Kárpátalja, 2019. január-június (19. évfolyam, 1-25. szám)

2019-01-10 / 1. szám

Kárpátalja ___________________________2019. január 10-" AKTUÁLIS Ukrajnában történt Nyolc terrorcselekményt akadályozott meg tavaly az SZBU Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) 2018-ban nyolc ter­rorcselekmény elkövetését akadályozta meg Ukrajna területén -jelentette az UNIAN hírügynökség. Az SZBU-nak a Facebook közösségi oldalon megjelent be­számolója értelmében az ukrán titkosszolgálatnak öt terrorcselek­ményt sikerült felderítenie az elmúlt esztendő folyamán. A jelentés kitér arra is, hogy 2016 és 2018 között az SZBU kémelhárítási tevékenysége eredményeként 28 terrorcselekményt akadályoztak meg az ország területén. Az UNIAN korábban jelentette, hogy 2018 folyamán az SZBU-nak az államérdekeket az információbiztonság területén védő részlege (OKIB) 300 olyan webhely hozzáférését blokkolta, amelyeket az Orosz Föderáció használt az Ukrajna elleni hibrid háborúban, vagy amelyeken keresztül nemzetközi bűnözői csopor­tok terjesztettek „destruktív információs tartalmakat”. Kétmillió ukrán utazott eddig vízummentesen Immár kétmillió ukrán polgár élt a lehető­séggel, hogy ví­zummentesen utazzon az Európai Unióba - közölte a Facebook közösségi oldalon Petro Porosenko ukrán elnök. „Már kétmillió ukrán élt az EU-s vízummentességgel! A vízummentesség működik!” - idézi Porosenko bejegyzését a Dzerkalo Tizsnya (DT) hetilap internetes változata. Az államfő jelezte azt is, hogy Ukrajna és a világ több mint 100 országa között jött már létre a vízummentesség. „Folytatjuk a világ kizárását Ukrajna számára, és Ukrajnáét a világ előtt” - tette hozzá az elnök. A DT emlékeztet, hogy szeptemberben adták ki Ukrajnában a tízmilliomodik biometrikus útlevelet. Amint Petro Porosenko fogalmazott, mára minden negyedik ukrán polgár hozzájutott a vízummentes európai utazáshoz szükséges biometrikus útlevélhez. Szakértő: Idén várhatóan több szeszes italt vásárolhatunk a pénzünkért, mint tavaly nem A 2019-es esztendőben előreláthatóan több vodkát, bort és sört vásárolhatunk a pénzünkért, mint 2018-ban - írja a Facebook közösségi oldalon Olekszij Dorosenko, a Kereskedelmi Láncok Ukrajnai Beszállítói Szövetségének vezérigazgatója, akit az UNIAN hírügynökség idéz. Az Állami Statisztikai Szolgálat adataira hivatkozva a szakértő rámutat, hogy az elmúlt időszakban a szeszes italok valamennyi fajtája drágult Ukrajnában, amit egyebek mellett a cukor és az alma drágulásával indokolnak, így egy 0,5 literes palack belföldi gyártású sör és vodka ára 11%-kal emelkedett, miközben az Uk­rajnában készült asztali borok 7%-kal kerültek többe az elmúlt év végén. Ennek következtében 2018 decemberének elejére fél liter vodka ára országos átlagban 90,40 hrivnyát tett ki, 0,75 liter ukrajnai boré pedig 62,3 hrivnyát, míg 0,5 liter Ukrajnában főzött sörért átlagosan 15,1 hrivnyát kértek el. Eközben, mutat rá Dorosenko, a házi pálinka kedvelői tudják, tavaly a cukor ára 10%-kal esett vissza, az almáé pedig 44%-kal. A szeszes italokra kivetett jövedéki adóból származó bevétel ugyanakkor folyamatosan csökkent az elmúlt években, miután csökkent a legális gyártók termékeinek fogyasztása - a sör és a bor kivételével -, és értelemszerűen a gyártás is visszaesett. Mint kifejtette, a fentiek alapján valószínűsíthető, hogy idén nem kell számottevő áremeléssel számolni a szeszes italok tekin­tetében. Úgy véli, hogy a szeszes italok ára optimális esetben csak az előállítási költségek növekedésének mértékével fog nőni, ami várhatóan elmarad majd az infláció ütemétől. Ugyanakkor a Kereskedelmi Láncok Ukrajnai Beszállítói Szövetségének vezérigazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy egy ukrán polgár tavaly augusztusban 111­0,5 literes palack vod­kát vásárolhatott az átlagbérből, vagyis hárommal többet, mint 2018 elején. A szakértő véleménye szerint várhatóan 2019-ben is folytatódni fog az ukrajnai minimálbér és az átlagbér vásár­lóerejének szeszes italban mért növekedése, miután az italok árszintje lassabban nő majd, mint a béreké. Vagyis, vonja le a nyilván sokakat megörvendeztető végkövetkeztetést a szerző, idén várhatóan több vodkát, bort és sört vásárolhatnak a polgárok a pénzükért, mint tavaly. Dorosenko szerint az mindenképpen pozitívum, hogy a jelenleg az olcsóbb hamisított termékeket fo­gyasztó polgárok egy része valószínűleg visszatér majd a legális termékek vásárlásához. Porosenko arra kéri a politikusokat, hogy jó példával járjanak elöl a kampányban ■■■■■ Petro Porosenko elnök arra kéri a pártokat és az elnökjelöl­teket, hogy példájukkal tegyenek tanúbizonyságot „a választási folyamat magas minőségéről" - idézi az államfő Facebook-be­­jegyzését az Ukrajinszka Pravda. „A választási folyamat magas minősége az új Ukrajna névjegy­­kártyája. 2014-ben együtt határoztuk meg a szabad és tisztességes akaratnyilvánítás szabványát. Felszólítok minden politikai erőt és a legfőbb állami tisztségért induló jelölteket, saját példájukkal tegyenek erről tanúbizonyságot” - írta. Mint fogalmazott, biztosítani kell az elnökválasztási kampány megfigyelését valamennyi elismert nemzetközi szervezet által. „Meggyőződésem, hogy a nemzetközi megfigyelés a vá­lasztásokon számunkra a demokratikus eljárások tisztasága és a választási verseny további garanciája, ezenkívül visszatartó tényező a külső beavatkozással szemben” - tette hozzá az elnök. Az Ukrajinszka Pravda emlékeztet, hogy 2018. december 31., a választási kampány kezdete óta nyújthatják be okmányaikat a Központi Választási Bizottságnak az elnökjelöltek, a hivatalban lévő államfő azonban még nem jelezte hivatalosan, hogy ismét megméretteti-e magát. Összeállította: zzz Ukrajna 2018: az önlejáratás éve Bár Kijevben már-már ha­gyomány, hogy minden rosz­­szért Moszkvát hibáztassák, 2018-ban az ukrán kormány­zatnak önerejéből is sikerült néhány esetben aláásnia saját hitelét. Az elmúlt esztendő esemé­nyei között mazsolázva érdemes fontosságuk alapján rangsorolni a történéseket, amitől úgy tűnhet, mintha visszafelé haladnánk az időben. Ma, alig néhány nappal szi­leszter után az ország - de a sajtó mindenképpen - a Kijev központú Ukrán Pravoszláv Egyház önál­lóságát elismerő okirat, a tomosz kiadását tekinti 2018 legjelentősebb eseményének. Az ukrán egyház elszakadását a Moszkva központú orosz pra­voszláv egyháztól, illetve önálló (autokefál) egyházként való elis­merését a pravoszláv egyházak családjában Petro Porosenko elnök kezdeményezte még az elmúlt év elején, amit sokan választási kampánya részének tekintettek. Némi meglepetésre a moszkvai patriarchátus elkeseredett ellenál­lása ellenére Bartolomeiosz kons­tantinápolyi pátriárka megindította az ukrán egyház hivatalos „önál­lósodásának” folyamatát, amely január 6-án Isztambulban zárult le az önálló helyi egyházként való elismerést kimondó okirat (tomosz) átadásával Epifanyijnak, Kijev és egész Ukrajna metropolitájának. Korábban sokan attól tartottak, hogy a tomosz megadásával az im­már­­hivatalossá­ vált ukrán egyház állami segítséggel nekilát a továbbra is Moszkva fennhatóságát elismerő egyházközségek átcsábításának”. A hírek szerint eddig mintegy tucatnyi, korábban a moszkvai patriarchátus fennhatósága alá tartozó gyülekezet csatlakozott a Kijev központú ukrán egyház­hoz, így egyelőre nem egyértel­mű, hogy összességében miként alakul a Kijev, illetve a Moszkva fennhatóságát elismerő ukrajnai pravoszlávok viszonya. Minden­esetre egyesek szerint Porosenko az önálló ukrán egyház létreho­zásával legalább annyi ellenséget szerzett magának a lakosság körében, mint ahány támogatót. A tomosz kiadásával szinte egy időben történt, de néhány napra talán még nagyobb port kavart az országban a hadiállapot bevezetése. Minden azzal kezdődött, hogy az orosz határőrség hajói november 25-én megtámadták és elfogták le­génységükkel együtt az ukrán hadi­­tengerészet három hajóját, amelyek Odesszából a Kercsi-szoroson ke­resztül az azovi-tengeri Mariupolba tartottak. Erre az egyébként katonai szempontból nem túl jelentős inci­densre hivatkozva Petro Porosenko elnök, illetve a Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács a hadiállapot bevezetését kezdeményezte az országban két hónap időtartamra. A Legfelső Tanács azonban nem adta beleegyezését az intézkedés­hez, miután az egyenértékű lett volna az idén márciusban esedékes elnökválasztás elhalasztásával. A parlament november 26-án órákig tartó alkudozás eredményeként az ország 12 érintett megyéjében engedélyezte a hadiállapot beve­zetését, s ott is csupán egy hónap időtartamra, azaz december 26-ig, miáltal nem volt akadálya annak, hogy december 31-ével kezdetét vegye az elnökválasztási kampány. A szakértők és a politikusok kö­zül kezdettől kevesen kételkedtek abban, hogy a választók körében meglehetősen népszerűtlen államfő valódi célja a hadiállapot bevezeté­sével tekintélye növelése, valamint az elnökválasztás elhalasztása lett volna egy számára kedvezőbb időpontra, mivel pedig ez nem si­került, Porosenko próbálkozását az alkotmányos rend felfüggesztésére kudarcként értékelték. Alátámaszt­ja ezt a vélekedést, hogy utóbb senki nem igyekezett különöseb­ben tényekkel alátámasztani, mivel járult hozzá az egy hónapon át tartó hadiállapot az ország védelmi képességeinek megerősítéséhez. Az elmúlt év egyik legna­gyobb visszhangot kiváltó belpo­litikai gyökerű incidense a herszoni jogvédő, Katerina Handzjuk ellen júliusban elkövetett merénylet volt. A herszoni városháza tisztvise­lőjét otthona közelében öntötte le kénsavval a merénylő, minek következtében a nő testének 30%­­án égési sérülések keletkeztek. November 4-én, hosszas szenvedés után, a jogvédő a gondos kezelés ellenére is belehalt sérüléseibe. Az eset óriási felháborodást keltett országszerte, miután a közvéle­mény láthatóan megelégelte, hogy az országban már hosszabb ideje ismét büntetlenül követnek el tá­madásokat jogvédők, civil aktivis­ták és ellenzéki politikusok ellen. Jellemző, hogy bár a rendőrség némi huzavona után letartóztatta az elkövetőket, máig nem nevezték meg a Handzsuk elleni támadás „megrendelőit”. Ugyancsak komoly botrány kerekedett abból, hogy májusban a hatóságok megrendezték Kijevben Arkagyij Babcsenko orosz újságíró meggyilkolását. Május 29-én kö­zölték, hogy a merénylő fővárosi otthona közelében lőtt rá a zsur­nalisztára, ám egy nappal később az SZBU és a Legfőbb Ügyészség közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy Babcsenko él, a gyilkos­ságot pedig az ellenzéki újságíró életére törő, állítólag Moszkva által pénzelt személyek kézre kerítése céljából rendezték meg. Babcsenko állítólagos meggyilkolása külföldön nagy visszhangot váltott ki, ám még nagyobb volt a felzúdulás, amikor kiderült, hogy az ukrán igazságügyi szervek az egész planétát lóvá tették. Úgy tűnik, az eset egyszer s minden­korra aláásta a külföld bizalmát az ukrán hatóságok bejelentései iránt. Ezzel együtt tavaly is megvolt az esély arra, hogy javítson imidzsén az ország, hiszen tavasszal Kijevben rendezték a labdarúgó Bajnokok Ligája döntőjét. A jó rendezéssel Európának küldendő pozitív üze­netnek azonban akadtak negatív mellékzöngéi. Előbb úgy volt, hogy kapacitás hiányában a kijevi nem­zetközi repülőtér nem tudja fogadni a Liverpoolból érkező szurkolók gépeit - ilyesmire eddig nemigen volt példa a BL történetében -, ké­sőbb a Kijevbe mégiscsak eljutó szurkolókat világviszonylatban is méregdrága vendégszobákkal döb­bentette meg az ukrán főváros. Ezek után csak hab volt a tortán, hogy megjelent néhány felvétel az inter­neten arról, amint Andrij Pavelkó­­nak, az Ukrán Labdarúgó-szövetség (FFU) elnökének lánya a Bajnokok Ligája trófeájával játszadozik. Talán mondanunk sem kell, hogy az FFU- ban utóbb semmi kivetnivalót nem találtak a dologban, bár a képeket gyorsan eltávolították a világháló­ról... (zzz) Választások: Timosenko? Porosenko? Esetleg a nevető harmadik? Az elmúlt esztendő utol­só napján kezdetét vette Uk­rajnában az elnökválasztási kampány. Mostantól legalább két és fél hónap áll rendelke­zésünkre, hogy kutassuk a választ a mostanság legtöb­beket foglalkoztató belpoliti­kai kérdésre: megőrzi-e elnöki székét Petro Porosenko, s ha nem, ki lép az örökébe? Az elnökválasztáson indulni szándékozók december 31 -től nyújt­hatják be okmányaikat a Központi Választási Bizottságnak (CVK), amelynek február 4-ig kell dönte­nie a jelentkezők elnökjelöltként való bejegyzéséről. Az ortodox karácsonyig, amely néhány napra még a harsány választási kampányt is elnémította, máris féltucatnyian kezdeményezték az elnökjelöltként való bejegyzésüket A CVK január 3-i közlése szerint Dior Sevcsenko korábbi környezetvédelmi miniszter személyében máris bejegyezték az első elnökjelöltet. Ugyanakkor a testület elutasította Volodimir Ratu­­sa, a Brovariból származó jogvédő bejegyzését azzal az indoklással, hogy az általa benyújtott kérvény nem felelt meg a választási törvény követelményeinek. Várhatóan számos további vitás esetben is álást kel foglalnia hamarosan a CVK-nak. Például az elvben betiltott, ám változatlanul működő Ukrán Kommunista Párt múlt heti kongresszusán határozott arról, hogy indítja a választáson a párt vezérét, Petro Szimonenkót. A hír nyomán a sajtóban mindjárt megindult a találgatás, vajon be­jegyezheti-e a CVK egy elvben betiltott párt jelöltjét. Valójában a sajtót, elsősorban a kormánypár­tokhoz közel álló médiát, csak igen kevéssé érdeklik a tények az ilyen esetekben. A tények pedig makacs dolgok: a KPU betiltásáról született bírósági határozat elen benyújtott fellebbezés ügyében a bíróság már mintegy két éve képtelen dönteni, a határozat tehát nem jogerős, a párt kedvére működhet. A kom­munisták szerint a bíróság azért halogatja a döntést, mert ha az ügy a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerülésével az európai bíróság elé kerül, az nekik ad majd igazat, s akkor az erkölcsi veszteség melett jelentős anyagi kártérítést kellene fizetnie az ukrán álamnak. Hasonlóan érdekes kérdése­ket vethet fel, ha olyan politikusok kívánnak indulni a választásokon, akik kettős állampolgárok. Például Olekszandr Oniscsenko parlamenti képviselő, aki korrupciós vádak miatt külföldre szökött, még tavaly jelezte szándékát, hogy indul az elnökválasztáson, miközben sajtóhí­rek szerint görög állampolgársággal is rendelkezik az ukrán mellett. Hasonló dilemma állhat elő Vadim Novinszkij parlamenti képviselő esetleges indulása esetén, aki állító­lag orosz álampolgár. Érdekes módon az utóbbi he­tekben a korábbiaknál valamivel ritkábban ismertet közvélemény­kutatási adatokat a potenciális el­nökjelöltek támogatottságáról az ukrán sajtó egy része. Ennek egyik oka az lehet, hogy a rideg számok egyre kényelmetlenebbek némelyik politikus számára. Másfelől az is igaz, a mérések között néha akkora az eltérés, hogy az megkérdőjelezi a hitelességüket. Ezzel együtt elleplezhetetlen tény, hogy valamennyi felmérést Julija Timosenko, a Batykivscsina (Haza) párt vezetője - és várhatóan elnökjelöltje is - vezeti, méghozzá számottevő előnnyel. A második helyen jelentős lemaradással Petro Porosenko hivatalban lévő elnök és Volodimir Zelenszkij show­man, producer szerepel, közel azonos eredménnyel. Porosenko 2018 közepén még szinte egyik felmérésben sem végzett a máso­dik helyen, így az a tény, hogy a közelmúltban két közvélemény­kutatás is egyértelműen őt hozta ki másodiknak, arra utalhat, hogy sikerült megszilárdítania pozícióit. Érezhetően visszaesett ugyanakkor Anatolij Hricenko, az ellenzéki Hromagyanszka pozícija (Polgári Álláspont) párt vezetőjének nép­szerűsége, aki néha a negyedik helyről is leszorul immár a fel­mérésekben. Az is jelzésértékű, hogy Jurij Bojko, az ország keleti, oroszok lakta régióit képviselő legnépszerűbb politikus sem igen tudja előrébb verekedni magát a rangsorokban a negyedik helynél. A listavezető Julija Timosen­ko támogatottságát a KMISZ, a SZOCISZ és a Rejting Központ közös felmérése becsüli a legsze­rényebbre 11%-kal, míg a KMISZ önálló felmérésében 21 %-ot kapott, vagyis láthatóan igen nagy az eltérés az eredmények között. Az viszont egyértelmű, hogy Timosenko tá­mogatottsága - vetélytársaiéhoz hasonlóan - meglehetősen alacsony a lakosság körében, így viszont, egyrészt, szinte bizonyos, hogy nem hirdetnek győztest az elnökválasztás első fordulója után, hiszen nem valószínű, hogy az indulók bárme­lyike megszerezze a voksok 50%­­át, plusz egy szavazatot, másrészt arra sincs garancia, hogy a Batykiv­scsina jelöltje szerzi meg a legtöbb szavazatot az első fordulóban, a másodikról már nem is beszélve. Az elemzők leggyakoribb kérdé­se ezért ma így hangzik: sikerül-e megőriznie előnyét a választás első fordulójáig Julija Timosenkónak? A másik leggyakoribb kérdés: mi lesz Porosenkóval? Az értékelések szerint Timo­senko nem túl eredeti, visszafogott, ugyanakkor a botrányokat gon­dosan kerülő kampányt folytat. A strana.ua esély­latolgató elemzése a sors iróniájának nevezi, hogy Timo­senko most a mérsékelt, kiegyen­súlyozott, a választók szemében a Majdan szereplői közül a posztra legalkalmasabbnak tűnő politikus pozícióját foglalja el ugyanúgy, ahogyan Petro Porosenko is tette, amikor 2014-ben már az első for­dulóban begyűjtötte a szavazatok több mint 50%-át. Ezzel szemben a hivatalban lévő államfő egy lénye­gesen radikálisabb politikus képét mutatja az előző választásokhoz képest. A portál szerint Porosenko letett róla, hogy polittechnológusai meg tudják győzni a lakosságot arról, hogy hivatali ideje alatt javult és vidámabb lett az élet Ukrajná­ban, ezért az elmúlt hónapokban egy radikálisabb, nacionalista és militarista hangvételre váltott­a , h­adsereg, nyelv, hit” hármas jelszó szellemében. A kérdés ennek tudatában az, hogy melyik stratégia bizonyul nyerőnek a lakosság körében? Ti­­mosenkóé, aki ugyan a majdanosok közé tartozónak számít, de akiről mégis el tudják hinni a nyugalom­ra vágyó emberek, hogy meg tud állapodni az oroszokkal a békéről? Esetleg Porosenkóé, aki a nacio­nalistáknak és a háborúpártiaknak kedvezve nem rettent vissza a ha­diállapot bevezetésétől, az önálló ukrán pravoszláv egyház megte­remtése érdekében pedig hajlandó volt szembemenni a lakosságnak a moszkvai patriarchátus fennhatósá­ga alá tartozó részével? Végül nem kizárt, hogy egy ne­vető harmadik kerüljön ki győztesen a március 31-i megmérettetésből, amire jelenleg a már említett Volo­dimir Zelenszkij tűnik a legesélye­sebbnek. Zelenszkijt, aki komikus­ként, producerként vált ismertté az országban, az emberek tehetséges­nek tartják, ráadásul ő lehet az az „új arc” a politikában, akinek megjele­nésére manapság oly sokan várnak. Programja egyelőre legfőképpen abból áll, hogy megígéri, igyekszik majd mindent jobban csinálni, mint az ellenfelei, s az is igaz, hogy az ő háta mögött ugyanúgy oligarchák álnak, mint a legtöbb vetélytársa esetében. Csakhogy Timosenko és Porosenko kormányzását már meg­tapasztalhatták az emberek, és nem lettek különösebben boldogok. Sok egyebet viszont nemigen tehetnek a választópolgárok, mint hogy ezúttal esetleg valaki másnak adnak esélyt az ország vezetésére, még ha nincs is rá sok remény, hogy a dolgok ezúttal alapvetően jobbra fordulnak. (zzz)

Next