Kárpátalja, 2020. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)
2020-07-23 / 29. szám
A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájára emlékeztek Kárpátalján A kárpátaljai magyarság 1989 óta minden évben július második vasárnapján emlékezik meg Rákóczi fejedelem első győztes csatájáról. Az ünnepség általában a tiszaújlaki egykori sóház falánál kezdődik, ahol emléktábla hirdeti Esze Tamás hősiességét. Ezután az ünneplő közönség a Tisza-hídon át a turulmadaras Rákóczi-emlékműhöz vonul, amely Tiszaújlak és a szomszédos Tiszabökény határában magaslik. Idén azonban a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő karanténkorlátozások a kuruc csapatok 1703. július 14-én, a Tiszaújlak-Tiszabecs révnél vívott első győztes csatájára való megemlékezés forgatókönyvét is átírták. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vasárnap, július 19-én a karanténszabályokat betartva emlékezett több helyszínen a Rákóczi-szabadságharc 317 évvel ezelőtt vívott első győztes csatájára. Ungvár A rendezvénysorozat Ungváron, a vár udvarában vette kezdetét, ahol a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének (UKSZ) képviseletében Balogh Lívia elnök asszony és helyettese, Palkó Katalin, akik egyben a járási tanács képviselői, valamint Kulin Judit, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke és Kulin Zoltán, a városi tanács KMKSZ-frakciójának vezetője helyezték el az emlékezés koszorúit. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Bátori József, a Kárpátaljai Megyei Tanács KMKSZ-frakciójának képviselője, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, dr. I Bege Krisztina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának kon- szulja és Csizmadia Alexandrra, Magyarország Beregszászi Konzulátusának külgazdasági szakdiplomatája. A koszorúzás után Balogh Lívia elmondta: " Eljöttünk, hogy fejet hajtsunk gróf Bercsényi Miklós emléke előtt, és megkoszorúz- szuk felesége, Csáky Krisztina mellszobrát is. 2012-ben a magyar Külügyminisztérium és a Széchenyi István Alapítvány támogatásával sikerült felavatni Győrfi Lajos szobrászművész alkotását, gróf Bercsényi Miklós mellszobrát. Akkor 311 év után Bercsényi Miklós hazaérkezett, visszakerült az ungvári várba. Majd 2013-ban az ungvári vár udvara új szoborral gazdagodott, megjelent feleségének, Csáky Krisztinának a mellszobra is. Éppen a grófnő volt az, aki a várat gyönyörű kastéllyá alakította át. Bercsényi Mikós Ung vármegye örökös főispánja volt és a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc főgenerálisa, második embere, kiváló hadászati szakember. Rá emlékezünk ma itt, Ungváron, hiszen az uralkodásuk alatt virágzott az ungvári vár. Bátori József a történelemből jól ismert esemény rövid méltatását követően sajnálattal jegyezte meg, hogy a koronavírus miatt nem kerülhetett sor a hagyományos tömegrendezvényre, de - mint mondotta - így, szűk körben sikerült felidézni azoknak a kiemelkedő személyeknek az emlékét, akik jelentős szerepet töltöttek be a magyarság történelmében. - Amikor megemlékezünk róluk, el kell gondolkodnunk arról, hogy mi, akik jelenleg ezeken a területeken élünk, mindent megtettünk-teszünk-e azért, hogy méltóan folytassuk azt az eszmét, amelyet elődeink megvalósítottak, s amelyért harcba szálltak. A magyar nép mindig szabadságszerető volt, de ezzel egyidejűleg tisztelte más nemzetek jogait is. Tiszaújlak, Borcár-kút A rendezvény elején Molnár László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kulturális titkára köszöntötte az egybegyűlteket, aki röviden beszélt a Rákóczi-szabadságharcról, valamint a Turul-emlékmű 1989-es visszaállításának történetéről, mely idő óta minden évben itt szervezi meg a KMKSZ a vidék magyar közösségének legnagyobb eseményét. A szűk körű megemlékezésen Brenzovics László, a KMKSZ elnöke elmondta: „1989 óta a Turul-ünnepség a kárpátaljai magyarság legnagyobb rendezvénye. Idén a járványügyi szabályok nem tették lehetővé, hogy a rendezvényt a megszokott formájában megszervezzük, azonban szerény koszorúzás keretében emlékezünk a Rákóczi-szabadságharcra. Rákóczi Ferenc szabadságharca vidékünk és Magyarország történelmének is egyik legnagyobb eseménye, amely nagymértékben biztosította azt, hogy ma itt lehetünk. Az összetartozás évében különösen fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a nemzet korábban is volt nehéz helyzetben, hiszen Rákóczi is nehéz küzdelmet folytatott, de a Rákóczi-szabadságharc után és száz évvel Trianon után mégiscsak él a magyar nemzet, és szolidáris egymással... Bízom benne, hogy jövőre visszaállhat a rend, és ismét ez a program lehet a kárpátaljai magyarság legnagyobb rendezvénye” - hangsúlyozta a KMKSZ elnöke. Az ünnepséget Tarpai Viktória színművésznő Babits Mihály Áldás a magyarra című versének előadása tette emelkedettebbé, valamint Pirigyi Gergely tárogatójátéka, aki kuruc kori dallamokat szólaltatott meg. Az emlékmű megkoszorúzását követően a jelenlévők átmentek az egykori tiszaújlaki sóház épületéhez, ahol megkoszorúzták Esze Tamás kuruc vezér emléktábláját. Ezt követően a delegáció a Felső-Tisza-vidéken, a Villani (Égermező) előtt található, nemrég felújított Borcár-kút felé vette az irányt. A monda szerint a kút forrásából maga a nagyságos fejedelem is ivott, és a forrás alapkövét ő maga rakta le. A helyszínre érkezve Molnár László mesélt a kúthoz fűződő legendáról, ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emlékezés koszorúit, majd megkóstolták a Bovcár vizét. Sári József, a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke a kút rendbetételével kapcsolatban elmondta: „A Bovcár-kút felújításának története ott kezdődött, hogy Stumpf Benedek Andrással és Györke Lászlóval Rákóczi-emlékhelyeket kutattunk fel vidékünkön. Ekkor jutottunk el Varsányára. Tudtunk róla, hogy volt itt egy Rákóczi-emlékhely, de sajnos nagyon rossz állapotban. Mindig szívügyemnek éreztem, hogy azokat a Rákóczi-emlékhelyeket, amelyek Kárpátalján léteznek - hiszen itt van a Rákóczi-szabadságharc bölcsője -, azokról mindről tudjunk, és méltó emlékjelet állítsunk nekik. Lehetőség nyílt rá az elmúlt időszakban, hogy pályázat által a Borcár-kutat felújíthassuk, s ez meg is történt. Nagyon sokat köszönhetünk az ittenieknek is: a falu nevét a régiek még ma is úgy ismerik, hogy Borcár” - fogalmazott Sári József. Tarpai Viktória színművésznő Petőfi Sándor Rákóczi című versét adta elő, valamint Pirigyi Gergely tárogatójátéka színesítette az ünnepséget. Beregszász ■■■■■■■ Július 19-én a KMKSZ kezdeményezésére Beregszászban is zárt körű koszorúzást szerveztek Rákóczi lovas szobránál a Budapest téren. A kezdeményezéshez csatlakozott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Magyarország Beregszászi Konzulátusa, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete, valamint a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány. Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke elmondta, hogy II. Rákóczi Ferenc vélhetően a legönfeláldozóbb, leghűségesebb alakja a magyar történelemnek. Hisz mindenét feláldozta a hazáért, ezenkívül személyes példamutatással és hatalmas szervezőkészséggel kinyilvánította, hogy szükség van a modern magyar állam megalapítására. Rákóczi minden tettét a magyar népért, a közért tette. És nekünk itt, Beregszászban, az ő személyes példáján felbátorodva követnünk kell Rákóczi népét és eszméit - mondta az elnök úr. Koszorúzással tisztelegtek a Rákóczi-szabadságharc emlékének Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc 2006-ban felavatott szobránál. A vírushelyzet miatt szűk körben megrendezett eseményen tiszteletét tette Kuti László, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának első beosztott konzulja, dr. Erdei Péter beregszászi konzul, Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke. „Nemzeti nagyjaink - köztük II. Rákóczi Ferenc is - olyan üzeneteket hagytak ránk, melyek évszázadok elteltével is tanácsot adnak a hétköznapjainkban” - nyilatkozta hetilapunknak Gulácsy Géza. Hozzátette: bátraknak kell lennünk, hogy egyszerűbben átvészelhessük a nehézségeket, töretlenül hűnek kell maradnunk hazánk iránt, és mindenekfelett Istenbe kell vetnünk minden bizodalmunkat éppen úgy, ahogy II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona is tette a megpróbáltatásokkal teli időkben. Ha így indulunk a jövő felé, akkor mindenképpen reménnyel teli szívvel indulhatunk. „A Rákóczi-szabadságharc idején ekkorra már túl voltak az első győztes ütközeten, mégis az erőgyűjtés időszaka volt ez az 1700-as évek elején” - fogalmazott Kuti László. „Mi természetesen idén is szívesen csatlakoztunk a KMKSZ kezdeményezéséhez, hisz tudjuk, ahogyan akkor, úgy most is mindennél fontosabb a remény és az összefogás” - hangsúlyozta a konzul. Korolyova Erzsébet aláhúzta, hogy büszkeséggel tölti el az, hogy földije, Matl Péter készítette a mostani megemlékezés helyszínéül is szolgáló pompás műalkotást. Sajnálatát fejezte ki ugyanakkor amiatt, hogy turistaként kezelték mindazokat, akik ma ellátogattak a koszorúzásra, pedig a munkácsi vár a magyar történelem elidegeníthetetlen része. rv, ve, kk, sd Munkács ! (1) Kárpátalja 2020. július 23. A metakromatikus leukodisztrófia A leukodisztrófia alatt olyan ritka, progresszív, metabolikus, genetikai betegségeket értünk, amelyek az agyra, a gerincvelőre és a környéki idegrendszerre is kihatnak. A fehérállomány idegrostjait fehérjéből és zsírokból álló úgynevezett mielinhüvely borítja, mely a védelmi funkció mellett biztosítja az ingerület továbbítását az idegek között. A leukodisztrófia mindegyik fajtájában a mielinhüvely az idegrendszer más-más területein sérül, ennek számos különböző neurológiai probléma a következménye. A metakromatikus leukodisztrófia nevű betegséggel születő babák egészségesnek tűnnek, ám egy- és kétéves koruk között fejlődésük megtorpan, mivel agyuk egy része sorvadni kezd. Polner Richárd 2005. szeptember 25-én született Badalóban. Richárd 6 éves koráig teljesen egészséges, társaihoz képest is aktív gyerek volt. Édesanyja elmondása szerint Richárdnál 2011 őszén egyensúlyzavart észleltek. Aztán 2012 tavaszán KÖZÉLET Egy gyermek küzdelmen elkezdődött az ő kálváriája. A szüleivel - Karolinával és Gusztávval - sorra járták a kórházakat, számos orvost, szakértőt felkerestek. Először Debrecenben diagnosztizálták Richárdnál ezt a ritka betegséget, aztán a Budai Egészségügyi Központban megerősítették, hogy Richárd valóban metakromatikus leukodisztrófiában szenved, amely egy leépülő folyamat. Ezt követőn a gyerek állapota évről évre folyamatosan romlott. Betegségét mindig mosolylyal hordozta - meséli Richárd anyukája -, boldog kisfiú volt. Míg állapota engedte, - 3 évig - Richárd rendszeresen járt a Mezővári Nefelejcs Rehabilitációs Központba. Nagyon boldog évek voltak azok, lehet mondani, betegsége legboldogabb éveit tölthette ott el. Aztán élete utolsó hónapját kórházban kellett töltenie. Végül ez év júliusának második hetében Richárd szervezete feladta a küzdelmet. Polner Richárd 14 évet élt. A Polner család lapunkhoz fordult, hogy általunk mondjon köszönetet mindenkinek, aki segítette őket és Richárdot a betegség elleni harcban. Különösképpen szeretnék megköszönni a rehabilitációs központ, illetve a beregszászi járási kórház gyermek-, valamint intenzív osztálya munkatársainak, orvosainak, nővéreinek az odaadó munkájukat és szeretetüket, melyet gyermekükkel éreztettek. Mindent megtettek azért, hogy betegségét és nagy fájdalmát enyhítsék. Hála és köszönet kísérje a további munkájukat. D. P.