Kárpáti Igaz Szó, 1991. január-március (72. évfolyam, 1-62. szám)

1991-01-09 / 5. szám

VOLÁN MELLETT EGY KORTYOT SE! Ez törvény. Még akkor is, ha van némi rokonság a veze­tési szenvedély és az alkohol­­élvezés között. A statisztikák szerint az autósok csaknem háromnegyed része élvezi a vezetést, de majdnem ennyien vannak azok is, akik az alko­holt sem vetik meg. Vagyis azok, akik élvezik a vezetést az italozás iránt is erős von­zalmat éreznek. Pedig a kettő több okból is kizárja egymást. Nagyrészt ebből ered az alko­hol stresszkeltő hatása. Az autózás és az italozás bizonyos vágyak realizálását jelenti. Vágyainkról pedig na­gyon nehéz lemondani. Így azok az autósok, akikben mind­két szenvedély erős, igyekeznek vágyaikat összebékíteni. Saját megnyugtatásukra elméleteket gyártanak az ittas vezetés ár­talmatlanságáról, sőt, egyesek még dicsekednek is azzal, hogy milyen ügyesen vezettek italos állapotban. Azok, akik már vezettek ittasan, egészen biz­tos, hogy újra megpróbálják. A baj megúszása ugyanis szin­te bátorít az újabb csínyte­vésre. Pedig ennek csak a legenyhébb következménye le­het a jogosítvány bevonása. Nem létezik olyan kis meny­­nyiségű alkohol, amennyi ne oldaná azonnal az idegsejtek zsíralkotó részeit. Az emberek általában nem ismerik az al­kohol felszívódási és lebomlási sebességét. Az elfogyasztott italmennyiséget alábecsülik, főleg ha a kezdeti kellemes ál­lapotban vannak. Ilyenkor könnyűnek érzi magát az em­ber, élénk és jó a közérzete. Ez az élénkség azonban csak látszólagos, hisz a feltűnően gyors és célszerűtlen mozgás, a szapora, fecsegő beszéd a kritikai érzék hiányát jelzik. Nem csoda, mert az alkohol feloldja a gátlásokat A baj pedig abból származhat, ha az ilyen állapotban lévő személy a volánhoz ül. Csak drukkolha­tunk neki, hogy ő is és mi is megússzuk. Aki ittasan ül a volánhoz, az legtöbbször minden bűntudat nélkül teszi, de az is előfordul, hogy fogadkozik: csak most az egyszer ússza meg, soha többé nem tesz ilyet. Aztán, ha minden baj nélkül célhoz ért, az első adandó alkalom­mal újra elköveti ezt a sza­bálytalanságot, amely könnyen válhat bűnténnyé. Az ilyen au­tós, ha ideig-óráig meg is ússza baleset nélkül,­­ mód­szeresen teszi tönkre önma­gát, mivel a gyötrelmesen ne­héz koncentrálás, a balesettől vagy a jogosítvány bevonásá­tól való állandó félelem nem múlik el nyomtalanul. Balogh Géza orvos Munk.­­c. SALTO MORTALE A megállás és a parkolás sa­játos módját választotta en­­nek a »zapesinak« a tulajdono­sa. A szerencsésen végződött mutatványt sok kíváncsiskodó nézte végig. A gépkocsi veze­tője azonban nem hordta körbe a kalapját — örült, hogy épp bőrre­ megúszta. (bacsa) szaporodó autólopások SVÉDASZTAL TOLVAJOKNAK Nemrég egy ismerősöm keresett meg azzal, hogy adjak tanácsot, mi­tévő legyen. Itt a kiutalás a gépko­csira, de még nem sikerült­­ össze­gyűjteni az autó árát. Nincs mit ten­ni, mondtam neki, kölcsön kell kérni a rokonoktól, a szomszédoktól. A kocsit viszont mindenképp meg kell venni, hisz ki tud­ja, nem lesz-e később drágább. Ez egyébként is egy biztos befektetési módja egyre értéktelenebb pénzünknek. Ezt tanácsoltam ismerősömnek, s már el is felejtettem az esetet, amikor né­hány dokumentum került a kezembe. . Területünkön a magántulajdonban levő gépjárművek száma meghaladja a 42 ezret. Ám ezeknek csupán a 60 százalékát tartják: a tulajdonosaik garázsban, illetve őrzött par­kolókban. 17 ezer személygépkocsi áll tehát éjjelente a járdák mentén, az elhagyatott sötét udvarokban, tálcán kínálva magukat a bűnözőknek, huligánoknak. Nem csoda hát ha egyre gyakoribbak a kocsilopások Ahhoz, hogy a legcsekélyebb mértékben is javuljon ez az állapot, a közlekedésrendészet dolgozóinak erőfeszítései egymagukban nem elegendőek. Ezért kértük már több ízben is a­ területi tanács végrehajtó bizottságá­nak, valamint az Ungvári és Munkácsi Vá­rosi VB-nek a segítségét. Nem lenne igaz, ha azt állítanám, hogy semmilyen lépések nem történtek az említett irányító szervek ré­széről, hisz egy sor hasznos határozat szü­letett. Csakhogy minden határozat annyit ér, amennyi megvalósul belőlük. Márpedig ezekből nem sok került át a na­pi használatba. Így például a baleseteket vizsgáló területi bizottság 1990. március 29- én kelt határozata kijelenti, hogy Munká­cson egyáltalán nem épülnek védett parko­lók, illetve a meglevőket sem teszik bizton­ságosabbá. Pedig a városban levő gépko­csitulajdonosoknak alig 45 százaléka rendel­kezik saját garázzsal. A városi tanács még­is csak november 29-én tette meg az első lépéseket a probléma orvoslására. A városi vb által elfogadott határozat azonban csak egy-két év múlva válhat valóra. Addig vár­hatnak az autósok, őrizhetik a kocsijukat. Az óvatosság nem árt, hisz Munkácson az év 11 hónapja alatt 40 autólopás történt, 118 esetben vagy kifosztották a gépkocsi­kat vagy alkatrészeket loptak el róluk. A Munkácson kialakult problémát mi sem fém­jelzi jobban, mint az a tény, hogy ezer ré- kocsira számítva mindössze 8 (!) parkoló­hely jut. Van tehát pnr megoldani. Az Ungvári Városi Tanács 1987-ben el­­fogadott egy határozatot új parkolók épí­téséről, majd egy évre rá kibővítették, illet­ve pontosították azt a dokumentumot. Az­óta viszont nem sok m­inden történt. A ha­tározatban foglaltak csigalassúsággal va­lósulnak meg, így például a Szovjet és a Hojdú utcák közötti térségben kellett vol­na bővíteni a parkolóhelyek számát. Még­pedig a duplájára. A tervek azonban mind a mai napig papíron maradta­k Nem valósí­tották meg egy sor kerületben, így a Győ­zelem lakótelepen, a Korjatovics téren vagy az Engels utca környékén sem a védett par­kolók építésének tervét. Az ügyben a vál­lalatok is sokat tehetnének, de úgyszólván, semmit sem tesznek A kritikus pont ugyan még nem érkezett el, de egyre nyugtalanítóbb, hogy fejlődő te­lepüléseink vezetői nem tanulna­k a hibák­ból. Az új lakónegyedek, ipari létesítmé­nyek tervezésekor elfeledkeznek a parkoló­helyek kijelöléséről. Ráadásul a közlekedés­­rendészet dogozóinak véleményét sem kérik k­i egy-egy útvonal megépítése előtt. Később pedig az általunk észlelt kifogások, hiá­nyosságok kiküszöbölésével sem sietnek ...Most pedig azon töprengek, való­ban jó tanácsot adtam-e ismerősöm­nek, hiszen könnyen megtörténhet, hogy, végül se pénze, se kocsija net­ lesz. Mivel neki szintén nincs garázsa Alekszandr Makivcsuk, a Területi Állami Közlekedésrendészet vezető instruktora TÉLI AUTÓMOSÁS Csúnya látvány, ha egy kocsi elhanyagolt, fényezése ápolatlan, vészhárítói és krómrészei rozsdásodnak. Az autósok nagyobb­ része fagypont alatti dűlés, csatakos időben nem tartja érdemesnek le­mosni vagy lem­osatni kocsiját,­­hiszen az első pár kilométer után ismét ugyanolyan sáros lesz, mint az ápolás előtt­. Ez alapjában véve igaz, kivéve, ha közben erősen fagypont alá süllyed a hő­mérséklet és a kocsira ráfagy a szennyeződés. Kétségtelen, hogy­­ilyenkor a mosás már problematikusabb. A szervizek zs­úfoltabbak, egy részük erős fagyban nem is vállalja a kocsim­osást (meg néha máskor sem), akik pedig maguk mossák az autót, ilyen körülmények között érthetően idegenkednek tőle. A kocsik nagy részének karosszériáira ráfagy a sár, ezen kitűnően megtapadnak az egyéb szennyeződések. A fényezésnek nem tesz jót az ilyen »védőréteg«. A ráfagyott szennyeződés az utak sózása következtében sok sót tartalmaz, s ez elősegíti a korróziót. Téves elgondolás, hogy a megfagyott szennyeződés már nem okoz korróziót. Üzem közben a karosszéria különböző részei a motorból és a kipufogóberendezésből kiáramló hőtől átiüfek­szenek, s ennek következtében ismét megindul a rozsdásadék. A fényezés esetleges repedésein a lepattogzott helyeken bejutó sós lé következ­tében oxidálódni kezd a karosszéria lemeze, nemritkán a fényezés alá került víz megfagy és lefeszíti a fényezést. Károsodik a fénye­zés azáltal is, hogy a ráfagyott szennyeződés, mely kemény kvarc- és sókristályokat tartalmaz, a kocsihoz érve eldörzsölődik és kar­colásokat okoz. A sáros, sós »borogatás« hatása szinte azonnal jelentkezik a krómozott részeknél. Eleinte csak bámulni kezd a felület, ez még könnyen rendbe hozható, azután megindul a rozs­dásodat. Akkor járunk el helyesen, ha a tartós fagy beálltával letisztítjuk az autót, akkor is, ha az nehézségekbe ütközik. Egy-két vödör meleg vízzel magunk is könnyen megmoshatjuk. Aztán, amíg a fagy tart, ne mossuk többé. Ha mosás után, bevárva a teljes száradást, lakkbalzsammal vagy egyéb védő-, tartósítószerrel bedörzsöljük a fényezést, erre nincs is szükség. Az ilyen felületre rakódott szeny­­nyeződést, port, kormot tollseprűivel, puha ruhadarabbal, vattacso­­m­óval eltávolíthatjuk a fényezés károsodása nélkül. Erősebb szen­­­nyeződés esetén olajos mosófolyadékkal, víz nélkül letisztíthatjuk a karosszériát. A krómrészeket időnként krómápoló pasztával dörzsöl­jük át, mielőtt a bámulás megkezdődik, ez nemcsak tisztít, hanem védelmet is nyújt. Ortutay Jenő gépkocsi szerelő Bezártak egy boltot Na és akkor mi van? — kap­ja fel a fejét az olvasó a cím láttán — A mostani katasztro­fális áruellátás mellett még jó néhány kereskedelmi egység nyugodtan lehúzhatná a redőnyt. A lényeg mit sem változna. De hát ez nem akármilyen üzlet volt. Néhány évvel ezelőtt az autósok nagy örömére ugyanis a Volgai Gépkocsigyár Radván­­con működő szervize mellett egy kis üzletet nyitott: itt többnyire olyan autóskellékeket ajánlot­tak megvételre, amelyek ott he­vertek el a raktárakban. Szóval, most ezt a boltot be­zárták. Szerencsére az üzlet ve­zetőjét még ezen az ominózus napon ott értem, s ha vásárolni már nem is tudtam nála, de legalább megkérdezhettem tőle, miért döntöttek így a főnökei.­­ A vezetőink úgy gondolták, hogy most, amikor a pénz mel­lé még megfelelő mennyiségű vásárlói szelvényt is kérnünk kell vevőinktől, majd annyira visszaesik a kereslet, hogy nem érdemes fenntartani a boltot. Furcsa ez az eljárás. Igaz, hogy a havonta kézhez kapott kuponmennyiség nálam is leg­feljebb élelmiszerre, benzinre elegendő, de ha egyszer szük­ségem lenne a pultra kitett al­katrészre, akkor legfeljebb egy hétig gyalog járnék, s talán még arról a régóta kinézeti csillárról is lemondanék, amire pedig annyira áhítozik a felesé­gem, mégis megvenném. Meg azt már a vak is látja, hogy hamarább lesz nekünk kupon , mint áru hőség. Mondom, nem sok minden használható dolgot árusítottak ebben a boltban, de azért ve­lem együtt sok autósnak hiá­nyozni fog. Meg különben is, úgy hiszem, nem csupán hibás, de veszélyes is a szervizállomás vezetőinek ez a döntése. Mert ilyen alapon még inkább ki le­szünk szolgáltatva azoknak, akik az alkatrészekkel üzérked­nek. (Mondják, ez ma az egyik legjobban működő maffia széles e nagy hazában.) Mert a szere­lők által fel nem használt al­katrészek bizonyára továbbra is lesznek. Tessék mondani, ugyan hová kerülnek ezután­? :Kovács Elemér

Next