Kárpáti Igaz Szó, 2008. április-szeptember (89. évfolyam, 27-76. szám)

2008-04-26 / 33-34. szám

ITt / J Ж , / Közélet 2008. április 26., szombat Munkácsra a turulmadár Több mint nyolcvan - háborúkkal, országhatárok módosulásával, politikai rendszerek váltakozásával terhelt - viharos esztendő elteltével visszaszállt Mun­kácsra a turulmadár, hogy hatalmas, a várhegy fölött szinte soha nem pihenő széljárásoknak feszülő kitárt szárnyaival immár véglegesen ott lebegjen az erődít­mény északi bástyája fölött, s Anonymus szavai sze­rint „sokaságának sűrű szárnycsapásaival veri a csüg­­gedőket”, hogy a megkezdett út folytatására ösztönöz­ze őket. A turulmadár ugyanis az itt élő népek számára olyan közös jelkép, fogalmazott az avatóünnepségen Pákh Imre, az emlékmű visszaállításának szorgalma­zója és finanszírozója, amely mindannyiuknak az Eu­rópa felé vezető utat mutatja. Az 1896-ban, a hét mil­lenniumi emlékmű egyike­ként felállított munkácsi szobornak meglehetősen kalandos, a történelem ku­sza és zavaros, az egymást váltogató politikai rend­szerek sajátosságait tükrö­ző története van. A szob­rot, mint a magyarság egész történelmét végigkí­sérő jelképet, 1924-ben a csehszlovák hatóságok bontatták le és több mint két évtizeden át ott hevert a várudvar egyik eldugott zugában, hogy aztán a várost „felszabadító” Vö­rös Hadsereg annak beol­vasztásával tegye befeje­zetté a rombolást. De nem volt zavartalan és főképpen nem volt konfliktusmentes az erede­ti tervek alapján Mihajlo Beleny ungvári szobrász által újraalkotott és Kijev­­ben bronzba öntött mű felállítása sem, hiszen bi­zonyos ukrán ultrana­cionalista erők fasiszta jel­képet és revizionista szán­dékokat véltek felismerni az emlékműben és minden lehető eszközt bevetettek azért, hogy visszaállítását megakadályozzák. Odáig merészkedtek céljuk eléré­sében, hogy magát az uk­rán nemzetiségű Mihajlo Belenyt is megkörnyékez­ték, előbb szép szóval kí­sérelve meg jobb belátás­ra, a pályázat útján elnyert megbízatás visszaadására bírni őt, amikor pedig be­látták, hogy minden hiába, egyszerűen megfenyeget­ték. Engem viszont egy­szerűen nem érdekeltek, hi­szen sokkal jobban foglal­koztatott magának az em­lékműnek az elkészítése, hiszen manapság nem gyakran ér ilyen jellegű megtiszteltetés egy szob­rászt, mondja Beleny, aki újabban egy Rákóczi lo­vas szobor elkészítésének tervét dédelgeti. Elképze­lése szerint a lovasszobor, a turulmadár nyolcszáz ki­logrammjával szemben kö­zel három tonna lenne, de még így is valamivel ki­sebb lenne a természetes nagyságnál, mivel a várud­var méretei ennél nagyob­bat nem engednek meg. A nyolc évtized hányat­tatásaira utalva nem vélet­lenül nevezte az emlékmű­avatást az igazság pillana­tának Lengyel Zoltán, Munkács város megbízott polgármestere, hiszen visszakerült eredeti helyé­re az a turulmadár, amelyet a „vérzivataros huszadik század évtizedeiben az in­­toleranciával párosuló ha­talmi gőg elpusztított”. Mások viszont a nemzet élniakarása szimbólumá­nak, az itt élő népek barát­sága, összetartása és a sze­­retete, a végeken élők megmaradása kifejező jel­képének nevezték az emlék­művet. Az avatóünnepség főszónoka, Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke pedig arra hegyezte ki mondanivaló­ját, hogy a sokat szenve­dett magyarság számára kellenek az olyan jelképek, amelyek nemcsak a meg­maradását, hanem az élniakarását és bölcsessé­gét is szimbolizálják. A helyreállított emlék­művet Spányi Antal szé­kesfehérvári megyéspüs­pök és Majnek Antal mun­kácsi római katolikus me­gyéspüspök szentelte fel. Áldást mondott Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Refor­mátus Egyházkerület nyu­galmazott püspöke. Székely Gergely Egyik ukrajnai hetilap beszámolója szerint az ukrán üzletemberek a tu­dás és a tapasztalat mel­lett egyre többször ha­gyatkoznak a megérzése­ikre, mentalisták és aszt­rológusok szolgálatait véve ehhez igénybe. A vállalkozói, közgazda­­sági és egyéb kézzelfogha­­ tó ismereteken túl egyre inkább tapasztalható, hogy az ukrán vállalkozók az asztrálvilág és a spiritua­lizmus „szolgáltatásait” is igénybe veszik üzleteik si­keressége érdekében. A Novinar c. hetilap írá­sa szerint abban az eset­ben, ha pl. Ön, mint tár­gyaló fél észreveszi, hogy a megkezdett megbeszélés másnapi folytatásakor megváltozott a tárgyalóhe­lyiség berendezése, eset­leg egy szentkép került föl a falra - biztos lehet ben­ne, hogy az ukrán fél vala­milyen asztrális fogást ve­tett be. Az extraszenszeknek nevezett illuzionisták a 80-as évek végén történt tö­meges felbukkanását köve­tően mostanság ismét a csúcsra tört Ukrajnában a természetfeletti erők segít­ségül hívásának a divatja - ezúttal különösen az üz­leti élet szereplői körében. A felmérések szerint hétről hétre emelkedik azoknak a vállalkozóknak, színészeknek, pop- és egyéb sztároknak, sőt po­litikusoknak a száma, akik a remélt sikerek érdekében jósok, gondolatolvasók, boszorkányok és más ter­mészetfeletti adottságokkal rendelkező személyek szol­gálatait veszik igénybe, avagy maguk járnak vala­milyen „boszorkánytanfo­lyamra”. Az egyik kijevi üzleti tanácsadó ügynökség igazgatója például beval­lotta a lap munkatársának, hogy mióta rendszeresen jár álomfejtőhöz és saját kezűleg készít amuletteket, sokkal hatékonyabban dolgozik. (pépé) Babonás üzletemberek Az integráció eszköze Dolgoznak, míg bíznak... A Kárpát-medencei cigányságnak a többségi társa­dalomba való beintegrálása a régió államainak a közös problémája, s magának a roma társadalomnak is az az érdeke, hogy ne a kolduló felnőttekkel és a kéregetés­re betanított gyerekekkel, ne az állami támogatásból élőkkel azonosítsák az egész cigányságot. Az integrá­ció eszköze lehet az oktatás, vagy éppen a Kárpátaljai Református Egyházkerület által szervezett cigány­misszió, mely magasabb szellemi, lelki szférákba emelheti a roma társadalmat. Az egyik legjobb mód­szer pedig nem más, mint a munka: ha a cigány földet kezd művelni, vagy elsajátítva egy szakmát, dolgozni kezd... - Öt éve vágtam bele a magam vállalkozásába, melynek az a lényege, hogy négy társammal, Nyerges Sándorral, Balog Józseffel, valamint Albók Ödönnel és Fe­renccel együtt kőművesekként vállalunk munkát különböző épít­kezéseken - in­dítja beszélgeté­sünket a nagy­­szőlősi járást Timóka György. - Megrendelőt pedig egyrészt úgy találok, hogy a közeli te­lepülések hirde­tőtábláin, közin­tézményein elhe­lyezem a magam hirdetését, másrészt pedig vettem egy számítógépet, bevezettem az Internetet, felvittem rá a honlapomat, s ennek révén tudok kapcsolatba kerülni a távolabbi megrendelők­kel. Majd a személygépko­csimmal kiutazunk a hely­színekre és a megrendelők­kel megkötött szerződés alapján elvégezzük a kí­vánt munkákat. A vállalkozó elmondta azt is, hogy előnyben ré­szesítik a Magyarorszá­gon, főleg Budapesten és Zala megyében ukrán vi­szonylatban pedig a Krím­­félszigeten és az ország belső megyéiben adódó munkákat, mivel ott jobbak a kereseti lehetőségek. Ami a munkák időtartamát illeti, azok hat hónapig is eltarthatnak. De a család­jaik nehezen viselik el a több hónapos távollétü­ket. Még úgy is, hogy a távolabbi munkahelyeikről többször is pénzt küldenek haza. A személyes együtt­­létet azonban semmi sem pótolhatja. De hát nagy úr a muszáj... És ha már szóba kerül­tek az anyagiak... A szál­lás általában ingyenes, az étkezésért viszont a mun­ka végeztével kell számol­ni. Magyarországon a koszt havonta mintegy 60 ezer, idehaza Ukrajnában pedig 1500 hrivnyába ke­rül. Amúgy az anyaország­ban 700 forintos órabér mellett dolgoznak, s ha­vonta 200-210 ezer forin­tot is megkereshetnek. Ukrajnában ellenben nem órabérben, hanem teljesít­ménybérben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy 25 hrivnyát kapnak egy négyzetméter falfelület fel­húzásáért, vagy a kivako­lásáért, s ennek megfelelő­en keresnek havonta. A belföldi munka kifizető­dőbb, mint a magyarorszá­gi, ezért vállalnak el szíve­sebben egy herszoni vagy a ltistai munkát. Ami pedig a munkaidőt illeti, naponta legalább tíz órát dolgoznak a családjukért. De ha kell, akár tizenkettőt is. Hogy nem sok-e a tíz - tizenkét órás munkaidő? Mint el­mondta: dolgoznak, míg bíznak, hogy biztosíthas­sák önmaguk és családtag­jaik megélhetését. Lajos Mihály Timkó György (középütt), illetve Nyerges Sándor és Balog József. Illegális fűrészüzem a szolyvai járásban Egy engedély nélküli fűrésztelepen ütöttek raj­ta a minap az adóhivatal munkatársai a szolyvai já­rásban. A megyei adószolgálat híradásában egy meg nem nevezett szolyvai járási községben az egyik helyi lakos portáján végeztek ellenőrzést az adófelügye­lők, ahol az egyik gazda­sági épületben famegmun­kálásra szolgáló berende­zéseket - többek között körfűrészt, szalagfűrészt - továbbá 160 köbméter fa­anyagot találtak. A fűrésztelep iparszerű üzemeltetésére a tulajdo­nos semminemű enge­déllyel nem rendelkezett, s adót sem fizetett. A 67 ezer hrivnya értékű­re becsült berendezéseket és a faanyagot az adóhiva­tal munkatársai lefoglalták. (pépé)

Next