Kárpáti Igaz Szó, 1998. április-június (79. évfolyam, 50-95. szám)
1998-06-23 / 91. szám
6. Kárpáti Igaz Szó Lapszél Ukrán »folk« Varsóban A közelmúltban Varsóban első ízben rendezték meg a lengyel—ukrán ifjúsági fesztivált. A rendezők elmondása szerint a fesztiválprogramokon való népes részvétel arról tanúskodott, hogy nagy érdeklődés mutatkozik Ukrajna iránt. A három nap során lengyelek százai »szállták meg« a főváros művelődési központját, a Modern Művészetek Házát, a Sztodola ifjúsági klubot, ahol a legkülönfélébb stílusú folk-együttesek és előadók léptek fel. Az érdeklődők ezenkívül részt vehettek a »Lengyel és ukrán fiatalok csereprogramja« elnevezésű szemináriumon, a két ország ifjúsági szervezeteinek népképviselőkkel való találkozóján, megismerkedtek az ukrán—lengyel parlamenti csoport tagjaival. A rendezők egyébként elégedettek a fesztivál eredményeivel, melyen újfent megbizonyosodtak az ukrán népművészet »nem kisvárosi« jellegéről. Tehetségek híján elmarad a fesztivál? Szomorú hangulatban ért véget a Cservona Ruta zenei fesztivál elődöntője Odesszában. Első ízben történt meg, hogy nem sikerült senkit sem kiválasztani az 1999-es megmérettetésre. S történt ez annak ellenére, hogy az idén kétszer annyi jelentkező volt, mint máskor. Szinte senki sem akadt, aki valódi tánczenét adott volna elő. Valamivel jobb volt a helyzet a rockegyüttesekkel, ez iránt viszont nem mutatkozik akkora igény. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a városi helyhatalmi szervek kategorikusan elzárkóztak a fesztivál támogatásától. Jó volna elgondolkodni rajta, ilyen körülmények között érdemes-e erőltetni a rendezvényt? Ismét lesz Szláv Bazár Július 1-én Odesszában indul a 8. nemzetközi művészeti fesztivál, a Szláv Bazár-98, melyet az idén Leonyid Kucsma, Ukrajna elnöke patronál. A fesztivál műsorán, melyet egyébként a világ legrangosabb művészeti eseményei közt tartanak számon, számos különféle rendezvény szerepel. A tradíciók szerint azonban a központi szerep a fiatal esztrádművészek versenyének jut. A legjobb valóban a legjobbnak bizonyult Bulgáriában lezajlott a nemzetközi tv-műsorok hagyományos szemléje. Több mint 30 ország 300 produkcióját nevezték be a vetélkedőre. A zsűri külön kiemelte Filipp Kirkorov »A legjobbat és csak önöknek« című show-műsorának televíziós változatát, mellyel a közkedvelt énekes mára beutazta Amerikát, Németországot, Izraelt és Tajvant. Az énekes teljesítményét Bulgáriában Arany Antennával díjazták. (magyar) A szürtei fafaragó mester tizenkét éves korában fedezte fel magának ezt a csodálatosan formázható anyagot. Habár ehhez mást sem kellett tennie, csak egy kicsit körülnéznie maga körül. Hiszen apja, a ma hetvennégy éves műbútorasztalos világéletében fával dolgozott, ismerte annak minden fajtáját, rejtelmét, megmunkálásának valamenynyi fortélyát. Nem utolsósorban pedig ott voltak a szerszámai: vésők, fúrók, kalapácsok. Ezek a fiára maradtak. Jóska első munkája egy kisméretű barokkos szobortartó polc volt. Megőrizte magának, hogy bármiként is alakul az élete, megmaradjon emléknek. Mi tagadás, sokáig úgy tűnt, nem is lesz belőle fafaragó. Fiatalkorában különféle szakmákba kóstolt bele, kitanulta a vasesztergályos szakmát, amit az ungvári gépgyárban kamatoztatott, a katonaságnál elektromos berendezéseket szerelt a repülőgépeken. Hetvenháromban tért viszsza ismét a fához, amikor Szürtében beindult az itteniek által csak »bagolygyárként« emlegetett üzem. Fura nevét onnét kapta, hogy nagyrészt fából faragott baglyokat, sasokat, díszdobozokat és egyéb ajándéktárgyakat készítettek ott. — Úgy tíz éven át dolgoztam itt. A gyár viszonylag jó megélhetést biztosított, bár tisztában vagyok vele, hogy amit csináltunk, amolyan iparosmunka volt, rengeteg giccset, értéktelen limlomot bocsátottunk ki — pillant vissza az akkori évekre Urbán József. S noha szépen keresett, családi helyzete folytán arra nem futotta a pénzből, hogy iskoláztassa magát, bármennyire is szerette volna. Ezért szabadidejében igyekezett alkotó tevékenységgel foglalkozni. Szakkönyveket vásárolt, böngészte azokat, ismerkedett a művészet világával. Aztán a sors kegyének köszönhetően Budapesten megismerkedett Terebesi László szobrászművésszel. Egy alapítvány támogatásával három évig az anyaországban gyarapíthatta tudását egy művésztelepen. Sokat olvasott, járta a kiállításokat. Bajai gondjai azonban ismét hazaszólították, elhunyt az édesanyja, apja műtéten esett át, nem térhetett vissza többé a magyar fővárosba. Véglegesen Szürtében maradt. — Nem bántam meg, mert soha nem is volt olyan tervem, hogy egy nagyvárosban telepedjem le — meséli. — Jó az a csend, az a nyugalom, ami körülvesz a szülőfalumban. És azt hiszem, ezt megtenni sohasem késő azoknak, akik elvándoroltak és hazavágynak. Isten és a természet visszafogadja az embert. De jól jöttek a fővárosban töltött évek is. Amit ott ellesett a magyarországi és más hivatásos művészektől, azt felhasználta és ma is felhasználja. Ha ránéz egy fatörzsre, belelátja a figurát, az arcot, a mozdulatot. Hűséges maradt a vésőhöz, a kalapácshoz. »Kompozíciók jelennek meg előttem, az agyamban élni kezd az anyag« — mondja. A Honfoglalás ezerszázadik évfordulója, a millecentenárium évében egész nyáron át a vereckei művésztáborban dolgozott a hágó alatt, ott, ahol annak idején Árpád vezér bejött vidékünkre. Jurtákat épített, kopjafákat faragott többedmagával együtt. Munkája Balatonalmádiban folytatódott, ahol nádfedeleket kellett csinálnia a kézműveseknek. Eleinte persze nehezen ment a dolog, de egy alkalommal elleste a nádfedés fortélyait, amint a magyar mesterek éppen náddal borítottak be egy Balaton-parti fogadót. Azóta a fa mellett a nádat is szívébe zárta. A két anyag kombinációjából született meg az a nádfedeles kompozíció is, amit a Szűrte és Téglás határán álló Sarok kávézó mellett készített el. Erre a nemrég lebonyolított tizedik kárpátaljai magyar folklórfesztivállal kapcsolatosan kapott megrendelést. Mondták, hogy sürgős dologról van szó, nem lehet várni vele, így aztán nem is késlekedtem, hanem nyomban munkához láttam — magyarázza. — Látja — mutat az egyik tartóoszlopra —, azon a fán pár hete még a sárgarigó fütyült... — A fesztivál vendégei — magam tanúsíthatom — kellemes perceket tölthettek az árnyat adó nádfedél alatt. Arról nem is szólva, hogy ez a helyi népművészeti hagyományokat őrző munka mennyire gyönyörködteti a szemet-lelket, és a környék maradandó díszéül szolgál. Különben a nádat a közeli morotván vágják. Másmilyen alkotásokkal is próbálkozik Urbán József. A fa mellett kőben, agyagban és nem utolsósorban festményeken próbálja visszaadni érzéseit, gondolatait, álmait. Képei részben népművészeti ihletésűek, részben a szürrealizmussal kacérkodnak. Közben egyéni megrendeéseknek tesz eleget, a művészileg kivitelezett bútoroktól kezdve az igényes gipszstukkókig. De vajon minek is tartja magát? — Nem vagyok művész, csak egy ember, aki nyitott szemmel jár a világban. Az apámtól örökölt kézműves hagyományokat gyarapítom. És ami talán a legfontosabb: boldog embernek vallom magam, mert naponta érzem a felém áradó szeretetet és megbecsülést. Barát Mihály Markovics Mátyás felvételei Életet lehel a fába Egy boldog ember Micsoda? — kapja fel bizonyára a fejét a cím láttán az olvasó. Hát léteznek manapság ilyen emberek, amikor mindenki panasszal, morgással, elégedetlenséggel van tele? Nyugodt lelkiismerettel állítom: léteznek. Egyiküket Urbán Józsefnek hívják. Urbán József egyik munkáján dolgozik az apjától örökölt vésekkel. Használhatóság és tetszetősség — nádfedeles kompozíciók a Sarok kávézónál. Kultúra »Szeretem Beregszászt« A napokban ünnepelte Beregszász zenekedvelő közönsége Jevhenyija Nikulinec zeneszerző, karmester művészi tevékenységének ötvenedik évfordulóját. A járási kultúrház nagytermét zsúfolásig megtöltő közönség előtt felléptek kollégái, tanítványai, azok az énekkarok, vokális együttesek, melyek az ő vezetése alatt tettek szert hírnévre. A közel háromórás műsor fénypontja kétségtelenül a zeneszerző leányának, Beregszászi Olga magyar színésznőnek és zeneszerzőnek a fellépése volt... Jevhenyija Nikulinec diákévei egybeestek a világháború borzalmaival. Harkovból családja az Uraiba evakuált, később elvesztette szüleit. A háború végén felvételizett a Moszkvai Színművészeti Főiskolára, három diáklánytársával együtt egy pincében lakott éveken át. A fiatal, tehetséges színinövendéknek nagy jövőt jósoltak tanárai, gyönyörű hangjával, zenei műveltségével kimagaslott évfolyamtársai közül. Az élet útjai azonban kifürkészhetetlenek. Jevhenyija nem lett operaénekesnő vagy operettprimadonna. Moszkvában megismerkedett ugyanis a Beregszászból származó Nikulinec Rudolf hadifogoly honvéd főhadnaggyal. Az ismeretségből szerelem, a szerelemből házasság lett. Amikor férjét elengedték a hadifogságból, Jevhenyija, lemondva a fényesnek ígérkező színésznői pályáról, követte férjét szülővárosába, Beregszászba. Ötven év alatt tősgyökeres beregszászi lett. 1948-tól foglalkozik az iskolák, az üzemek és intézmények műkedvelő együtteseinek vezetésével, amelyek között több olyan is van, amelyek irányításával elnyerték a Kiváló műkedvelő együttes címet. Gyermekei — Olga, Vlagyimir és Zsanetta követték édesanyjuk példáját, örökölték tehetségét. A legfényesebb pályát közülük Olga futotta be. ...A Beregszászi 2. Számú Középiskola nyolc osztályának elvégzése után Olga felvételt nyert az Ungvári Zeneművészeti Szakközépiskola zeneelméleti karára. Elvégzése után, akárcsak annak idején édesanyja, a Moszkvai Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Ötévi tanulás és a diploma megszerzése után Magyarországra szerződött, s szülővárosa iránti tiszteletből felvette a Beregszászi Olga művésznevet. A Madách, majd a Kaposvári Csíky Gergely Színház művésznője lett. Ugyanakkor egyre gyakrabban fordult a zeneszerzés felé, magyar költők verseit zenésítette meg és adta elő. Jelenleg szabad foglalkozású előadóművész. Számtalanszor lépett fel estjeivel a számára legkedvesebb beregszászi közönség előtt. Tiszteletdíjat ezért még soha nem fogadott el. — Ez a legkevesebb, amit szülővárosomért tehetek — mondja. — Szeretem Beregszászt... Magyarországon nagy sikert aratott Láng és lélek című dalestje, amelyet élő ma Tóth Tibor felvétele gyár költők megzenésített verseiből állított össze. Ujlaky Károly színésszel együtt előadott, Tollas Tibor emigráns magyar költő megzenésített verseiből összeállított Két part között c. estjét látta a beregszászi közönség is. Szereti Pilinszky János verseit, a költő művei szövegére írt dalait nemrégen a budapesti Petőfi Múzeumban adta elő. Nagy sikere volt a Világirodalom legszebb verseiből összeállított Gyűlölök és szeretek c. estjének. Jelenleg Mező András költővel együtt készít egy új műsort. A vidámabb műfajt kedvelők számára készítette Egy kis pletyka c. kabaréestjét. Van egy csodálatos gyermekműsora is, melyet mindig szívesen ad elő a Beregszászról Budapestre látogató gyermekek előtt. Rendszeresen felkeresi dalaival a Vérke-parti öregdiákok hagyományos balatoni találkozóit. A magyar nemzettudat erősítéséért, kimagasló színészi teljesítményéért az Erdélyi Világszövetség becsületrendjével, később a Politikai Foglyok Szövetsége érdemkeresztjével tüntették ki, melyet Pongrácz Gergely, a Corvin-közi felkelők legendás parancsnoka nyújtott át neki. Egyébként a Tamásy Lajos versére írt Piros vér folyik a pesti utcán című dala a Corvin-közi felkelők himnuszává vált. Leginkább a kisebbségi sorsban élő magyarok előtt szeret szerepelni — Erdélyben, Szlovákiában, Horvátországban, Ausztriában, Svájcban. És mindenekelőtt természetesen Beregszászban. Nemcsak itt élő édesanyja köti szülővárosához, hanem egykori osztálytársai, ismerősei, barátai, a beregszászi közönség is. Városunkban végzett felbecsülhetetlen értékű művészi tevékenységéért nálunk még semmilyen elismerésben nem részesült. Talán érdemes volna elgondolkodni azon, miért? Csanádi György Beregszászi Olga színművésznő 1998|. június 23kedd