Kárpáti Igaz Szó, 2006. július-szeptember (2. évfolyam, 98-151. szám)
2006-07-01 / 98. szám
2006. július 4., keddHágón, határon innen KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 A VÍZMŰVEK ÚJABB SOKKOLÓ »ÖTLETE« Az elvezető csatornát is elzárhatják Nincs egy hónapja, hogy lapunk megírta, az Ungvári Vízművek Rt. meglehetősen embertelen lépésre készül. Azzal zsarolja lakossági adósait, hogy beszünteti a szolgáltatást. Talált ugyanis egy olyan poltavai szerelőbrigádot, amely naponta akár húsz egyéni fogyasztót is képes kiiktatni a rendszerből, persze, jó pénzért. Ám, mint kiderült, a »vizesek« számára ez sem elég! Újabb zseniális ötletük van! Azzal egyetlen fogyasztó se hitegesse magát, hogy elálltak eredeti tervüktől, úgymond lazítottak a nadrágszíjon és újabb haladékot adtak az adósságaikat azonnal törleszteni nem képes fogyasztóknak. Ah, dehogy! Sőt! Legújabb nagy dobásuk, hogy nem csak vizet nem szolgáltatnak majd, de még a szennyvízelvezető csatornát is elzárják! Végezze ott napi szükségleteit, kis- és nagydolgát az a megátalkodott fizetni nem akaró, ahol tudja, vagy szagolja a bűzét hetekig, ha üres a pénztárcája. Az adatok szerint a megyeszékhelyen legalább mintegy 9 ezer fogyasztót fenyeget a kiszáradás. (Adósságuk fejenként több mint 300 hrivnya - a szerző.) Ungvár: vissza a kőkorszakba, adtuk címéül egy korábbi, ezzel a témával kapcsolatos cikkünknek. És lám, jóslatunk bevált, nem jártunk és járunk ma sem messze a valóságtól. Rossz belegondolni, milyen következményei lehetnek egy ilyen intézkedésnek már csak higiéniai szempontból is? S ami még riasztóbb, az Ungvári Vízművek Rt. már meg is kötötte a szerződést a poltavai szerelőbrigáddal, amely július 10-én hozzá is lát feladata teljesítéséhez. -Poltavában eredményesen működik a dolog - állítja Oleg Hnezdov, a szerelőbrigád tagja. -Nem kell »zaklatnunk« a fogyasztót azzal, hogy bekopogunk hozzá és megkérjük, engedje már meg, hogy elzárjuk a vízcsapot. A külső vízvezetékrendszer főcsövén megkeressük a kérdéses lakáshoz vezető elágazást és anélkül, hogy valamiféle vitába keverednénk a lakóval, elzárjuk a hozzá vezető csövet. Ugyanez történik a szennyvízcsatornánál is, egyetlen tömítéssel elzárható bármelyik lakásból kijövő vezeték. Jurij Omeljanenko, az Ungvári Vízművek Rt. vezetője indoklásában nem tért ki a küszöbönálló módszer bevezetésének emberséges mivoltára, ugyanakkor leszögezte, hogy véleménye szerint az intézkedés három szempontból is fontos számára, s ugyanakkor eredményes lehet. Egy: csak azok »élvezik« majd ezt a szolgáltatásfajtát, akik nem fizetnek időben. Kettő: a napokighetekig tartó bűz serkentőleg hathat a fogyasztó adósságtörlesztő pszichéjére. Három: egy ilyen helyzet után renitenskedő majd kétszer is meggondolja, hogy időben számol-e el a szolgáltatásért, vagy sem? Hogy nagy csetepatékkal történik-e majd az új »ötlet« megvalósítása, vagy sem, azt előre nem tudhatjuk, legfeljebb sejtjük. Az sem feladatunk, hogy értékeljük az Ungvári Vízművek Rt. vezetőjének képességeit, »pedagógiai« módszereit, de többen -talán nem véletlenül - Makarenkót emlegetik. Mások szerint a végrehajtás sem lesz leányálom. Állítólag az adósok között nem csak kispénzűek, de jól megtermett őrző-védőkkel körülbástyázott milliomosok is vannak... Nigriny Szabolcs Zarora Kalandozás négy keréken A város egyre elviselhetetlenebb, gondoltam, miközben néhány kollégával autóbuszra várakoztunk az Uzshorod Hotel előtt. Nem véletlenül: ennyi autó még soha nem volt Ungváron. Állandóak a torlódások, de a legelviselhetetlenebb, különösen ebben a nyári hőségben, a szmog. Füst ide, füst oda, megszokásból azért csak rágyújt az ember. Pöfékelés közben bizony csodálkozva néztem az öreg bácsit, aki a szálloda előtt akkurátusan, szinte már komótosan nyírta a füvet. Hi, ába, ez már nem semmi! Elég ritka látványnak számít ez Ungváron, bár az is igaz, hogy nem mindenkinek telik fűnyíróra. Ezt igazolja, hogy a Munkácsi utca sarkán kaszálta, na de az is valami, nem igaz? Közben a mikrobusz döcögőse jelzi, hogy gödrökben, na és természetesen szemétben továbbra is gazdag a város. Nem csoda, hogy szinte felüdülést jelentett, amikor kiértünk belőle. A zöldben pompázó hegyoldallal szívesebben egyezik ki a szem is. (Ebből a szempontból a betonrengeteg »katasztrófakoalíciónak« számít.) S az út mintha éppen a vízválasztó szerepét játszaná az Alföld és a hegyvidék között, hogy majd a dombok között kanyarogjon. Sajnos a lankák arculata is sokat változott, legalábbis Szerednyéig. Valósággal roskadoznak a nyaralóktól. Na, ilyen helyre biztosan nem megyek kirándulni. Bár az is lehet, hogy ha szeretnék, sem tudnék. Ki tudja, lehet, hogy magántulajdon az egész hegyoldal? Ebbéli gondolatomat csak az űzte kissé odébb, hogy a településeken, melyen keresztülhaladtunk, a kertekben szinte nyüzsögtek az emberek. Mint ahogy mifelénk leginkább a két Dobronyban szokás. Valahogy úgy csodálkozhattam rájuk, mint a Budapest - Záhony útvonalon azokra, akik a vasárnapi pihenőt is az ágyások között töltötték. Na mindegy. Szemétben arrafelé sincs hiány. De legalább árusok is vannak itt-ott az utak mentén. A bor még mindig slágernek számít, és ott van még a szamóca, a meggy, a cseresznye. Ám a legnagyobb kínálat a díszes kosarakból van. A halastavakkal tarkított természet akár ámulattal is eltölthetné az embert, ha nem volna olyan lehangoló az a sok út menti kereszt. Bizony, arrafelé is sokan megjárták. Más. Bár lehet, hogy valós igény hívta életre őket, de lassan már lépten-nyomon benzinkutakba botlik az ember. Itt-ott még felsejlik a múlt az örökségként ránk maradt szovjet emlékművek vagy a munkácsi tank képében. Utazni jó, utazni hasznos. Az ember élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodik. S, ami a legfontosabb, a közút, mint elnevezése is jelzi, még nincs magántulajdonban. Tóth Viktor A FALUTURIZMUSÉ A JÖVŐ A munkateremtés volt a fő témája a Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség és a Nagykaposi Vállalkozásfejlesztési Központ közös szervezésében lebonyolított tanácskozásnak. A viski találkozó előadói hasznos tanácsokkal látták el az érdeklődőket, a Felső-Tisza-vidéki vállalkozókat, üzletembereket. Ötvös Ida, a helyi vendéglátók szervezetének elnöke örömmel konstatálta, hogy szövetségüknek pályázat útján sikerült megvásárolni egy a falu központjában lévő öreg épületet, melyben tájházat rendeznek be. Miliók Gábor, a Nagykaposi Vállalkozásfejlesztési Központ igazgatója előadásában elmondta, szervezetük az Új Kézfogás Közalapítvány megbízásából főleg pályázati szaktanácsadással segít a vállalkozóknak. Tarpai József, az Ukrán-Magyar Területfejlesztési Iroda vezetője az adott lehetőségek kihasználására buzdította a jelenlévő vállalkozókat. -A jelek szerint 2007-től immár Románia is az EU tagja lesz, ennek köszönhetően bizonyára megjelennek a közös pályázatok és az ukrán-román kapcsolatrendszer is erősödik - mondta. - Mint ahogy eddig több helyen is elmondtam már Kárpátalján, optimizmussal kell a jövőbe tekinteni — kezdte üdvözlő beszédét Körösi Miklósáé, Penyige polgármestere. Ők is így tettek, s mára - igaz, sok munkával - elérték, hogy a kicsiny településükön évente megrendezett Szeniceparti Nagyvásárra 30 ezer turista látogat el. Dr. Hanusz Árpád, a FATOSZ elnöke a falusi turizmus és a vidékfejlesztés lehetőségeiről tartott előadást. Hegedűs Csilla Tudósok a Tisza völgyének megmentéséért Mint arról lapunkban már hírt adtunk, Ungváron tartotta soros tanácskozását a Közép-Európa Klub. A rendezvényen anyaországi szaktekintélyek, kárpátaljai tudósok a Tisza és mellékfolyói ökológiai problémáit boncolgatták, megosztották egymással az eddigi tapasztalatokat. A részletekről Oleg Parlag kandidátust, a Magyar Tudományos Akadémia tagját kérdeztük. A tanácskozás programjának részét képezte Fodor István professzor sírjának megkoszorúzásamondta Oleg Parlag. - A nagynevű kárpátaljai magyar tudós jövőre lenne százéves, s mint a síremléke felett megemlékező szavakat mondó utódok megjegyezték, Fodor professzor, a Közép-Európa Klub alapító tagja személyében a botanika nagy mohikánját tisztelhettük. Az ő nagy álma volt, hogy a Felső- Tisza vízgyűjtő medencéjében a hegyeket az egykorihoz hasonló buja növényzet borítsa. - Milyen céllal érkeztek a Közép-Európa Klub vezetői? - Dr. Samu Mihály elnök és Kelemen József főtitkár a kárpátaljai tudósokkal való kapcsolatépítés távlatairól, a Tisza és mellékfolyói ökoszisztémájáról tartottak értekezést. S persze, kíváncsiak voltak a mi véleményünkre, munkánkra. Egyben előkészítettük az idén októberben Kiskunfélegyházán megtartandó nagyszabású A Kárpátmedence környezetbiztonsága elnevezésű konferenciát. - Mit kell tudni a Közép-Európa Klubról? - Kiemelten közhasznú civil szervezet, mely 1996-ban alakult Kiskunfélegyházán. Munkánkban a tudomány és a kultúra művelőin kívül a közélet ismert szereplői is részt vesznek. A fő feladatunk, válaszokat keressünk a jövő kihívásaira, és segítsük az itt élő népek sorsáért felelős döntéshozók munkáját. - Az ungvári tanácskozás hozott-e kézzelfogható eredményeket? - Fontos esemény volt. Mindenekelőtt azért, mert olyan szaktekintélyek, társadalmi és tudományos szervezetek képviselői cserélhettek eszmét, akik a szívükön viselik a Kárpátok és a Tisza sorsát, készek tenni a tornyosuló környezeti problémák megoldásáért. Másrészt sikerült felvázolni a közös célhoz vezető utat, amit koordináltan, együtt teszünk meg. Abban bízunk, hogy a térségben érintett országok közötti környezetvédelmi együttműködés kormányszintre emelkedik. - Mivel járulnak hozzá a kárpátaljai tudósok a közös munkához? - Természetesen nekünk sem mindegy, milyen állapotban van megyénk természetvilága. Nagy reményeket fűzünk a lakosság, főként a tanulóifjúság körében folytatandó nevelő- és felvilágosító munkához. Meggyőződésünk, s ez a Tiszát ért legutóbbi súlyos mérgezésekkor megerősítést nyert, hogy a kis mellékfolyók, hegyi patakok felelősek a nagy folyó állapotáért. Ha ezekbe méreg vagy bármilyen szennyeződés kerül, azt végül a Tisza sínyli meg. Balogh Csaba Az ungvári tanácskozás résztvevőinek egy csoportja (balról jobbra): Kelemen József főtitkár, Mihály András, a Tisza Ökológiai Központ tagja, dr. Lengyel Sándor, az ungvári tanácskozás elnöke és Oleg Parlag