Kárpáti Igaz Szó, 2000. január-március (81. évfolyam, 1-44. szám)

2000-01-27 / 12. szám

6. Kárpáti Igaz Szó A Földnek is van »szíve«? A Nap fogyott — Ki ne emlékezne az elmúlt év legjelentősebb csil­lagászati eseményére, az augusztus 11-i teljes napfo­gyatkozásra. Fokozott várakozással fordítottuk tekin­tetünket ezen a napon az égbolt felé. Igaz, szinte feles­legesen, mert a felhősödés miatt a szenzációs tünemény­ből vajmi keveset láttunk. A média jóvoltából mégis kaptunk egy kis ízelítőt a Nap és a Hold »nászából«. A jelenség nemcsak mint látvány volt érdekes, hanem a tudomány, nevezetesen az asztronómia számára is tarto­gatott újdonságokat.Voltak azonban kutatók, akik az omi­nózus napon megfigyelésük tárgyául nem a tüzel, bolygó és égi kísérőnk viselkedését választották, hanem a Földet, hogy kiderítsék, miként rea­gál planétánk az égi jelen­ségre. Köztük volt a harkivi kutatók egy csoportja is, akik­nek egyedi jelenséget sikerült rögzíteni: amikor a Hold maxi­málisan eltakarta a Napot, a Föld... a klinikai halál ál­lapotába került. A részletekről Jurij Bohda­­nov, a műszaki tudományok kandidátusa, a Nemzetközi Energiainformációs Tudomá­nyos Akadémia levelező tag­ja nyilatkozott a Fakti c. lap­nak. — Bolygónknak, akárcsak az embernek, van szíve. Igaz, ez a szív elektromágneses. A Világegyetemben lezajló fo­lyamatokra a Föld »közérze­tének« változásával — az elektromágneses tér rezgései­vel ■— reagál. Ezek a rezgések különböző következmények­kel járnak mind magára a bolygóra, mind az élővilágra nézve. Augusztus 11-én a külső hatás annyira jelentősnek bi­zonyult, hogy a harkiviaknak sikerült elkészíteni a Föld elekt­romágneses »kardiogram­­ját«, amelyről leolvashatták: minél jobban eltakarta a Hold a Napot, annál »idegesebb« lett a Föld, kiadva egész fel­halmozott energiáját. Amikor az energiakészlet kimerült, a bolygó szíve megállt. Jurij Bohdanov elmondása szerint ebben a pillanatban az ő szíve is elszorult. Nézte a műszert, és nem hitt a szemének. Már­­már azt hitte, hogy valami baj fog bekövetkezni. A jó öreg bolygónk azonban lassacs­kán »kilábalt« a klinikai halál­ból. Az elektromágneses tér aktivizálódott, vektora vi­szont irányt változtatott. Pla­nétánk más minőségben éledt újjá. Vajon mit jelent a Föld ese­tében az »új minőség« kife­jezés? — A földi elektromágneses tér frekvenciarezgései bármi­lyen organizmusok szaporo­dását aktivizálhatják, attól függően, milyen rezgésekkel esnek egybe egy adott idő­pontban — válaszolt a kér­désre a kutató. — 1994-ben például, amikor a Shoemaker- Levy üstökös közeledett Föl­dünkhöz, az elektromágneses tér változása a koleravibrió szaporodásának kedvezett. Akkor a sajtón keresztül fel is hívtuk a veszélyeztetett tér­ségekben élők figyelmét a be­tegség esetleges kialakulásá­ra. Oroszország egy részén is felütötte a fejét a betegség, az orvosok pedig hiábavaló­an keresték az okokat a víz­tározókban. A napfogyatkozás idején az elektromágneses rezgések spektruma hihetetlenül széles volt. Ezért számítani kell arra, hogy az kihat az élő szerve­zetek többségére. A kérdés­nek azonban van egy másik vetülete is. Azokon a helye­ken, ahol teljes volt a napfo­gyatkozás ez év első felében elemi csapások, földrengések lehetnek. Arról nem is be­szélve, hogy az égi jelenség után már augusztus 17-én erős földmozgások rázták meg Törökországot (egyike azon országoknak, amelye­ken végigvonult a Hold ár­nyéka). Az Atlanti-óceán vizeiben várhatóan emelkedni fog az élőlények száma, új fa­jok jelenhetnek meg. Vírusok szaporodnak el Anglia terü­letén, ahonnan továbbterjed­hetnek. No és mi történik az em­berekkel? A kutató szerint az emberiség számára a napfo­gyatkozás egyfajta »oltó­anyag« lett, amely segít köny­­nyebben átvészelni az időjá­rás-változásokat, a Nap-viha­rokat, szembeszállni a fertő­zésekkel. Ez az »oltás« min­den ember esetében más és más eredménnyel jár. Főként azokra van jótékony hatással, akiknek az alkalmazkodó képessége nagy, tehát a fiata­loké, serdülőké, de a legin­kább az újszülötteké. Akár az is mondható, hogy a napfo­gyatkozás idején az újszülöt­tek kozmikus »páncélban« jöttek világra, ami egész éle­tükben megvédi őket a ked­vezőtlen hatásoktól. — Furcsa az, hogy amikor a Föld a »halálán« volt, az emberek semmi különöset nem érzékeltek... — ilyesmit nem mindenki képes érzékelni. És azok is, akik képesek rá, különböző­képpen reagáltak — válaszolt a kérdésre Jurij Bohdanov. — Időjárás-változáskor sem fáj mindenkinek a feje. A napfo­gyatkozásokkal pedig nagy­szerűen le lehet mérni, ki meny­nyire érzékeny az elektromág­neses tér változásaira. Azok az emberek, akik álmosságot, gyengeséget éreztek, forgott a fejük, netán­ elszundikáltak a munkahelyükön, kiváló »mérőműszerek«. Ők a geo­­patogén zónákat is érzékelik, ilyen helyeken kellemetlenül, furcsán érzik magukat. Nos, az ilyen emberekre az »oltás« kedvezően hatott — fejezte be fejtegetését a kutató. Erre még azt sem lehet mondani, hogy az idő majd eldönti, helyes-e a harkivi ku­tatók feltevése. Érdekesnek érdekes, de a földi lét annyira szövevényes és annyiféle ha­tásnak van kitéve, a tudo­mány pedig annyira távol áll még a mindenre kiterjedő ismere­tektől, hogy messzemenő kö­vetkeztetéseket aligha lehet levonni az elmondottakból. a Föld agonizált Ismeretlen dinoszauruszfaj Eddig ismeretlen, növény­evő dinoszauruszfaj felfede­zését jelentették be orosz tu­dósok Vlagyivosztokban. Két, valószínűleg hiányta­lan csontvázat találtak az orosz Távol-Keleten, az Amur folyam vidékén. A fel­fedezők által amuroszaurusz­­nak elnevezett állatfaj 15 mé­ter hosszú volt, és 65 millió évvel ezelőtt élt — mondta Anatolij Szorokin professzor, az Amur-vidéki tudományos kutatóintézet geológiai rész­legének igazgatója. Az inté­zet az Orosz Tudományos Akadémia fiókintézete. A dinoszaurusz-csontvá­zakat Jurij Bolockij tudós tár­ta fel egy olyan területen, a kínai határ közelében, Blago­­vescsenszk város nyugati pe­remkerületében, ahol több ezer ősrégészeti csontlelet ta­lálható — mondta Szorokin. A régészek Ványának, illetve Másának keresztelték el a két amuroszauruszt. Felrobbanó csillagok és a Tejút­gyűrű Felrobbanó csillagok ezrei hozzák létre a Tejútrendszert övező, magas hőmérsékletű gázokból összetevődő gömb ala­kú térrészt — számoltak be róla az Amerikai Űrkutatási Hiva­tal, a NASA tudósai. A csillagászok eddig úgy vélték, hogy a felhevült gázok­ból összetevődő gyűrűt forró csillagokból kiáramló ibolyán­túli sugárzás okozza. A tavaly nyáron kozmológiai kutatások végzésére Föld körüli pályára állított FUSE (Far Ultraviolet Spectroscopic Explorer) nevű űrszonda mérései azonban arra mutatnak, hogy a forró csillagok nem termelnek olyan atomi maradványokat, amelyek a fényjelenséget képezhetik. Erre csak a felrobbanó csillagok (szupernóvák) képesek. A FUSE nagy mennyiségű, ötszörösen ionizált oxigént mu­tatott ki, amely 1 millió fokos, vagy még ennél is forróbb gázanyagot jelez. Ez pedig arra utal, hogy a megfigyelt anyag felrobbanó csillagok (szupernóvák) ütközéséből faka­dó hullámok révén alakult ki. A FUSE űrszonda 768 kilométer magasan kering a Föld körül. A 3 éves működési időszakkal együtt a szonda külde­tésének költsége 204 millió dollár. Tudomány, technika 2000. január 27., csütörtök Előrejelezhetők a vulkánkitörések Míg a szeizmológusoknak még nem sikerült megtanulni előrejelezni a földrengéseket, a geofizikusok viszont nin­csenek messze attól, hogy előre megállapítsák a vulkán­­kitörések időpontját. Milton Garcés, a Hawaii Egyetem kutatója kísérletei­vel éppen ezen fáradozik. Mérőműszerekkel figyeli a vulkánban keletkező zajok fi­zikai paramétereit, erősségét, frekvenciáját stb. A Costa Ri­­ca-i Arénás vulkán mérésekor a tudós észrevette, hogy köz­vetlenül a kitörés előtt az ál­landó morajlás és sistergés közé tompa dübörgő hangok is vegyültek. Ahhoz, hogy megértse a jelenséget, szokatlan lépésre szánta el magát a kutató. Meg­építette az eddig legalapo­sabban megismert olaszorszá­gi Strimboli vulkán kicsinyí­tett mását. Egy 100 méter mély és 10 méter átmérőjű ke­rek üreget először lávaszerű anyaggal töltött ki, majd víz­gőzzel és széndioxiddal dúsí­totta azt. Amikor a nyak te­lítődött gázokkal, akkor rob­banásszerű kitörés követke­zett be. A kitörés előtt azon­ban észrevette, hogy a folya­dék felszíne egy dob memb­ránjához hasonlóan rezegni kezdett, rezgésbe hozva a fö­lötte levő levegőoszlopot is. A kísérletet többször is meg­ismételte, s mindannyisszor ugyanarra az eredményre ju­tott: a kitörések előtt minden esetben észlelte az infrahan­­gok felerősödését. Az ameri­kai tudós kísérleteire alapoz­va akar kifejleszteni egy mű­szert, amellyel előrejelezhető a láva és a hamu kilövellése. Újraklónozott borjú Japán tudósoknak sikerült egy olyan klónozott borjút világra segíteniük, amelyet egy szintén klónozott szar­vasmarha sejtjének felhasz­nálásával hoztak létre — je­lentette be egy kagosimai tu­dományos intézet. Ez a tudomány mai állása szerint azért tekinthető egye­dülálló esetnek, mert hason­ló kísérleteket folytató egye­sült államokbeli laboratóriu-­­mokban eddig csak egereket tudtak újraklónozni, de nagy­testű emlős állatot még nem. Az újraklónozás során a szakemberek elsősorban arra keresik a választ, hogy milyen gyors az újraklónozott egye­­dek sejtjeinek öregedése, il­letve mennyiben különbözik ezek várható élettartama. A kísérletben részt vevő egyik tudós, Norio Tabara szerint ugyanis van olyan feltétele­zés, hogy a klónozott, illetve újraklónozott állatok nem len­nének olyan egészségesek, mint a normális egyedek. Találmányok, felfedezések Hővel a rák ellen Szász András magyar fizikusprofesszor fejlesztette ki azt a különleges berendezést, amely újabb reményt ad a rákos betegek gyógyulására. A készülék azonban csak az utóbbi hónapokban vált közismertté Magyarországon, azaz »érkezett haza«, miután öt évig eredményesen kezeltek vele betegeket Németországban. Az orvosok számára már régóta ismert, hogy a magas testhőmérséklet a szervezet öngyógyítását segíti. És voltak olyan megfigyeléseik is, hogy ha a rákos beteg belázasodott, a daganat összébb zsugorodott. A magyar professzor a be­rendezés megkonstruálásakor pontosan ezt az elvet valósí­totta meg technikailag. Tulajdonképpen egy, a hőhatáson alapuló berendezésről, ún. teljestest-hyperthermiás ágyról van szó. A készülék külön­leges frekvencia segítségével melegíti fel a beteget 42 fokra, vagyis mesterségesen idéz elő lázas állapotot. Mégpedig úgy, hogy a bőrfelületet nem éri, hanem a keringő vért »fűti fel«. A magas testhőmérsékletet úgy­ állítják elő, hogy az órákon keresztül változatlan marad. A kezelés egyébként 6—8 órát is eltart. A hyperthermia a manapság elfogadott onkológiai gyógymódok kiegészítője, mi több, növeli a hagyományos kemoterápia és sugárkezelés hatásosságát. A gyógymód minden tumor esetében alkalmazható. A ma­gas hőmérséklettől ugyanis a tumorsejtek fala összetörik, és a káros sejtek elpusztulnak. Ilyenkor vezetik a beteg vénájába a kemoterápiás szert, ami a vérrel eljut a test minden részébe, megakadályozva az áttétek keletkezését, ha pedig már van­nak, akkor szétroncsolja azokat. Az igen drága hyperthermiás berendezésből egyelőre csak egy van egész Magyarországon. Budapest egyik kórházában működik a német Bad Aibling-i klinika adományaként. Akár a világűrből is érkezhetnek vírusok Brit tudósok megkérdőjelezték, hogy az influenzajárványt a vírus emberről emberre való terjedése okozza. A kutatók szerint az üstökösökről érkező por vagy már eleve tartalmazza az influenzavírust, vagy csak azt a DNS-molekulát hordozza, amely influenzavírussá válik. Kimutatták, hogy az influenza­­járványok és az erős napfolttevékenység ciklusa szinte egy­beesik. 1918-ban a 20 millió ember életét kioltó spanyolnátha idején, de a legutóbbi nagy influenzajárvány idején is, igen jelentős volt a napfolttevékenység.­­ Eddig senki sem tudta minden kétséget, kizáróan bi­zonyítani, hogy az influenzavírus emberről emberre terjed. Járványok idején számtalan olyan család van, amelynek csupán egyetlen tagja betegszik meg. Ezért is hisszük, hogy a Föld felszínére eljutó elemi részecskék okozzák a járványos méretű megbetegedéseket, mondta a kutatócsoport egyik tagja. Antiproton már van Antianyag-részecskéket fogott el egy hatalmas lég­gömb segítségével az Ameri­kai Űrkutatási Hivatal, a NASA — közölték a God­dard amerikai űrközpontban, amely Maryland államban ta­lálható, nem messze az ameri­kai fővárostól. A tokiói egyetem profesz­­szora, Orito Sudzsi által irá­nyított kísérlet a NASA köz­leménye szerint alátámaszt­hatja azt az elméletet, hogy egész csillagrendszerek létez­hetnek antianyagból, ha a ré­szecskék között antihéliumot is találnak. A hatvan emelet magassá­gú és 1,17 millió köbméter ki­terjedésű léggömb egy Japán­ban készült 2,5 tonnás mé­rőműszerrel szállt fel Ka­nadából és 38 órás repülése során 32 kilométer magasság­ba, a légkör határáig emelke­dett. A mérőműszert 2000- ben újabb kísérletre használ­ták fel. Az antianyagrészecskék olyan ritka képződmények, amelyeknek elektromos töl­tése az ellenkezője a szoká­sosnak, így például a normá­lis atommagban található proton pozitív töltésű, míg a körülötte keringő elektron negatív töltésű. Egy antipro­­ton elektromos töltése negatív, egy antielektron töltése viszont pozitív. Sudzsi professzor nyilat­kozata szerint a műszer által begyűjtött több százmillió kozmikus részecske között az első mérések szerint több száz antiproton is van. A múltban már észleltek antiprotonokat, amelyek a csillagközi térben végbement részecskeütközésből eredtek. Az amerikai és japán kutatók abban reménykednek, hogy antihéliumot is kimutathat­nak a mintában. Ennek azért lenne jelentősége, mert anti­­hélium nem jöhet létre üt­közés termékeként, tehát más eredetű lenne. Ebben az eset­ben alátámasztást nyerne az a feltevés, hogy az univerzum egyes részei antianyagból áll­nak, ez pedig forradalmasí­taná az asztrofizikát —jelen­tette ki a kísérlettel kapcso­latban Jonathan Ormes, a Goddard központ nagy ener­giájú jelenségekkel foglal­kozó asztrofizikai laborató­riumának vezetője. rovatszerkesztő:Kökényesi Zsuzsa­.

Next