Kárpáti Igaz Szó, 1992. október-december (73. évfolyam, 138-175. szám)

1992-10-31 / 151. szám

1992. OKTÓBER 31., SZOMBAT kárpáti SAM JAKAB EMLÉKEZETE AZ ESZME ÖRÖK A MÚLT SZÁZADVÉG Közép és Kelet-Európája ugyanazok­­­k­kal a problémákkal küszködött, mint az ezredvégi. A fejlettebb Nyugat-Európához viszonyítva elmaradottság, gazdasági és kulturális téren gáncsoskodás, közöny, tudatlan­ság, lelki és szellemi sötétség uralkodóit. Az összkép kísérte­tiesen hasonlít a maihoz. Széchenyivel mi is felkiálthatunk: »Istenért, nyissuk fel sze­meinket, vegyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell akár akarjuk, akár nem, nehogy hátrafelé nyomassunk, lépjünk inkább előre.« Széchenyi az előrelépésnek számtalan módozatát szorgalmaz­ta. Egyik legfontosabb tevékenységi területe a folyószabályo­zás volt. Felismerte, hogy sajátos földrajzi helyzeténél fogva, Magyarországon a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közle­kedés fejlődésének, egyben az egész gazdasági élet fellendü­lésének kulcskérdése az országon átfolyó két folyam — a Duna és a Tisza — állapota. ELŐZMÉNYEK A XIX. SZÁZAD Magyar­­­­országának állandóan visszatérő és nagy károkat okozó természeti katasztrófája az árvíz volt. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófát az 1840-es években állandósult tiszai árvizek követték. 1845 március végén az alsó Tiszán az árvíz minden eddigi szin­tet meghaladott. Ekkor hatá­rozta el Széchenyi, hogy a felső Tisza ármentesítési mun­kálatait az alsó Tiszára is ki­terjeszti. Régi munkatársa, Vásár­helyi Pál készíti el a Tisza­­völgy rendezésének tervét, amely Széchenyi komplex víz­­ügyi programjának része. Vá­sárhelyi először egy előzetes javaslatot nyújt be, majd 1816-ban készíti el és vitatja meg az Akadémián a komp­lex tervezetet, melynek védé­se közben éri a halál. A Vá­sárhelyi— Széchenyi tervben a folyószabályozásoknál hasz­nálatos átvágások és töltések építésének klasszikus módsze­rét erdősítési tervek és öntö­zési rendszer egészítette ki. Széchenyi nagyon helyesen Vásárhelyit akarta megbízni a terv kivitelezésével is, hogy a munkálatok tervezése és megvalósításának felelőssége is egy ember kezében legyen. Vásárhelyi tragikus halála nem tette lehetővé Széchenyi elgondolásának megvalósulá­sát. A Tisza szabályozásának ügye gazdátlan maradt. Még Széchenyi rendezésében meg­hívják az olasz Paleocapát (őt európai hírű vízügyi szak­embernek ismerték, a Po sza­bályozása fűződött nevéhez), aki végighajózza a Tiszát. A Tisza szabályozásának meg­valósulását, mint sok más, a haladást, a fejlődést szolgáló elképzelést, az 1848-as forra­dalom bukása elodázta. A Ti­­sza-szabályozás ügye a későb­biekben Herrich Károly Bach­­huszár kezébe kerül, aki az elgondolás érdemeit a kezde­ményezők munkájának lebe­csülése mellett magának akar­ta biztosítani, majd az 1879- es katasztrofális szegedi árvíz után a felelősséget a hibás tervekre hárította. A Tisza-sza­bályozás ügye, a Tisza-völgy komplex ren­dezési terve a XX. századra maradt, és az 1970-es árvíz bizonyította, hogy tökélete­sen még ma sem sikerült meg­oldani, hiszen ha nem is a múlt század méreteiben, de tetemes károk keletkeztek a Tisza vízgyűjtő-medencéjének területén. KI VOLT LÁM JAKAB?­ I AM JAKAB 1791-ben , Szepesbélén (ma Szlová­kia) született. A Lám család a reformáció második hullá­mával érkezett a Németalföld­ről a Felvidékre. A Pesti Institutum Geometricumban szerez vízmérnöki oklevelet. Kezdetben az ungvári kincs­tári uradalom, később a kas­sai kerület mérnökeként dol­gozott. Közéleti ember. Az ungvári lutheránus egyház ke­retében is tevékenykedett. 1833-ban gyűjtést indít egy­házfenntartásra és templom­­építésre. Korának problémái élénken foglalkoztatták. Nem zárkó­zott be a vidéki kisváros nyu­galmas közönyébe. Az 1838-as Pest-Budai árvízkor egy értekezést készít »csupán a közjó érdekében érzett leg­tisztább buzgalom «-ból, ahogy ő maga írja előszavában. A tervezetet Vásárhelyi Pál rész­letesen elemzi és megvála­szolja. Alkotó gondolkodásé, aktív ember. Így érthető, hogy a Tisza rendezésének a tervéhez is hozzászól, annál is inkább, mert a folyó vízgyűjtő-me­dencéjének északi része képe­zi Lám Jakab tulajdonképpe­ni munkaterületét. Kitűnően ismeri a Tisza és mellékfo­lyóinak tulajdonságait. Több árvizet ér meg ungvári, majd kassai tartózkodása alatt. Egé­szen eredeti, újszerű elgon­dolással akarja elejét venni a tiszai árvizeknek. Nevezete­sen azzal, hogy legfontosabb mellékfolyóinak torkolatát (Sza­mos, Körösök, Maros) egy csatornarendszer és bizonyos vízfolyások felhasználásával egy-egy fázissal délre tolná. 1855-ben Kassán 64 éves korában ért a halál. Szívügyé­nek érzett elképzelését nem láthatta megvalósulva, de kor­társai visszaemlékezéseiből tu­domásunk van arról, hogy a Tisza-szabályozással felmerült kérdések élete végéig foglal­koztatták. »NÉHÁNY SZÓ A TISZA-SZABÁLYOZÁS ÉRDEKÉBEN* S AM JAKAB gondolko-­­ dásmódjának, egyénisé­gének megismerése céljából hadd idézzünk részleteket leg­jelentősebb munkája, a »Né­hány szó a Tisza-szabályozás érdekében« c. írásában, mely kelt Ungvárt nyárelő 30-án 1846-ban. »Korántsem irodalmi babérhaj­­hászat avagy más haszonvadá­szatok idézték létre jelen sorai­mat, hanem az eszme temérdek­­sége hathatósabban látszott föl­hívni parányiságom erejét is, hogy az óriási vállalathoz han­­gyai szorgalommal bármi csekély részben magam is járuljak. ...A Tisza vizét, mint minden egyéb folyamot, némileg ember­rel hasonlithatni össze. Belőle nevelés által a legnemesebb te­remtés válhatik. — Az elhagyott és rosszul nevelt gyermekből el­lenben oly nagy szörnyeteg nö­­vekedhetik, mely az emberiség­­nek sok szerencsétlenséget és vészt okozhat. ...A múlt és jelen évkönyvei ezen összehasonlítás valóságát úgy nagyban, mint kicsinyben ezer adatokkal igazolják.» A kiáradás klasszikus okai­nak felsorolása mellett, mint például a nagy víztömeg, elégtelen vízmeder, a­­jártok alacsonysága és a Tisza cse­kély esése mellett Lám Jakab megállapítja: »...Nem kis oka a Maradásnak az, hogy a Szamos vize termé­­szetellenileg torlódik és nyomul vissza Szatmártól Naménynak és Innen a Tiszával egyesülve sok mérföldnyire északnak Unavár megyébe egész Csap helységig, holott mindezen vizeknek rendel­tetése dél felé van intézve. Eme visszakanyarodó* az, ami az egész folyamvidéknek különben is csekély esését méginkább csök­kenti és ami által a folyam arra van kárhoztatva, hogy medrében a felvidékről lejövő kősepredék minden homokostúl, iszapostul leülepedik. ...A szokott igazítási eszközök síkságon kevés eséssel kanyar­­gó folyamokra nézve leginkább helyenként töltésekből állhatnak. ...A rendkívüli vízmennyiség az, ami a Tisza szabályozásához rendkívüli szabályokat igényel. . .Erősen á­l igen is amaz alap­elv, miszerint, ha bármely folyó­val maaával akarjuk ágyát meg­ásatni és nagv vizei emésztésébe képesíteni akkor szükségképpen minden vizelt össze kell tartani, valamint azon a'amelv is áll, mi­ként oly folyamnak mely szerfe­lett kevés eséssel bír a »ehető leg rövidebb nárvát ke»' rendelni. A Tisza szabályozásánál ezen két meod*nthetetlenül iosz á'isHs látszik egym-val összeütközés­be Jönni Enyike követeli vala­mennyi vizeknek Tokajnál össz­­pontosíttatását másika ellenben Idváni­* a Tis-^a és a Szamos szer­felett hosszú medreinek lehető meorövid'ttetését. ...1836. december 10 — 11 -i m­a­­rán* naov áradás futtatott en­­gem számíttatásaim nyomán azon következtetésre és mennyező­­désre, hogy mily borzasztó v*z­­tömegnek кАІ'рпе a Bodron­­közön összejönni, ha a Tisza, Szamos és Bodrog folyóknak va­lamennyi vizei szabályozott és zárt medrekben rohannának oda. Biztosan merem állítani anaodal­­maim nem alan nélkülek .. Szatmár és Közép Szolnok vármegyék határán vonul az úgynevezett Er folyam. Ezen Er folyamon kétségkívül a leg­világosabb nyomai tetszenek meg az egykori roppant nagy folyam ároknak, oly ároknak, melyen bi­zonyosan valaha nem csak egész Szamos és Kraszna vizei, hanem hihetőleg a Tisza-áradások egy része is lefolyhatott... A Szabol­csi föveny dombok... nyilván nem lehetnek egyebek a Tisza és Szamos bérc-völgyekből ki­mosott agyagnál. A szabolcsi halmok Záhonytól egészen le Debrecenen alul elszigetelt Archi­­pelagosz gyanánt állanak. ..A Tisza és a Szamos vizei bércek közüli kiléptőkkel úgy észak, mint dél felé nyitott utat találtak Eme vizek eleinte saját meder nélkül dél-északilag több vonalban és elágazásokban foly­­dogáltak. ...Lehetetlen hogy Magyaror­szágra nézve kívánható nem vol­na mindenekelőtt legalábbis a Szamost és a Krasznát árkából kivenni és Ér Berettyó, Sárréten keresztül a Kőrössel egyesítve Csongrád felé az alsó Tiszába vezetni. ...A Szamos, Kraszna vizeinek eme irányban­ vezetése az ami­nek Szatmár, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod és Heves vármegyék fának mellőzésére és ekként ezen környékek megmentésére szer­felett óhajtanak keletik lenni. Ezen vízv­ezetés lenne főleg az, ami szerény nézetem szerint a Tisza szabályozásának alapját fogná tenni, vagyis tulajdonkép­pen már magában az egész sza­bályozási ügynél fő dolog vo­la és amit én a közjó iránti leg­tisztább buzonyomtól le*kesíttet­­ve jó szándékkal javasolni me­részel­ek. ...Ami pedig a Maros vizét il­leti ennek is északnyugati fo­rá­­sa kétségkivül szinte nagyon ha­mis és egész környékre nézve veszélyes Ez is, ha 'ennebb nem, legalább Péc*ka talán 'enne ár­­k^b*l Meme’tendo és az Aranka vize által nyugat-délieg з Tiszá­ba vezetendő... ...A Tiszába ömlő valamennyi me’lék'olyamokb­ak tszmárv ek­ként! Irányzatai álta' érhetni el biztosan a Tisza mel’ék vízmen­tesség ét. ..Aki magában állása és ta­pasztalataihoz képest érez­zv va*alan naov m»lt*ni föladat meoo»ri*sához tetten lá­­tni’ni n** kérnék é« bár cs ak az ef'e'e kör jó iránti bu­zgalombó« fakadt hozz* hrulatok *eo fel ebb é« mé'tán'atnak ör­vendhetnének...« A LEGFELSŐBB »FIGYELMEK ÉS MÉLTANYLATOK« Lám .їяЬнЬ életében d­e ha­lála után sem maradnak el. Széchenyi tudomására intett tervezete, kezdemén­yezésére létrejön Paleocanának és Lám Jakabnak a találkozása, amely sajnos Paleocana türelmet­lensége és inkollegiális visel­kedése miatt a Tisza szabá­lyozásának ügyét nem vitte előre. Egy szemtanú a követ­kezőképp írta le ezt a talál­kozást. (Kovács L. Széchenyi István közéletének három utol­só éve 1846—1848. Bp. 1889.). »...Széchenyi félt ezen össze­­jöveteltől, de nem akadályozhat­ta meg. Megkérte Paleocapat, lenne türelmes a makacsfejű öregre', s minket kért lennénk jelen közvetítsünk s csillapítsuk a vitatkozást Ez nem állt hatal­munkban Bevezettük az öreg Lámot Paleocapahoz Avval kezd­te az őrén hogy elmondja mi­képp ő több évtizeden át gon­­dolan gyűjtött tapasztalataiból alakított magának szakismeret­tel nézeteket s ezekről kíván­ta őt informálni hogy megóvja az itteni állapotok téves felfonásá­tól, mert máris elhibázott úton látja a szabályozási ügy megin­dítását... Ekkor elkezdte beszélni néze­teit és azoknak kezdetén, mint a baj fő okát megemlíti a Tisza fo­^ó természetellenes fo­v^s-t (unnatürlichen Lauf). Amint e szót természetellenes kimondá, belekiált Paleocapa: De hát ugyan ki csinálta? (Wer hat sie gemacht?) Elbámulva kérdezi Lám: mit ki­ csinált? No hát a Tisza folyását, folytatja hevesen Pa­locapa, hogy lehet folyása természetellenes? És ezzel vége lett minden további informa­tional Lám többé szóhoz sem jutott«... 24 évvel Lám halála után a katasztrofális 1879-es sze­gedi árvíz kapcsán Pribék Béla nyugalmazott országos építészeti felügyelő munkájá­ban (»Felszólítás hazánk szak­értőihez a Tisza völgyén le­folyó vizek szabályozása tár­gyában«) Lám Jakab Tisza­­szabályozási elképzelése mel­lett foglal állást. (Milyen elégtétel lett volna Lám szá­mára, ha megéri.) »Negyvennyolc évi működésem lefolyása alatt arról győzödtem meg, hogy Lám Jakab terve lett volna a leghelyesebb, s ha a most bekövetkezett veszélyek el­len a jövőre nézve magunkat teljesen biztosítani határozott, szilárd szándékunk, csakis Lám terve alapján indulhatunk.« Napjaink geográfusai szá­mára a legérdekesebb Chol­­noky Jenőnek, a modern ma­gyar földrajzi iskola megte­remtőjének értékelése. Az Al­földről írt tanulmánya során került Cholnoky kezébe Lám Jakab tervezete. Lám Dezső­nek, Ungvár főügyészének így ír egy 1913. IX. 26-án Kolozsváron kelt levelében: »Igen nagy örömet szerzett nekem főügyész úr boldogult nagyatyjának ez az értekezése, amelyet ugyan citátumokból elég jól ismertem de nagyon ritka lévén még eddig nem jutottam hozzá a tanulmányozásához. Ép­pen most jártam be az Érmelte­ket és éppen ott olvastam a cso­dálatos kis művet, amely olyan fizikai földrajzi igazságokat tar­talmaz, amelyeknek az időben való ismerete felett egyszerűen bámulnunk kell... Tanulmányaim alapján meggyőződtem hogy le­­hetséges az, amit Lám Jakab pro­ponált és ez az érdekes a dolog­­ban! ...A fontos Lám Jakab művé­ben az hogy észrevette ennek a megoldásnak a lehetőségét, tehát a­ Érme­lék természetét felismer­te, ami csodálatos!« 1863-ban aszál'- sújtja a Tisza alföld vidéket. A »Fel­vidék« vegyes tartalmú het­­lap Ungvár szept. 5-і száma vezércikkében P—V. aláírás­sal a következőket olvashat­juk: »...e Jóslat iszonyatos mérvben te­lesedett, s ké­zel foghatólan mutatja az idézett eszmének mint egyetlen mentő eszköznek a'anoss­'oát... lehetetlen az esz­me kivitelének korszerűségét át nem látni'« (Lám Jakab szabá­lyozási tervére utal.) ».. Nem lesz hálátlan a nemze­dék a naay elme nemzőté Iránt. S ott Verőczénél, hol nagy szel­leme kényszer'tendi az ős folya­mot az ai'ö'dnek is kiadni vizei­nek őt i­lető részét emléket emelend az elhunyt emberbarát­nak Intve az utókort hogy min­denki igyekezzék hazájának hasz­nálni tehet­ése szerint mert bár rövid az é'et s а папу eszmék ritkán vernődhetnek érvényre a szerző életében de az eszme örök s az utókor hálája halha­tatlan! « UTÓSZÓ Verőczénél Lám Jakab tisz­teletére nem emeltek szobrot. Azt se tudni, megvan-e még sírja a kassai temetőben? A »hálás« utókor lehet egy emlék­tábla erejéig megemlékezik, majd róla Kassán vagy Ungvá­ron. Tatán akad olyan valaki is Kassán, Budapesten, Szat­­máron vagy Ungváron, aki Lám Jakab példája nyomán ,a köz­jó iránti buzgalomból fakadt hozzá járulások­­ban jeleskedik majd most a XX. század alko­nyán. Hantz Lám Irén »Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni« ~ SZERELEM ÉS KÖLTÉSZET Azt hiszem, a hűvös eső volt az egyetlen hívatlan vendég ezen az őszi estén. Úgy zuho­gott, mintha törleszteni akarná az elmúlt hónapok során fel­gyülemlett tetemes adósságát. Sokakat bizonyára ez az időjá­rás riasztotta el attól, hogy eljöjjenek a Bihari Nemzetközi Szavalóverseny győzteseinek irodalmi estjére, melyet »Sze­relem és költészet« címmel tar­tottak meg. Szem- és fültanúként egyet mondhatok: sajnálhatják, akik távol maradtak a Kárpátaljai Magyar Művelődési Napok so­ron következő rendezvényéről, melynek szervezői a KMKSZ, a Zádor Zenetársaság és a Kárpátalja Alapítvány voltak. Mert valamennyien, akik ott ültünk az ungvári bábszínház nézőterén — túlzás nélkül mondhatom —, megtisztító és felemelő élményben részesül­tünk. Megérintett bennünket a költészetből áradó varázserő, mely feledteti az emberrel a mindennapi gyötrelmet, gondo­kat, hitet és erőt ad túltenni magunkat a fojtogató gazda­sági nehézségeken. Mert a kul­túrára, az anyanyelvünk ápo­lására, a szép szó igenlésére mindennek dacára — vagy ép­pen ezért — nagyon is nagy szükség van. Hiszen magyarsá­gunkat, nemzettudatunkat így őrizhetjük meg a legjobban. Az est hangulatos bevezetője volt az egyetem Boniszlavszky Tibor által vezetett Divertimento Kamarazenekarának fellépése, mely néhány klasszikus szerze­ményt szólaltatott meg nagy igényességgel. Ezt követően a szavalóverseny győztesei vet­ték birtokukba a színpadot. Jó volt hallgatni a nagyka­nizsai Bedő Csaba, a karcagi Mátyus Erzsébet és Horváth­ István, a kecskeméti Bodor Pál átélt szavalatait. Egy kicsit kiszakadtunk térből és időből, közénk libbentek a magyar és székely népballadák hősei, be­lemerültünk Petőfi Sándor, Rad­nóti Miklós, Nagy László, Ká­nyádi Sándor költeményeinek szépségébe. S meghatódva áll­tunk fel az est befejezéseket­­klha­ngzott Szózathoz. .. maradandó művészi élmé­nyen túl az együttlét örömébe:­ is boldogan osztoztunk, mi, it­teni magyarok. Csak sajnos, ezen az estén kevés honfitár­sunkkal osztozhattunk ebben az örömben. Az üres széksorokat nézve, József Attila itt is el­hangzott szavai csengtek a fü­lünkbe: »Valami nagy-nagy tü­zet kéne rakni...«. Kellene a tűz, kellene a fény, hogy megvilágítsa az igazi ér­tékeinket mások — mindenki — számára Hogy ne men­jenek el vakon és süketen mellettük. Barát Mihály ____________________________­ 1 in.

Next