Kárpáti Igaz Szó, 2006. január-március (2. évfolyam, 1-47. szám)

2006-01-26 / 11-12. szám

2006. január 26., csütörtök Gazdaság Az INGATLANPIAC HATALMA A legjövedelmezőbb befektetés ma is a lakás és a telek Nyílt titok, még a mai árak mellett is érdemes lakást és nagyobb ingatlant vásárolni, annak ellenére, hogy szűkebb pátriánkban - persze országos szinten is - az utóbbi években beláthatatlan magasságokba szökött az áruk. A befektetők elsősorban arra számítanak, hogy néhány éven belül végképp elszabadulnak az árak. Szakvélemények szerint a nyu­gat-európai hatások, mindenek­előtt a vállalkozói szféra pezsgé­se még a korábban szinte értékte­len telkek és­ szántóföldek árait is jócskán megemelte. Halmozottan érvényes ez a városi lakásokra, amelyek igencsak kelendőek mos­tanság. Főleg Ungvár belvárosának földszintes lakásaira van fokozott kereslet. Elég végigmenni a Sza­badság sugárúton, a Minaji utcán és környékén. Megszámlálhatatlan azoknak a divatos üzleteknek a száma, melyek az elmúlt néhány évben nyitottak meg. Pompa, csil­logás, kész Amerika! Más kérdés, hogy ez a folyamat mágnesként húzta magával a fel­sőbb szinteken lévő lakások árait is, amelyekre viszont éppen ezért egyre kisebb a kereslet, főként, mert csökkent a vásárlók fizető­képessége. Ennek ellenére az áremelkedés így is hihetetlen mértékű. Ha fél évtizede egy kétszobás, emeleti, harminc négyzetméteres lakás ára alig érte el a 8-10 ezer dollárt, ma legalább ennek háromszorosát kéri érte a tulaj, vagy egyszerűb­ben: már-már a négyzetméteren­kénti ezer dollár a stabil tarifa. Az áremelkedés 2002-ben sza­badult el látványosan és talán csak 2005 végén csillapodott valame­lyest, miután csappant a kereslet, érvényesült a fentebb említett né­miképp visszahúzó hatás. Emellett nem elhanyagolandó befolyásoló tényező, hogy ismét fellendült a lakás- és magánház-építkezés, itt­­ott tömbházak is épülgetnek. A bankok is »ráharaptak a dologra«, különféle hitellehetőséget ajánla­nak a leendő fészekrakóknak. Az új lakások bizonyos értelem­ben még ilyen feltételekkel és árakon is előnyösebbek a negy­­ven-ötven évvel ezelőtt épültek­nél, hiszen azok amortizációs ideje lassan a végét járja még akkor is, ha lakóik nincsenek végveszély­ben, csak a falakon keletkező ki­­sebb-nagyobb repedések jelzik a kor múlását. Azonban a használt ingatlanok árainak szárnyalását elemzők szerint csak a szomszé­dos országokban egyre divatosab­bá váló lakóparkok megjelenése fékezheti le. Erre viszont, a hazai viszonyokat ismerve, azért még várni kell. Az ágazat megyei vezetői egyre többször ismerik be - persze a je­lenlegi ukrán politika különösen kavargó forgatagában nehéz pon­tosan meghatározni, ki milyen meggondolásból hogy az arány­talanul magas árak ellenére ka­tasztrofális a tömbházak és a nem magánkézben lévő ingatlanok ál­lapota, melynek eredőjére első­sorban a krónikus pénzhiányt hoz­zák fel magyarázatként. A szolgál­tatók és kivitelezők is addig nyúj­tózkodhatnak csak, ameddig a ta­karójuk ér. A megyei lakásgazdálkodási vál­lalatok ilyen vonatkozású kiadásai évről évre 15-20 százalékos nö­vekedést mutatnak, ám ennek vaj­mi kevés a látszatja, mert drágul­nak az alapanyagárak, vagyis ugyanannyi pénzből kevesebbet vásárolhatnak, emellett mind több és több részegység szorul cseré­re a természetes elhasználódás következtében. Egyes számítások szerint például Kárpátalja ivó- és szennyvíz-rendszerének közel egyharmada, vagyis 33 százaléka kritikán aluli állapotban van. Tervek persze mint mindig, most is vannak, ám kivitelezési fázisba nagyrészt sohasem kerül­nek. Többnyire csak a »tűzoltója­­vításokra« jut pénz. A legszeré­nyebb számítások szerint is leg­alább 400 többszintes háztömb szorulna nagytatarozásra a megyé­ben, vagyis a még állók egyhar­mada. A házkezelőségek magyarázkod­nak, erre­ arra hivatkoznak, de vég­eredményben képtelenek megbir­kózni az évek óta vajúdó problé­mával. Nem csoda hát, hogy a már­ciusi helyhatósági választások előtt a kisebb, de ugyanakkor »élelmesebb« pártok igyekeznek meglovagolni a helyzetet. Mégpe­dig oly módon, hogy egy-egy 50-110 lakásos háztömb lakókö­zösségének a kezébe játszanék át a labdát, megszüntetve ezzel az évek óta amúgy is csak a pénzszip­pantó szerepet játszó lakásgazdál­kodási hivatalokat. S akkor még nem is említettünk egy olyan »ap­róságot«, hogy a házkezelőségek alkalmazottai, szerelői csak akkor hajlandóak hosszas »imádkozás« után kimenni a helyszínre, amennyiben némi készpénzt - néha nem is keveset! — dug a zse­bükbe a tulajdonos. A lakásgondokat akár napestig sorolhatnánk. Ettől azonban még a lakásárak egyáltalán nem csök­kennek. Sőt, mint a fentiekben említettük, egyre csak növeked­nek. Ma már, aki teheti, ingatlant vesz. És még csak hozzá sem kell nyúlnia, ha el akarja adni! Pillana­tok alatt jobban fial a pénze, mint a legelőnyösebbnek tűnő befekte­tésben. Hogy ez semmi hasznot nem hoz az országnak, a megyének? Oda se neki! Elég a jó szimat, az­tán élünk, mint Marci Hevesen! Nigriny Szabolcs Állaguk romlik, mégis drágulnak KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 5 Gazdasági hír­tár Berlin. Három hónap óta először esett vissza Németor­szág ipari termelése a rekordközeli olajárak hatására. A decemberi 1,2 százalékos növekedés után januárra 1,6 százalékkal esett vissza a bányák, a gyárak és az építőipar termelé­­se. A kutatóintézetek ezért az idei gazdasági növekedéssel kapcsolatos várakozások csökkentését javasolják a kormánynak. * * * Párizs. Több mint 330 millió eurós beruházással két újabb, 2,2 literes dízel erőforrást fejleszte­ne ki a PSA Peugeot Citroennel az amerikai Ford, újabb fejezetet nyitva ezzel a két cég 1998 óta tartó dízelmotor-fejlesztésre irányuló együttműködésében. A Ford az egyesült királyságbeli Dagenhamban évente 200 ezret, míg a PS­A T­rémeryben ugyan­csak 200 ezret készítene az új motorokból, amelyek beszerelé­sét autóikba már az idén elkezdenék. A két társaság öt év alatt így majdnem megkétszerezi dízeltermelését, hiszen a tavalyi , kétmilliós össztermelés 2010- re 3,7 millióra módosulhat. sjc * * Zaporizzsja. Kipufogó­rendszereket gyártó közös vállalat létrehozásáról írt alá megállapodást a Zaporizzsjai Autógyár és a világszerte jól ismert, jelenleg 6250 embert foglalkoztató holland Rosal Group. Az együttműködés első szakaszában a ZAZ meglévő­­ ter­elési kapacitásain indulna meg a személygépkocsi-­­ alkatrész előállítása, de később a termelés bővítése mellett egy új , gyárban emelők és acélcsövek gyártását is megkezdenék. A­­ közös ukrán-holland cég évi­­ mintegy 200 ezer kipufogórend­szert gyártana, amelynek 50­­ százalékát nemzetközi autógyár-­­ tóknak értékesítenék. A MAGYAR MEGMARADÁS ÉPÍTŐJE Újra rásüt a nap a zöldhasúra? Pascsenko Vladimir neve­­ adatán aligha gondolná a ldves olvasó, hogy egy ma­gyar emberről van szó. Pe­dig bármilyen fura, így van. Ő egyike Rahó legismertebb vállalkozóinak. - Az édesapám ukrán, az édesanyám pedig magyar nem­zetiségű volt, Fancsikáról ke­rült Rahóra - mondja Pascsenko Vladimir. - Az Ungvári Állami Egyetem befe­jezése után kizárólag az építő­iparban dolgoztam. A régi rendszerben voltam műszakve­­zető és építésvezető is. A ma már sikeres vállalkozó 1989-ben megérezte az új idők, a modernizáció szelét. Ekkor döntött úgy: önálló vál­lalkozásba kezd, s megalapítot­ta az Oportál Kft-t. Vállalko­zását az elmúlt több mint 16 év alatt jól prosperáló válla­lattá fejlesztette, amelynél ma már 48 fő dolgozik. - Kizárólag a Rahói járás településein tevékenykedünk - folytatja. - Ha most valaki ellátogat a Felső-Tisza-vidék­­re, szinte mindenhol építke­zést láthat. Az építőipar az utóbbi időben valóban jól mű­ködik errefelé, bár megje­gyezném, a rengeteg vizsgá­lat, ellenőrzés azért valame­lyest lassítja ezt a kedvező folyamatot. Az ilyesminek sehol sem örülnek a világon. - Ezek szerint anyagilag sem jár rosszul. - Nos, valóban nem panasz­kodhatott megrendelések­ben nincs hiány. Jelenleg a já­rási kórház nőgyógyászati osztálya épületszárnyán dol­gozunk. Ez egy nagy és fon­tos projekt. Emellett a Nagybocskói 1. Sz. Középis­kola új részének kivitelezésé­re is mi kaptunk megbízást. Ennek átadására az idei vá­lasztásokig sor kerül. Természetesen további ter­veink is vannak. Ha minden igaz, svéd vállalkozók számá­ra egy irodaházat húzhatunk fel, szintén Nagybocskón. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Terebesfejérpatakon aranyat bányászó angol vállalkozók is megbíznak bennünket valami­vel. Azaz lesz tennivaló bőven. Megjegyezném: a felesé­gem is vállalkozó, patikát mű­ködtet. A nagyobbik lányom a járási közigazgatás elnökhe­lyettese, a kisebbik pedig az ivano-frankivszki orvosi aka­démián tanul. A harmadik év­folyamot végzi, s ha minden igaz, patikus lesz. A jövőtervezés nemcsak a családban folyik. Pascsenko Vladimir ugyanis úgy döntött: közéleti szerepet vállal, s az Ukrajnai Magyar Demokrata Párt listáján szeretne bekerül­ni a Rahói Városi Tanácsba. Hogy miért? Épp itt az ideje, hogy a város vezetésében is képviseltessék magukat. Ke­vés a magyar vezető, s ezen feltétlenül változtatni kell. Mint mondja: bizakodó. Biz­tos benne, hogy a választópol­gárok lehetőséget szavaznak neki. Akkor majd a szórvány­ban élő magyarság megmara­dásának »építkezésén« is hasz­nosíthatja tudását, tapasztalatát. Tóth Viktor Pascsenko Vladimir Kényszerűségből korrigált előrejelzések a pénzpiacon Erősödő dollárra számítanak az elemzők 2006-ban, hacsak a Fed, azaz az amerikai központi bank nem vált stratégiát. Azok után, hogy az elmúlt év végén még temették a befektetők a dollárt, a zöldhasú piaci megítélése mára száz­­nyolcvan fokos fordulatot vett. Ennek hátterében elsődlegesen a kamateme­lési várakozások érhetők tetten, ame­lyeket az amerikai központi bank sze­repét betöltő Fed a ráta kismértékű, de folyamatos felfelé történő korrekció­jával rendre meg is erősít. Csak olaj volt a tűzre mindaz, ami 2005-ben az euróval történt, hiszen a közös európai fizetőeszköz vesszőfu­tása is a zöldhasúnak kedvezett. Már­pedig az euróra egyértelműen rájárt a rúd az elmúlt évben. Rombolták stabi­litását a szakmai és politikai viták so­rát kiváltó, egekbe szökő költségveté­si hiányok a tősgyökeres tagállamok némelyikében, de a közös európai al­kotmány elutasítása sem lendített az irányon. Hiába volt borítékolható például a francia referendum kimenetele, a non nem csupán a közösségbe, hanem az euróba vetett hitet is megingatta, új­fent felszínre juttatva a közös fizető­­eszközzel kapcsolatos félelmeket és ellenérzéseket. A 2005 második felében végbement változást jól szemlélteti, hogy piaci elemzők folyamatosan az euró/dollár keresztárfolyamra vonatkozó előrejel­zéseik korrekciójára kényszerültek. Sokan akadtak közöttük, akik a pszi­chológiai 1 euró - 1 dollár szint el­érését sem tartották kizártnak. Véleményeik szerint a dollár erősö­désének legfeljebb az szabhat határt, ha a Fed eltér valamelyest az eddigi pályától, mondjuk arra utaló jelzése­ket tesz, hogy a pénzpiac által 3,9 szá­zalékra belőtt amerikai alapkamatnál kevesebbel is beéri 2006 első hónap­jaiban (a federal funds rate jelenleg a legutóbbi 25 bázispontos emelkedést követően három százalék). Pillanatnyilag azonban nem ez a hely­zet. Az amerikai bank eleddig ered­ményesen vette elejét annak, hogy a befektetők a kamatemelési sorozat le­fújására spekuláljanak. Alain Greens­pan Fed-elnök legutóbbi gazdaságér­tékelő beszédében megerősítette, hogy a széria - bár mérsékeltebb ütemben - folytatódhat január hátra lévő napjai­ban és az előttünk álló hónapokban is. Mindezt a hazai pénzpiac és a dollár­alapú befektetések is hűen tükrözik. Nem véletlen, hogy az Ukrán Nemzeti Bank fiókintézeteiben és a többi hazai pénzintézetben is napról napra emel­kedik az amerikai zöldhasú árfolyama a nemzeti valutához képest. Egysége az év eleji öt hrivnya­i kopijkával szem­ben egyre inkább az 5,20-at ostromol­ja, ami, ha így folytatódik, újabb spe­kulációs jelenségeket válthat ki Ukraj­nában. N. Sz-

Next