Kárpáti Igaz Szó, 1992. október-december (73. évfolyam, 138-175. szám)
1992-10-31 / 151. szám
1992. OKTÓBER 31., SZOMBAT kárpáti SAM JAKAB EMLÉKEZETE AZ ESZME ÖRÖK A MÚLT SZÁZADVÉG Közép és Kelet-Európája ugyanazokkkal a problémákkal küszködött, mint az ezredvégi. A fejlettebb Nyugat-Európához viszonyítva elmaradottság, gazdasági és kulturális téren gáncsoskodás, közöny, tudatlanság, lelki és szellemi sötétség uralkodóit. Az összkép kísértetiesen hasonlít a maihoz. Széchenyivel mi is felkiálthatunk: »Istenért, nyissuk fel szemeinket, vegyük hasznát eszünknek. Minekünk is mozdulnunk kell akár akarjuk, akár nem, nehogy hátrafelé nyomassunk, lépjünk inkább előre.« Széchenyi az előrelépésnek számtalan módozatát szorgalmazta. Egyik legfontosabb tevékenységi területe a folyószabályozás volt. Felismerte, hogy sajátos földrajzi helyzeténél fogva, Magyarországon a mezőgazdaság, a kereskedelem és a közlekedés fejlődésének, egyben az egész gazdasági élet fellendülésének kulcskérdése az országon átfolyó két folyam — a Duna és a Tisza — állapota. ELŐZMÉNYEK A XIX. SZÁZAD Magyarországának állandóan visszatérő és nagy károkat okozó természeti katasztrófája az árvíz volt. Az 1838-as pesti árvízkatasztrófát az 1840-es években állandósult tiszai árvizek követték. 1845 március végén az alsó Tiszán az árvíz minden eddigi szintet meghaladott. Ekkor határozta el Széchenyi, hogy a felső Tisza ármentesítési munkálatait az alsó Tiszára is kiterjeszti. Régi munkatársa, Vásárhelyi Pál készíti el a Tiszavölgy rendezésének tervét, amely Széchenyi komplex vízügyi programjának része. Vásárhelyi először egy előzetes javaslatot nyújt be, majd 1816-ban készíti el és vitatja meg az Akadémián a komplex tervezetet, melynek védése közben éri a halál. A Vásárhelyi— Széchenyi tervben a folyószabályozásoknál használatos átvágások és töltések építésének klasszikus módszerét erdősítési tervek és öntözési rendszer egészítette ki. Széchenyi nagyon helyesen Vásárhelyit akarta megbízni a terv kivitelezésével is, hogy a munkálatok tervezése és megvalósításának felelőssége is egy ember kezében legyen. Vásárhelyi tragikus halála nem tette lehetővé Széchenyi elgondolásának megvalósulását. A Tisza szabályozásának ügye gazdátlan maradt. Még Széchenyi rendezésében meghívják az olasz Paleocapát (őt európai hírű vízügyi szakembernek ismerték, a Po szabályozása fűződött nevéhez), aki végighajózza a Tiszát. A Tisza szabályozásának megvalósulását, mint sok más, a haladást, a fejlődést szolgáló elképzelést, az 1848-as forradalom bukása elodázta. A Tisza-szabályozás ügye a későbbiekben Herrich Károly Bachhuszár kezébe kerül, aki az elgondolás érdemeit a kezdeményezők munkájának lebecsülése mellett magának akarta biztosítani, majd az 1879- es katasztrofális szegedi árvíz után a felelősséget a hibás tervekre hárította. A Tisza-szabályozás ügye, a Tisza-völgy komplex rendezési terve a XX. századra maradt, és az 1970-es árvíz bizonyította, hogy tökéletesen még ma sem sikerült megoldani, hiszen ha nem is a múlt század méreteiben, de tetemes károk keletkeztek a Tisza vízgyűjtő-medencéjének területén. KI VOLT LÁM JAKAB? I AM JAKAB 1791-ben , Szepesbélén (ma Szlovákia) született. A Lám család a reformáció második hullámával érkezett a Németalföldről a Felvidékre. A Pesti Institutum Geometricumban szerez vízmérnöki oklevelet. Kezdetben az ungvári kincstári uradalom, később a kassai kerület mérnökeként dolgozott. Közéleti ember. Az ungvári lutheránus egyház keretében is tevékenykedett. 1833-ban gyűjtést indít egyházfenntartásra és templomépítésre. Korának problémái élénken foglalkoztatták. Nem zárkózott be a vidéki kisváros nyugalmas közönyébe. Az 1838-as Pest-Budai árvízkor egy értekezést készít »csupán a közjó érdekében érzett legtisztább buzgalom «-ból, ahogy ő maga írja előszavában. A tervezetet Vásárhelyi Pál részletesen elemzi és megválaszolja. Alkotó gondolkodásé, aktív ember. Így érthető, hogy a Tisza rendezésének a tervéhez is hozzászól, annál is inkább, mert a folyó vízgyűjtő-medencéjének északi része képezi Lám Jakab tulajdonképpeni munkaterületét. Kitűnően ismeri a Tisza és mellékfolyóinak tulajdonságait. Több árvizet ér meg ungvári, majd kassai tartózkodása alatt. Egészen eredeti, újszerű elgondolással akarja elejét venni a tiszai árvizeknek. Nevezetesen azzal, hogy legfontosabb mellékfolyóinak torkolatát (Szamos, Körösök, Maros) egy csatornarendszer és bizonyos vízfolyások felhasználásával egy-egy fázissal délre tolná. 1855-ben Kassán 64 éves korában ért a halál. Szívügyének érzett elképzelését nem láthatta megvalósulva, de kortársai visszaemlékezéseiből tudomásunk van arról, hogy a Tisza-szabályozással felmerült kérdések élete végéig foglalkoztatták. »NÉHÁNY SZÓ A TISZA-SZABÁLYOZÁS ÉRDEKÉBEN* S AM JAKAB gondolko- dásmódjának, egyéniségének megismerése céljából hadd idézzünk részleteket legjelentősebb munkája, a »Néhány szó a Tisza-szabályozás érdekében« c. írásában, mely kelt Ungvárt nyárelő 30-án 1846-ban. »Korántsem irodalmi babérhajhászat avagy más haszonvadászatok idézték létre jelen soraimat, hanem az eszme temérdeksége hathatósabban látszott fölhívni parányiságom erejét is, hogy az óriási vállalathoz hangyai szorgalommal bármi csekély részben magam is járuljak. ...A Tisza vizét, mint minden egyéb folyamot, némileg emberrel hasonlithatni össze. Belőle nevelés által a legnemesebb teremtés válhatik. — Az elhagyott és rosszul nevelt gyermekből ellenben oly nagy szörnyeteg növekedhetik, mely az emberiségnek sok szerencsétlenséget és vészt okozhat. ...A múlt és jelen évkönyvei ezen összehasonlítás valóságát úgy nagyban, mint kicsinyben ezer adatokkal igazolják.» A kiáradás klasszikus okainak felsorolása mellett, mint például a nagy víztömeg, elégtelen vízmeder, ajártok alacsonysága és a Tisza csekély esése mellett Lám Jakab megállapítja: »...Nem kis oka a Maradásnak az, hogy a Szamos vize természetellenileg torlódik és nyomul vissza Szatmártól Naménynak és Innen a Tiszával egyesülve sok mérföldnyire északnak Unavár megyébe egész Csap helységig, holott mindezen vizeknek rendeltetése dél felé van intézve. Eme visszakanyarodó* az, ami az egész folyamvidéknek különben is csekély esését méginkább csökkenti és ami által a folyam arra van kárhoztatva, hogy medrében a felvidékről lejövő kősepredék minden homokostúl, iszapostul leülepedik. ...A szokott igazítási eszközök síkságon kevés eséssel kanyargó folyamokra nézve leginkább helyenként töltésekből állhatnak. ...A rendkívüli vízmennyiség az, ami a Tisza szabályozásához rendkívüli szabályokat igényel. . .Erősen ál igen is amaz alapelv, miszerint, ha bármely folyóval maaával akarjuk ágyát megásatni és nagv vizei emésztésébe képesíteni akkor szükségképpen minden vizelt össze kell tartani, valamint azon a'amelv is áll, miként oly folyamnak mely szerfelett kevés eséssel bír a »ehető leg rövidebb nárvát ke»' rendelni. A Tisza szabályozásánál ezen két meod*nthetetlenül iosz á'isHs látszik egym-val összeütközésbe Jönni Enyike követeli valamennyi vizeknek Tokajnál összpontosíttatását másika ellenben Idváni* a Tis-^a és a Szamos szerfelett hosszú medreinek lehető meorövid'ttetését. ...1836. december 10 — 11 -i marán* naov áradás futtatott engem számíttatásaim nyomán azon következtetésre és mennyeződésre, hogy mily borzasztó v*ztömegnek кАІ'рпе a Bodronközön összejönni, ha a Tisza, Szamos és Bodrog folyóknak valamennyi vizei szabályozott és zárt medrekben rohannának oda. Biztosan merem állítani anaodalmaim nem alan nélkülek .. Szatmár és Közép Szolnok vármegyék határán vonul az úgynevezett Er folyam. Ezen Er folyamon kétségkívül a legvilágosabb nyomai tetszenek meg az egykori roppant nagy folyam ároknak, oly ároknak, melyen bizonyosan valaha nem csak egész Szamos és Kraszna vizei, hanem hihetőleg a Tisza-áradások egy része is lefolyhatott... A Szabolcsi föveny dombok... nyilván nem lehetnek egyebek a Tisza és Szamos bérc-völgyekből kimosott agyagnál. A szabolcsi halmok Záhonytól egészen le Debrecenen alul elszigetelt Archipelagosz gyanánt állanak. ..A Tisza és a Szamos vizei bércek közüli kiléptőkkel úgy észak, mint dél felé nyitott utat találtak Eme vizek eleinte saját meder nélkül dél-északilag több vonalban és elágazásokban folydogáltak. ...Lehetetlen hogy Magyarországra nézve kívánható nem volna mindenekelőtt legalábbis a Szamost és a Krasznát árkából kivenni és Ér Berettyó, Sárréten keresztül a Kőrössel egyesítve Csongrád felé az alsó Tiszába vezetni. ...A Szamos, Kraszna vizeinek eme irányban vezetése az aminek Szatmár, Ugocsa, Bereg, Ung, Zemplén, Szabolcs, Borsod és Heves vármegyék fának mellőzésére és ekként ezen környékek megmentésére szerfelett óhajtanak keletik lenni. Ezen vízvezetés lenne főleg az, ami szerény nézetem szerint a Tisza szabályozásának alapját fogná tenni, vagyis tulajdonképpen már magában az egész szabályozási ügynél fő dolog vola és amit én a közjó iránti legtisztább buzonyomtól le*kesíttetve jó szándékkal javasolni merészelek. ...Ami pedig a Maros vizét illeti ennek is északnyugati forása kétségkivül szinte nagyon hamis és egész környékre nézve veszélyes Ez is, ha 'ennebb nem, legalább Péc*ka talán 'enne árk^b*l Meme’tendo és az Aranka vize által nyugat-délieg з Tiszába vezetendő... ...A Tiszába ömlő valamennyi me’lék'olyamokbak tszmárv ekként! Irányzatai álta' érhetni el biztosan a Tisza mel’ék vízmentesség ét. ..Aki magában állása és tapasztalataihoz képest érezzv va*alan naov m»lt*ni föladat meoo»ri*sához tetten látni’ni n** kérnék é« bár cs ak az ef'e'e kör jó iránti buzgalombó« fakadt hozz* hrulatok *eo fel ebb é« mé'tán'atnak örvendhetnének...« A LEGFELSŐBB »FIGYELMEK ÉS MÉLTANYLATOK« Lám .їяЬнЬ életében de halála után sem maradnak el. Széchenyi tudomására intett tervezete, kezdeményezésére létrejön Paleocanának és Lám Jakabnak a találkozása, amely sajnos Paleocana türelmetlensége és inkollegiális viselkedése miatt a Tisza szabályozásának ügyét nem vitte előre. Egy szemtanú a következőképp írta le ezt a találkozást. (Kovács L. Széchenyi István közéletének három utolsó éve 1846—1848. Bp. 1889.). »...Széchenyi félt ezen összejöveteltől, de nem akadályozhatta meg. Megkérte Paleocapat, lenne türelmes a makacsfejű öregre', s minket kért lennénk jelen közvetítsünk s csillapítsuk a vitatkozást Ez nem állt hatalmunkban Bevezettük az öreg Lámot Paleocapahoz Avval kezdte az őrén hogy elmondja miképp ő több évtizeden át gondolan gyűjtött tapasztalataiból alakított magának szakismerettel nézeteket s ezekről kívánta őt informálni hogy megóvja az itteni állapotok téves felfonásától, mert máris elhibázott úton látja a szabályozási ügy megindítását... Ekkor elkezdte beszélni nézeteit és azoknak kezdetén, mint a baj fő okát megemlíti a Tisza fo^ó természetellenes fov^s-t (unnatürlichen Lauf). Amint e szót természetellenes kimondá, belekiált Paleocapa: De hát ugyan ki csinálta? (Wer hat sie gemacht?) Elbámulva kérdezi Lám: mit ki csinált? No hát a Tisza folyását, folytatja hevesen Palocapa, hogy lehet folyása természetellenes? És ezzel vége lett minden további informational Lám többé szóhoz sem jutott«... 24 évvel Lám halála után a katasztrofális 1879-es szegedi árvíz kapcsán Pribék Béla nyugalmazott országos építészeti felügyelő munkájában (»Felszólítás hazánk szakértőihez a Tisza völgyén lefolyó vizek szabályozása tárgyában«) Lám Jakab Tiszaszabályozási elképzelése mellett foglal állást. (Milyen elégtétel lett volna Lám számára, ha megéri.) »Negyvennyolc évi működésem lefolyása alatt arról győzödtem meg, hogy Lám Jakab terve lett volna a leghelyesebb, s ha a most bekövetkezett veszélyek ellen a jövőre nézve magunkat teljesen biztosítani határozott, szilárd szándékunk, csakis Lám terve alapján indulhatunk.« Napjaink geográfusai számára a legérdekesebb Cholnoky Jenőnek, a modern magyar földrajzi iskola megteremtőjének értékelése. Az Alföldről írt tanulmánya során került Cholnoky kezébe Lám Jakab tervezete. Lám Dezsőnek, Ungvár főügyészének így ír egy 1913. IX. 26-án Kolozsváron kelt levelében: »Igen nagy örömet szerzett nekem főügyész úr boldogult nagyatyjának ez az értekezése, amelyet ugyan citátumokból elég jól ismertem de nagyon ritka lévén még eddig nem jutottam hozzá a tanulmányozásához. Éppen most jártam be az Érmelteket és éppen ott olvastam a csodálatos kis művet, amely olyan fizikai földrajzi igazságokat tartalmaz, amelyeknek az időben való ismerete felett egyszerűen bámulnunk kell... Tanulmányaim alapján meggyőződtem hogy lehetséges az, amit Lám Jakab proponált és ez az érdekes a dologban! ...A fontos Lám Jakab művében az hogy észrevette ennek a megoldásnak a lehetőségét, tehát a Érmelék természetét felismerte, ami csodálatos!« 1863-ban aszál'- sújtja a Tisza alföld vidéket. A »Felvidék« vegyes tartalmú hetlap Ungvár szept. 5-і száma vezércikkében P—V. aláírással a következőket olvashatjuk: »...e Jóslat iszonyatos mérvben telesedett, s kézel foghatólan mutatja az idézett eszmének mint egyetlen mentő eszköznek a'anoss'oát... lehetetlen az eszme kivitelének korszerűségét át nem látni'« (Lám Jakab szabályozási tervére utal.) ».. Nem lesz hálátlan a nemzedék a naay elme nemzőté Iránt. S ott Verőczénél, hol nagy szelleme kényszer'tendi az ős folyamot az ai'ö'dnek is kiadni vizeinek őt ilető részét emléket emelend az elhunyt emberbarátnak Intve az utókort hogy mindenki igyekezzék hazájának használni tehetése szerint mert bár rövid az é'et s а папу eszmék ritkán vernődhetnek érvényre a szerző életében de az eszme örök s az utókor hálája halhatatlan! « UTÓSZÓ Verőczénél Lám Jakab tiszteletére nem emeltek szobrot. Azt se tudni, megvan-e még sírja a kassai temetőben? A »hálás« utókor lehet egy emléktábla erejéig megemlékezik, majd róla Kassán vagy Ungváron. Tatán akad olyan valaki is Kassán, Budapesten, Szatmáron vagy Ungváron, aki Lám Jakab példája nyomán ,a közjó iránti buzgalomból fakadt hozzá járulásokban jeleskedik majd most a XX. század alkonyán. Hantz Lám Irén »Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni« ~ SZERELEM ÉS KÖLTÉSZET Azt hiszem, a hűvös eső volt az egyetlen hívatlan vendég ezen az őszi estén. Úgy zuhogott, mintha törleszteni akarná az elmúlt hónapok során felgyülemlett tetemes adósságát. Sokakat bizonyára ez az időjárás riasztotta el attól, hogy eljöjjenek a Bihari Nemzetközi Szavalóverseny győzteseinek irodalmi estjére, melyet »Szerelem és költészet« címmel tartottak meg. Szem- és fültanúként egyet mondhatok: sajnálhatják, akik távol maradtak a Kárpátaljai Magyar Művelődési Napok soron következő rendezvényéről, melynek szervezői a KMKSZ, a Zádor Zenetársaság és a Kárpátalja Alapítvány voltak. Mert valamennyien, akik ott ültünk az ungvári bábszínház nézőterén — túlzás nélkül mondhatom —, megtisztító és felemelő élményben részesültünk. Megérintett bennünket a költészetből áradó varázserő, mely feledteti az emberrel a mindennapi gyötrelmet, gondokat, hitet és erőt ad túltenni magunkat a fojtogató gazdasági nehézségeken. Mert a kultúrára, az anyanyelvünk ápolására, a szép szó igenlésére mindennek dacára — vagy éppen ezért — nagyon is nagy szükség van. Hiszen magyarságunkat, nemzettudatunkat így őrizhetjük meg a legjobban. Az est hangulatos bevezetője volt az egyetem Boniszlavszky Tibor által vezetett Divertimento Kamarazenekarának fellépése, mely néhány klasszikus szerzeményt szólaltatott meg nagy igényességgel. Ezt követően a szavalóverseny győztesei vették birtokukba a színpadot. Jó volt hallgatni a nagykanizsai Bedő Csaba, a karcagi Mátyus Erzsébet és Horváth István, a kecskeméti Bodor Pál átélt szavalatait. Egy kicsit kiszakadtunk térből és időből, közénk libbentek a magyar és székely népballadák hősei, belemerültünk Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Nagy László, Kányádi Sándor költeményeinek szépségébe. S meghatódva álltunk fel az est befejezéseketklhangzott Szózathoz. .. maradandó művészi élményen túl az együttlét örömébe: is boldogan osztoztunk, mi, itteni magyarok. Csak sajnos, ezen az estén kevés honfitársunkkal osztozhattunk ebben az örömben. Az üres széksorokat nézve, József Attila itt is elhangzott szavai csengtek a fülünkbe: »Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni...«. Kellene a tűz, kellene a fény, hogy megvilágítsa az igazi értékeinket mások — mindenki — számára Hogy ne menjenek el vakon és süketen mellettük. Barát Mihály ____________________________ 1 in.