Kárpátalja, 2019. január-június (19. évfolyam, 1-25. szám)
2019-02-14 / 6. szám
Az esélytelenek nyugalmával tülekedő elnökjelöltek Lassan félidejéhez közeledik az elnökválasztási kampány, s lezárult annak első szakasza, azaz befejeződött a jelöltek regisztrálása. Itt az ideje a mérlegvonásnak. Kik ők, akik szeretnék, hogy elnökké válasszák őket? Valóban majd félszáz ember hiszi, hogy államfővé választhatják? Tetyana Szlipacsuk, a Központi Választási Bizottság (CVK) elnöke február 8-i sajtótájékoztatóján elmondta, kilencvenhárman fordultak a CVK-hoz az elnökjelöltként való bejegyzésüket kérve, míg 2014-ben 53-an szándékoztak indulni az elnökválasztáson. Hozzátette: az általa vezetett testület mintegy félszáz a bejegyzést elutasító határozatot hozott. Ebből 47 esetben az elutasítás oka az volt, hogy a jelentkező nem fizette be a bejegyzéshez előírt 2,5 millió hrivnya biztosítékot. Ezen kívül hat jelölt programja Ukrajna függetlenségének felszámolására, vagy az ország alkotmányos rendjének erőszakos megváltoztatására, szuverenitása és területi integritása megsértésére irányuló, a háborút propagáló pontokat tartalmazott. Hangsúlyozta, olyan jelöltek programja is tartalmazott efféle kitételeket, akik egyébként befizették a biztosítékot. A CVK elnöke közölte azt is, hogy öszszesen 44 jelöltet jegyeztek be, közülük 20 önjelöltként, 24 pedig pártok jelöltjeként indul a választáson. Ezt megelőzően a legtöbb indulót 2004-ben regisztrálták, akkor 24-en szálltak versenybe az elnöki székért. A sajtótájékoztatóról beszámoló Ukrajinszka Pravda szerint Szlipacsuk rámutatott, hogy a rekordszámú jelölt indulása „bizonyos kihívások” elé állítja a társadalmat és a CVK-t. Kifejtette, hogy a törvény értelmében minden jelöltnek jogában áll saját képviselőt küldeni a választókerületi és a szavazókörzeti választási bizottságokba. Amennyiben valamennyi induló él ezzel a jogával, a bizottsági tagok száma elérheti az 1 311068-at-jelezte. Az UNIAN hírügynökség szerint gondot jelent majd az is, hogy amennyiben minden jelölt neve felkerül a választócédulára, annak hossza 1 méter 15 cm lesz. Az eddigi leghosszabb „cédulát” az elnökválasztások történetében 2004-ben nyomtatták, ám az „mindössze” 67 cm hosszú volt. Annyi bizonyos, hogy a szavazóknak nem lesz egyszerű dolguk, amikor eljön a pillanat, hogy megtalálják a saját jelöltjük nevét ebben a betűhalmazban. A megfelelő négyzet beikszelése után a következő problémát az jelenti majd, miként tudják összehajtogatni ezt a WC-papír hosszúságú nyomtatványt úgy, hogy ne sérüljön meg, amikor megpróbálják belegyömöszölni a szavazóurnába. A sérült szavazócédulákat ugyanis nagy valószínűséggel érvénytelennek nyilvánítják a szavazatok összeszámlálásakor. A szakértők viszont nyugalomra intenek, mondván a bejegyzett jelöltek közül várhatóan többen visszalépnek még a március 7-i végső határidő előtt, így bár a szavazócédulán minden korábbinál több név szerepel majd, annak hossza valószínűleg nem éri majd el az egy métert. Szerintük azoknak a jelölteknek a visszalépésére lehet számítani, akik csak azért regisztráltatták magukat elnökjelöltnek, hogy hallassanak magukról. Miután további hírverésre aligha számíthatnak - amint értékelhető választási eredményre sem -, valószínűleg visszavonják a jelölésüket, s így a 2,5 millió hrivnya biztosítékról sem kell lemondaniuk. Azokat a jelölteket, akik vállalva a 2,5 millió hrivnya biztosíték elvesztését március 7. után is kitartanak, s így felkerülnek a szavazócédulára, Volodimir Feszenko politológus blogjában több csoportja osztja. Az első csoportot azok a jelöltek alkotják, akiknek több-kevesebb esélyük van arra, hogy megnyerjék a választást. A szakértő meglehetősen nagyvonalúan mindjárt hat jelöltet is ebbe a csoportba sorol: Volodimir Zelenszkij, Julija Timosenko, Petro Porosenko, Jurij Bojko, Anatolij Hricenko, és Oleh Ljasko. Az „esélyesség” esetükben általában annyit jelent, hogy esélyük van bejutni a választások második fordulójába. Viszont, megmaradva a realitás talaján, a jelenlegi helyzet szerint csak a hivatalban lévő elnök, Petro Porosenko és első számú kihívója, Julija Timosenko érezhetné egyértelmű kudarcnak, ha a második fordulóból nem ő kerülne ki győztesen. Zelenszkij, Hricenko, Bojko és Ljasko számára a tét sokkal inkább az, hogy jó szereplésükkel előkészítsék pártjuk sikerét az ősszel esedékes parlamenti választásokon. Külön kategóriát képez Jevhen Murajev, Andrij Szadovij, Olekszandr Sevcsenko és Olekszandr Vilkus. Bár nincs esélyük a győzelemre az elnökválasztáson, valamennyien olyan pártok vezetői avagy „frontemberei”, amelyek az őszi parlamenti választások alkalmával szeretnének bejutni a törvényhozásba. E pártok támogatottsága jelenleg 2,5-4% körüli, számukra tehát élet-halál kérdése, hogy javítsanak a népszerűségi mutatójukon, s minél inkább megközelítsék az ötszázalékos bejutási küszöböt, hogy mikorra kezdetét veszi a parlamenti választási kampány, a szavazók elhiggyék, olyan politikai erőre adják a voksukat rájuk szavazva, amelynek reális esélye van bejutni a törvényhozásba. Elvben ide kellene sorolni lényegesen szerényebb, 1-2% körüli támogatottsága ellenére Ruszlan Kosulinszkijt, a nacionalista Szvoboda jelöltjét is, ám megfigyelők szerint a retorikájában egyre inkább jobbra tolódó Petro Porosenko miatt a nacionalista pártoknak, így a Szvobodának sincs reális esélye arra, hogy ősszel bekerüljenek a törvényhozásba. A jelöltek harmadik csoportját a feltörekvő politikusok és kisebb pártok képezik, akik számára az elnökválasztási kampány kiváló alkalom arra, hogy hallassák a hangjukat, nevüket megjegyezzék a szavazók. Akadnak, akik külön kategóriába sorolják az úgynevezett technikai jelölteket, akik azért indultak az elnökválasztáson, hogy a jelöltként őket megillető választó- és szavazóbizottsági helyeket az esélyes jelölteknek játsszák át. Valójában ezt a két csoportot meglehetősen nehéz különválasztani, mivel jó néhányan a feltörekvő politikusok közül is a technikai jelöltek sorsára jutnak - vagy azért, mert a parlamentbe kerülés reményében szövetkeznek valamelyik esélyes politikai erővel, vagy azért, mert menet közben „ráéreznek”, miként élhetnek az elnökjelöltségben rejlő „lehetőségekkel”. A jelölési szakasz lezárulását kísérő sajtónyilatkozatokból ítélve Ukrajnában néhány kivételtől eltekintve senkit nem zavar különösebben az elnökjelölteknek ez a tülekedése, nem érzik úgy, hogy ezzel az államfői intézmény tekintélyét ássák alá. (ntk) Szuprun miniszter megmentése . A hivatalából felfüggesztett megbízott egészségügyi miniszter „megmentése” a választási kampány része lehet - írta a strana.ua. Az elmúlt hét sokak figyelmét felkeltő híre volt, hogy az egyik kijevi körzeti közigazgatási bíróság felfüggesztette hivatalából Uljana Szuprun megbízott egészségügyi minisztert. Az Dmor Moszijcsuk, az Oleh Ljasko Radikális Pártja parlamenti képviselőjének keresete nyomán született határozat indoklása szerint Szuprun miniszterhelyettesként 2016. augusztus 1-je, a tárcavezető távozása óta irányította az Egészségügyi Minisztériumot, holott a jogszabályok értelmében legfeljebb egy hónapig láthatta volna el a miniszteri teendőket. A bíróság jelezte, a határozat meghozatalakor figyelembe vették azt is, hogy az amerikai származású Szuprun 2015-ben felvette az ukrán állampolgárságot, ám az amerikairól azóta sem mondott le. A kárpátaljai magyarok joggal döbbenhettek meg, hogy miközben közülünk egyre többen kerülnek fel az Ukrajna ellenségeit listázó Mirotvorec című weboldalra, Szuprun magas állami hivatalt tölthet be az országban. Valójában Ukrajnában szinte egyáltalán nem volt visszhangja a kettős állampolgárság felemlegetésének. Ehelyett a kormányban felháborodtak a bíróság döntésén, és közölték, hogy a legfelsőbb bíróságon fellebbeznek a határozat ellen. A sajtó egy része mindjárt arról kezdett cikkezni, hogy a bíróság döntésével megakasztotta az egészségügyi reform menetét, sőt az ország gyógyszerellátását is veszélybe sodorta. A kijevi brit és amerikai nagykövetség egyaránt aggodalmának adott hangot a történtek miatt. Gondolható, hogy amíg tartott a fellebbviteli eljárás, Oleh Ljasko és pártja minden kínálkozó alkalmat megragadott, hogy felhasználja sikerüket az elnökválasztási kampányban. Örömük érthető, hiszen az országban sokan elégedetlenek a Szuprun nevével fémjelzett reformmal, amely eddig leginkább csak a káoszt fokozta az egyébként is kritikán aluli ukrán egészségügyben. Sokan felemlegették a megbízott miniszternek ezekben a napokban is, hogy miközben gond van a gyógyszerellátással, akadozik az egészségügyi alapellátás rendszerének még tavaly elkezdett átalakítása, ő gyermeteg és helyenként otromba egészségügyi tanácsokkal bombázza a médián keresztül a polgárokat. Közben a nem Petro Porosenkót támogató ukrán sajtó arról kezdett cikkezni, hogy bár Szuprun felfüggesztését az ebből szépen profitáló radikálisok kezdeményezték, az elnöki adminisztráció keze is benne lehet a dologban. A strana.ua fonásaira hivatkozva azt írja, hogy a körmönfont akció következő lépéseként az elnöki adminisztráció és a kormány beavatkozik az ügybe, s látványosan megmenti a megbízott tárcavezetőt. Hogy miért kell megmenteni Szuprunt, ha maga az adminisztráció hozta nehéz helyzetbe? Állítólag azért, hogy az elnök megmutathassa az amerikaiaknak, nem hagyja cserben a reformpolitikusokat. A Szuprun megmentése akció ezek szerint csak egyik eleme volna annak az intézkedéssorozatnak, amellyel Kijevben szeretnék kivívni Washington elismerését, s elérni, hogy még a március 31 -i választás előtt találkozzon Petro Porosenko és Donald Trump. Bár az Egyesült Államok korábban többször visszautasította, hogy bármelyik ukrán elnökjelölt mellett állást foglaljon, egy ilyen találkozót az amerikai elnökkel úgy lehetne tálalni Ukrajnában, mintha Amerika Porosenko mögött állna, ami enyhén szólva is távol áll az igazságtól. A strana.ua részletesen kitér arra is, hogy miért éppen Szuprunt választották ennek a valószínűleg Machiavellit is pirulásra késztető afférnak az alanyául. Az egyik ok nyilvánvalóan a megbízott miniszter amerikai származása A másik, hogy Szuprun erős családi kötelékekkel rendelkezik az amerikai ukrán diaszpóra köreiben. Igaz ugyan, hogy az ukrán diaszpóra befolyása nem különösebben nagy washingtoni kormánykörökben, ennek is meglehet a maga szerepe az ukrajnai választási küzdelemben. (ntk) Elnökválasztás: Ez durva lesz Agresszív választási kampány van kibontakozóban Ukrajnában. A szakértők aggódva teszik fel a kérdést: hová fajulhatnak a dolgok március végére, ha már a kampánykezdet is ennyire durva? Az elmúlt hét egyik látványos, bár ukrán viszonylatban meglehetősen furcsa akciója volt, hogy elnökjelöltek egy csoportja a tisztességes választásokról szóló memorandumot írt alá. Az eseményen, amelyre az 1+1 tévécsatorna Pravo na vladu (Jog a hatalomra) című műsorában, élő adásban került sor múlt csütörtökön, megjelentek Julija Timosenko, Anatolij Hricenko, Andrij Szadovij, Olekszandr Sevcsenko és Viktor Bondar elnökjelöltek. Ezen kívül a műsor alatt beolvasták Volodimir Zelenszkij üzenetét, aki jelezte, hogy megismerkedett a memorandum szövegével, s kész aláírni azt. A dokumentumban a jelöltek kötelezettséget vállalnak arra, hogy tartózkodnak a választási eredmények meghamisításától. „Mi, ukrán elnökjelöltek, tudván, hogy a demokratikus társadalom alapja a szabad demokratikus választás, belátva annak fontosságát, hogy biztosítva legyen Ukrajna demokratikus fejlődésének útja, egyesítjük erőfeszítéseinket a választások meghamisítása elleni fellépéshez, valamint Ukrajna polgárainak szabad és tisztességes akaratnyilvánítása védelmében. Ma ismét veszélybe került a választások átláthatósága. Számos tény utal arra, hogy a hatalom a választási eredmények nagyszabású meghamisítására készül” - olvasható egyebek mellett a dokumentumban. Az akció hátterében bizonyára azok a közelmúltban elterjedt hitek állhattak, melyek szerint Petro Porosenko elnökjelölt környezete megtalálta a módját, miként alakíthatna ki olyan országos agitátorhálózatot, amellyel gyakorlatilag legalizálná a szavazatvásárlást. Az Ukrajinszka Pravda információi szerint ez az agitátorhálózat mintegy kétmillió embert fogna össze Ukrajna-szerte, vagyis legalább kétmilió szavazatot biztosítana. Vjacseszlav Csecsilo blogger viszont a strana.ua-n arról ír, egyértelmű, hogy történnek majd csalási kísérletek a hivatalban lévő elnök javára a választásokon, ám a szavazatvásárlás ebben az esetben nem befolyásolja majd alapvetően a választások kimenetelét. Mint rámutat, a szavazatvásárlás szempontjából „kedvezőbb”időkben sem sikerült néhány százaléknál több szavazatot szerezni ezen az úton, Petro Olekszijovicsnak viszont jóval többre lenne szüksége az újabb sikerhez. Ha hinni lehet a világhálónak, a hálózat kialakításának terve azért szivároghatott ki, mivel Porosenkónál végül lemondtak az elképzelésről, állítólag azért, mert tartottak attól, hogy a vetélytársak ellenük fordítják a szavazatvásárlás vádját. Valójában, mutat rá az Ukrajinszka Pravda, alig hihető, hogy Porosenkót egyedül vetélytársai szava elriasztotta volna az elképzelés kivitelezésétől. A portál szerint valószínűbb, hogy a háttérben Arszen Avakov belügyminiszter állhat, aki nyíltan az érintettek tudtára adta, hogy a hatóságok közbe fognak lépni, ha megpróbálják kivitelezni a tervet. És itt felmerül Arszen Avakov szerepe a választási kampányban. Másoknak is feltűnt, hogy a belügyminiszter milyen gyakorisággal és hévvel lép fel mostanában a választások tisztaságának védelmében. Egyesek szerint ő szeretne a mérleg nyelve lenni a két legesélyesebb jelölt, Petro Porosenko és Julija Timosenko küzdelmében. Tekintve, hogy Ukrajnában már rég nem hisz senki a demokrácia önzetlen őreinek létezésében, felmerül a kérdés, ki felé billenne adott esetben a mérlegnek ez a bizonyos nyelve. A legtöbben arra hajlanak, hogy a kedvezményezett Julija Timosenko lenne, hiszen korábban arról szóltak a hírek, hogy annak pártja, a Batykivscsina (Haza) tárgyalásokat folytat az együttműködésről az Arszen Avakovot a belügyminiszteri tisztséghez juttató kisebbik kormánypárttal, a Narodnij fronttal (Népi Front). Miután a fentebb említett memorandum aláírói kimondatlanul is Petro Porosenkót és környezetét vádolják a csalás előkészítésével, egyes szakértők máris egy afféle Porosenko-ellenes szövetség kialakulásáról kezdtek cikkezni. Ugyanakkor e látványos televíziós összeborulást leszámítva nincs jele az összefogásnak, de még annak sem, hogy bárkit is komolyan aggasztana a politikusok közül a kampány, a választások tisztasága. Az alkalmazott módszerekről már nem is beszélve. Például Bila Cerkvában múlt pénteken ismeretlenek két füstgránátot hajítottak a Julija Timosenko kampányrendezvényén megjelentek közé. Másnap Kijevben - ugyancsak Timosenko rendezvényén - egymásnak estek a rendőrök és a gyűlést megzavarni igyekvő C-14 nacionalista szervezet tagjai. Február 8-án Lembergben (Lviv) emberek egy csoportja megpróbálta megzavarni Zelenszkij jótékonysági előadását. Előzőleg, még Odesszában, az elnökjelölt testőrsége felfedezte, hogy Zelenszkijt megfigyelik. Titkos megfigyelési kísérletről számoltak be Hricenko stábjában is. A Belügyminisztérium információi szerint Krivij Rihben feltartóztattak egy választási nagygyűlésre igyekvő polgárt, akinél 10 liternyi úgynevezett zeljonkát, azaz, nehezen lemosható zöld sebtinktúrát találtak. Ezzel szinte egy időben az ország négy másik városában is zeljonkát foglaltak le különféle „aktivistáktól”. Ismeretes, hogy országunkban előszeretettel öntik le tinktúrával ellenfeleiket az aktivisták.” A,elsonkázásból” Kárpátalja sem maradt ki teljesen, a Zakaipatytya Online beszámolója szerint zöld színű anyaggal öntötték le az egyik elnökjelölt ungvári óriásplakátját. Ha már Kárpátaljánál tartunk, említsük meg, hogy február 9-én az ungvári színházban vendégszerepelt a Volodimir Zelenszkij elnökjelölt nevével fémjelzett Kvartal 95 kabaré. Ezzel - legalábbis információink szerint - Zelenszkij lett az első elnökjelölt a 44-ből, aki felkereste régiónkat. Az előadást még régebben, a kampánytól függetlenül hirdették meg, s arra 350-1950 hrivnyáért lehetett jegyet váltani. Utóbb azonban az OPORA civil szervezet kiderítette, hogy a meghirdetett koncert előtt néhány órával egy másik előadást is tartott a társulat, amelyre kizárólag meghívó alapján lehetett bejutni. Ezt az előadást előzetesen nem hirdették meg, amint azt sem sikerült kideríteniük a civileknek, miként lehetett belépőt szerezni erre az eseményre, az OPORA mindenesetre tagadta azokat a világhálón megjelent információkat, miszerint ők megvesztegetésnek tartanák az elnökjelölt részvételével tartott ingyenes előadásokat - derül ki a Zakarpatytya Online beszámolójából. Érthető, hogy az ország minden részéből érkező, a választások tisztaságát megkérdőjelező hírek sokakban aggodalmat keltenek. Hiszen, ha már most ekkora a feszültség, nem zárható ki, hogy a kampány végére politikai válság alakuljon ki az országban, amelynek a választásokra és a társadalomra gyakorolt hatása kiszámíthatatlan. (zzz) AKTUÁLIS Ők negyvennégyen íme az elnökjelöltek teljes listája (zárójelben a jelölő szervezet). Dior Sevcsenko (önjelölt), Szerhij Kaplin (Szociáldemokrata Párt), Valentin Nalivajcsenko (Valentin Nalivajcsenko Igazságosság Társadalmi és Politikai Mozgalma), Vitalij Szkocik (önjelölt), Andrij Szadovij (Önsegítés Egyesülés), Jevhen Murajev (Mieink Párt), Anatolij Hricenko (Polgári Álláspont Párt), Vitalij Kuprij (önjelölt), Hennagyij Balasov („5.10” Párt), Olha Bohomolec (önjelölt), Olekszandr Sevcsenko (Ukrán Hazafiak Egyesülete - UKROP), Roman Naszirov (önjelölt), Jurij Bojko (önjelölt), Oleh Ljasko (Oleh Ljasko Radikális Pártja), Arkagyij Komackij (önjelölt), Olekszandr Vilkul (Ellenzéki Blokk - Béke és Fejlődés Pártja), Julija Timosenko (Haza Párt), Dmitro Dobrodomov (Népi Ellenőrzés Társadalmi Mozgalom), Olekszandr Moroz (Olekszandr Moroz Szocialista Pártja), Illja Kiva (Ukrán Szocialista Párt), Ruszlan Kosulinszkij (Szvoboda Országos Egyesülés), Olekszandr Daniljuk (önjelölt), Szerhij Taruta (Alap Párt), Volodimir Zelenszkij (A nép szolgája Párt), Inna Bohoszlovszka (önjelölt), Ihor Szmesko (önjelölt), Mikola Haber (önjelölt), Jurij Derevjanko (Akarat Párt), Roman Bezszmertnij (önjelölt), Viktor Bondar (Újjászületés Párt), Szerhij Noszenko (önjelölt), Ruszlan Rigovanov (önjelölt), Viktor Krivenko (Népi Mozgalom Párt), Szerhij Krivonyisz (ATO Harcosai Párt), Andrij Novak (Hazafi Párt), Vaszil Zsuravljov (Stabilitás Párt), Jurij Timosenko (önjelölt), Petro Porosenko (önjelölt), Jurij Karmazin (önjelölt), Julija Litvinenko (önjelölt), Olekszandr Vascsenko (önjelölt), Volodimir Petrov (önjelölt), Dmitro Hnap (Emberek Ereje Párt), Olekszandra Szolovjova (Bölcs Erő).