Kárpáti Igaz Szó, 2002. január-március (83. évfolyam, 1-49. szám)
2002-01-03 / 1. szám
Röviden A külügyi tárca vezetője bizakodó A függetlenség tíz esztendeje alatt az ország külpolitikája a kezdetekre jellemző romantizmustól eljutott a szigorú pragmatizmusig, szögezte le Anatolij Zlenko külügyminiszter újságírók előtt. Hangsúlyozta: ha korábban ugyanis elsősorban arra törekedtünk, hogy felkeltsük a világ érdeklődését Ukrajna iránt, akkor ma már mindenekelőtt az a cél vezérel bennünket, hogy a nemzetközi színtéren minél erőteljesebben és hatásosabban megjelenítsük és védjük az ország és állampolgárai érdekeit. Zlenko bizakodóan ítéli meg az ukrán diplomácia jövőjét, szerinte ugyanis a jövő diplomatái, az az új nemzedék, amely fokozatosan »pozícióba kerül«, már rendelkezik azzal a széles körű tudással és ismerettel, amely lehetővé teszi számukra az ország érdekeinek kellő színvonalon való képviseletét. 36 millió hívás a milíciára A múlt év folyamán a lakosságtól 36 millió telefonhívás érkezett a milíciára, amely naponta 1500 új bűnügyi eljárást indított. Erről Jurij Szmirnov belügyminiszter beszélt újságírók előtt, hangsúlyozva, hogy ezek a mutatók lényegesen jobbak, mint a korábbi években voltak. Az 1995-ös esztendőhöz viszonyítva például tavaly mintegy 100 ezerrel kevesebb bűntényt regisztráltak, és mindemellett lényegesen javult, 80 százalékot tett ki a súlyos bűnesetek feltárásának mutatója. A belügyi tárca vezetője szerint a javulást elsősorban azzal érték el, hogy a korábbi esztendőkhöz viszonyítva lényegesen több figyelmet fordítottak a káderállomány megválogatására, a belső ellenőrzés fokozására, a szabálysértések elbírálására. A kedvező folyamatok megszilárdításához azonban több pénzre lenne szükség, hiszen a tárca finanszírozása egyelőre csupán 33 százalékos az igényekhez képest. Juscsenkóért tömb alakult Az Egységes Haza elnevezésű politikai egyesülés rendkívüli, második kongresszusán arról döntött, hogy Viktor Juscsenkóért elnevezéssel választási tömböt alkotnak és csatlakoznak A Mi Ukrajnánkért választási tömörüléshez. Az egyesülés vezetője, Olekszandr Rzsavszkij ugyan azzal a javaslattal fordult a kongresszus tagjaihoz, hogy tekintsenek el a csatlakozástól, ám ezt a küldöttek elutasították. Javaslatát Rzsavszkij azzal motiválta, hogy támogatásukért legalább egy hely megilletné őket A Mi Ukrajnánkért listáján. II ( і ) " ; J Közelkép 2002. január 3., csütörtök Múlt és jövendő határán jobbra fordul-e a sorsunk? Az óesztendő végén, az új esztendő elején mindannyian számadást készítünk az eltelt tizenkét hónapról, a sikerekről és a kudarcokról, a bennünket ért örömről és fájdalomról. Értékelésünkben egybeolvadnak az embernek mint magánszemélynek, valamint az embernek mint a társadalom részének a benyomásai, s ezek alapján vonjuk meg az elmúlt esztendő mérlegét. Milyennek látjuk az elmúlt évet, és mit várunk 2002-től? Ezeket a kérdéseket tettem fel négy, szúrópróbaszerűen kiválasztott személynek a nagyszőlősi járásban. — Számomra 2001 nem volt jobb az előző esztendőknél — mondja Kenéz Mária nagyszőlősi nyugdíjas, aki havi 101 hrivnya járandóságot kapva morzsolgatja napjait (úgyszintén nyugdíjas férjének 125 hrivnyát hoz havonta a posta). — Mert igaz, hogy emelték a járandóságunkat, de megemelkedtek ám az árak is. A fűtésre (gázzal fűtünk), meg a villanyszámla kifizetésére, pláne a téli időszakban, lassan egy nyugdíj nem elég. A piacra meg nem is érdemes kimozdulni, ha legalább tíz hrivnya nincs az erszényemben. S ez a tíz hrivnya is csak arra jó, hogy tejet meg kenyeret vegyen rajta az ember. Emellett az is rossz, hogy hol a hónap elején, hol a végén kapjuk meg a nyugdíjunkat, pedig jó lenne, ha legalább tudnánk, mikor számíthatunk a pénzre. Igaz, akármikor hozzák, így sem elég, úgy sem elég... Mikor az ember megkapja, már legalább huszonöt hrivnyával tartozik valakinek, mert rá vagyunk szorulva a kölcsönökre... Csak próbálnának megélni ezekből a kicsi nyugdíjakból azok, akik megállapították az összegüket... Jött a karácsony. Régen öröm volt az ünnep, meg tudtuk ajándékozni a szeretteinket. Most egy-egy tábla csokoládét nem bírok megvenni az unokáimnak... Várok-e valamit az új évtől? Semmit sem várok, csak remélem, hogy jobb lesz, hogy a mi vezetőink is elgondolkodnak rajta, milyen rosszul él a népük. Sok idős ember már nem is megy orvoshoz, ha beteg, mert nincs pénz a gyógyszerekre... Szóval nem is merek komolyan javulásra várni, csak halványan remélem, hogy talán mégis történik valami. Hogy mitől fordulna jobbra sorsunk? Ezt a politikusoknak kellene tudniuk... — Nekem egyrészt bánatot hozott ez az év, mivel elvesztettem az édesanyámat. Ugyanakkor Isten megengedte, hogy kilábaljak a betegségemből — vonja meg a múlt esztendő mérlegét a salánki Gál Károly. — Amúgy nehéz volt ez az év. Munkanélküli vagyok, alkalmi munkákból élek, hordókat csinálgatok... Vettünk egy süldőt, hogy legyen valami a télre, de sajnos, elpusztult. Most mit csináljak?... így enynyivel is nehezebb lesz ez az esztendő. Amúgy sem várok javulást. Nincs rá kilátásom, hogy állást kapjak. — Szakmai sikereim révén is az előzőeknél jobbnak ítélem meg a mögöttünk hagyott esztendőt — fejti ki Kövesdi Valéria, a Nagyszőlősi Perényi Zsigmond Középiskola igazgatónője. — S gondolom, az ország számára is javulást hozott az év. Pozitív változás volt, hogy kisebb-nagyobb késésekkel, de havonta megkaptuk a fizetésünket. S ha már a pozitívumokról beszélünk, megjegyezném: mindenképpen jó hatással lesz a kárpátaljai magyarságra, hogy a Magyar Országgyűlés elfogadta a státustörvényt. Már az nagy morális segítséget jelent, ha érezzük, az anyaország gondol ránk... — Egy kis javulást hozott a múlt év — magyarázza Vaskeba Katalin, a Nagyszőlősi Járási Könyvtár vezetője.— Rendesen megkaptuk a munkabérünket, s egy kicsit, úgy 15 százalékkal, fel is emelték azt. Ami pedig a jövőt illeti, csak javulást várok tőle. Reméljük, hogy előrelépések történnek a gazdaság terén, de ehhez az is kell, hogy mindenki úgy álljon hozzá a munkájához, ahogy a »nagykönyvben« meg van írva... Remélem továbbá, hogy növekedni fog a társadalmi összefogás, mivel mind többen ismerik fel: csak így juthatunk előbbre... S végezetül ismét magunkról, közművelődési dolgozókról szólva: remélem, hamarosan a fél-, illetve a negyedállásban lévők is újra egész állásban fognak tevékenykedni. Remények és kérdések, melyekre 2002 adja meg a választ. Lajos Mihály A jégre menni veszélyes Teljes erővel támad a tél, ami ahhoz vezetett, hogy a tavak, folyók, víztározók felületén jégpáncél képződött. A téli vakáció közeledtével ennek leginkább a gyerekek örülnek. Mert ugye mi lehetne csodásabb a télben, mint az önfeledt csúszkálás, a síelés és szánkózás mellett a korcsolyázás. Csakhogy egy percre sem szabad elfelejteni, hogy a vizek télen is számos veszélyt rejtenek. Miként azt Volodimir Domanickij, a megyei baleseti mentőosztag parancsnoka meséli, az idén Kárpátalján 123 személy fulladt vízbe. Ez a mi megyénk számára nagyon magas szám. Az áldozatok ráadásul nem csak fürdőzés, nyári strandolás közben vesztették életüket. Az előző tél folyamán is volt olyan tragédia, amikor beszakadt a jég a rálépő súlya alatt. Emlékezetes volt az a tragikus eset, mely néhány éve történt Munkácson. Akkor két kislány a Latorca vizét borító jégre merészkedett. Mindketten a folyóban lelték halálukat. Az egyik gyereket ráadásul elsodorta a víz és a holttestét csak jóval később sikerült megtalálni. A mentőosztag parancsnoka szerint ezek a tragédiák elkerülhetőek lettek volna, ha a gyerekek, felelőtlen felnőttek nem merészkedtek volna a jégre. A folyók jégpáncélja különösen sok veszélyt rejt, mert azt felülről nem lehet megítélni, mindenütt egyformán erős-e, elbírja-e az embert a hátán. A mentőosztag parancsnoka szerint nem éri meg kísérletezni, próbálgatni, menynyire erős a jégpáncél. Ajánlatosabb megszívlelni néhány jó tanácsot. Ezek betartásával nem lesz szürkébb a vakáció hangulata. Ellenkezőleg: senkit nem érhet baj. Márpedig ez a legfontosabb. A legfontosabb tudnivaló, hogy a vízfelületet borító jég 0 foknál alacsonyabb hőmérsékleten a legszilárdabb. A kékes vagy zöldes színezetű jégpáncélnak legalább 5—7 cm vastagnak kell lennie, hogy egy átlagos ember súlyát elbírja. Ha egyazon jégfelületen egyszerre többen is tartózkodnak, akkor ez a vastagság 15—25 cm közt kell hogy legyen. Gyakorlatilag azonban a már említett színezetű, áttetsző, legalább 12 cm vastag jégréteg tekinthető biztonságosnak. Ahhoz, hogy meggyőződjünk a jég biztonságos szilárdságáról, nem kell feltétlenül rálépni. De nem elegendő, ha csak a cipőnk sarkával koccintjuk meg a felületet. A legbiztosabb módszer a jégcsákány használata. Ha a felületre mért ütés következtében víz jelenik meg a résben, nem szabad rálépni a jégre. Semmi esetre se merészkedjen senki a jégre az éjszakai órákban. Ha járunk is a felületen, figyeljünk arra, hogy milyen az, nincsenek-e rajta elvékonyodott részek, repedések. Veszélyes, ha füves, vízinövényekkel átszőtt a jégtakaró. A gyerekekre vonatkozó intelem elsősorban, hogy korcsolyázni csak az előzőleg ellenőrzött, vagy kijelölt helyeken szabad. Azt pedig leginkább a szülőknek kell megszívlelniük, hogy egyedül, felnőtt kísérete nélkül soha ne engedjék el a gyerekeket korcsolyázni. Gyakran azért kell meghalnia a jeges vízből kihúzott személynek, mert kimentői nem tudják, milyen elsősegélyben kell részesíteni. Mindenekelőtt arra kell törekedni a mentők megérkeztéig, hogy a különben is erősen lehűlt szervezet ne veszítsen több hőt. Ezt meleg ruhaneművel, ha van kéznél, akkor plédbe csavarással és valamilyen meleg itallal lehet elérni. A legbiztosabb azonban, ha mindenképp igyekszünk elkerülni, megelőzni a bajt, tanácsolja a mentőszolgálat parancsnoka. Balogh Csaba Téli utakon Sózásra váró kanyarok Szegény autóst még az ág is húzza , sóhajtozhatnak a gépkocsivezetők a nagyszőlősi járás sok helyütt gödrökkel tarkázott útjain. Nem elég, hogy még mindig felújítás után epekednek a mostoha sorsú útszakaszok, most a tél is ugyancsak próbára teszi az embereket és a gépjárműveket. A déli olvadásokat követő éjszakai lefagyások hol itt, hol ott fenyegetnek azzal, hogy megsikanyoztatják az igencsak mobilis automobilokat... Miként készült fel a télre a járási útépítő és -karbantartó vállalat, s milyeneknek találják az útviszonyokat a leginkább érintett állampolgárok? Ezekre a kérdésekre igyekeztem választ találni a cég székházában, valamint a mostanában a volán mögé ülő ismerőseim körében. — Hat darab — igaz, régi — gépjárművünk áll készen arra, hogy ha kell, nekilásson az utak megtisztításának. S van egy szórókocsink is, melyről sót, s egyéb szóróanyagot teríthetünk szét a balesetveszélyes kanyarokban — mondja Olekszandr Hrebenyuk, a vállalat mérnöke. — Persze, magunk szerezzük be a szükséges alkatrészeket, az üzem-, valamint a szóróanyagot — tájékoztat Jolana Kormos, a cég közgazdásza. — Ami a két utóbbit illeti, elegendő mennyiséget készleteztünk télire. 72 tonna üzemanyaggal és 1573 tonna szóróanyaggal (közte 603 tonna sóval) vágtunk neki az idénynek. S az utakon dolgozó húsz munkásunkat is elláttuk a megfelelő lábbelivel, ruházattal. A vállalat új vezetőjének köszönhetően az idén felkészültebben fogadtuk a telet, mint a korábbi évek során. — Milyen vastagságú hótakaró esetén vágnak neki a burkolat megtisztításának? — érdeklődöm. — Ha a hóréteg vastagsága eléri vagy meghaladja a 15 centimétert — válaszol beszélgetőtársam. — Munkatársaink figyelemmel kísérik a hóhelyzet alakulását, s ha kell, bármikor készen állunk a közutak megtisztítására. A kanyarokat pedig újra és újra leszórjuk. — Elegendő a gépállományuk az utak téli karbantartására? — Igen... Ez tehát a vélemény a vállalatnál a dolgok állásáról. Több, az utakat járó ismerősöm elbeszélése szerint viszont úgy tűnik, »túl szép a menyasszony«... — December harmadik hetében Egresen és Szőlősvégardón keresztül utaztunk a járási központ felé. Egresen is síkos volt az út, Ardóban pedig gépkocsink alig bírt felkapaszkodni a Tiszaújlak— Nagyszőlős főútvonalra vivő enyhe emelkedőn — emlékezik vissza egyikük. — Ugyancsak panaszt hallottam a Puskinon átvezető útszakaszra is, emellett sózás után kiáll a tiszakeresztúri letérő, ahol az egyik mellékút beletorkollik a Beregszász—Tiszaújlak főútvonalba. A Puskinó és Salánk között a gépkocsivezetőket próbára tevő veszélyes kanyar, vagy éppen az utóbb említett falu központjában a tűzoltóság és a központi élelmiszerüzlet előtt ívelő útkanyar úgyszintén. Jó lenne, ha a közeljövőben sehol sem sírnának sózás után az útszakaszok. 11 ' ' (lajos)