Kárpátalja, 2019. július-december (19. évfolyam, 26-51. szám)

2019-07-16 / 28. szám

TÁRSADALOM, KÖZÉLET Kárpátalja 2019. július 16. Turul-ünnepség Tiszaújlakon „Magyar vagyok. Legszebb ország hazám­...” A Rákóczi-szabadság­­harc napja pontosan 316 évvel korábban, 1703. július 14-én zajlott, első győztes csatájára emlékezett Kárpát­alja magyarsága a tiszaújlaki Turul-emlékműnél. Elsőként a hagyományoknak megfelelően a Tiszaújlak központ­jában álló egykori Sóháznál Esze Tamás kuruc brigadéros emléktáb­láját koszorúzták meg az ünneplők. Majd leleplezték a tiszaújlaki fut­­ballstadion bejáratánál felállított, az 1848-49-es forradalomban és szabadságharcban részt vett 163 tiszaújlaki nemzetőrnek emléket ál­lító gránittáblákat. Bencze Rudolf, a KMKSZ Tiszaújlaki Alapszerve­zetének elnöke elmondta: hosszas kutatómunka eredményeként állt össze a tiszaújlaki nemzetőrök listája. Az emlékmű körüli park teljes egészében még nincs kész, de tovább folytatják majd a mun­kálatokat, hogy a település köztere látványos legyen. Az alapszerve­zet elnöke köszönetet mondott a nagyközség polgármesterének, a KMKSZ elnökének és a zalaeger­szegi WHC Kft. vezetőinek, akik anyagilag támogatták az emlékmű és a park kialakítását. A WHO Kft. képviseletében Csonka Veronika irodavezető elmondta, büszkék arra, hogy hozzájárulhattak a tiszaújlaki em­lékmű elkészüléséhez, majd sikert kívánt a KMKSZ munkájához. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke felidézte, hogy 1848-ban a tiszaújlakiak közül minden tizedik ember részt vett a szabadságharc­ban, ez azt mutatja, hogy Tiszaúj­lak akkor és most is kiállt és kiáll a magyar szabadság mellett. Az új emlékmű felavatását és megkoszorúzását követően a résztvevők a hagyományoknak megfelelően gyalogmenetben vonultak végig a nagyközségen, át a Tisza túlsó partjára, a Tu­rul-emlékműhöz. A menet élén Schreiner Sándor klarinét- és tárogatóművész, a Kárpátaljai Akadémikus Állami Népi Együt­tes tagja haladt, aki tárogatón Rákóczi korabeli dallamokat ját­szott, mögötte korhű viseletbe öltözött főiskolai hallgatók, a fi­úk történelmi zászlókat vittek a kezükben. Idén is felkeresték a kárpátaljai Rákóczi-emlékhelye­­ket az aknaszlatinai Takár Károly (Katyó) vezette fiatalok, akik 450 kilométeres biciklitúrájuk végál­lomásaként szintén ott vonultak a tömeg elején, majd lovas szekerek hosszú sora és végül a nagyszámú ünneplő közönség haladt. A Turul-emlékműnél a him­nuszok eléneklése után dr. Tilki Attila, a Magyar Országgyűlés­ben a szomszédos szatmár-beregi térséget és Felső-Szabolcsot kép­viselő honatya mondott ünnepi beszédet, amelyben felidézte, hogy a 200 éves évfordulón, 1903. március 21-én Szatmár megyében Nagy Sándor címze­tes főjegyző kezdeményezésére hirdettek gyűjtést, majd közada­kozásból épült meg a Turul-em­lékmű a csata egykori helyszínén és egy hozzá hasonló szobor Ti­­szabecsen is. Tilki Attila John Fitzgerald Kennedyt, az USA 35. elnökét idézve kijelentette: „Ne azt kér­dezd, hogy mit tud érted tenni a hazád, hanem azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.” Hangsú­lyozta, hogy most félre kell tenni minden ellentétet, sértődöttséget, és a jövő héten úgy kell szavazni, ahogy a magyar közösség érde­ke megkívánja. „Ilyenkor nem szabad félni. Magyar meggyő­ződésből szavazni kell arra, hogy a megkezdett munkát közösen tudjuk tovább folytatni” - hang­súlyozta a fideszes országgyűlési képviselő. Köszöntötte az ünneplőket a magyar és a ruszin nép közös ünnepén Jevhen Zsupán, a Kár­pátaljai Ruszin Nemzeti Tanács elnöke, elítélve az ukrán kor­mányzat nemzetiségpolitikáját és az új ukrán nyelvtörvényt, valamint Vladiszlav Lecovics, a Kárpáti Ruszinok Nemzeti Taná­csának elnöke, a Turul-ünnepsé­gek rendszeres résztvevője. Kovács Lászlóné az alka­lomhoz illő versrészletet szavalt, a Szabó Gabriella által felkészített viski diáklányok pedig kalotaszegi népdalokat éne­keltek, majd Zu­­bánics László, az UMDSZ elnöke történészként fel­idézte az 1717-es utolsó tatár betö­rés idejét, amely az északkelet-ma­gyarországi ma­­gyar-román-ru­­szin összefogás­nak gyönyörű példája. Most egy ahhoz hasonló összefogásra van szükségünk, ami­kor egymás mellé álltak a bajban az egykori kurucok és labancok, minden keresztény vallás pap­jai. „Most, amikor nyelvünkkel, szabadságjogainkkal szemben fenekednek különböző hatal­mak, akkor nekünk is együtt kell kiállnunk őseinktől kapott örök­ségünk megvédéséért” - hangsú­lyozta az UMDSZ elnöke minden kárpátaljai magyart felszólítva arra, hogy vasárnap menjen el szavazni. Heczel Jázmin ezt követően Wass Albert A bujdosó imája című versét szavalta. Brenzovics László, a KMKSZ elnöke, a 73. számú választókörzet magyar képviselőjelöltje ünnepi beszédében folytatta Taki Attilá­nak a Turul-emlékmű történetével kapcsolatos visszaemlékezését, amelyet 1945-ben leromboltak, majd 1989-ben Váradi-Stemberg János történész professzor javasla­tára Bíró Andor, a tiszapéterfalvai Határőr Kolhoz elnöke állítta­tott helyre. 1989. július 16-án avatták fel újra a Reisz Gellért técsői ötvösművész által készített szobrot, amelynek talapzatát Lézu Vlagyimir tervezte. Az avatóün­nepségen megjelent Fodó Sándor, a KMKSZ frissen megválasztott elnöke, akinek nem akartak szót adni, de magához ragadta a mik­rofont, és elmondta az első bátor beszédet a kárpátaljai magyarság követeléseiről. Brenzovics Lász­ló szerint magyar közösségünk elmúlt harminc éves történelmét meg lehetne írni a Turul-ünnep­ségeken elmondott beszédekből, hisz harminc éven keresztül min­den júliusban megjelentek ott az ünneplő kárpátaljai magyarok. A KMKSZ elnöke szerint a kárpát­aljai magyarság az elmúlt három évtized alatt megragadta az előtte nyíló lehetőségeket, hogy mint közösség megmaradhasson és fej­lődjön. Sikerült kiharcolni többek között a kishatárforgalom beveze­tését, a kedvezményes vízumot, a határon túli magyarokról szóló törvényt, illetve azt, hogy köny­­nyített módon hozzájuthassunk a magyar állampolgársághoz. Új magyar iskolák nyíltak, létrejöt­tek egyházi gimnáziumaink és a magyar főiskola. Magyaror­szágtól mindig megkaptuk azt a szolidaritást, amelyre szükségünk volt - hangsúlyozta Brenzovics László. Ugyanakkor Ukrajna az elmúlt harminc évben egy helyben topogott, a ’90-es évek elején még 52 milliós ország lakossága a szá­mítások szerint mára 30-35 millió fő közé zsugorodott. Harminc éve ipari termelését nézve Ukrajna még Európa első tíz országa között volt, most hivatalo­san is a kontinens legszegényebb országa lett, messze leszakadva a szomszédos országoktól is. „Min­den választás előtt újabb és újabb színészcsoport állt az ország élére, hogy az emberek előtt eljátssza a legújabb színjátékot, amellyel megpróbálták és megpróbálják most is elterelni a figyelmet a valós problémákról” - összegezte az or­szág történetét a KMKSZ elnöke. Brenzovics László örvende­tesnek nevezte ugyanakkor, hogy hosszú évek belső küzdelmei után az UMDSZ-szel közösen állítottak jelölteket, hogy a mostani nehéz helyzetben ne vesszenek el a magyar szavazatok. A képviselő­­jelölt szerint a július 21 -i választás újra egy vizsga. Soha nem volt Ukrajnában nagyobb ellenállás az ellen, hogy a Legfelső Tanács­ba magyar képviselő kerüljön. Ennek érdekében politikai ellen­feleink a legaljasabb eszközöktől sem riadtak vissza - fogalmazott Brenzovics László, aki szerint ennek ellenére jók az esélyeink, és kiváló eredményt fogunk elérni a parlamenti választásokon. Pősze Sándor tiszaújlaki és tiszabökényi görögkatolikus parochus arra kérte az ünneplőket, hogy fogjanak össze, maradjanak meg magyarnak, és tudjanak oda­figyelni Istenre és a világra, majd a tömeggel együtt mondta el az Istentől tanult imádságot. A Turul-ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget, majd a jelenlévők elhelyezték koszorú­ikat és virágaikat az emlékmű talapzatán. Az ünnepség részt­vevőinek többsége ezt követően szervezetten Tiszapéterfalvára ment, ahol részt vett a nyolcadik KurucFeszten. Radó Zsolt KurucFeszt nyolcadszor kiváló lehetőséget kínált idén is a hagyományőrzésre, a szórakozásra és a kikapcsolódásra a kárpátaljai magyarság legnagyobb politikai rendezvényével, a Turul-ünnepséggel összekapcsolt KurucFeszt a tiszapéterfalvai vidámparkban. A Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet által nyolcadik alkalommal megszervezett rendezvényen minden korosztály számára voltak programok, a kicsiket egyebek mellett ingyenes kézműves-foglalkozásokkal, arcfestéssel, csillámtetoválással, ugrálóvárral, csúszdával várták, valamint a vidámparki attrak­ciókkal. A hölgyek egyedi készítésű ékszerek és magyaros ruhadarabok közül is válogathattak, minden felnőtt számára elérhetőek voltak a zamatos borok, finom pálinkák, a finom ételeket pedig nemtől és kortól függetlenül bárki kóstolhatta. Pirigyi Gergely tárogatójá­tékával kezdődött az idei Kuruc­Feszt a vidámpark dodzsempá­lyájának színpadán, majd Ferenci Attila színművész énekelte el a Rákóczi-indulót. Orosz Ildikó, a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet el­nöke, a Kárpátaljai Megyei Ta­nács képviselője nyitotta meg az ünnepséget, hangsúlyozva, hogy a rendezvény szervezői arra szeret­nének mindannyiunkat emlékez­tetni: „Elődeinknek volt erejük, merszük fellázadni a szabadságért, zászlót bontani ezen a vidéken. Azt kívánom, hogy ez a virtus jöjjön elő akkor, amikor szükség van rá. Most pedig nagy a szükség, va­sárnap választunk, és sok minden múlik azon, hányan megyünk el, és hogyan adjuk le szavazatainkat.. - szólította fel a jelenlévőket Orosz­ldikó, akinek a kérésére a jelen lévő fiatalok és idősebbek elénekelték a rendezvény nyitónótáját, a Csínom Palkó, Csinom Jankót Bocskor Andrea, az Európai Parlament kárpátaljai képviselője elmondta, hogy a Rákóczi-szabad­­ságharc első győztes csatája mellett ezen a napon kuruc hagyománya­inkat is ünnepeljük, azt is, hogy Kárpátalján máig erősen él a magyar népi kultúra, a hagyományok és a Rákóczi-kultusz. Bár a nagyságos fejedelem vezette szabadságharc nem végződött sikerrel, de fontos az identitásunk szempontjából, és jó példát mutat nekünk, jelenkori embereknek is - hangsúlyozta a képviselő asszony, rámutatva az összefogás fontosságára, illetve arra, hogy közösségünknek szüksége van ma is oly­an vezérekre, képviselőkre, akik nem a saját ambíciójuk, hanem a közösség érdekeiért cselekednek, majd mindenkit felszólított arra, hogy vasárnap menjen el szavazni. Seszták Oszkár, a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Ön­kormányzat elnöke ugyancsak a július 21-i parlamenti választások fontosságát hangsúlyozta, ahol nekünk, kárpátaljai magyaroknak meg kell mutatnunk, hogy va­gyunk, képesek vagyunk együtt cselekedni. Az országban tapasztalható helyzetről, a kárpátaljai magyar összefogásban rejlő lehetőségekről és közösségünk túlélésének és fej­lődésének legfontosabb feltételeiről beszéltek a magyarság parlamenti képviselőjelöltjei: Barta József,Tóth Miklós, majd végül Brenzovics László. Zárszót Gaál Gergely, a Rá­kóczi Emlékév Testület elnöke, a rendezvény fővédnöke mondott, hangsúlyozva, hogy a Magyar Or­szággyű­lés a 2019-es évet Rákóczi Emlékévvé nyilvánította. Tette ezt azért, mert óriási tiszteletnek ör­vend ma is a magyarság körében II. Rákóczi Ferenc. Ahogy Rákóczi idején mindenkire szükség volt a szabadságharcban, ma is mindenki­re szükség lesz a cselekvésben. Vé­gül a vezérlő fejedelem jelmondatát idézte:, Az igaz ügyet nem hagyja el az Isten”, és minden kárpátaljait arra kért, hogy vegyen részt a szavazáson július 21-én. A megnyitót követően a szín­padot a kárpátaljai hagyományőrző együttesek és zenekarok vették bir­tokba. Fellépett a Napsugár Ha­gyományőrző Gyermekcsoport, a Beregszászból érkezett Fábián Boglárka és Sopronyi Nándor Áron, a Nagypaládi Citera Együttes, a Mezőgecsei Nefelejcs Tánccsoport és a Tüzes Liliom hagyományőrző csoport, a Mezőkaszonyi Nefelejcs Tánccsoport, a Tiszacsomai Bokréta Hagyományőrző Csoport, a Bátyai Együtt Nyugdíjasklub kórusa, a Nevetlenfalui Aranyalkony Népdal­kör, a Derceni Gyöngyösbokréta, a Tiszabökényi Tiszacsillag Kórus és Egresi Alex. Húzta a talpalávalót a péterfalvai Kokas Banda, a magyar és ruszin dallamokat is játszó mun­kácsi Rusznaki zenekar és a Sodró együttes. A kézművessátrakban többek között ki lehetett próbálni ifj. Hidi Endrével az agyagedény-készítést, a mezőkaszonyi Szűcs házaspárral mézeskalácsot díszítettek a gyere­kek, de volt lehetőség nemezelésre, papír- és harisnyavirág-készítésre, arc- és hennafestésre, hajfonásra, voltak fafaragók, gyöngyfűzők, körmöcskézők és csuhéfonók, vala­mint bőrből dísztárgyakat is lehetett készíteni Kalanics Attilával. De a hölgyek vásárolhattak maguknak kézműves ékszereket, valamint magyaros ruhadarabokat is. Zamatos kárpátaljai borokat és illatos pálinkákat is kínáltak a ren­dezvényen kiállító termelők, vala­mint a beregsomi Barkaszi Levente és felesége különleges sajtokat. Hagyományos magyar ételekből sem volt hiány. Sokan ismerkedtek a salánki hagyományőrzők jurtájánál hon­foglaló őseink életével, viseletével és fegyvereivel. Akadtak, akik ki is lőttek néhány nyílvesszőt a visz­­szacsapó íjból. Mint mindig, idén is ki lehetett próbálni a vidámpark attrakcióit is, az óriáskeréknél, a hullámvasútnál és a körhintánál volt a legnagyobb a sor. Az idei rendezvényt a szer­vezők kétnaposra hirdették meg, szombaton Kuruc Lovasnapot szer­veztek Nagyszőlősön. Ugyanakkor a Turul-ünnepséggel összekapcsoló­dó KurucFeszt minden szempontból tartalmas vasárnapot kínált a kárpát­aljai magyarság számára, ahová idén is nagyon sokan ellátogattak, dózsa Vasárnapi üzenet „Mi közünk veled, Jé­zus, Istennek fia? Idő előtt jöttél ide minket gyötör­ni?” Nem messze tőlük pedig nagy sertésnyáj volt a legelőn, az ördögök tehát kérték őt, mondván, ha ki­űzöl bennünket, hagyd, hogy oda menjünk a ser­tésnyájba. És mondá ne­kik: „Eredjetek!” Azok pe­dig kimenvén a sertésekbe szálltak, és íme, az egész nyáj a tengerbe rohant és a vízbe fulladt. (Mt 8,29-32) Gyakran előfordul velünk, hogy egyes embereket valami­lyen kategóriába helyezünk: dühös, durva, kedves, hisztis, tökéletes és így tovább. A má­sik ember pedig előbb-utóbb megszokja, hogy ő úgyis mindig „jössz” vagy „hisztis”, nekünk pedig fel sem tűnik, ha valami­kor másként viselkedik. Hason­lóan jártak az Evangéliumban szereplő katarai ördöngösök is. Őket mások már emberként sem tudták tekinteni, sőt, a közelébe sem mentek annak a helynek, ahol éltek. Rettegtek tőlük. A történet végén megdöbbenéssel látták, ahogy ezek az emberek ott ültek Jézus lábainál, és hall­gatták tanítását. Hogyan történ­hetett ez meg? Krisztus azt a nézetet szeretné lerombolni ben­nünk, hogy az ember nem képes változni. S ennek a változásnak a kulcsa jelen esetben az, hogy Jézus szóba állt velük. Lehet, hogy a mi életünkben nem vál­toznak meg olyan hamar dolgok, mint a történetben. De elég lehet egy pillanat, egy esemény, egy rádöbbenés, egy jó szó, ami elindíthatja az embert Krisztus felé. Ezért sose gondoljuk azt, hogy nincs értelme az Evangé­lium üzenetének. Lehet, hogy a folyamat hosszú és göröngyös, de mégis helyt kell állnunk a szolgálatban. Higgyünk abban, hogy a rosszból ki lehet lábalni, hogy le tudjuk küzdeni saját gyengeségeinket, hibáinkat. És higgyünk abban is, hogy a környezetünkben élőkben is bármikor megfoganhat Isten szava, szeretete, s amikor ez növekedni kezd, ők is ott ülnek majd Krisztus lábainál. Marosi István görögkatolikus parochus

Next