Kárpáti Igaz Szó, 2002. július-szeptember (83. évfolyam, 93-140. szám)

2002-07-02 / 93. szám

Röviden Gyilkos farkasok Farkasok áldozata lett egy asszony a Luganszk megyei Kraszne település közelében. Irina Csisztakova és lánya, Tamara a kecskéket hajtotta haza, amikor a fenevadak az asszonyra támadtak. Lánya elrohant, hogy segítséget hívjon, de amire a falubeliek a helyszínre érkeztek, a farkasok már végeztek áldozatukkal. A kraszneiek elmondása szerint az utóbbi időben több alkalommal láttak nagytestű, szürke farkasokat a környéken. Az éhező állatok mind közelebb merészkedtek a lakott településekhez. Mindennek némileg ellentmond az, amit Anatolij Dukasenko, a megye tisztiorvosa közölt az Ukrinformmal. Eszerint a megyében tavaly 41 farkast lőttek ki, a jelenlegi állomány pedig nem éri el a 120-at, s nem jelent veszélyt az emberre. A tények, sajnos, nem ezt igazolják. A döntés helyes volt A döntés, miszerint a határátkelőknél lévő belügyi posztokat felszámolják, helyes, s nem befolyásolja a milícia munkájának eredményességét — nyilatkozta egy harkovi sajtótájékoztatón Jurij Szmirnov belügyminiszter. A miniszter az Ukrinform munkatársának kérdésére kijelentette: a belügyi szervek operatív csoportjai a jövőben is nagy figyelmet fordítanak a határátkelőhelyek védelmére, a közbiztonság szavatolására. Egyébként a fentebbiekkel megegyező tartalmú megbízást adott a belügyminisztériumnak Leonyid Kucsma elnök is, melyben kötelezte az illetékeseket arra, hogy a posztokat egy hónapon belül számolják fel. Halálos gombamérgezések Egyetlen nap alatt ketten is meghaltak gomba­mérgezésben — adta hírül az Ukrinform. Herszon megyében egy kilencéves, Doneck megyében pedig egy tizenkét éves gyermek lett mérgezés áldozata. Az utóbbi fiú édesanyjának életéért a megyei kórház intenzív osztályán küzdenek. Közelkép Megyei jogú státusra várva Csap el tudja tartani önmagát országunk nyugati kapu­ja. A korábbi adatok szerint tízezres város, melynek la­kossága harmadrészben ma­gyar. Ezzel szemben a leg­utóbbi népszámlálás alig ki­lencezer lakosról szól és a csa­piak több mint­­fele magyar anyanyelvű. A határ menti kisváros közel két esztendeig polgármester nélkül volt. A választott, magyar nemzeti­ségű polgármestere ugyanis lemondott A csapi magyarok szerették volna, ha ismét egy magyar veszi kezébe a te­lepülés irányítását... Ám jöttek az új választások. Volt jelöltjük a magyaroknak is, de a többség mégis a fiatal­ságra, a jövőt alakítani képes tetterőre szavazott, amikor Volodimir Horodickij mellett tette le a voksát. Csap újdon­sült polgármestere már beil­leszkedett hivatalába. Erős kézzel, átgondolt tervekkel látott hozzá a rendteremtés­hez, mely bizony nagyon ráfér már a kisvárosra. A polgár­­mesteri székben ülve olyan emberekkel, tekintélyt élvező csapiakkal vette magát körbe, akiknek adni tud a vélemé­nyére, illetve számíthat a se­gítségére. — Nem vagyok tősgyöke­res csapi — mondja Volodi­mir Horodickij.— Ungváron születtem, ott jártam iskolába. A katonáskodás és a főiskolai tanulmányaim után azonban a vasutas szakmát választot­tam. Ennek révén kerültem Csapra. Nagyon szép, barátsá­gos kisváros ez, de borzal­masan elhanyagolt volt hosszú éveken át. Volodimir Horodickij éve­ken át volt a Csapi Vasút­állomás főnöke. E munka­körben teljes körű rálátása volt a város dolgaira, problémáira. Abban is szerepet játszott, hogy Csap városképe, az egész állomás arculata alig egy esztendő alatt gyökeresen megváltozott. — N­agyon megelégeltem, hogy a csapiak, a városatyák tehetetlenül állnak, nem tesz­nek semmit ezért a jobb sorsra érdemes településért. A bará­taim talán láttak bennem vala­mi fantáziát és rábíztak, hogy vállaljam el a jelöltséget a polgármesteri posztra. Nem titkolom, hogy végül akartam a sikert, mert éreztem ma­gamban elegendő energiát. Persze, be kell látnom, hogy kívülről nézve kissé egysze­rűbbnek tűnt a feladat. Ám a nehézségek megjelenése, fel­ismerése nem szegte kedve­met, sőt, inkább inspirál — mondja a polgármester, aki fogadónap lévén a mi jelen­létünk kedvéért sem hajlandó váratni az embereket. Egy idősebb asszony jön be az ajtón és arra panaszkodik, hogy az utcából, ahol lakik, nem szállítják ki időben a szemetet. A polgármester megértően bólint és közli a panaszossal, hogy a problémát mielőbb megoldják. Mint mond­ja Volodimir Horodickij, a csapiak nagyon segítőkészek, hajlandóak áldozni a városu­kért. Csak meg kell hallgatni őket és komolyan kell venni mindazt, amit tanácsolnak. A kommunális osztály címére elhangzó panaszokat pedig már kívülről ismeri. Nem csoda, hisz az intézménnyel már a hatóságok foglalkoznak. — Fölöttébb lerobbant állapotba került a városi kom­munális osztály — mondja vendéglátónk. — Vezetői el­len komoly gyanú merült fel nagy összegű visszaélések miatt. Részemről szeretném ezt a dolgot mielőbb elrendezni, a vétkeseket eltávolítani és tiszta lappal elkezdeni az ér­demleges munkát. Nem elégedett a polgár­­mester a helyi foglalkoztatási központ tevékenykedésével sem. Mint mondja, nagyon kevés ember számára tudnak új munkahelyet biztosítani. A város önkormányzata épp ezért saját erőből próbál korábban kiaknázatlan lehető­ségek után kutatni. — Meggyőződésem — folytatja Volodimir Horodic­kij —, hogy Csap­el képes tartani önmagát, nem szorul állami könyöradományokra. Ehhez azonban a városi ve­zetés határozottabb gazdasági és szociális fejlesztési straté­giájára van szükség. Talán a legfontosabb lépés e téren a megyei jogú státus elnyerése volna. Az erre vonatkozó ok­mánycsomag már a parlament előtt van. Örömömre szolgál, hogy a választott képviselőnk, Gajdos István is támogatja ezt a törekvést. Hennagyij Mosz­­kal azonban valamiért erősen ellenzi Csap ilyetén való előrelépését. Azt már évek óta rebesgetik a csapiak, hogy a megyei jogú státus számukra milyen ked­vezményekkel, fejlődésüket elősegítő privilégiumokkal járna. Ma azonban még az a helyzet, hogy a város körüli cégek Ungvárnak fizetnek adót. Onnan pedig nem nagyon csordogálnak vissza a pénzek. Csap és a csapiak pedig a maguk kenyerét szeretnék megkeresni. Ilyen egyszerű a képlet. Ennek részeként meg kell említeni a közeli rekonst­rukció alatt álló határátkelőt. Ám ennek is csak akkor volna igazán nagy jelentősége a vá­ros sorsát illetőleg, ha valóban itt haladna át az úgynevezett 5. szármú nemzetközi közúti folyosó. Hogy így lesz-e, azt ma még nem tudni. Tény vi­szont, hogy Csap új vezetése felvette a kapcsolatot köz­vetlen szomszédjával, Záhony­­nyal. Pontosabban a határ túl­oldalán lévő testvérváros pol­gármestere, Háda Imre kereste fel Volodimir Horodickijt a további együttműködés lehe­tőségeit kutatva. Csap polgár­­mestere örömmel vette a köze­ledést és kész megújítani a két város között mintegy évtizede született együttműködési szer­ződést. Ennek keretében kö­zösen oldanák meg a csapi derítőállomás befejezését, mely révén lényegesen keve­sebb szennyezőanyag jutna a térségben a Tisza vizébe. Balogh Csaba Tóth László felvételei Csap megújult belvárosa. Volodimir Horodickij ajtaja mindenki előtt nyitva van. 2002. július 2., kedd Napirenden a nemzetiségi kérdés Példaértékű lehet az ukrajnai project Nyina Karpacsova, az emberi jogok ukrajnai biztosa kez­deményezésére. Rolf Ecksus, az EBESZ nemzetiségi ügyek­kel foglalkozó főbiztosa támogatásával Kijevben nagysza­bású nemzetközi tanácskozást tartottak. A konferencián, melyen részt vett Nil Melvin, az EBESZ nemzetiségi ügyekkel foglalkozó főbiztosának főtanácsosa, Hrihorij Sze­­reda, az Ukrán Nemzetiségi és Migrációs Állami Bizottság elnöke, a megyei állami közigazgatások illetékes osztá­lyainak vezetői, a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetek képviselői, a kérdés tudományos elemzői, az Ukrajnában elkezdett monitoring eddigi tanulságait összegezték. »A nemzetiségek jogainak biztosítása Ukrajnában« cím­mel az ország hat régiójában folyik egy nemzetközi moni­toring. A Krímre, Odesszára, Bukovinára, Kárpátaljára, Lvivre és vonzáskörzetére, illetve a Doneck-vidékre kiter­jedő elemzés távolról sem öncél. A tapasztaltakat feldol­gozzák, s ezt követően egy olyan projectet dolgoznak ki, melyet nem csupán itt, hanem Közép- és Kelet-Európa or­szágaiban is alkalmazni kí­vánnak. — A tanácskozáson meg­állapítást nyert — tájékoz­tatott Mihajlo Cserepanya, a megyei állami közigazgatás nemzetiségi és migrációs osz­tályának vezetője, aki részt vett a nemzetközi konfe­rencián —, hogy a kisebb­ségek problémáinak figyel­men kívül hagyása, a felme­rülő kérdések megoldásának elodázása komoly konflik­tushelyzethez vezethet. Ennek veszélye főként a gazdasági nehézségekkel küzdő régiók­ban, országokban áll fenn. Uk­rajna unikális példával szol­gálhat Európa számára abban a tekintetben, hogy a gazda­sági, megélhetési gondok elle­nére miként lehet kezelni a problémát, eredményeket elér­ni a nemzetiségek kulturális életének, oktatási rendsze­rének, társadalompolitikai ak­tivitásának biztosítása terén. Az ukrajnai ombudman a tanácskozás értékeit elemezve azt emelte ki, hogy már a nemzetközi tervezet megva­lósításának első szakasza is számos pozitívummal és ta­nulsággal szolgált. Többek között bebizonyosodott, hogy a nemzetiségi kérdések elha­nyagolása olyan feszültsége­ket gerjeszt, melyek átter­jednek a társadalmi élet egé­szére. A helyzet normalizálása viszont jótékony hatással van a közösségi életre, sőt, a nemzetközi kapcsolatrend­szer, a gazdasági együttmű­ködés bővítését is elősegíti. Mindezek figyelembevéte­lével — vélekedett Nyina Kar­­pacsova — még a korábbinál is szorosabb kapcsolatokat kell kiépíteni a nemzetiségi érdekvédelmi szervezetekkel, vezetőiket be kell vonni a társadalmi kérdések meg­oldásába. A konferencián azt is el­mondták, hogy a nemzetközi program megvalósításától a demokrácia megszilárdulását, Ukrajna európai integráció­jának felgyorsulását is várják. Ezzel a gondolattal a tanács­kozáson részt vevő kül- és belföldi elemzők is egyetér­tettek. Horváth Sándor Múlt és jelen Tóth László felvételei a huszti járási Zalotarjevón készültek, a múltat jelképező kis házikó napjai szinte meg vannak számlálva. De sebaj, az ilyen szép új házak bizonyítják, hogy a falunak van jövője.

Next