Kárpáti Igaz Szó, 1993. április-június (74. évfolyam, 37-73. szám)

1993-06-26 / 72. szám

ІГ. Közlekedésrendészeti konferencia Budapesten AZ ÉLETÉ AZ ELSŐBBSÉG A napokban ért véget Budappesten az a nemzetközi konferencia, mely a Kárpátok-Eurorégió országainak közlekedésbiztonsági kér­déseivel foglalkozott. Megyénket a konferencián Ivan Pipas alez­redes, a Megyei Közlekedésrendészet osztályvezetője képviselte. Kérésünkre az alábbiakat mondta el a kétnapos tanácskozásról: — A budapesti konferencián a kör­nyező országok közlekedésrendészei többnyire a legmagasabb szinten kép­viseltették magukat. A vendéglátók ré­széről jelen volt kibizek között Pintér Sándor, az Országos Rendőrfőkapi­­tányság parancsnoka. A tanácskozás je­lentőségét jelzi, hogy megjelent Peter Martina, a luxemburgi székhelyű Nem­zetközi Közlekedésbiztonsági Szerve­zet titkára is. Országunk is magas rangú delegációval vett részt a tanácskozáson. A küldöttséget az Ukrán belügyminisz­térium Közlekedésrendészeti Főosztá­lyának helyettes főnöke vezette.­­ A vendéglátók felszólalásaikban elemez­ték a magyarországi közutakon kiala­kult, nem éppen rózsás helyzetet. A tények azt mutatják, hogy rohamosan nő a balesetek száma. Ezek jelentős részében — az elemzések erre is ki­terjedtek — az Ukrajnából, főleg me­gyénkből érkezett autósok a baj okozói, illetve szenvedő alanyai. Az okokat ele­mezve elmondták, autósaink nem elég­gé felkészültek, sok esetben nincsenek tisztában a KRESZ-szabályokkal, nem tudnak beilleszkedni a magyar utakon megszokott forgalomba. A leggyako­ribb balesetekhez vezető okok közt a szabálytalan előzés, a kereszteződé­sekben elkövetett szabálysértések és a sebességhatár túllépése szerek­ei. Gyak­ran következnek b­e b­alesetek azért, mert autósaink figyelmen kívül hagyják az egyébként nagyon jól látható, egyér­telmű útburkolati jeleket.­­ A lotói résztvevő ország közle­­kedésb­iztonsági szakemberei is elma­rasztalóan nyilatkoztak az ukrajnai gép­kocsivezetőkről. Tényekkel igazol­ták, hogy mennyi utart okoznak alacsony közlekedési moráljukkal. Hangoztatták továbbá, hogy a volt Szovjetunióikb­ ér­kező gépkocsik műszaki álla­pota siral­mas, messze elmaradnak az ottani uta­kon támasztott ökológiai követelmé­nyektől.­­ A vendéglátók felhívták a figyel­met a magyarországi közlekedési rend­­szab­ályokr óta történt néhány módosí­tásra. Autósainknak nem árt tehát tud­niuk, hogy például személygépkocsival és motorkerékp­árral a megengedett maximális seb­esség­ — autópályán 120 km/óra — autóúton 100 km/óra — lakott területen kívüli egyéb úton 80 km/óra — lakott területen 50 km/óra. Fontos tudnivaló továbbá, hogy az új rendelkezések szerint a motorkerék­párok kötelező fényszóró használatá­nak mintájára, autóúton és lakott terü­leten kívül eső főútvonalon a forga­­lom­ban részt vevő gépkocsik nappal és jó látási viszonyok közep­ette is köte­lesek tompított fényű fényszóróval közlekedni.­­ Az utóbbi szabályt azzal magya­rázták a magyarországi közleke­­désrendészek, hogy az előzéseknél az egyik fő veszélyt a vezetők rossz se­­b­esség- és távolságbecslő képessége okozza. Ezen okból bekövetkező bal­esetek szinte kizárólag frontális ütkö­zéshez vezetnek. Ilyenkor a halálesetek bekövetkezésének a valószínűsége a sokszorosára nő. A járművek kötelező kivilágítása tehát a felelőtlen előzések ellen kellene hogy hasson. — A konferencián én is elmondtam a mi tapasztalatainkat, beszámoltam ar­ról, hogy a külföldi autósokat Kárpát­alján leginkább azért éri sok baleset, mert nem a mi útviszonyainknak meg­felelő sebességgel haladnak. A túl nagy sebességgel haladó gépkocsik egy-egy últesti gödörb­e döccenve könnyedén az árokba kerülnek, felborulnak. Meg­említettem azt is, hogy főleg a Szlo­vákiától érkező gépkocsivezetők sem­mité veszik a KRESZ-szabályokat. Ki­sebb mértékben ugyan, de ugyanez mondható el a magyar autósokról is.­­ Mindent egybevetve, azt a kö­vetkeztetést vontam le, hogy bizony téren van mit tanulnunk külföldi kol­légáinktól. Erre talán gyakorlati lehe­tőség is nyílik a közeljövőben. Azon túlmenően ugyanis, hogy hasonló esz­mecserékre váltakozó helyszínekkel gyakorta fog sor kerülni, a gyakorlatban is lesznek közvetlen kappcsolatok or­szágaink közlekedésrendészei között. B. Cs. MINIPÉKSÉG A VOLT FESTÉKESBOLTBAN (Befejezés.) — Két, két és fél tonna lisztet tudunk naponta feldolgozni — ad további tájékoztatást Ivan Dem­ko. — Háromféle kenye­ret sütünk (fehéret, barnát és feketét) egyelőre két műszak­ban, de ha igény lesz rá, három vagy akár négy műszakban is dolgozunk. Az Ungváron to­borzott személyzetet menet közben tanítják a pékmester­ség fortélyaira a szlovákiai szakemberek. Az újságíró reméli, hogy jól elsajátítják mesterségüket, s a kenyér, a zsemle éppoly ízletes lesz később is, mint az első napokban. Igaz, az ára elég borsos — egy kenyér ára pél­dául egyelőre 350 karbovance körül lesz —, de hát a vállalat kiadásai (amortizációs költség, villany, 28 százalékos adó stb.) sem kicsinyek. A vásárlóknak ennek ellenére megtetszett a friss kenyér és zsemle, s aho­gyan már megszokták, sorban állva várták, amíg szatyrukba tehetik azt. Ezen a problémán, sajnos, egy ilyen minipékség nem segít. Esetleg ha minden utcasarkon lenne egy ilyen... A szlovákiai partnereken — bár az ukrán törvények és vám­szabályok számtalan akadályt gördítenek eléjük — ez nem múlik. Ők lisztet és más élel­miszert is szállítanának, ha az ukrán állam engedné. Csak­hogy egyelőre magas vámdí­jakkal védi tőlük az ukrán pi­acot, mintha az telítve lenne a hazai tészta- és makarónifé­­lékkel. És p­ersze a határátkelés sem problémamentes. Gyak­ran tovább tart átjutni a né­hány tízméteres határszaka­szon, mint a Povázska Bystrica és Ungvár közötti csaknem 400 kilométert megtenni. Szerin­tem jogos az elvárásuk, misze­rint jó lenne, ha a határon kü­­­lönb­séget tennének azon vál­lalkozók között, akik hosszú távú beruházásokat végeznek nálunk, s azok közt, akik adok­­veszek alapon gyors meggaz­­dago­lás reményében jönnek Kárpátaljára. De hát m­a még mindez csak óhaj. Épp úgy, mint a fogyasz­tók kívánsága, akik sorban ál­lás nélkül szeretnének venni friss kenyeret. A BVD сЬІхлі akarja segíteni őket. Szabó Béla КІЯРІТІ IGAZ SZŐ — 1“■ 1993. JÚNIUS 26., SZOMBAT Diáknyár JÓ PIHENÉST, GYEREKEK! Itt a nyári vakáció, a vidám időtöltés, a pihenés, az erőgyűjtés időszaka a gyereksereg szántára. A legtöbb szülőnek azonban a vakáció beköszün­­tével nagy gond szakad a nyakába: ugyan mit csinál majd az a gyerek a hosszú hónapok során? Hová küldhetné el nyaralni? A választék szűkös, az árak ijesztőek. Hacsak... OROSZ ILDIKÓVaL, a KMPSZ elnökével arról beszélgettünk, hogy az ő vonalukon milyen lehetőségek vannak erre, hol működnek az idén nyári üdülőtáborok, s kik mehetnek oda. — Mi azoknak a jutalomüdüléseknek a megszervezésével foglalkozunk, amelyeket Magyarország ajánlott fel a kárpátaljai diákoknak. Az idén három cso­portot indítunk útnak. Ezek közül két csoport Tatán töltheti a vakáció egy részét, két váltásban. Egy csoport a Zánkai Gyermekközpopntban fog üdülni. Összesen 120 gyermek nyári üdültetéséről gondoskodunk. — Ez bizony elég kevésnek tűnik. — Az attól függ, ha imét vizsgáljuk a dolgot. Ha az üdülőkre fordítandó költségeket vesszük, akkor sok, ha viszont a kárpátaljai magyar tanulók össz­létszámát nézzük, akkor, elismerem, kevés. Csakhogy tó kell érnünk ennyivel, a lehetőségek korlátozottak. Hozzátenném ugyanakkor, hogy a Megyei Peda­gógus-továbbképző Intézet, illetve a Beregszászi Gimnázium szervezésében is indul egy-egy diákcsoport Magyarországra, pontosabban Baktalórántházára. Ezek ötven főtől állnak. S van még néhány iskola, amely egyházi vonalon üdülted tanulóit. — Térjünk vissza a KMPSZ patronálta ju­talomü­dültetésekhez. Milyen szempontok szerint toborozzák a csoportok tagjait? Magyarán: kik utaz­hatnak üdülni? — A KMKSZ és a KMPSZ elnökségének döntése alapján csakis olyan tanulók vehetnek részt jutalomüdültetésen, akik helyezéseket értek el a tavalyi megyei szintű tanulmányi vetélkedőkön, versenyeken. Ilyen a Kazinczy Verseny, a Nagytőregi Költészeti Napok, a Bolyai János Megyei Matematikai Vetélkedő, a Teretesi Viktor Emlékverseny, a megyei fizikai, kémiai, biológiai, földrajzi, matematikai vetélkedő, a Révész Imre Társaság rajzpályázata. Az üdülteté­sekhez a magyarországi fél állja az ellátás, az elszállásolás, az étkeztetés, a kulturális programok költségeit. A KMKSZ szervezi a kiutazáshoz szükséges okmányok te­szerzését, biztosítja az utazási költségek egy részét és rendel­kezésre b­ocsátja autóbuszát. — Elképzelhető, hogy lesz olyan diák, aki a nyár folyamán két táborban is részt vesz? — Az általunk szervezett csoportokban nem, ezt garantálhatom! Előfordulhat viszont, hogy valamelyik buzgó szülőnek sikerül eljuttatnia gyermekét egy másik vonalon patronált diákcsoport táborába. Az emberek mindig találnak kiskapukat. (barát) A BIBLIA ARCKÉPCSARNOKÁBAN. EZÉKIÁS KIRÁLY Ezékiás Király huszonöt esz­tendős korában kezdett ural­kodni, és huszonkilenc eszten­deig uralkodott Jeruzsálemben. Nevének jelentése: Isten az én erősségem. Az apjával, Akházzal ellen­tétben, parancsára megtisztí­tották a templomokat a bál­ványimádáshoz készített esz­közöktől. Ezékiás tovább ment a hi­télet gyakorlatának reformjában és elrendelte, hogy ragaszkodja­nak az Úr Törvényéhez és gon­doskodjanak a papok és léviták járandóságáról. Hívő király volt, aki helyreállította a pus­­kabárány — Húsvét — ünne­pét, eltörölte a bálványimádást és a szent törvények értelmé­ben tért vissza atyái — Dávid — Istenéhez. Gondos sáfárként tekintett körül és minden szük­ségében segítette vallási re­formjával királyságát. Bátran szembeszállt elődje, mégha az apja is volt, ateizmusával, és kész volt megsemmisíteni a ha­misat az igazért. Isten igazolta Ezékiást a ben­ne vetett hitéért. S Ézsaiást, a prófétát adta könyörgő társ­ként mellé. Az asszíriai király kigúnyolja a kicsi Izráelt. Ily módon szólt káromló beszédet: »Ki az — ha a ti Istenetek is —, aki tizetcel az én kezemből megszabadít­hatna? El ne ámítson és még ne csaljon titeket Ezékiás, mert egy népnek Istene sem szaba­dította meg népét kezemből, mennyivel kevésbé szabadíthat meg titeket a ti Istenetek az én kezemből?« (32,14—15). Ezé­kiás és Ézsaiás e káromlásért az­ égre kiáltottak. Ezékiás Sénakhérib király el­len így biztatta népét: »Erősek legyetek és bátrak, semmit se féljetek, meg se rettenjetek az asszíriai királytól és a vele való egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, hogy nem ővele. Ővele testi erő van, velünk pe­dig az Úr, a mi Istenünk, hogy megsegéljen minket és érettünk hadakozzék. És megbátorodék a nép, ezt hallván Ezékiástól, a Juda királyától« (32,7—8). Micsoda gyönyörű hitvallás és bizonyságtétel a nyomorúság idején! Isten ígérete egyenér­tékű a tettel. Az Úr hadakozott a hívőkért a b­enne bízókért. »Elbocsátá az Úr az ő angyalát, aki megöle minden erős vitézt, elöljárót és vezért az asszíriai király táborában, és az nagy szégyennel megtére az ő földé­be. Bemenvén pedig az ő iste­nének templomába, ott az ő sa­ját fiai fegyverrel ölék meg őt« (32,21—23). Az Istenbe hívők is beleesnek gyakran abba a hibába, hogy a hatalom, amelyet kaptak, meg­­rontja őket. A korábban aláza­tos és könyörgő királyt a győ­zelem megrészegítette. Akiért Isten az ő angyalát elküldte harcolni, egy kicsit magának tulajdonított abból a dicsőség­ből, ami nem az ő érdeme volt. A felfuvalkodottságát Isten az­zal büntette, hogy leverte őt a lábáról, hátha észretér. Isten a haragját­­Indára és Jeruzsálem­re is kiterjesztette. Ezékiás kész volt megaláz­kodni és elismerni, hogy sokat tulajdonított magának és Jeru­zsálem lakosainak, vagyis Isten a haragjával elérte, hogy ebből a felfuvalkodottság vétkéből ki­jött Ezékiás király, s vele a ha­lálos betegségből Isten kioltotta Ezékiás dicsőségszom­jának romlott kútvizét. Gyógyulását a saját javainak a gyarapítására használta fel. Városokat épített magának, barátkozott Babilon követeivel, s a disznók elé szór­ta kincsét, megmutatván tárhá­zának minden értékét, s ezzel már egy későbbi kor történeti romlását hozta Izraelre. Ézsaiásnak küldetése van a halálos betegségbe esett király­hoz. »És Ezékiás arccal a falhoz fordulva könyörgött az Úrnak — a saját hűségére hivatkozva. És sírt Ezékiás nagy sírással. Ézsaiiás visszamegy és közli: »Isten meghallgatta a te imád­ságodat és könnyhullatásodat, és meggyógyít 3 nap múlva. 15 esztendővel meghosszabbítja életed és életedben megoltal­mazza Dávidért a várost az asszír király kezétől« (20,1-2­7). Egy köteg száraz fügét tett Ézsaiás a kelevényre és a király meggyógyult. Ezékiás jelt kíván Istentől felgyógyulásának biz­tos volta felől, hogy harmad­napra felmehessen a templom­ba. Isten megcselekszi Ezékiá­­sért, hogy a napórán az árnyék 10 grádiccsal előremenjen, majd »hitetlenkedő« voltáért, hogy az árnyék 10 grádiccsal hátra menjen. Akármilyen jó király volt is Ezékiás, az Isten szemében tele volt fogyatékosságokkal. De Dávidért megbocsátott neki. Nagy János

Next