Kárpátalja, 2020. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)

2020-03-26 / 12. szám

Kárpátalja 2020. március 26. AKTUÁLIS Zelenszkij elhalasztotta a tavaszi behívást é­ Volodimir Zelenszkij elnök egy hónappal elhalasz­totta a kötelező sorkatonai szolgálatra való tavaszi behívást. A március 23-ai 103/2020. számú elnöki rendelet szövegét az államfő honlapján tették közzé, miszerint az április-júniusra tervezett behívásra május-júliusban kerül sor. Ezzel a dokumentummal az elnök módosította a korábbi, A katonaság sorkatonai szolgálatról való leszereléséről, a soron követ­kező behívás üteméről, valamint a kötelező sorkatonai szolgálatra való behívásról szóló, 2020. január 16-ai rendeletét. (karpat.in.ua) Ukrajnában történt Csernyivcl: Megvonták a nyugdíjasok utazási kedvezményét, hogy maradjanak otthon m­ k A Csernyivci Városi Tanács ideiglenesen megszüntette a váro­si tömegközlekedési eszközökön való ingyenes utazás kedvezmé­nyét, hogy a koronavírus által leginkább fenyegetett nyugdíjasok otthon maradjanak - jelentette az Ukrajinszka Pravda Olekszij Kaszpruk polgármesterre hivatkozva. (Itz egy kényszerű korlátozó intézkedés, amely arra fogja ösz­tönözni a koronavírus által leginkább veszélyeztetett, kockázati csoportot képező idős embereket, hogy kevesebbet közlekedjenek a városban, maradjanak otthon. A járványhelyzet stabilizálása után ismét kedvezményessé válik az utazás a trolibuszokon és az iránytaxikon” - közölte a városvezető, akit az önkormányzat sajtószolgálata idéz. Világviszonylatban is drágább lett Kijev dm Kijev egy év alatt 22 helyet lépett előre a világ legdrágább városai között, s jelenleg a 86. pozíciót foglalja el a rangsorban - írja a korrespondent.net a The Economist által összeállított Worldwide Cost of Living 2020 című jelentés alapján. A jelentés összesen 133 nagyvárost rangsorol. Az ukrán főváros Moszkvával osztozik a 86. helyen. A szakértők Kijev „drágulását” és a rangsorban való számot­tevő előrelépését annak tudják be, hogy 2019-ben jelentősen meg­erősödött a hrivnya. Emellett az ukrán fővárosban a minimálbér és a reálbér növekedése miatt is változtak az árak. A legdrágább városok rangsorának élmezőnyét Szingapúr, Hongkong, Oszaka, New York és Párizs alkotja. Ugyanakkor a legolcsóbbaknak a szíriai Damaszkusz, az üzbegisztáni Taskent, a kazahsztáni Almati, az argentínai Buenos Aires és a pakisztáni Karacsi bizonyultak. Az összehasonlításhoz 160 termék és szolgáltatás több mint 400 egyedi árát vették alapul, köztük élelmiszerekét, italokét, ruházati, háztartási cikkekét stb. Összehasonlították a lakbéreket, közüzemi díjakat, az oktatás, a pihenés költségeit, a közlekedési díjakat is. 17 ezer hrivnya bírság egy utcai árusnak mm Megszületett az első bírósági határozat a karantén megsér­téséért indított eljárásban - jelentette a zn.ua. A kijevi Sevcsenko kerületi bíróság megállapította, hogy a fő­városi lakos, aki ellen a szabálysértési eljárás indult, tiltott helyen „kézből” élelmiszert árult, ami az egészségügyi és járványellenes szabályok megsértését jelenti a karantén időszakában - derül ki a bíróság sajtószolgálatának tájékoztatásából. Az ügy kivizsgálásának eredményeként a nőt vétkesnek találták közigazgatási szabálysértésben a közigazgatási szabály­sértési törvénykönyv 44­3-as cikkelye alapján, és 17 ezer hrivnya közigazgatási bírság megfizetésére kötelezték. Később a bíróság jelezte, hogy a szóban forgó ügyben ki­szabott közigazgatási bírság a törvények értelmében a karantén megsértéséért kiszabható legkisebb összeg. A nemzeti gárda szállította le a vírusteszteket Az Ukrán Nemzeti Gárda hétfőn kora reggel megkezdte a koronavírus-tesztek eljuttatását az ország régióiba - jelentette március 23-án a Facebook közösségi oldalon Arszen Avakov belügyminiszter, akit a korrespondent.net idéz. Tájékoztatása szerint a Kínából érkezett koronavírus-teszte­­ket orvosok kíséretében juttatták célba a nemzeti gárda katonái. Ehhez repülőgépeket és speciális gépkocsikat is igénybe vettek. Korábban Denisz Smihal kormányfő 10 millió gyorsteszt leszállítását ígérte a hét végéig. A teszteredmények pontossága 99,99%-os. Összeállította: zzz Választási előkészületek járvány idején A koronavírus-járvány fokozatosan minden egyéb té­mát kiszorít a közbeszédből, jelen helyzet szerint azonban senki nem halasztotta el az októberben esedékes önkor­mányzati választásokat. A meghatározó politikai szereplők láthatóan abból indulnak ki, hogy őszre sikerül leküzdeni a COVID-19-et, ezért a háttérben már folyik a pártok és a regionális elitek helyezkedése az újabb megmérettetés előtt. Így még ha a koronavírus is a fő beszédtéma az or­szágban, de akik megszólalnak e tárgyban, sokszor máris a helyhatósági választások szemű vonón keresztül teszik A kormánypárt számára kü­lönösen nagy a tét Az országos nagypártoknak a helyhatósági választások mindig jó alkalmat jelentenek arra, hogy megerősítsék helyi szervezete­iket, illetve hatalmi pozícióikat a régiókban. A kormányzó Nép Szolgája számára azonban most a szokásosnál is nagyobb a tét. Általános vélemény, hogy a párt neve nincs, saját közösségeiken kívül alig ismert képviselőjelöltjei által aratott totális győzelem a 2019. július 21-i parlamenti vá­lasztásokon a néhány héttel koráb­ban elnökké választott Volodimir Zelenszkij iránti megelőlegezett választói bizalom eredménye. Ha tehát a „nép szolgái” nem tudnak győzni 2020 októberében a hely­­hatósági választásokon, az annyit fog jelenteni, hogy végérvényesen eljátszották a választóik bizalmát. Márpedig Volodimir Zelensz­kij számára a népszerűségi mutató­ja máig szinte az egyetlen fegyvere a hatalom csúcsán. Amint a veszi. ua minapi elemzésében rámutat, az államfő nem támaszkodhat a belügyi szervekre, mert azokkal gyakorlatilag Arszen Avakov bel­ügyminiszter rendelkezik. Hiába nevezte ki jó barátját, Ivan Bakano­vot az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) élére, nem sikerült teljes ellenőrzést szereznie a titkosszol­gálat felett, amely sok szempontból továbbra is önálló életet él. Egyedül a kormány és az államapparátus tekintetében tud felmutatni némi eredményt az elnök, amennyiben fél év szinte vérre menő küzdelem után a minapi kormányváltással megszabadult a Soros-féle szerve­zetek által támogatott és befolyá­solt közigazgatási elit egy részétől - bár távolról sem az egésztől. A totális káderhiány jele, hogy még mindig nem sikerült vezetőt találni minden tárca élére, illetve néme­lyik hivatalban Soros-bérencek váltották a Soros-bérenceket. A rakoncátlan régiók Az államfő és környezete kez­dettől úgy érzik, hogy kezdeniük kell valamit a regionális elitekkel, a nagyvárosok polgármestereivel, a városi és megyei tanácsokkal, amelyek láthatóan nem becsülik különösebben sokra az aktuális kijevi hatalmat. Elnöksége első heteiben Zelenszkij megpróbált erőt mutatni, engedelmességre bírni őket, ám rendszerint maga került ki vesztesen az efféle össze­tűzésekből, ezért idővel felhagyott a próbálkozásokkal. Az általa ki­nevezett megyei kormányzók egy része is alkalmatlannak bizonyult, illetve gyorsan afféle „béna kacsá­vá” vált, miután nem rendelke­zett sem kellő támogatottsággal a helyi politika részéről, sem elég erős kijevi hátszéllel, hogy valódi eredményeket mutasson fel. Ezek az emberek sem népszerűség, sem befolyás tekintetében nem vehetik fel a versenyt a helyi vezetőkkel, tehetetlenségükkel pedig csak még inkább kiemelik a regionális elit jelentőségét. Tavaly ősszel a Zelensz­­kij-csapat ezért még azt tervezte, hogy nem egyezkedik a regionális elitekkel és klánokkal, amelyek amúgy is csak magukkal rántanák a helyi politika mocsarába a nép ottani szolgáit, hanem legyőzi őket a helyhatósági választásokon. Té­len lapunk is beszámolt róla, hogy a választások előkészítése céljából megbízható kormánypárti képvi­selőkre, kurátorokra bízták a me­gyéket. A legfrissebb hírek szerint azóta valamelyest alábbhagyott az Elnöki Hivatal étvágya, s már csak ott szándékoznak felvenni a harcot a jelenlegi, Porosenko-féle vagy még régebbi múltra visszatekintő regionális elitekkel, ahol reális esélyt látnak a győzelemre. Úgy hallani, elsősorban a nagyváro­sokban kezdődött egyfajta köze­ledés a magukat a hivatalaikba bebetonozó polgármesterek és a Zelenszkij-féle párt között. Hogy ebből a szempontból Kárpátalja azon régiók közé tar­­tozik-e majd, amelyekben meg­egyezik az országot kormányzó elit a helyiekkel, vagy öldöklő harc kezdődik a dominanciáért, vélhe­tően még nem dőlt el. Talán éppen ennek tudható be, hogy Kijevben már három hónapja halogatják az új kárpátaljai kormányzó kineve­zését a még tavaly decemberben menesztett cukrászdatulajdonos, Ihor Bondarenko megüresedett helyére. Időközben, legalábbis úgy hallani, javában tart már a kor­mánypárt színeiben indítandó jelöltek válogatása, amit az ukrán sajtó egyszerűen csak kasztingo­­lásként emleget, s ami a megyei kurátorok egyik legfontosabb feladata. A kurátor szerepe ebben a folyamatban, hogy megaka­dályozza „oda nem illő”, tehát büntetett előéletű, politikailag hiteltelen stb. személyek indu­lását a párt színeiben, vagyis elkerüljék azokat a „toborzási” hibákat, amelyeket a tavaly nyári parlamenti választások előtt vé­tettek, s amelyek később számos parlamenti botrány formájában ütöttek vissza. Továbbra is ke­restetnek a kormánypárt által az új, friss arcok, ugyanakkor egyre nagyobb az igény a tiszteletre­méltó, a helyiek által megbecsült emberek iránt, hiszen a helyható­sági választásokon az emberek köztudottan inkább általuk ismert és tisztelt emberekre, mintsem pártokra szavaznak. Többismeretlenes egyenlet Ukrajna még soha nem ké­szült választásokra a mostanihoz hasonló helyzetben, ám ez csak részben tudható be a koronaví­rusnak. Nehéz megítélni például, hogy milyen hatással lesz a ki­sebb pártokra, szervezetekre, az egyéni indulókra az új választási törvénynek az a kitétele, amely igen tekintélyes kaucióhoz köti a választásokon való részvételt. Ráadásul még nem zárult le a decentralizáció, az új egyesült területi közösségek kialakítása. Márpedig a választókerületeket és szavazókörzeteket a lakosság száma alapján kell kijelölni, ami így az utolsó pillanatokra marad. Az sem tudható, hogy sikerül-e időben lezárni a közigazgatási reform bevezetéséhez elengedhe­tetlen alkotmánymódosítást. Végül, de nem utolsósorban: mikor, s főként milyen állapotban kerül ki Ukraj­na a korona­vírus-j­ár­­ványból? (ntk) Rendkívüli állapot: Lenni vagy nem lenni? Amikor az olvasó kezébe veszi lapunk 999. számát, talán már eldőlt, hogy bevezetik-e a rendkívüli állapotot az egész országban, vagy sem. Miután az elmúlt napokban a hatósá­gok folyamatosan szigorították a korlátozó intézkedéseket, valószínű, hogy a kormány végül rászánja magát erre a radikális lépésre. Az ellenzék és a szakértők egy jelentős része azonban nem ért egyet a rendkívüli állapot híveivel. Az ellenzék szerint a rendkívüli állapot bevezetésének fő célja valójában az alapvető jogok, a demokrácia korlátozása, a szakértők pedig nincsenek meggyőződve róla, hogy az intéz­kedés eléri a remélt hatást, miközben óriási károkat okozhat. Felkészítik az országot az elkerülhetetlenre Amellett, hogy az elmúlt na­pokban sorra hozták meg a ka­rantént szigorító intézkedéseket az ország számos megyéjében, egyre gyakrabban hangzott el a médiában, hogy az egész országra ki kellene terjeszteni a rendkívüli állapotot. Dija Jemec egészségügyi miniszter volt talán az első, aki felvetette, hogy a tömeges meg­betegedések elkerülése érdekében be kellene vezetni az országban a mindenre kiterjedő korlátozásokat, a rendkívüli állapotot. Állítólag legutóbb már a lemondását is kilá­tásba helyezte, ha a kormány nem hajlandó erre a lépésre. Denisz Smihal miniszterelnök viszont még hétfőn este is arról beszélt az ICTV-nek nyilatkozva, hogy nem indokolt a rendkívüli állapot beve­zetése. Vagyis a kormányban még nem született meg a végső döntés. Idővel a rendkívüli állapot gondolatának fő szorgalmazója a Belügyminisztérium lett. Ivan Varcsenko, Arszen Avakov bel­ügyminiszter tanácsadója már múlt pénteken arról értekezett a Facebook közösségi oldalon, hogy be kellene vezetni a kijárási tilalmat le kellene állítani a tömeg­­közlekedést és az ipari termelést a társadalom ellátása szempontjából fontos ágazatok kivételével, be kellene vezetni az élelmiszer-ellá­tásban a jegyrendszert el kellene törölni a karantén idejére szinte minden demokratikus jogot, rend­kívüli jogkörökkel felruházott helyi parancsnokságokat hozva létre a járvány leküzdésére. Az ellenzék mindjárt a fejé­re olvasta Varcsenkónak, hogy be akarja vezetni „Avakov dik­tatúráját” az országban. Hiszen ebben az esetben szinte minden hatalom a rendőrség, illetve a Bel­ügyminisztérium által felügyelt egyéb szervezetek és hatóságok, például a nemzeti gárda kezében összpontosulna. Varcsenko azzal védekezett, hogy csupán a sa­ját véleményét fogalmazta meg posztjában, ám rövidesen Anton Herascsenko belügyminiszter-he­lyettes gyakorlatilag ugyanezt az elképzelést ismételte meg egy té­véműsorban. Végül maga Arszen Avakov belügyminiszter ugyan­csak a Facebookon arról írt, hogy szükség esetén további korlátozó intézkedéseket fognak bevezetni a helyzetnek megfelelően. Meg­jegyezte: a veszteségekről és a kompenzációról később fognak elgondolkodni és határozni, „ami­kor túléltük!”. Ez a megjegyzés sokakat elgondolkodtatott, vajon milyen messze lenne hajlandó el­menni a belügyminiszter a válság­kezelésben. Mindenesetre ekkor már nyilvánvaló volt, hogy igye­keznek felkészíteni a társadalmat az „elkerülhetetlenre”. Az elnök hezitál Elvben a rendkívüli állapot bevezetéséről, a polgárok jogainak korlátozásáról csak a Legfelső Tanács dönthet, ne legyen azonban kétségünk afelől, hogy a parlament meghozza a szükséges döntéseket, hiszen Volodimir Zelenszkij elnök pártjának tekintélyes többsége van a törvényhozásban. A sajtó úgy tudja, az elnök­ben és környezetében egyre in­kább érik az elhatározás, hogy a legszigorúbb intézkedéseket is elrendeljék. Kérdéses ugyanakkor, milyen messze mer elmenni az elnök az alapvető jogok korláto­zásában. Állítólag az is felmerült az Elnöki Hivatalban, képes-e Ukrajna egyáltalán végrehajtani és betartatni a rendkívüli állapot­tal járó intézkedéseket. Annak ugyanis beláthatatlanok lehetnek a következményei, ha a rendkívüli állapot az emberek „engedetlensé­ge” miatt összeomlik, nem hozza meg a várt eredményt, miközben a gazdaság leállása miatt az ország és az emberek bevétel, megélhe­tési forrás nélkül maradnak. Ez Zelenszkij számára egyenlő lenne a bukással. E sorok megírásakor az tű­nik a legvalószínűbbnek, hogy a rendkívüli állapot bevezetése elsősorban a karanténintézkedések betartatását, a közrend és az ellá­tás biztosítását szolgálná arra az esetre, ha tömegesekké válnának a megbetegedések. Hétfőn végre megfelelő mennyiségű teszt érke­zett az országba ahhoz, hogy fel lehessen mérni, mekkora is a baj a valóságban. Egy ilyen helyzetben jól jöhetnek a hatóságoknak a plusz jogkörök. Az ellenzék gyanakszik Mondhatnánk, az ellenzék hivatalból nem hisz a hatalomnak. Zelenszkijék és a Smihal-kormány szemére vetik, hogy nem képe­sek kezelni a járványhelyzetet, a forrófejűek azt gyanítják, hogy a rendkívüli állapot bevezetésé­vel az alapjogok, a demokrácia korlátozására, a teljhatalom meg­szerzésére törnek. Mások szerint a járvány leple alatt az ország számára„ káros” törvények elfoga­dását tervezik a Bankovaján, mint amilyen például a földtörvény vagy, mondjuk, a kelet-ukrajnai megszállt területek különleges státuszának jogszabályi rendezése, esetleg egy „áruló” béke előkészí­tése az ellenséggel. Volodimir Zelenszkij elnök­nek, aki hétfőn délután újabb televíziós beszédben okítgatta és nyugtatgatta népét, láthatóan rosszul esett, hogy az ellenzék ilyen rossz véleménnyel van róla, s politikai ellenfelei nem hajlanak a nemzeti összefogásra ezekben a nehéz időkben. Azóta azon­ban, hogy elődje, Petro Porosenko 2018-ban kísérletet tett a rendkí­vüli állapot bevezetésére a keresi tengeri incidens ürügyén, pontosan tudjuk, hogy Ukrajnában nem árt az óvatosság, ha rendkívüli álla­potról van szó. Úgyhogy várjuk meg az idevágó elnöki rendeletet, s annak alapján ítéljük meg az államfő szándékait. (ntk)

Next