Kárpáti Igaz Szó, 1994. január-március (75. évfolyam, 1-23. szám)

1994-02-03 / 5. szám

n. KRÍM: LÉPÉS AZ ÖNÁLLÓ ÁLLAMISÁG FELÉ? A régi szovjet egypártrendszeres szavazások hangulatát is felidézhet­te az a fegyelem, ahogyan a Krím Köztársaság állampolgárai a minap elnököt választottak. Már az első körben is meglepően magas volt a részvételi arány, hiszen a szavazás­ra jogosultak majd 77 százaléka ke­reste fel az urnákat. A második körre is csupán 75 százalékra fogyott az állampolgári aktivitás. Valószínűleg azonban közelebb állunk az igazsághoz, ha a számok mögött nem a korábbi, többnyire 99 százalékos beidegződést véljük fel­fedezni, hanem a néhai Szovjetunió egyik legértékesebb gyöngyszemé­nek tartott félsziget súlyos gazda­sági helyzetét és a lakosság ebből adódó elkeseredését, kiábrándulá­sát, s egyben reményét egy szebb jövő iránt. Igen kevés komoly elemzés hang­zott ugyan el ez idáig Ukrajnában a krími választásokkal kapcsolatban, de azok is a központi radikális gaz­dasági reformok és az átgondolatlan regionális politika hiányával magya­rázzák az orosz apától és ukrán anyától származó Jurij Meskov győ­zelmét. A krími köztársasági párt negyvenkilenc éves, nagy demagóg hírében álló vezetőjének nem volt tehát nehéz dolga a több mint két éve még Ukrajna függetlenségére voksoló krími állampolgárokat maga mellé állítani, zsebre vágni a szava­zatok több mint háromnegyedét, amikor első lépésként az Ukrajnától való elszakadásra, majd a saját ál­lampolgárainak jobb életkörülmé­nyeket biztosító Oroszországhoz való csatlakozásra tett alig burkolt ígéretet. Addig is biztosítva a gaz­dasági fellendülést, így egyebek mellett, az olcsó vodkát, az ingyenes gyógykezelést. A legnagyobb aggodalmat azon­ban Ukrajna-szerte azzal okozta, hogy nyitva hagyta a Krím jövőbeni státusáról szóló esetleges népsza­vazás ellen Kijev által elrendelt mo­ratórium tiszteletben tartásának avagy felfüggesztésének kérdését. Igaz, Meskov élete első elnöki saj­tóértekezletén a választási kampá­nyénál már jóval békésebb hangokat ütött meg. Mint mondta: hajlandó együttműködni minden párttal és a félszigeten élő nemzetiséggel. Úgy vélte, az általa irányított köztársaság hathatósan töltheti be a híd szerepét Oroszország és Ukrajna között. Azt a kérdést azonban, hogy miként is képzeli a gazdasági fellendülést, ügyesen megkerülte. Igen kevés érdeklődőt vonzó saj­tótájékoztatót tartott a párviadal nagy vesztese, Nyikolaj Bagrov is. Első bejelentése az volt, hogy le­mondott a Krími Legfelsőbb Tanács elnöki tisztéről, s mint hozzátette, nagy a valószínűsége annak, hogy végleg hátat fordít a politikának. Az elnökválasztás számára kedvezőt­len végeredményét nem személyes vereségként könyvelte el. Szerinte ugyancsak a központi ukrán gazda­sági politika mondott csődöt. A krími elnökválasztásra elsőként az egyik legnagyobb ellenzéki párt, az Ukrán Népi Mozgalom, valamint a Sztálin által deportált, de ősi lak­helyükre fokozatosan visszatérő krí­mi tatárok medzsliszének vezetői re­agáltak. A népi mozgalom, közismer­tebb nevén a Ruh, elítélte az elnök­­választást. Úgy véli, a krími esemé­nyek a régió Ukrajnán belüli ellenál­lásának kiéleződését, a szeparatista törekvések felerősödését eredmé­nyezheti. A medzslisz nála is kate­gorikusabban fogalmazott: vezetői, akik Nyikolaj Bagrov mellett sora­koztak fel, kijelentették, nem ismerik el a választás végeredményét, mivel Meskov a maga részéről a krími ta­tárok jogait nem hajlandó figyelembe vevni, s még azt is ellenzi, hogy ősi jogán a nép meghatározott számú képviseletet kapjon a szimferopoli parlamentben. A hivatalos Kijev és Moszkva egyelőre egyformán visszafogottan reagált Meskov megválasztására. Ukrajnai kormánykörökben kimon­dottan nyugodtan fogadták a hírt, Oroszország ugyancsak elfogadta az általa demokratikusnak ítélt sza­vazás végeredményét. Az orosz fő­­városban ugyanakkor többek között az is elhangzott: kétlik ugyan, hogy lényegi változás következne be Oroszország és Ukrajna kapcsolat­rendszerében, de a krími eseménye­ket figyelembe veszik a külpolitika formálásában. Egyelőre nehéz előrejelezni, mi­lyen fejleményeket szülhet a két szomszédos szláv országban az a tény, hogy saját elnöke révén immár Krím is óriási lépést tett az önálló államiság megteremtése felé. De az biztos: Ukrajna és Oroszország ve­zetőinek a korábbinál is alaposab­ban meg kell fontolniuk minden egyes, a Krím Köztársasággal kap­csolatos jövőbeni kijelentéseiket. Kőszeghy Elemér CSALÁD ÉS TÁRSADALOM 2. A GYEREK A SZEMÜNK FÉNYE? A statisztikai hivatal jelentéséből: 1990-ben Kárpátalján 21251 gyerek született, 1991-ben — 21059, 1992-ben — 20559, 1993-ban pedig számuk még a 20000-et sem érte el. Különösen nagy mértékben csökken a születések száma a városokban. Míg 1990-ben 8285-öt regisztráltak, egy évvel később 8170-et, rá egy esztendővel 7475-öt. Éveken, évtizedeken át hallottuk: a gyerekek az egyetlen privilegizált osz­tály társadalmunkban. Ám azt, hogy ingyen tanulhatnak, látogathatják az önképző köröket, sportszakosztályokat, a vakáció egy részét jelképes összegért úttörőtáborokban tölthetik, magától ér­tetődőnek tartottuk, s eszünkbe sem jutott, hogy mindezzel különleges jo­gokat élveznek. Ma, amikor az okta­táson és a gyógyításon kívül gyakorla­tilag mindenért fizetni kell, látjuk, hogy nem is volt az olyan kevés, amit a társadalom a felnövekvő nemzedék számára biztosított. A helyzet tehát megváltozott: privilégiumokat, sőt meg­felelő feltételeket is immár nem a tár­sadalom, hanem a szülő tud biztosítani a gyerek számára. Ha tud... A társadalmi gondoskodás csökkené­sének kétségkívül fontos szerepe van abban, hogy évről évre kevesebb az újszülött. Ungváron például 1991-ben 1852 gyermek jött a világra, 1992-ben 1692, a múlt esztendőben pedig csak 1475. Mindeközben a város terjeszke­dik, s lakosainak száma gyarapszik. S mégis: az, hogy a természetes sza­porulat csökkenőben van, csupán az egyik gond. Talán ennél is nagyobb aggodalomra ad okot a felnövekvő nemzedék egészségi állapota. Ha tavalyelőtt tízezer gyermekből 82 ka­pott meg valamilyen fertőző betegséget, tavaly már 188.­­ Az óvodások körében gyakoribb lett a rubeola és a bárányhimlő, valamint a mumpsz, az iskolások között megnőtt a rövidlátók és a helytelen testtartású gyerekek száma — mondja Ljáh Er­zsébet, az Ungvári Gyermekpoliklinika vezetője. — Az utóbbi években lénye­gesen többen betegedtek meg tüszős mandulagyulladásban, s a diftéria is fel­ütötte a fejét. Ez utóbbival azonban, úgy érzem, sikeresen vettük fel a harcot, így 1993 szeptembere óta, amikor is 13 ezer gyerek kapta meg a diftéria elleni védőoltást, egyetlen megbetege­dés sem fordult elő. Annál több gondot okoz székváro­sunkban a sárgaság. 1992-ben 112 gyerek fertőződött meg, 1993-ban már 206. Elgondolkoztató tény, amit a vá­rosatyáknak is a figyelmébe ajánlunk, hogy az Ung bal parti részén lényegesen több ilyen eset fordult elő, mint a jobb partin. Itt tavalyelőtt 67, tavaly 129 megbetegedést regisztráltak, míg a jobb parton 31-et, illetve 44-et. Okát első­sorban a rossz minőségű ivóvízben kell keresni. Ez pedig azt bizonyítja, hogy a város vezetőinek a vízellátás javítá­sára tett hangzatos ígéretei nem váltak valóra. Ugyan hogyan is tudnánk mi külön­leges jogokat biztosítani a felnövekvő nemzedéknek, amikor az alapvető fel­tételeket sem vagyunk képesek megte­remteni fejlődéséhez? Az óvodákban, iskolai étkezdékben kalóriaszegény ételeket főznek, a megengedettnél jóval gyakrabban kerül az asztalra daraféle és makaróni, s egyre ritkábban gyü­mölcs és zöldség, hogy a húsról, túróról és a tojásról már ne is beszéljünk. Ennek egyenes következménye, hogy az utób­bi időben az óvodás korú gyerme­keknek gyakrabban vannak emésztő­szervi panaszai. A pedagógusok megfigyelték, hogy egyre több az olyan diák, aki reggeli nélkül megy iskolába, s korgó gyomorral üli végig az órákat. Az egysíkú, kaló­riaszegény étkezés következményei máris tapasztalhatók: gyermekeink so­ványak, sápadtak, alultápláltak, köny­­nyen elfáradnak, s képtelenek a tan­anyagra figyelni. Ha ehhez még hoz­zátesszük, hogy az ungvári iskolák zö­me túlzsúfolt, s emiatt az oktatás két váltásban folyik, ráadásul számos osz­tályban a létszám meghaladja a negy­venet, ezért az első pad maximum egy fél méterre van a táblától, hogy tornaóra legfeljebb heti egy alkalommal szerepel a tanrendben, ám a gyerekek fizikai edzéséhez az sem járul hozzá, mert az alsósoknak rendszerint ezen az órán tartják a pótfoglalkozást matematiká­ból, vagy valamilyen más »fontosabb« tantárgyból, a felsőbb osztályosok meg jobbik esetben fociznak, hogy úszni sem járnak rendszeresen és reggeli torna már évek óta nincs... A felsorolást még hosszasan folytat­hatnánk, de mi értelme volna?! A gyer­mekeink egészségét károsan befolyá­soló tényezők között vannak olyanok, melyeken nem könnyű változtatni (pél­dául az étkeztetés), de olyanok is, me­lyeket ki lehet és ki is kell küszöbölni. Az ivóvíz minőségének javítása, vala­mint az iskolások fizikai edzésének megszervezése nem jelenthet megold­hatatlan problémát. Sőt, talán még az sem, hogy csökkentsék a tanintézmé­nyek zsúfoltságát. Nem titok ugyanis, hogy egyes iskolák azért túlterheltek, mert a körzetesítés elvét feledve az igazgatók a város túlsó végéről, sőt a környező falvakból is beiskoláznak gyerekeket (és nemcsak felsősöket, ha­nem első osztályosokat is!), s ily módon duzzasztják negyven fölé az osztályok létszámát. Hogy a pedagógus mennyire hatékonyan tud foglalkozni ennyi gye­rekkel, azt most ne feszegessük, elég különben is, ha azt hozzuk fel ellenérv­ként ezzel a gyakorlattal szemben, hogy a kis tantermekben káros az egészségre ennyi diákot összezsúfolni. Nagy baj, hogy erre a szülők sem gondolnak, ami­kor ragaszkodnak ahhoz, hogy lányuk, vagy fiúk »elit« iskolába járjon, és el­hanyagolhatónak tartják azt a körül­ményt, hogy a szóban forgó tanintéz­mény jó messze van otthonuktól. Mit számít az, hogy a kisiskolást korán kell felkelteni (vagy későn jön haza, mert második váltásban tanul), hogy zsúfolt autóbuszon utazik, s fokozott mérték­ben van kitéve a fertőzés veszélyének, hogy esőben-fagyban kilométereket gyalogol, s eközben könnyen balesetet szenvedhet, fő, hogy egy elismert iskola növendéke legyen... Ha az iskolások és az óvodások ét­keztetése gondot jelent, a csecsemőké majdhogynem megoldhatatlan problé­ma. Mindenekelőtt azért, mert nincs tápszer. A kereskedelem már tavaly sem rendelt, de a múlt évben a gyermek­poliklinika még megtalálta a kiutat a helyzetből olyképpen, hogy tejsűrítmé­nyért cserébe kapott tápszert, amit a körzeti orvosoktól vásárolhattak meg a kismamák. Mivel központosított szállí­tás az idén sem lesz, nem tudni, mit adnak majd a csecsemőknek. Pedig a tápszert nem kell valutáért venni, Uk­rajnában, a Poltava megyei Horolban van egy kombinát, mely gyermek­élelmiszert állít elő. Vajon miért feled­keznek meg immár második éve az illetékesek arról, hogy biztosítsák a leg­kisebbek számára a Maljutkát és a Ma­list? Talán csak nem azért, hogy a mé­regdrága, bár kétségkívül kiváló minő­ségű Hipp-termékeknek nagyobb le­gyen a keletje? Mert ez utóbbiak kap­hatók. Csakhogy korántsem minden szülő tudja megvásárolni azokat. Ha az érthetetlen, hogy miért nem kapható gyermektápszer, akkor az, hogy a gyermekek számára gyártott gyümölcslé és­­pép is a hiánycikkek listájára került, végképp megmagyaráz­hatatlan. Ezt még a szomszédos me­gyékből sem kell szállítani, hiszen hely­ben is előállítható, mint ahogyan évti­zedeken át elő is állították. Persze, lehet, hogy nem érdemes bíbelődni vele, mert nem jövedelmező. Ennek ellenére a me­gyei mezőgazdasági és élelmiszeripari főosztálynak meg kellene találni a le­hetőséget arra, hogy legalább gyü­mölcslével és -péppel ellássa a legki­sebbeket. Mint ahogyan a gazdasági szerveknek arra is megoldást kell ke­resni, hogy a kismamák hozzájuthassa­nak a grízhez, a tatárkához, a húspép­hez — vagyis mindahhoz, ami a cse­csemők egészséges fejlődéséhez elen­gedhetetlen. Hogy a gyermek ne legyen luxus, akit csak a jómódú családok en­gedhetnek meg maguknak. A gyermek — életünk értelme, a jövőnk. Nem véletlenül született a mon­dás, hogy a gyermek — szemünk fénye. Óvjuk hát úgy, mint a látásunkat, vagy még annál is jobban. De legalábbis te­gyünk meg minden tőlünk telhetőt an­nak érdekében, hogy fizikai és szellemi fejlődéséhez meglegyenek az alapvető feltételek. Baksa Lujza következik: Nem jó megöregedni. kárpáti teSTSZó 1994. FEBRUÁR 3., CSÜTÖRTÖK SPANYOL AJÁNLAT Az Iberukraina spanyol kereskedőcég érdekes ajánlattal fordult a megyei ál­lami közigazgatás külgazdasági kapcso­latok főosztályához. A kereskedőcég a következő termé­keket kínálta fel: — kerámia padló- és falicsempe (15x15 cm, 50x50 cm, 800 féle); — kerámia fürdőszobafelszerelés; — konyhai és fürdőszobai csaptele­pek; — konyha- és fürdőszobabútor és -felszerelések; — tapéták (több mint 100 féle, 450 színben); — tapétaragasztó; — cementpaszta csempe ragasztásá­hoz; — különböző háztartási cikkek. Ezeket a termékeket már árusítják Ukrajna egyes városainak az áruháza­iban és üzleteiben, alkalmazzák az épí­tőipari szervezetek. Figyelembe véve az ukrajnai nagy­bani vásárlók gazdasági helyzetét, a cég néha bizományba is odaadja a termé­keket. Az elszámolás USA-dollárban vagy bármilyen konvertibilis valutában történhet, sőt ukrán karbovanecben is. A külgazdasági kapcsolatok főosztá­lya felhívja a megye építőipari szerve­zetei vezetőinek, az üzletemberek és a kereskedelmi struktúrák vezetőinek fi­gyelmét e spanyol cég érdekes ajánla­tára és azt javasolja, építsenek ki vele üzleti kapcsolatokat, tekintettel arra, hogy a spanyol cég Kárpátalján stabil partnerre szeretne szert tenni valame­lyik építőipari szervezet vagy erős ke­reskedelmi struktúra személyében. Az üzletkötés érdekében forduljanak Pedro Lopes úrhoz, a cég vezér­­igazgatójához a következő címen: Vinnyica, tel.: (04322)5—04—50. Melega Antal, a megyei állami közigazgatás külgazdasági kapcsolatok főosztályának fő közgazdásza . »A TAGSÁG NEM CSÖKKENT...« A KMKSZ munkácsi alapszervezetének közgyűlését ezúttal is nagy érdeklődés kísérte. A szervezet 417 tagjának több mint kétharmada jött el, hogy számot vessen az elmúlt év sikereivel és kudarcaival. A jelenlévőket a hagyományokhoz híven könyvekkel, folyóiratokkal, naptárral ajándékozták meg. A rendezvényt Lehotay Gyula és Sidó Ilona szavalata nyitotta meg,­­majd a résztvevők egyperces néma felállással adóztak Antall József egykori magyar miniszterelnök emlékének. Ezután a zsúfolásig megtelt kultúrház közönsége előtt Gajdos Györgyné, az alapszervezet elnöke tartott beszámolót. Elmondta, hogy a tagság nem csökkent, s bár voltak, akik elmulasztották a tagdíj befizetését, a létszám a tavalyihoz képest 76-tal nőtt. Ezután Halász Sándor, az ellenőrző bizottság elnöke tartotta meg beszámolóját. A gyűlésen szót kaptak a nemzetiségi szervezetek jelenlévő képviselői. A Kárpáti Ruszinok Társasága nevében Zsupán Jenő, a helyi német szervezet nevében pedig Kizman János köszöntötte az egybegyűlteket. A közgyűlés az elnökség tagjává választotta Lehotay Júliát, a KMKSZ »Életet az éveknek« nyugdíjas klubjának elnökét. Ezt követően a fórum a középszintű, illetve megyei közgyűlése küldötteinek kiválasztását az elnökség hatáskörébe utalta. A rendezvény a közérdeklődésre számot tartó kérdések megvitatása után a himnusz eléneklésével ért véget. Koroljova Erzsébet, a KMKSZ munkácsi szervezetének titkára KIVÁGTÁK A KEZET ÁRAM NÉLKÜL Az elmúlt héten péntekről szombatra virradó éjjel ismeretlen tettesek leszedték a beregszászi járási Bene községet ellátó 10 kilovoltos vezeték egy részét. A mintegy 450 méteren megrongált vonal — mely főleg háztáji kerteken halad keresztül — miatt azóta a faluban szünetel az áramszolgáltatás. (Az ellopott 150 kilogrammnyi rézdrót értéke körülbelül 15 ezer forint.) Mint a beregszászi járási villamoshálózat irányítói elmondták, a hiányzó vezeték pótlását önerőből képtelenek megoldani, ehhez kérik a megye segítségét. Tehát legjobb esetben is csak a hét végén várható, hogy a benei portákon újra kigyullad a villany. — ács —

Next