Kárpáti Igaz Szó, 2008. április-szeptember (89. évfolyam, 27-76. szám)
2008-04-26 / 33-34. szám
ITt / J Ж , / Közélet 2008. április 26., szombat Munkácsra a turulmadár Több mint nyolcvan - háborúkkal, országhatárok módosulásával, politikai rendszerek váltakozásával terhelt - viharos esztendő elteltével visszaszállt Munkácsra a turulmadár, hogy hatalmas, a várhegy fölött szinte soha nem pihenő széljárásoknak feszülő kitárt szárnyaival immár véglegesen ott lebegjen az erődítmény északi bástyája fölött, s Anonymus szavai szerint „sokaságának sűrű szárnycsapásaival veri a csüggedőket”, hogy a megkezdett út folytatására ösztönözze őket. A turulmadár ugyanis az itt élő népek számára olyan közös jelkép, fogalmazott az avatóünnepségen Pákh Imre, az emlékmű visszaállításának szorgalmazója és finanszírozója, amely mindannyiuknak az Európa felé vezető utat mutatja. Az 1896-ban, a hét millenniumi emlékmű egyikeként felállított munkácsi szobornak meglehetősen kalandos, a történelem kusza és zavaros, az egymást váltogató politikai rendszerek sajátosságait tükröző története van. A szobrot, mint a magyarság egész történelmét végigkísérő jelképet, 1924-ben a csehszlovák hatóságok bontatták le és több mint két évtizeden át ott hevert a várudvar egyik eldugott zugában, hogy aztán a várost „felszabadító” Vörös Hadsereg annak beolvasztásával tegye befejezetté a rombolást. De nem volt zavartalan és főképpen nem volt konfliktusmentes az eredeti tervek alapján Mihajlo Beleny ungvári szobrász által újraalkotott és Kijevben bronzba öntött mű felállítása sem, hiszen bizonyos ukrán ultranacionalista erők fasiszta jelképet és revizionista szándékokat véltek felismerni az emlékműben és minden lehető eszközt bevetettek azért, hogy visszaállítását megakadályozzák. Odáig merészkedtek céljuk elérésében, hogy magát az ukrán nemzetiségű Mihajlo Belenyt is megkörnyékezték, előbb szép szóval kísérelve meg jobb belátásra, a pályázat útján elnyert megbízatás visszaadására bírni őt, amikor pedig belátták, hogy minden hiába, egyszerűen megfenyegették. Engem viszont egyszerűen nem érdekeltek, hiszen sokkal jobban foglalkoztatott magának az emlékműnek az elkészítése, hiszen manapság nem gyakran ér ilyen jellegű megtiszteltetés egy szobrászt, mondja Beleny, aki újabban egy Rákóczi lovas szobor elkészítésének tervét dédelgeti. Elképzelése szerint a lovasszobor, a turulmadár nyolcszáz kilogrammjával szemben közel három tonna lenne, de még így is valamivel kisebb lenne a természetes nagyságnál, mivel a várudvar méretei ennél nagyobbat nem engednek meg. A nyolc évtized hányattatásaira utalva nem véletlenül nevezte az emlékműavatást az igazság pillanatának Lengyel Zoltán, Munkács város megbízott polgármestere, hiszen visszakerült eredeti helyére az a turulmadár, amelyet a „vérzivataros huszadik század évtizedeiben az intoleranciával párosuló hatalmi gőg elpusztított”. Mások viszont a nemzet élniakarása szimbólumának, az itt élő népek barátsága, összetartása és a szeretete, a végeken élők megmaradása kifejező jelképének nevezték az emlékművet. Az avatóünnepség főszónoka, Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke pedig arra hegyezte ki mondanivalóját, hogy a sokat szenvedett magyarság számára kellenek az olyan jelképek, amelyek nemcsak a megmaradását, hanem az élniakarását és bölcsességét is szimbolizálják. A helyreállított emlékművet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök és Majnek Antal munkácsi római katolikus megyéspüspök szentelte fel. Áldást mondott Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyházkerület nyugalmazott püspöke. Székely Gergely Egyik ukrajnai hetilap beszámolója szerint az ukrán üzletemberek a tudás és a tapasztalat mellett egyre többször hagyatkoznak a megérzéseikre, mentalisták és asztrológusok szolgálatait véve ehhez igénybe. A vállalkozói, közgazdasági és egyéb kézzelfogha tó ismereteken túl egyre inkább tapasztalható, hogy az ukrán vállalkozók az asztrálvilág és a spiritualizmus „szolgáltatásait” is igénybe veszik üzleteik sikeressége érdekében. A Novinar c. hetilap írása szerint abban az esetben, ha pl. Ön, mint tárgyaló fél észreveszi, hogy a megkezdett megbeszélés másnapi folytatásakor megváltozott a tárgyalóhelyiség berendezése, esetleg egy szentkép került föl a falra - biztos lehet benne, hogy az ukrán fél valamilyen asztrális fogást vetett be. Az extraszenszeknek nevezett illuzionisták a 80-as évek végén történt tömeges felbukkanását követően mostanság ismét a csúcsra tört Ukrajnában a természetfeletti erők segítségül hívásának a divatja - ezúttal különösen az üzleti élet szereplői körében. A felmérések szerint hétről hétre emelkedik azoknak a vállalkozóknak, színészeknek, pop- és egyéb sztároknak, sőt politikusoknak a száma, akik a remélt sikerek érdekében jósok, gondolatolvasók, boszorkányok és más természetfeletti adottságokkal rendelkező személyek szolgálatait veszik igénybe, avagy maguk járnak valamilyen „boszorkánytanfolyamra”. Az egyik kijevi üzleti tanácsadó ügynökség igazgatója például bevallotta a lap munkatársának, hogy mióta rendszeresen jár álomfejtőhöz és saját kezűleg készít amuletteket, sokkal hatékonyabban dolgozik. (pépé) Babonás üzletemberek Az integráció eszköze Dolgoznak, míg bíznak... A Kárpát-medencei cigányságnak a többségi társadalomba való beintegrálása a régió államainak a közös problémája, s magának a roma társadalomnak is az az érdeke, hogy ne a kolduló felnőttekkel és a kéregetésre betanított gyerekekkel, ne az állami támogatásból élőkkel azonosítsák az egész cigányságot. Az integráció eszköze lehet az oktatás, vagy éppen a Kárpátaljai Református Egyházkerület által szervezett cigánymisszió, mely magasabb szellemi, lelki szférákba emelheti a roma társadalmat. Az egyik legjobb módszer pedig nem más, mint a munka: ha a cigány földet kezd művelni, vagy elsajátítva egy szakmát, dolgozni kezd... - Öt éve vágtam bele a magam vállalkozásába, melynek az a lényege, hogy négy társammal, Nyerges Sándorral, Balog Józseffel, valamint Albók Ödönnel és Ferenccel együtt kőművesekként vállalunk munkát különböző építkezéseken - indítja beszélgetésünket a nagyszőlősi járást Timóka György. - Megrendelőt pedig egyrészt úgy találok, hogy a közeli települések hirdetőtábláin, közintézményein elhelyezem a magam hirdetését, másrészt pedig vettem egy számítógépet, bevezettem az Internetet, felvittem rá a honlapomat, s ennek révén tudok kapcsolatba kerülni a távolabbi megrendelőkkel. Majd a személygépkocsimmal kiutazunk a helyszínekre és a megrendelőkkel megkötött szerződés alapján elvégezzük a kívánt munkákat. A vállalkozó elmondta azt is, hogy előnyben részesítik a Magyarországon, főleg Budapesten és Zala megyében ukrán viszonylatban pedig a Krímfélszigeten és az ország belső megyéiben adódó munkákat, mivel ott jobbak a kereseti lehetőségek. Ami a munkák időtartamát illeti, azok hat hónapig is eltarthatnak. De a családjaik nehezen viselik el a több hónapos távollétüket. Még úgy is, hogy a távolabbi munkahelyeikről többször is pénzt küldenek haza. A személyes együttlétet azonban semmi sem pótolhatja. De hát nagy úr a muszáj... És ha már szóba kerültek az anyagiak... A szállás általában ingyenes, az étkezésért viszont a munka végeztével kell számolni. Magyarországon a koszt havonta mintegy 60 ezer, idehaza Ukrajnában pedig 1500 hrivnyába kerül. Amúgy az anyaországban 700 forintos órabér mellett dolgoznak, s havonta 200-210 ezer forintot is megkereshetnek. Ukrajnában ellenben nem órabérben, hanem teljesítménybérben dolgoznak, ami azt jelenti, hogy 25 hrivnyát kapnak egy négyzetméter falfelület felhúzásáért, vagy a kivakolásáért, s ennek megfelelően keresnek havonta. A belföldi munka kifizetődőbb, mint a magyarországi, ezért vállalnak el szívesebben egy herszoni vagy a ltistai munkát. Ami pedig a munkaidőt illeti, naponta legalább tíz órát dolgoznak a családjukért. De ha kell, akár tizenkettőt is. Hogy nem sok-e a tíz - tizenkét órás munkaidő? Mint elmondta: dolgoznak, míg bíznak, hogy biztosíthassák önmaguk és családtagjaik megélhetését. Lajos Mihály Timkó György (középütt), illetve Nyerges Sándor és Balog József. Illegális fűrészüzem a szolyvai járásban Egy engedély nélküli fűrésztelepen ütöttek rajta a minap az adóhivatal munkatársai a szolyvai járásban. A megyei adószolgálat híradásában egy meg nem nevezett szolyvai járási községben az egyik helyi lakos portáján végeztek ellenőrzést az adófelügyelők, ahol az egyik gazdasági épületben famegmunkálásra szolgáló berendezéseket - többek között körfűrészt, szalagfűrészt - továbbá 160 köbméter faanyagot találtak. A fűrésztelep iparszerű üzemeltetésére a tulajdonos semminemű engedéllyel nem rendelkezett, s adót sem fizetett. A 67 ezer hrivnya értékűre becsült berendezéseket és a faanyagot az adóhivatal munkatársai lefoglalták. (pépé)