Kárpáti Igaz Szó, 1997. október-december (78. évfolyam, 147-194. szám)
1997-10-25 / 160-161. szám
1. Kárpáti Iga/ Szó Életképek | ERŐPRÓBA Már a tanárnőnek, egykori baráti társaságunk legfiatalabb tagjának az évei is fölszaporodtak addig a bizonyos, meglehetősen magas kerekjubileumig. Mivel pedig énekszakos, s a — valljuk meg: — nem közeli múltban a dobogón is igen szép sikereket aratott, tanítványai, tisztelői hangversennyel ünnepüik az évfordulót. És mint az előadóművészeknél lenni szokott, a születésnapján ő ad ajándékot. Énekel. Az utóbbi időkben nemigen látták pódiumon. Mikor családot alapított, hangversenyezés helyett a gyereknevelés és a tanári katedra mellett döntött, pedig röviddel visszavonulása előtt fővárosi opera színpadára hívták. Akkor sajnáltuk, hogy nem élt ezzel a nagy lehetőséggel, de örültünk is, így megmaradt csak a mienknek. Most pedig nagy vakmerően nehéz repertoárt választott. Annyi év kihagyás után... Ki tudja? Igaz, az elején kisebb erőpróbát jelentő darabok csendülnek föl az ajkáról, de azért az egykor ezreket elbűvölő hangerőt sugárzó méltósággal tölti be a termet. De tudja ő is, mi is, hogy ez még nem az igazi. És a műsorvezető most bemondja azt a bizonyos darabot... Mintha a hangjában cseppnyi aggodalom rezdülne. Mi is előre hajlunk, mindenki feszülten figyel. Mert milyen rég is volt, amikor utoljára... Hanem a tanárnő arcán nem látszik semmi feszültség. Nyugodt biztonsággal építi fokról fokra az áriát, mint gyakorlott kőműves a falat — de a tetőt, a tetőt, azt vajon hogy fogja ráhelyezni? Már közeledik a kulminációhoz, már az énekben fölfelé tendál minden, már a torkából előtörő hangok mindegyike azt a diadalmas végkifejletet készíti elő... Vagy talán a fájdalmas lehanyatlást? Még egy-két ütem, és itt a nagy pillanat. A nézőtéren szorongás... Mintha kissé csökkenne a fölfelé csapó hangok magabiztossága... Jaj, Istenem, hát mégis? Igen, úgy látszik, nem bízik magában, majd talán egy fél hanggal lejjebb veszi. És nem. A következő hangok intonálásában már csengő öröm bujkál — az elkövetkező nagy tett öröme. És megvan! A döntő pillanatban fölcsendül a magas cé, ugyanazzal az erővel, mint hajdan a »nagy« dobogókon. Most a feloldódás jön. Még pár percnyi gondtalan trillázás — és tapsorkán... Én is vörösre tapsolom a kezem, és közben meditálgatok. Hogy »a magas cé« tulajdonképpen kulcsszó: az élet értelmét jelenti. Hogy bármilyen pályán pergetjük le az éveinket, mind azért létezünk, hogy ez a magas cé a döntő pillanatban megszülessék, uralva egy termet, egy tájat vagy egy országot, minden emberben megremegtetve valamit, ami egész életében hívta el a hétköznapi sárból fel — ismeretlen magasságok felé! • Balla László A politika iránt (még) érdeklődő honfitársaink körében aligha esik bármiről is több szó, mint az ukrán parlament által nemrégiben elfogadott új választási törvényről. Erről olvashatunk érdekes elemző cikket »A választási törvény mint a pártok győzelme a klánok fölött« címmel a c. lap hasábjain. A szerző azzal a megállapítással vezeti be eszmefuttatását, hogy »...amennyiben az eddigi helyzet biztosította a gazdaságilag fejlett régiók vezető szerepét a politikában, úgy az új választási törvény a pártmechanizmusokon keresztül gyakorlatilag egyenlővé teszi az iparvidékeket a kevésbé urbanizált, de politikailag aktívabb nyugati megyékkel, amelyekre sok párt támaszkodik. És ebből mindjárt le is vonja azt a következtetést, miszerint az új körülmények között megfelelő módon hallathat magáról Kárpátalja is, amely nem versenyezhet ugyan a nagy kohó- és szénipari központokkal, de »régi demokratikus hagyományai vannak«. A továbbiakban pedig rámutat, hogy az »egységesség eszméjének ez a győzelme« arra hivatott, hogy legalább valamelyest elsimítsa azokat a territoriális aránytalanságokat, amelyeket a sztálini iparosítás eredményezett. Az új körülmények között ugyanis a szigorúan regionális pártok, amelyek csupán egy-két megyére támaszkodhatnak, súlyos problémákkal találják szemben magukat. Ez az első oka annak, hogy az új választási törvény elfogadása bizonyos erők részéről dühödt ellenállásba ütközött. Ezek a sajtóban minden lehetséges módon azt állítják, hogy az új választási törvény csak a baloldalnak kedvez, s az az új parlamentben 226—240 képviselőt tudhat majd a magáénak. Ebből annyi valóban tény, hogy az újjászervezett kommunista pártnak kivétel nélkül minden megyében vannak struktúrái, s a helyzet számára jelenleg abszolút kedvező. És a kialakult helyzetért sokat tett a mi, eddig semmivel meg sem ijesztett, s ezért végtelenül elszemtelenedett burzsoáziánk, amely »szinte direkt kibújt a bőréből, hogy megerősítse a saját sírásóját. Hadd resszkessen most egy kicsit és kóstolja meg azt a kását, amit főzött«. Ezt a gondolatot továbbfejlesztve, a szerző úgy véli, hogy amint a tizenhetes események nagy tanulságot jelentettek a nyugati burzsoáziának, a kilencvennyolcas évnek hasonló tanulságul kell válnia a mi burzsoáziánk számára, csakhogy nem olyan rettenetes áron, amilyet népünk első ízben fizetett. Erről kell gondoskodnia a demokratikus beállítottságú pártoknak, s arról, hogy a baloldal esetleges győzelme ne ingathassa meg a társadalom alapjait. A nép testén élősködő számtalan maffiózó számára — ha meg akarják tartani vállalkozásaikat Ukrajnában — itt a ragyogó alkalom, hogy visszahozzák külföldről milliárdjaikat és enyhítsék az országban kialakult szociális feszültséget. Mert Ukrajna valahogy csak elviseli néhány ezer tengerentúli villa elvesztését, de a munkabérek és a nyugdíjak ki nem fizetése fatális lesz az újgazdagok számára. Kitér a cikkíró arra is, hogy az új választási törvény nagy csapás a szeparatistákra is, mert külföldről egyes klánokat meg lehet ugyan vásárolni, de a kevés erős párt valamelyikének a megvásárlására nincs elegendő pénz. A választási törvénnyel szembeni ellenszegülés másik oka maguknak a pártoknak a kiforratlansága, olvashatjuk a cikkben, konkrétan vonatkoztatva az elnökorientáltságú Ukrán Népi Demokrata Pártra, és az államépítő-hazafias platformú pártokra. Végezetül a szerző leszögezi: »Az új választási törvény körüli harc még egyszer megmutatta, ki áll a társadalom igazi megreformálása mögött, s kit elégít ki teljesen az a csendes pocsolya, amivé életünk ma változott.« Továbbra is a politikánál maradva, csak éppen külpolitikára váltva Aligha akad olyan olvasónk, akit ne érdekelne az ukrán— magyar viszony alakulása Ezzel kapcsolatban olvashatunk érdekes interjút »Kárpátalja az ukrán—magyar kapcsolatok legérzékenyebb barométerek címmel a aHOMM IWKHHMTH c. lapban, ahol Dmitro Tkacs, Ukrajna rendkívüli és meghatalmazott magyarországi nagykövete fejti ki gondolatait a kérdéssel kapcsolatban. Attól a személytől kaphat első kézből választ az olvasó például arra a fontos kérdésre, hogy miért éppen Budapesten nyílt meg Ukrajna első külföldi követsége, aki közvetlenül részt vesz az ukrán—magyar kapcsolatok vidékünket is érintő kérdéseinek realizálásában. Kárpátaljával kapcsolatban részletesen kifejti, hogy mivel vidékünk számos összetevő, így földrajzi helyzete és történelmi szerepe folytán is figyelemre méltó szerepet játszik az ukrán—magyar kapcsolatok alakulásában, s e téren nem mellékes az sem, hogy lakosságának egy része magyar nemzetiségű, a politikai, gazdasági és kulturális problémák komplexumának megoldásakor a követség igyekszik maximálisan figyelembe venni a »kárpátaljai tényezőt«. Hiszen, mint rámutat, a kárpátaljai hatalmi szervek, társadalmi szervezetek, szakemberek képviselőinek bevonása nélkül elképzelhetetlen az ukrán-magyar kormányközi, parlamentközi és más közös bizottságok, munkacsoportok tevékenysége. Ennek az együttműködésnek a sikeres mozzanatai között említi a csapi Tisza-híd modernizálását, a többi határátkelő sikeres kibővítését, a csapi kamionterminál megépítését és fokozatos bővítését... A kárpátaljai hatalmi szervekkel és kommersz struktúrákkal szoros kapcsolatban kerülnek megoldásra a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok javításának, megyénk a külföldi beruházásokba történő bevonásának kérdései. Kiemeli, hogy a Magyarországról Ukrajnába irányuló invesztíciók nagyobb része Kárpátalját célozza meg. Megtudhatja az interjúból az olvasó azt is, hogy az ukrán— magyar kapcsolatok egyre dinamikusabban fejlődnek, amire többek között az is tévedhetetlenül utal, hogy még az idén Magyarországra látogat Ukrajna miniszterelnöke, valamint azt is, hogy amennyiben Magyarország tagjává válik a NATO-nak és az Európai Uniónak, az »új játékszabályokat« követel majd meg a kölcsönös kapcsolatokban, olyasféléket, mint amilyenek ma vannak érvényben Magyarország és Ausztria között. Béres Barna Sajtószemle A megyei lapokban olvastuk Tükör 1997. október 25., szombat Paragrafus : ! Kaphatnak-e hitelt természetes személyek? Manapság sokan gazdálkodnak, különböző tevékenységeket folytatnak, s bizony gyakran előfordul, hogy beruházni kellene, ám nem áll rendelkezésre egy-egy gép vagy egyéb munkaeszköz megvásárlásához szükséges összeg. Ilyenkor kézenfekvő, hogy az egyén hitelhez folyamodik. (Az persze más kérdés, vajon megéri-e hitelt felvenni?) Vajon hová forduljon az, aki elszánja magát erre a lépésre. Ukrajnában a kereskedelmi bankok foglalkoznak hitelezéssel, amelyet »A bankokról és a banki tevékenységről szóló törvénynek megfelelően folytatnak. De tegyük hozzá, hogy a mai nehéz gazdasági helyzetben nem mindegyik ilyen bank kíván kérelmező ügyfeleket fogadni. Nagy a vissza nem fizetés kockázata még akkor is, ha a hitel felvételéhez bizonyos feltételeknek meg kell felelni. A kölcsönöket a pénzintézetek a tevékenységük során előteremtett, megkeresett és létrehozott hitelforrásaikból folyósítják. A gazdálkodó szubjektumok és a természetes személyek szerződéses alapon vehetnek fel hitelt. A hitel nagyságát és az annak használatáért járó kamatot a kereskedelmi bankok általában az infláció szintjének, a kérelmező fizetőképességének, a törlesztés garantált voltának, a hitel lejárati idejének, a kockázat nagyságának, a hitelpiac kínálatának függvényében állapítják meg. A kamat összege pedig akár az 50 %-ot is meghaladhatja. Nem mindenkinek adnak azonban hitelt. Amennyiben kétségek merülnek fel a kérelmező fizetőképességét illetően, a bankok el is utasíthatják a kölcsön folyósítását, mert nem céljuk a veszteségtermelés. Ezenkívül a kereskedelmi bankok általában a kérelmező vagyonának, ingatlanának biztosítékára adják a hitelt. Ez amolyan óvintézkedés arra az esetre, ha a kérelmező időközben csődbe jut. A természetes személytől igazolást is kérnek munkabére, jövedelme összegéről. Mennyi a táppénz? Betegség esetén gyakran felmerül bennünk a kérdés: vajon helyesen számolták-e fel táppénzünket, nem rövidítettek-e meg bennünket? Egy kis utánaszámolással a kérdést magunk is eldönthetjük, ha tudjuk, milyen alapon számfejtik az ideiglenes munkaképtelenség esetére járó segélyt. Az átlagfizetés számfejtésének rendje c. dokumentum, amelyet a Miniszteri Kabinet az 1995. február 8-án hozott határozatával hagyott jóvá, kimondja, hogy a dolgozó munkaképességének elvesztése idejére az átlagfizetésének megfelelő összeget kapja, amelyet az eseményt megelőző két naptári hónap keresetéből kiindulva számítják fel. A kereset pedig a következőket foglalja magába: az alapbért, a bérpótlékot és -kiegészítést, a szolgálati időért járó pótdíjat és a prémium összegét. Természetesen, ha volt ilyen, Kökényesi Zsuzsa »Pásztorok, pásztorok.«« A Szent Mihálytól (IX.29) Erzsébet napig (XI. 19.) tartó őszi ünnepkörben már alig találunk olyan jeles napot, amelyre a látványos ünneplés, a külsőségeiben is pompázó színjátékszerűség, a dramatikus játékok sora lenne jellemző. Az egyes napokhoz, melyek egyben a gazdasági év végét is jelentik, elsősorban időjóslások, különféle előírások és tilalmak kapcsolódtak. Ezek a gazdálkodással, mindenekelőtt pedig az állattartással hozhatók összefüggésbe. Szent György napjától, amikor kihajtották a legelőkre a jószágot, a parasztnak tovább nem volt rá gondja. Mihálynapig a pásztor bajlódott vele. Mostantól viszont, hogy hazaterelték, és nincs kire áthárítani a vesződséget, a gazdáknak ismét eszükbe jutott a sok égi pásztor — néhányukkal már az év eleji télben találkoztunk (Remete, Szent Antal, Brigitta, Balázs) —, akikhez a régi időkben az ólba szorult állatra leselkedő veszedelmek: tűz, rabló, farkas, éhezés és kórság elhárításáért imádkoztak. Vendel napjával (okt.20.) ezért kezdenek a naptárban ismét sűrűsödni a jószágot óvó szentek: Dömötör október 26. Farkas (Wolfgang) október 31, Lénárd november 6, Márton november 11. Nem érdektelen, hogy ennek a jórészt Skorpió havába eső időszaknak egykor napjárta, uralkodó csillagképei is utaltak a pásztori teendőkre: a Skorpió alatt látható a Farkas csillagkép, Apollón pásztoristen égi ellenfele, felette pedig a Kígyótartó, amely két legfényesebb csillagának Pásztor és Pásztor Kutyája a neve. Vendel elsősorban a juhászok védőszentje. Legendája szerint ír, egyes kutatók szerint frank, a neve után ítélve viszont vandál származású volt. A VI—VII. század fordulóján élt. A legenda elmeséli, hogy Rómába zarándokolt, s visszatérté ben a Rajna-vidéken telepedett le. Itt remeteként juhászságot vállalt, végül egy kolostor apátjaként hunyt el. Tisztelete későn, a XVIII. században, német bevándorlók révén terjedt el Magyarországon, és a Mária Terézia alatt német földről betelepített spanyol merinói juh honosításával is összefügghet. E juhfajtával német pásztornép érkezett Magyarországra, és dunántúli szobrai a szentet német parasztviseletben mutatják be. Ezzel szemben az Alföldön, ahol Vendel ugyancsak népszerű volt, igazi kun juhásszá vedlett. A merinói juhot I egész éven át közös nyájban, juhászaiban gondozták, ezért I Vendelhez, hogy védje meg nyájukat aszály, villámcsapás, I birkavész és farkas ellen — egész évre szólóan —, maguk a juhászok, és nem a gazdák fordultak kéréseikkel. Egy érmekesség: a fejőedényt, s azt a faedényt, amiben »vajat, stúrót vagy sajtot is szoktak a marhák vagy juhos MI Gazdák és Gazda-asszonyok tartani« Vendelnek is jól nevezték. Október huszadikán, Vendel névű napján, sok helyen pénzt tesznek Ml Vendel perselyébe, hogy »jószágukat 1.» I tartsa meg a jóisten«. | t I Dömötört a keleti egyház a harco- I * I sok és a pásztorok védőszentjének is tekintette, bár tájainkon inkább Ven-j / del tisztelete került előtérbe. A »dö- f / mötörözés« különösen a keleti része- j / ken volt nagy esemény a juhászság / f körében. Ilyenkor tartották a pász- i Ji torbúcsúkat, s a háromnapos ma- i Jr latságokat. Később a mezőgaz- / pdasági cselédeknek is ez volt a / p I szegődési napjuk. Vidékünkön J jT viszont ma már nem emlékez-hjr I nek ennek hagyományaira, Bjr Kovács Elemért