az a kötet, amely Bereg vármegye pecsétjének az 1836-os oklevélben történő megerősítését teszi minden érdeklődő számára elérhetővé. A pecsét különlegessége, hogy a felirat már magyarul olvasható rajta a korábbi latin helyett. A latin nyelvű oklevél szövege pedig három nyelven, magyarul, ukránul és angolul található a kiadványban. A díszes kivitelű kötetet először február 6-án, hétfőn mutatták be a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár nyíregyházai épületében, majd másnap Ungváron. Ungváron a szervezők a Magyar Nemzeti Levéltár és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár munkatársainak népes küldöttségét a Kárpátaljai Állami Levéltár Minaji utcai központi épületében fogadták, ahol a magyarországi szakemberek megismerkedhettek az ukrajnai levéltár helyzetével. Dr. Mikó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgatója tudósítónknak elmondta, azért fontos ez a kiváltságlevél, amelyen ez a Bereg vármegyei pecsét található, mert „ez csak a beregszászi levéltárban maradt fönn, nálunk a magyar levéltárakban, sajnos, nem. Ezért tartjuk fontosnak, hogy egy ilyen szép kiadvány formájában megjelenhetett. A magyar feliratú pecsét használatának engedélyezése jelentős lépcsőfoknak számított a reformkor törekvései között, a korabeli magyar jogi és politikai viszonyokat kiválóan tükrözi. Segít megérteni, hogy korábban milyen jogokat és kötelezettségeket jelentett a pecséthasználat, illetve a magyar nyelv használata megtestesíti a reformkori magyar öntudatra ébredést”. A főigazgató asszony elmondta továbbá, hogy az Ukrán Állami Levéltári Szolgálattal kötött megállapodások keretében a levéltári dokumentumok digitalizálásában, illetve a levéltári anyaghoz kapcsolódó jegyzékek készítésében szorosan együtt tudnak működni. Ugyanis a kárpátaljai levéltárakban őrzött levéltári anyag jelentős része magyar nyelvű, ezért is érdeke mindkét félnek az együttműködés, illetve azért, mert a magyarországi levéltárakban a digitalizálás európai színvonalú, annak a módszertanát, illetve technikai hátterét tudják biztosítani az itteni levéltárak számára. Már elkezdődött a kárpátaljai levéltári jegyzékek, az úgynevezett „opiszok” ukránról magyar nyelvre történő fordítása, illetve a fennmaradt kataszteri térképek digitalizálása zajlik. A továbbiakban a magyar fél eszközökkel és szakemberekkel is segíteni fogja fontos és értékes dokumentumok digitalizálását - hangsúlyozta dr. Mikó Zsuzsanna. Tetjana Baranova, az Ukrán Állami Levéltári Szolgálat elnöke elmondta: „Nekünk, levéltárosoknak nagyon fontos feladatunk, hogy az általunk őrzött értékes okmányokat minél nagyobb közönség számára be tudjuk mutatni. A ma itt bemutatásra kerülő díszkiadványunk szinte semmiben nem különbözik az ugyancsak bemutatásra kerülő eredetitől. A kiváltságlevél ékes bizonyítéka annak, hogy egy 1836-ban keletkezett okmányt milyen gondosan és milyen aprólékos munkával tudtak megőrizni a levéltári dolgozók, hiszen ez egy nagyon bonyolult és nehéz feladat.” A könyv ünnepélyes bemutatóján a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal kistermében a két ország vezető levéltárosainak, történészeknek és a sajtó képviselőinek jelenlétében Mihajlo Miszjuk, a Kárpátaljai Állami Levéltár igazgatója köszöntötte a két ország állami levéltárainak vezetőit, dr. Mikó Zsuzsannát és Tetjana Baranovát, valamint helyetteseiket, Vida László ungvári magyar konzult, Szabó Istvánt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés alelnökét, Kujbusné dr. Mécsei Évát, a Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára igazgatóját és munkatársait, valamint a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal több főosztályának vezetőjét. A köszöntők során a felszólalók kiemelték, a közös munka gyümölcse nemcsak a most bemutatott kötet, hanem a magyarukrán kapcsolatok javulása is. Elhangzott, hogy a most megjelent kiadvány a Nemzeti Kulturális Alap és a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatásával jöhetett létre. A kötetet dr. Csatáry György, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanszékvezető tanára mutatta be a jelenlévőknek, hangsúlyozva a pecsét feliratának jelentőségét, hisz ez volt Bereg vármegye első magyar nyelvű felirattal ellátott pecsétje, ugyanis korábban, a középkortól a vármegyei pecsétek felirata latin nyelvű volt. Ekkor Bereg vármegye az egy évvel korábban trónra lépett V. Ferdinánd magyar királytól kérte a magyar feliratú vármegyecímert, amelyet meg is kapott a király által kiállított kiváltságlevélben. A könyvbemutatón kiderült, hogy újabb közös kiadványok megjelentetését is tervezik a két ország levéltárosai. Radó Zsolt A Charta XXI Kárpátalján Emlékeznünk kell a Gulag borzalmaira A Charta XXI mozgalom a Kárpát-medence népeinek megbékélését tűzte ki célul az egységesülő Európában. Megálmodója Surján László magyar orvos, volt parlamenti képviselő, népjóléti miniszter, európai parlamenti képviselő, aki 2012 és 2014 között az EP alelnöke volt. A mozgalomhoz eddig 6600-an csatlakoztak, akiknek mindössze a fele magyar állampolgár, 15%-uk nem is magyar anyanyelvű. A Charta XXI nyilatkozatának aláírói és a velük szimpatizálók közül 70-en Kárpátalján jártak február 3. és 5. között, Surján László vezetésével. A főként magyarországiakból álló csoport a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából felkereste Munkács Gulaggal kapcsolatos emlékhelyeit. A látogatók megkoszorúzták a Rákóczi-kastély melletti emlékfalat és a munkatábort túlélt Gulácsy Lajos református püspök emléktábláját, majd ellátogattak a szolyvai emlékparkba, ahol ugyancsak koszorút helyeztek el a központi emlékműnél, valamint Raul Wallenberg emléktáblájánál. A kárpátaljai látogatás a Gulag eseményeit feltáró és Kárpátalja történetét felidéző konferenciával zárult Munkácson. Surján László lapunknak a Charta XXI mozgalom kapcsán elmondta, hogy 2009-ben fogalmazta meg a megbékélési kiáltványt, 2010-ben bontottak zászlót Nagymegyeren, 2011- ben indították el honlapjukat, 2012-ben hirdették meg a Jean Monnet-esteket, és azóta megjelent első könyvük is. „2009-ben felkértek arra, hogy tartsak egy trianoni emlékbeszédet. Azon kezdtem el gondolkodni, hogy lassan egy évszázad telt el, és az összes eddigi megoldási kísérletünk eredménytelen volt. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy egy egységesülő Európában nem azzal kell foglalkozni, hogy hol van a határ, és milyen fővárosban hozzák a törvényeket, hanem azzal, hogy milyen viszony van az emberek között. Azzal, hogy élhet-e a Kárpát-medencében mindenki úgy a szülőföldjén, hogy ott otthon érezhesse magát. Ebben a politikusoknak van ugyan felelősségük, de a megoldás az egyes embereknél van. Ezért azt gondoltam, hogy egy civil mozgalmat kell elindítani. A mozgalom nyilatkozatban megfogalmazott alapelveit mára már 6600 ember írta alá a Kárpátmedencében, közöttük magyarországi, határon túli magyarok és nem magyarok is - mondta el Surján László, hozzáfűzve: - Aki aláírja, az nem vállal kötelezettséget, nem fizet tagdíjat; a mozgalomból nem lesz egyesület, különösen nem lesz párt. Ez egy civil mozgalom. A honlapot is lehet a magyar mellett olvasni ukránul, ruszinul, szerbül, horvátul, szlovénül, románul és szlovákul, és mindezekből az országokból, népekből vannak aláíró emberek. Mi azt szeretnénk, ha lenne egy Kárpát-medencei öntudat, és ezt kibővítjük egy közép-európai öntudattá.” A konferencián elsőként Surján László beszélt a Gulagtáborok borzalmairól, megállapítva, hogy 70 évvel ezelőtt a kárpátaljai magyar és német férfiak deportálása népirtás volt. Ugyanakkor megjegyezte, hogy nem lehet párhuzamba állítani a náci és a szovjet munkatáborokat. Auschwitz és a többi borzalom egyértelműen halálgyár volt, tehát a halálhoz vezető folyamatnak mintegy mellékterméke volt, hogy a foglyok dolgoztak. A Gulag esetében a túlhajtott munka mellékterméke volt, hogy meghaltak. Surján László beszélt arról is, hogy a ma Magyarországhoz tartozó Beregi- Tiszahát falvait, és Tiszaújlakkal szemben még három szatmári falut: Tiszabecset, Milotát és Uszkát 1945-ben ugyancsak a Szovjetunióhoz akarták csatolni Kárpátaljával együtt, onnan is vittek Munkácsra férfiakat az úgynevezett Kárpátaljai Nemzeti Tanácsba, akik ugyancsak megszavazták, hogy településeik csatlakoznak Szovjet-Ukrajnához. 18 és 50 éves kor között minden férfit ,háromnapos munkával elhurcoltak az említett 23 településről is, illetve az otthon maradt, megfélemlített nőkkel és gyerekekkel aláírattak egy petíciót, miszerint önszántukból kérik, hogy a Szovjetunióhoz csatlakozhassanak - ahogy ez az 1980-ban 28 éves szociológus, Demszky Gábor ottani kutatásaiból kiderül. Később Kecskési Tollas Tibornak és a szövetséges Ellenőrző Bizottságnak köszönhetően a 23 falu mégiscsak Magyarország része maradhatott. De a történet jól jelzi a szándékot, a megszállt Kárpátalján igyekeztek megváltoztatni az etnikai arányokat, akárcsak azokon a területeken, amelyekkel ki akarták bővíteni megyénket. Matl Péter munkácsi szobrászművész családja történetét felidézve mutatta be a sztálini terror könyörtelenségét, valamint azokat a műalkotásait, amelyekkel annak a korszaknak igyekszik emléket állítani. Popovics Béla munkácsi tanár, helytörténész előadásában igyekezett hallgatóságának bemutatni mindazt a gazdagságot, amelyet ez a vidék adott az egyetemes magyar kultúrának, valamint kivetített fotók segítségével mutatta be Kárpátalja nevezetességű és természeti szépségeit. A kárpátaljai látogatás borkóstolóval és a munkácsi várba tett kirándulással ért véget. dózsa Kárpátalja 2017. február 9. 1 Versajánló Természetesen ez a nyomozás akkor sikerülhet, ha a versbeli megszólalót azonosítjuk a költővel, és a feltételezett Mestert szintén költőnek gondoljuk. Olyannak, akivel jó barátságot ápolt Szabó Lőrinc, így leszűkül a kör, de a biztos nyom alighanem „a Hegyen” motívuma lesz. Ezt a nyomot egy ismert könyveim is megerősíti. Igen, Nemes Nagy Ágnes könyvéről van szó, A hegyi költő című kiadványról, melynek alcíme mindent elárul: Vázlat Babits lírájáról. Babits Mihály tehát a „barátom”, a Mester, akihez intézi szavait „a szelíd tanítvány”. Ám ha ennél egyszerűbb utat választunk, és föllapozzuk Szabó Lőrinc Vers és valóság című kötetét, kiderül, hogy tévedtünk. „A Hegyen” motívuma mást takar. Szabó Lőrinc ebben a könyvében tisztázza, hogy „a Hegyen” „célzás Jézusra, vagyis a szentségre”. A Mester ugyan Babits Mihály, ebben nem tévedtünk, ezt a Vers és valóság is alátámasztja, ám ezek szerint hegy és hegy között bizony nagy különbség van. Hát ennyire csalóka tud lenni egy-egy biztosnak hitt nyom... Penekófer János Első ránézésre a szokatlanul hosszú sorok tűnnek föl, mert Szabó Lőrincre ez nemigen jellemző. De A szelíd tanítvány egyébként fontos, ismert költemény, talán a szerző neve nélkül is rá tudnánk jönni a tanítvány és a „barátom” kilétére, akit a szerző megszólít versének legelején. Szabó Lőrinc A szelíd tanítvány Szebbek a szép tavaszi napoknál is, de szavaid, barátom, hidegek, mint a vas, és még az éjszakánál is ijesztőbbek. Minden este megáldalak álmaimban, te nem is tudsz róla. Nem is tudod, mennyire szeretem okos szemeidet. Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni, a magányodat szeretem és lelked kételyeit, mert örök szomorúság borzong benned, mikor a Megismerhetetlen ajtait nyitogatod előttem. Régóta enyém vagy. A Hegyen is te beszéltél velem? Sokáig elvesztettelek, azért csábított a kentaurok és pogány nők hívása. Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még szégyenkezve és kissé tartózkodóan, mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer egészen kinyílni. Kárpátalja Megbízott főszerkesztő: Molnár Ferenc Munkatársak: Radó Zsolt, Kacsur Gusztáv, Lajos Mihály, Szaniszló Róbert, Váradi Enikő Szerkesztőségi titkár: Vorcsák Viktória Szedés és tördelés: Tóti Viktória, Gyurkovics Gabriella LAPUNK MEGJELENÉSÉT A BETHLEN GÁBOR ALAP TÁMOGATJA mti) Címünk: Beregszász, Korjatovics u. 3/2. Levélcím: 90202 Beregszász, Pf.: 38. Tel ./fax: 2-50-19, 2-44-32. E-mail: karphetlap@bereg.net.ua Lapunk internetes változatának címe: www.karpataljalap.net Lapengedély száma: 30 Na: 209 Lapalapító és kiadó: Kárpátalja Kft. Ungvári járás, Szűrte, Rákóczi út 43. I Igazgató: Sepella Erzsébet Készült: A-Print, Temopil, Teksztima u. 28. Ofszetnyomás. Példányszám: 13900. Rendelési szám: 84. Terjeszti a Kárpátalja Kft. A lapunk címére beérkező kéziratok közlésének és szerkesztésének jogát fenntartjuk, s azok recenzálását, visszaküldését, továbbítását és megválaszolását nem vállaljuk. A címünkre beérkező levelek szerkesztésének és rövidítésének jogát fenntartjuk. A publikációkban közölt tényekért minden esetben a szerző viseli a felelősséget. KapnaTOJiíío (Ha yropcbKÍH mobí) 3acHOBHHK i BH/iaBeiu>: TOB “KapiiarariHo” Fa jéra saeiioßaiia 18. 12. 2000 p. PercrpaiiiHHc cbí/ioutbo 3T .Ní 209 bííí 25. 12. 2000 p. BijiapyKOBaHo: «A-IlpiHT» 46400 m. Tepnonijib, Byji. TcKCTHJibiia, 28; Teji. (0352) 52-27-37. Hoiviep iaMOBJieiiHH: 84. Tapaac: 13900 mmm mm hmm mm mm m m i mm mmmm m m mmmmmmmm mmmmmmmmmmm i