Kárpáti Igaz Szó, 1993. április-június (74. évfolyam, 37-73. szám)
1993-06-26 / 72. szám
ІГ. Közlekedésrendészeti konferencia Budapesten AZ ÉLETÉ AZ ELSŐBBSÉG A napokban ért véget Budappesten az a nemzetközi konferencia, mely a Kárpátok-Eurorégió országainak közlekedésbiztonsági kérdéseivel foglalkozott. Megyénket a konferencián Ivan Pipas alezredes, a Megyei Közlekedésrendészet osztályvezetője képviselte. Kérésünkre az alábbiakat mondta el a kétnapos tanácskozásról: — A budapesti konferencián a környező országok közlekedésrendészei többnyire a legmagasabb szinten képviseltették magukat. A vendéglátók részéről jelen volt kibizek között Pintér Sándor, az Országos Rendőrfőkapitányság parancsnoka. A tanácskozás jelentőségét jelzi, hogy megjelent Peter Martina, a luxemburgi székhelyű Nemzetközi Közlekedésbiztonsági Szervezet titkára is. Országunk is magas rangú delegációval vett részt a tanácskozáson. A küldöttséget az Ukrán belügyminisztérium Közlekedésrendészeti Főosztályának helyettes főnöke vezette. A vendéglátók felszólalásaikban elemezték a magyarországi közutakon kialakult, nem éppen rózsás helyzetet. A tények azt mutatják, hogy rohamosan nő a balesetek száma. Ezek jelentős részében — az elemzések erre is kiterjedtek — az Ukrajnából, főleg megyénkből érkezett autósok a baj okozói, illetve szenvedő alanyai. Az okokat elemezve elmondták, autósaink nem eléggé felkészültek, sok esetben nincsenek tisztában a KRESZ-szabályokkal, nem tudnak beilleszkedni a magyar utakon megszokott forgalomba. A leggyakoribb balesetekhez vezető okok közt a szabálytalan előzés, a kereszteződésekben elkövetett szabálysértések és a sebességhatár túllépése szerekei. Gyakran következnek be balesetek azért, mert autósaink figyelmen kívül hagyják az egyébként nagyon jól látható, egyértelmű útburkolati jeleket. A lotói résztvevő ország közlekedésbiztonsági szakemberei is elmarasztalóan nyilatkoztak az ukrajnai gépkocsivezetőkről. Tényekkel igazolták, hogy mennyi utart okoznak alacsony közlekedési moráljukkal. Hangoztatták továbbá, hogy a volt Szovjetunióikb érkező gépkocsik műszaki állapota siralmas, messze elmaradnak az ottani utakon támasztott ökológiai követelményektől. A vendéglátók felhívták a figyelmet a magyarországi közlekedési rendszabályokr óta történt néhány módosításra. Autósainknak nem árt tehát tudniuk, hogy például személygépkocsival és motorkerékpárral a megengedett maximális sebesség — autópályán 120 km/óra — autóúton 100 km/óra — lakott területen kívüli egyéb úton 80 km/óra — lakott területen 50 km/óra. Fontos tudnivaló továbbá, hogy az új rendelkezések szerint a motorkerékpárok kötelező fényszóró használatának mintájára, autóúton és lakott területen kívül eső főútvonalon a forgalomban részt vevő gépkocsik nappal és jó látási viszonyok közepette is kötelesek tompított fényű fényszóróval közlekedni. Az utóbbi szabályt azzal magyarázták a magyarországi közlekedésrendészek, hogy az előzéseknél az egyik fő veszélyt a vezetők rossz sebesség- és távolságbecslő képessége okozza. Ezen okból bekövetkező balesetek szinte kizárólag frontális ütközéshez vezetnek. Ilyenkor a halálesetek bekövetkezésének a valószínűsége a sokszorosára nő. A járművek kötelező kivilágítása tehát a felelőtlen előzések ellen kellene hogy hasson. — A konferencián én is elmondtam a mi tapasztalatainkat, beszámoltam arról, hogy a külföldi autósokat Kárpátalján leginkább azért éri sok baleset, mert nem a mi útviszonyainknak megfelelő sebességgel haladnak. A túl nagy sebességgel haladó gépkocsik egy-egy últesti gödörbe döccenve könnyedén az árokba kerülnek, felborulnak. Megemlítettem azt is, hogy főleg a Szlovákiától érkező gépkocsivezetők semmité veszik a KRESZ-szabályokat. Kisebb mértékben ugyan, de ugyanez mondható el a magyar autósokról is. Mindent egybevetve, azt a következtetést vontam le, hogy bizony téren van mit tanulnunk külföldi kollégáinktól. Erre talán gyakorlati lehetőség is nyílik a közeljövőben. Azon túlmenően ugyanis, hogy hasonló eszmecserékre váltakozó helyszínekkel gyakorta fog sor kerülni, a gyakorlatban is lesznek közvetlen kappcsolatok országaink közlekedésrendészei között. B. Cs. MINIPÉKSÉG A VOLT FESTÉKESBOLTBAN (Befejezés.) — Két, két és fél tonna lisztet tudunk naponta feldolgozni — ad további tájékoztatást Ivan Demko. — Háromféle kenyeret sütünk (fehéret, barnát és feketét) egyelőre két műszakban, de ha igény lesz rá, három vagy akár négy műszakban is dolgozunk. Az Ungváron toborzott személyzetet menet közben tanítják a pékmesterség fortélyaira a szlovákiai szakemberek. Az újságíró reméli, hogy jól elsajátítják mesterségüket, s a kenyér, a zsemle éppoly ízletes lesz később is, mint az első napokban. Igaz, az ára elég borsos — egy kenyér ára például egyelőre 350 karbovance körül lesz —, de hát a vállalat kiadásai (amortizációs költség, villany, 28 százalékos adó stb.) sem kicsinyek. A vásárlóknak ennek ellenére megtetszett a friss kenyér és zsemle, s ahogyan már megszokták, sorban állva várták, amíg szatyrukba tehetik azt. Ezen a problémán, sajnos, egy ilyen minipékség nem segít. Esetleg ha minden utcasarkon lenne egy ilyen... A szlovákiai partnereken — bár az ukrán törvények és vámszabályok számtalan akadályt gördítenek eléjük — ez nem múlik. Ők lisztet és más élelmiszert is szállítanának, ha az ukrán állam engedné. Csakhogy egyelőre magas vámdíjakkal védi tőlük az ukrán piacot, mintha az telítve lenne a hazai tészta- és makarónifélékkel. És persze a határátkelés sem problémamentes. Gyakran tovább tart átjutni a néhány tízméteres határszakaszon, mint a Povázska Bystrica és Ungvár közötti csaknem 400 kilométert megtenni. Szerintem jogos az elvárásuk, miszerint jó lenne, ha a határon különbséget tennének azon vállalkozók között, akik hosszú távú beruházásokat végeznek nálunk, s azok közt, akik adokveszek alapon gyors meggazdagolás reményében jönnek Kárpátaljára. De hát ma még mindez csak óhaj. Épp úgy, mint a fogyasztók kívánsága, akik sorban állás nélkül szeretnének venni friss kenyeret. A BVD сЬІхлі akarja segíteni őket. Szabó Béla КІЯРІТІ IGAZ SZŐ — 1“■ 1993. JÚNIUS 26., SZOMBAT Diáknyár JÓ PIHENÉST, GYEREKEK! Itt a nyári vakáció, a vidám időtöltés, a pihenés, az erőgyűjtés időszaka a gyereksereg szántára. A legtöbb szülőnek azonban a vakáció beköszüntével nagy gond szakad a nyakába: ugyan mit csinál majd az a gyerek a hosszú hónapok során? Hová küldhetné el nyaralni? A választék szűkös, az árak ijesztőek. Hacsak... OROSZ ILDIKÓVaL, a KMPSZ elnökével arról beszélgettünk, hogy az ő vonalukon milyen lehetőségek vannak erre, hol működnek az idén nyári üdülőtáborok, s kik mehetnek oda. — Mi azoknak a jutalomüdüléseknek a megszervezésével foglalkozunk, amelyeket Magyarország ajánlott fel a kárpátaljai diákoknak. Az idén három csoportot indítunk útnak. Ezek közül két csoport Tatán töltheti a vakáció egy részét, két váltásban. Egy csoport a Zánkai Gyermekközpopntban fog üdülni. Összesen 120 gyermek nyári üdültetéséről gondoskodunk. — Ez bizony elég kevésnek tűnik. — Az attól függ, ha imét vizsgáljuk a dolgot. Ha az üdülőkre fordítandó költségeket vesszük, akkor sok, ha viszont a kárpátaljai magyar tanulók összlétszámát nézzük, akkor, elismerem, kevés. Csakhogy tó kell érnünk ennyivel, a lehetőségek korlátozottak. Hozzátenném ugyanakkor, hogy a Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet, illetve a Beregszászi Gimnázium szervezésében is indul egy-egy diákcsoport Magyarországra, pontosabban Baktalórántházára. Ezek ötven főtől állnak. S van még néhány iskola, amely egyházi vonalon üdülted tanulóit. — Térjünk vissza a KMPSZ patronálta jutalomüdültetésekhez. Milyen szempontok szerint toborozzák a csoportok tagjait? Magyarán: kik utazhatnak üdülni? — A KMKSZ és a KMPSZ elnökségének döntése alapján csakis olyan tanulók vehetnek részt jutalomüdültetésen, akik helyezéseket értek el a tavalyi megyei szintű tanulmányi vetélkedőkön, versenyeken. Ilyen a Kazinczy Verseny, a Nagytőregi Költészeti Napok, a Bolyai János Megyei Matematikai Vetélkedő, a Teretesi Viktor Emlékverseny, a megyei fizikai, kémiai, biológiai, földrajzi, matematikai vetélkedő, a Révész Imre Társaság rajzpályázata. Az üdültetésekhez a magyarországi fél állja az ellátás, az elszállásolás, az étkeztetés, a kulturális programok költségeit. A KMKSZ szervezi a kiutazáshoz szükséges okmányok teszerzését, biztosítja az utazási költségek egy részét és rendelkezésre bocsátja autóbuszát. — Elképzelhető, hogy lesz olyan diák, aki a nyár folyamán két táborban is részt vesz? — Az általunk szervezett csoportokban nem, ezt garantálhatom! Előfordulhat viszont, hogy valamelyik buzgó szülőnek sikerül eljuttatnia gyermekét egy másik vonalon patronált diákcsoport táborába. Az emberek mindig találnak kiskapukat. (barát) A BIBLIA ARCKÉPCSARNOKÁBAN. EZÉKIÁS KIRÁLY Ezékiás Király huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Nevének jelentése: Isten az én erősségem. Az apjával, Akházzal ellentétben, parancsára megtisztították a templomokat a bálványimádáshoz készített eszközöktől. Ezékiás tovább ment a hitélet gyakorlatának reformjában és elrendelte, hogy ragaszkodjanak az Úr Törvényéhez és gondoskodjanak a papok és léviták járandóságáról. Hívő király volt, aki helyreállította a puskabárány — Húsvét — ünnepét, eltörölte a bálványimádást és a szent törvények értelmében tért vissza atyái — Dávid — Istenéhez. Gondos sáfárként tekintett körül és minden szükségében segítette vallási reformjával királyságát. Bátran szembeszállt elődje, mégha az apja is volt, ateizmusával, és kész volt megsemmisíteni a hamisat az igazért. Isten igazolta Ezékiást a benne vetett hitéért. S Ézsaiást, a prófétát adta könyörgő társként mellé. Az asszíriai király kigúnyolja a kicsi Izráelt. Ily módon szólt káromló beszédet: »Ki az — ha a ti Istenetek is —, aki tizetcel az én kezemből megszabadíthatna? El ne ámítson és még ne csaljon titeket Ezékiás, mert egy népnek Istene sem szabadította meg népét kezemből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?« (32,14—15). Ezékiás és Ézsaiás e káromlásért az égre kiáltottak. Ezékiás Sénakhérib király ellen így biztatta népét: »Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az asszíriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogy nem ővele. Ővele testi erő van, velünk pedig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Juda királyától« (32,7—8). Micsoda gyönyörű hitvallás és bizonyságtétel a nyomorúság idején! Isten ígérete egyenértékű a tettel. Az Úr hadakozott a hívőkért a benne bízókért. »Elbocsátá az Úr az ő angyalát, aki megöle minden erős vitézt, elöljárót és vezért az asszíriai király táborában, és az nagy szégyennel megtére az ő földébe. Bemenvén pedig az ő istenének templomába, ott az ő saját fiai fegyverrel ölék meg őt« (32,21—23). Az Istenbe hívők is beleesnek gyakran abba a hibába, hogy a hatalom, amelyet kaptak, megrontja őket. A korábban alázatos és könyörgő királyt a győzelem megrészegítette. Akiért Isten az ő angyalát elküldte harcolni, egy kicsit magának tulajdonított abból a dicsőségből, ami nem az ő érdeme volt. A felfuvalkodottságát Isten azzal büntette, hogy leverte őt a lábáról, hátha észretér. Isten a haragjátIndára és Jeruzsálemre is kiterjesztette. Ezékiás kész volt megalázkodni és elismerni, hogy sokat tulajdonított magának és Jeruzsálem lakosainak, vagyis Isten a haragjával elérte, hogy ebből a felfuvalkodottság vétkéből kijött Ezékiás király, s vele a halálos betegségből Isten kioltotta Ezékiás dicsőségszomjának romlott kútvizét. Gyógyulását a saját javainak a gyarapítására használta fel. Városokat épített magának, barátkozott Babilon követeivel, s a disznók elé szórta kincsét, megmutatván tárházának minden értékét, s ezzel már egy későbbi kor történeti romlását hozta Izraelre. Ézsaiásnak küldetése van a halálos betegségbe esett királyhoz. »És Ezékiás arccal a falhoz fordulva könyörgött az Úrnak — a saját hűségére hivatkozva. És sírt Ezékiás nagy sírással. Ézsaiiás visszamegy és közli: »Isten meghallgatta a te imádságodat és könnyhullatásodat, és meggyógyít 3 nap múlva. 15 esztendővel meghosszabbítja életed és életedben megoltalmazza Dávidért a várost az asszír király kezétől« (20,1-27). Egy köteg száraz fügét tett Ézsaiás a kelevényre és a király meggyógyult. Ezékiás jelt kíván Istentől felgyógyulásának biztos volta felől, hogy harmadnapra felmehessen a templomba. Isten megcselekszi Ezékiásért, hogy a napórán az árnyék 10 grádiccsal előremenjen, majd »hitetlenkedő« voltáért, hogy az árnyék 10 grádiccsal hátra menjen. Akármilyen jó király volt is Ezékiás, az Isten szemében tele volt fogyatékosságokkal. De Dávidért megbocsátott neki. Nagy János