Kárpátalja, 2020. január-július (20. évfolyam, 1-29. szám)

2020-07-23 / 29. szám

­ A Rákóczi-szabadságharc első győztes csatájára emlékeztek Kárpátalján A kárpátaljai magyarság 1989 óta minden évben július második vasárnapján emlékezik meg Rákóczi fejedelem első győztes csatájáról. Az ünnepség általában a tiszaújlaki egykori sóház falánál kezdődik, ahol emléktábla hirdeti Esze Tamás hősiességét. Ezután az ünneplő közönség a Tisza-hídon át a turulmadaras Rákóczi-emlékműhöz vonul, amely Tiszaújlak és a szomszédos Tiszabökény határában magaslik. Idén azonban a koronavírus-járvány miatt érvényben lévő karanténkorlátozások a kuruc csapatok 1703. július 14-én, a Tiszaújlak-Tiszabecs révnél vívott első győztes csatájára való megemlékezés forgatókönyvét is átírták. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) vasárnap, július 19-én a karan­ténszabályokat betartva emlékezett több helyszínen a Rákó­czi-szabadságharc 317 évvel ezelőtt vívott első győztes csatájára. Ungvár A rendezvénysorozat Ung­­váron, a vár udvarában vette kezdetét, ahol a KMKSZ Ung­­­vári Középszintű Szervezetének (UKSZ) képviseletében Balogh Lívia elnök asszony és helyette­se, Palkó Katalin, akik egyben a járási tanács képviselői, va­­l­­amint Kulin Judit, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnö­ke és Kulin Zoltán, a városi­­ tanács KMKSZ-frakciójának vezetője helyezték el az emlé­kezés koszorúit. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Bátori József, a Kárpátaljai Megyei Tanács KMKSZ-frakciójának­­ képviselője, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, dr. I Bege Krisztina, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának kon- s­zulja és Csizmadia Alexand­­r­ra, Magyarország Beregszászi Konzulátusának külgazdasági szakdiplomatája. A koszorúzás után Balogh Lívia elmondta:­­ "­­ Eljöttünk, hogy fejet hajt­sunk gróf Bercsényi Miklós­­ emléke előtt, és megkoszorúz- s­zuk felesége, Csáky Krisztina­­ mellszobrát is. 2012-ben a ma­gyar Külügyminisztérium és a Széchenyi István Alapítvány­­ támogatásával sikerült felavatni Győrfi Lajos szobrászművész alkotását, gróf Bercsényi Miklós mellszobrát. Akkor 311 év után­­ Bercsényi Miklós hazaérkezett, visszakerült az ungvári várba.­­ Majd 2013-ban az ungvári vár udvara új szoborral gazdagodott, megjelent feleségének, Csáky Krisztinának a mellszobra is. Éppen a grófnő volt az, aki a várat gyönyörű kastéllyá alakí­totta át. Bercsényi Mikós Ung vármegye örökös főispánja volt és a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc főgene­rálisa, második embere, kiváló hadászati szakember. Rá emlé­kezünk ma itt, Ungváron, hiszen az uralkodásuk alatt virágzott az ungvári vár. Bátori József a történelem­ből jól ismert esemény rövid méltatását követően sajnálattal jegyezte meg, hogy a korona­vírus miatt nem kerülhetett sor a hagyományos tömegrendez­vényre, de - mint mondotta - így, szűk körben sikerült felidézni azoknak a kiemelkedő szemé­lyeknek az emlékét, akik jelentős szerepet töltöttek be a magyarság történelmében. - Amikor megemlékezünk róluk, el kell gondolkodnunk arról, hogy mi, akik jelenleg ezeken a területeken élünk, min­dent megtettünk-teszünk-e azért, hogy méltóan folytassuk azt az eszmét, amelyet elődeink meg­valósítottak, s amelyért harcba szálltak. A magyar nép mindig szabadságszerető volt, de ezzel egyidejűleg tisztelte más nem­zetek jogait is. Tiszaújlak, Borcár-kút A rendezvény elején Molnár László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) kulturális titkára köszöntötte az egybegyűlteket, aki röviden beszélt a Rákóczi-szabadság­­harcról, valamint a Turul-em­lékmű 1989-es visszaállításának történetéről, mely idő óta minden évben itt szervezi meg a KMKSZ a vidék magyar közösségének legnagyobb eseményét. A szűk körű megemlé­kezésen Brenzovics László, a KMKSZ elnöke elmondta: „1989 óta a Turul-ünnepség a kárpátaljai magyarság legna­gyobb rendezvénye. Idén a jár­ványügyi szabályok nem tették lehetővé, hogy a rendezvényt a megszokott formájában meg­szervezzük, azonban szerény ko­szorúzás keretében emlékezünk a Rákóczi-szabadságharcra. Rákóczi Ferenc szabadsághar­ca vidékünk és Magyarország történelmének is egyik legna­gyobb eseménye, amely nagy­mértékben biztosította azt, hogy ma itt lehetünk. Az összetartozás évében különösen fontos fel­hívni a figyelmet arra, hogy a nemzet korábban is volt nehéz helyzetben, hiszen Rákóczi is nehéz küzdelmet folytatott, de a Rákóczi-szabadságharc után és száz évvel Trianon után még­iscsak él a magyar nemzet, és szolidáris egymással... Bízom benne, hogy jövőre visszaállhat a rend, és ismét ez a program lehet a kárpátaljai magyarság legnagyobb rendezvénye” - hangsúlyozta a KMKSZ elnöke. Az ünnepséget Tarpai Viktó­ria színművésznő Babits Mihály Áldás a magyarra című versének előadása tette emelkedettebbé, valamint Pirigyi Gergely táro­gatójátéka, aki kuruc kori dalla­mokat szólaltatott meg. Az emlékmű megkoszorúzá­sát követően a jelenlévők átmen­tek az egykori tiszaújlaki sóház épületéhez, ahol megkoszorúzták Esze Tamás kuruc vezér emlék­tábláját. Ezt követően a delegáció a Felső-Tisza-vidéken, a Villani (Égermező) előtt található, nemrég felújított Borcár-kút felé vette az irányt. A monda szerint a kút forrá­sából maga a nagyságos fejedelem is ivott, és a forrás alapkövét ő ma­­ga rakta le. A helyszínre érkezve Molnár László mesélt a kúthoz fűződő legendáról, ezt követően a jelenlévők elhelyezték az emléke­zés koszorúit, majd megkóstolták a Bovcár vizét. Sári József, a KMKSZ Fel­­ső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének elnöke a kút rendbetételével kapcsolatban elmondta: „A Bovcár-kút felújí­tásának története ott kezdődött, hogy Stumpf Benedek András­sal és Györke Lászlóval Rákó­­czi-emlékhelyeket kutattunk fel vidékünkön. Ekkor jutottunk el Varsányára. Tudtunk róla, hogy volt itt egy Rákóczi-emlékhely, de sajnos nagyon rossz állapot­ban. Mindig szívügyemnek érez­tem, hogy azokat a Rákóczi-em­­lékhelyeket, amelyek Kárpátal­ján léteznek - hiszen itt van a Rákóczi-szabadságharc bölcsője -, azokról mindről tudjunk, és méltó emlékjelet állítsunk ne­kik. Lehetőség nyílt rá az elmúlt időszakban, hogy pályázat által a Borcár-kutat felújíthassuk, s ez meg is történt. Nagyon sokat köszönhetünk az ittenieknek is: a falu nevét a régiek még ma is úgy ismerik, hogy Borcár” - fogalmazott Sári József. Tarpai Viktória színművész­­nő Petőfi Sándor Rákóczi című versét adta elő, valamint Pirigyi Gergely tárogatójátéka színesí­tette az ünnepséget. Beregszász ■■■■■■■ Július 19-én a KMKSZ kez­deményezésére Beregszászban is zárt körű koszorúzást szerveztek Rákóczi lovas szobránál a Buda­pest téren. A kezdeményezéshez csat­lakozott a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, Magyarország Beregszászi Kon­zulátusa, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete, vala­mint a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány. Sin József, a KMKSZ Be­regszászi Középszintű Szerveze­tének elnöke elmondta, hogy II. Rákóczi Ferenc vélhetően a leg­önfeláldozóbb, leghűségesebb alakja a magyar történelemnek. Hisz mindenét feláldozta a hazá­ért, ezenkívül személyes példa­­mutatással és hatalmas szervező­­készséggel kinyilvánította, hogy szükség van a modern magyar állam megalapítására. Rákóczi minden tettét a magyar népért, a közért tette. És nekünk itt, Beregszászban, az ő személyes példáján felbátorodva követnünk kell Rákóczi népét és eszméit - mondta az elnök úr. Koszorúzással tisztelegtek a Rákóczi-szabadságharc emlé­kének Zrínyi Ilona és II. Rákó­czi Ferenc 2006-ban felavatott szobránál. A vírushelyzet miatt szűk körben megrendezett eseményen tiszteletét tette Kuti László, Ma­gyarország Ungvári Főkonzulá­tusának első beosztott konzulja, dr. Erdei Péter beregszászi kon­zul, Gulácsy Géza, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke, valamint Korolyova Erzsébet, a KMKSZ Munkácsi Alapszervezetének elnöke. „Nemzeti nagyjaink - köz­tük II. Rákóczi Ferenc is - olyan üzeneteket hagytak ránk, melyek évszázadok elteltével is tanácsot adnak a hétköznapjainkban” - nyilatkozta hetilapunknak Gulá­csy Géza. Hozzátette: bátraknak kell lennünk, hogy egyszerűbben átvészelhessük a nehézségeket, töretlenül hűnek kell maradnunk hazánk iránt, és mindenekfelett Istenbe kell vetnünk minden bizodalmunkat éppen úgy, ahogy II. Rákóczi Ferenc és édesanyja, Zrínyi Ilona is tette a megpró­báltatásokkal teli időkben. Ha így indulunk a jövő felé, akkor mindenképpen reménnyel teli szívvel indulhatunk. „A Rákóczi-szabadságharc idején ekkorra már túl voltak az első győztes ütközeten, még­is az erőgyűjtés időszaka volt ez az 1700-as évek elején” - fogalmazott Kuti László. „Mi természetesen idén is szívesen csatlakoztunk a KMKSZ kez­deményezéséhez, hisz tudjuk, ahogyan akkor, úgy most is min­dennél fontosabb a remény és az összefogás” - hangsúlyozta a konzul. Korolyova Erzsébet aláhúz­ta, hogy büszkeséggel tölti el az, hogy földije, Matl Péter készí­tette a mostani megemlékezés helyszínéül is szolgáló pompás műalkotást. Sajnálatát fejezte ki ugyanakkor amiatt, hogy turista­ként kezelték mindazokat, akik ma ellátogattak a koszorúzásra, pedig a munkácsi vár a magyar történelem elidegeníthetetlen része. rv, ve, kk, sd Munkács ! (1) Kárpátalja 2020. július 23. A metakromatikus leukodisztrófia A leukodisztrófia alatt olyan ritka, progresszív, metabolikus, genetikai betegségeket értünk, amelyek az agyra, a gerincvelőre és a környéki idegrendszerre is kihatnak. A fehérállomány ideg­rostjait fehérjéből és zsírokból álló úgynevezett mielinhüvely borítja, mely a védelmi funkció mellett biztosítja az ingerület to­vábbítását az idegek között. A leu­kodisztrófia mindegyik fajtájában a mielinhüvely az idegrendszer más-más területein sérül, ennek számos különböző neurológiai probléma a következménye. A metakromatikus leukodisztrófia nevű betegséggel születő babák egészségesnek tűnnek, ám egy- és kétéves koruk között fejlődésük megtorpan, mivel agyuk egy ré­sze sorvadni kezd. Polner Richárd 2005. szep­tember 25-én született Badaló­­ban. Richárd 6 éves koráig telje­sen egészséges, társaihoz képest is aktív gyerek volt. Édesanyja elmondása szerint Richárdnál 2011 őszén egyensúlyzavart észleltek. Aztán 2012 tavaszán KÖZÉLET Egy gyermek küzdelmen elkezdődött az ő kálváriája. A szüleivel - Karolinával és Gusz­távval - sorra járták a kórháza­kat, számos orvost, szakértőt fel­kerestek. Először Debrecenben diagnosztizálták Richárdnál ezt a ritka betegséget, aztán a Bu­dai Egészségügyi Központban megerősítették, hogy Richárd valóban metakromatikus leu­­kodisztrófiában szenved, amely egy leépülő folyamat. Ezt köve­tőn a gyerek állapota évről évre folyamatosan romlott. Betegségét mindig mosoly­­lyal hordozta - meséli Richárd anyukája -, boldog kisfiú volt. Míg állapota engedte, - 3 évig - Richárd rendszeresen járt a Me­zővári Nefelejcs Rehabilitációs Központba. Nagyon boldog évek voltak azok, lehet mondani, beteg­sége legboldogabb éveit tölthette ott el. Aztán élete utolsó hónapját kórházban kellett töltenie. Végül ez év júliusának második hetében Richárd szervezete feladta a küz­delmet. Polner Richárd 14 évet élt. A Polner család lapunkhoz fordult, hogy általunk mondjon köszönetet mindenkinek, aki segítette őket és Richárdot a be­tegség elleni harcban. Különös­képpen szeretnék megköszönni a rehabilitációs központ, illetve a beregszászi járási kórház gyer­mek-, valamint intenzív osztálya munkatársainak, orvosainak, nő­véreinek az odaadó munkájukat és szeretetüket, melyet gyerme­kükkel éreztettek. Mindent meg­tettek azért, hogy betegségét és nagy fájdalmát enyhítsék. Hála és köszönet kísérje a további munkájukat. D. P.

Next