Kárpáti Igaz Szó, 2007. január-március (3. évfolyam, 1-50. szám)

2007-01-06 / 1-2. szám

2007. január 6., szombatHágon, határon innen KÁRPÁT­ IGAZ SZÓ 3 Beregszász: cáfol a sajtószóvivőTelepülésfejlesztés »döccenőkkel« Prémiumként osztották szét egymás között a pedagógusok fizetését Beregszász vezetői - hangzott el az egyik központi tévécsatorna által sugárzott riportban. Ugyanitt szó esett arról is, hogy a város vezetése be akarja zárni az orosz tannyelvű 2.­sz­­iskolát, hogy később magánkézbe játssza át. Petro Lázárra, a megyei pénzügyi főosztály vezetőjére hivatkozva az első vádat az egyik megyei hetilap is megismételte, és terítéken szerepelt a téma a megyei tanács legutóbbi ülésén is. A kérdéssel kapcsolatban a vá­ros polgármesteri hivatalának saj­tószóvivőjét kerestük meg. Valerij Razgulov elmondta: a hetilap egy ellenőrzésre hivatkozott, ám a vá­rosi pénzügyi osztályon nem talál­tak erre vonatkozó dokumentumot. Natalja Dankaj osztályvezető el­mondta: november folyamán való­ban volt egy megyei szintű ellenőr­zés, ám a vizsgálat eredménye még nem ismert. Valerij Razgulov szeret­te volna személyesen tisztázni a kérdést, ám Petro Lazar egy tele­fonon sem volt elérhető. A szóbe­széden kívül azt sem támasztja alá semmi, hogy a városvezetők jogta­lanul járó jutalékokat számoltak volna fel önmaguknak. Lapunk megtudta: Beregszász költségvetése tavaly eleve csak 11 hónapra lett elfogadva, ami már a kezdetekkor 1,2 millió hrivnya defi­citet jelentett. Az energiahordozók árának emelése és más gazdasági tényezők miatt a szükséges pénz­­mennyiség 3,2 millió hrivnyára nőtt, így a városi pénzügyi osztály már januártól kezdve többször volt kénytelen anyagi segítséget kérni, a legutolsó támogatást múlt év decemberében kapta meg. A pén­zek felett a városi képviselői testü­let rendelkezett: dotációs célokra 1024,7 ezer hrivnyát különítettek el, ebből 740,5 ezer hrivnyát a költség­­vetési dolgozók, így a pedagógu­sok bérének rendezésére. A megyei költségvetéstől kapott 300 ezer hrivnyát ugyancsak a pedagógus­­bérek kifizetésére fordították. Az orosz tannyelvű iskola sorsa felől is érdeklődtünk Valerij Razgulovnál. A sajtószóvivő kifej­tette, ebben a kérdésben a városi oktatási osztály vezetőjével konzul­tált. Marija Bubnyak elmondta: a 2600 m2-es iskolát eredetileg ezer tanulóra tervezték, ám jelenleg mindössze hetvennégyen tanulnak a falai közt. Az óriási tanintézmény fűtésére 150 ezer hrivnyát kell elkü­löníteni a városi költségvetésből, s nem véletlen, hogy egy tanuló ok­tatása itt háromszor annyiba kerül, mint más tanintézményekben. Az oktatási osztály a fentebbi okok miatt döntött úgy, hogy a fűtési idényben a tanulók második mű­szakban a 6-os iskolába járnak majd. Az oktatási intézményt senki sem akarja bezárni, végleges sorsa felől később döntenek - húzta alá Mari­ja Bubnyak. Valerij Razgulov hozzáfűzte: a későbbiekben is igyekeznek minél részletesebben informálni ez ügy­ben a város közvéleményét. Meg­ítélése szerint ún. megrendelt riport hangzott el a tévécsatornán, ezért levélben kérték annak vezérigazga­tóját, hogy az objektivitás céljából ismét küldje ki a forgatócsoportot abból a célból, hogy az találkozhas­son a városvezetéssel és az önkor­mányzati képviselőkkel. Amennyi­ben a levél válasz nélkül marad, a sajtószóvivő nem zárja ki, hogy az ügyet a polgármesteri hivatal jogi útra tereli. J.M. Egy pitbull karácsonya­ ­sem tudni, honnan jött, kit vallott gazdájának, de egyszer csak megjelent. Nyomhatott vagy huszonöt kilót és minden porcikája arról mesélt, hogy kímé­letlen gyilkos. Pitbull volt, nem a természet teremtő ereje, hanem az emberi perverzió szülötte, a vérben és tépett belekben örömöt találó kisded cézárok modern gladiátora. Egy ideig csak tisztes távolból nézte a téli éjszakában lassan gyülekező embereket, majd mellénk szegődött. Nem mondhatnám, hogy örültünk a társaságának. Voltak, akik telefonjuk után nyúltak és kutyás isme­rőseiket faggatták, hogy mit tegyenek, hiszen a pitbullok nem éppen galamblelkü­kről híresek, má­sok lopva valamilyen ütőszerszám után néztek. Miközben mindenki egy kis félelemmel vegyes tisz­telettel nézte a különös kutyát, ő nem zavartatta magát. Alaposan megnézte a társaságot, szinte mi­nősített bennünket, majd harci ehhez méltatlan mó­don egy-egy kezet megnyalintva, egy-egy simoga­­tást szinte kiprovokálva igyekezett jelét adni jóin­dulatának és barátságának. »Mennyből az angyal« — szállt az ének fölöttünk, hiszen karácsony szentestéje volt, ilyenkor pedig Is­ten szabad ege alatt, a »mindenki karácsonyfájá­nál« köszöntik a különböző felekezetekhez tartozó tiszahátiak egymást, és az ünnepet, de őt nem zavar­ták a karácsonyi dalok. Jólnevelt ölebként nézte végig a betlehemes játék zörgő botú pásztorainak előadását, amikor pedig református esperesünk és görög katolikus parochusunk prédikációi után bol­dog karácsonyt kívántunk egymásnak, eszembe ju­tott négylábú társunk. A szemébe néztem. Egy bé­kés, jóakaratú lény borostyánszemei néztek vissza... Matúz István Ambrus Pál igazgató (Técső): Régebben minden újévkor tettem valami­lyen ígéretet. Egy ilyen fogadalom után szoktam le például a dohányzásról és az alkoholfogyasztásról. Idén nem fogadalom, hanem komoly elhatározásom, hogy bővítjük a líceumot és létrehozzuk a Felső- Tisza Vidéki Oktatási Központot. Realitás az önálló magyar óvoda létesítése is. Balla Bálint vállalkozó (Ungvár): Soha nem szoktam fogadalmakat tenni. Sem újévkor, sem máskor. Ugyanis nem hiszek ezekben a dolgokban. Más kérdés, hogy magam­ban eltervezem, miként is szeretném alakítani a sorsomat az elkövet­kező esztendőben, s akkor egy meghatáro­zott irányvonal szerint intézem az ügyeimet, így van ez most is. Úgy döntöttem, hogy valamelyest csökken­tem a munkára for­dított időt és többet törődök magammal, az egészségemmel, és nagyobb figyelmet fordítok a családra, barátaimra. Kótán Jolán pedagógus (Munkács): Én úgy gondolom, mindenkinek tisztában kell lennie a saját hibáival, ezért ahhoz, hogy változtasson rajtuk, nem kell szilveszternek lennie. Az év utolsó napján, amikor a pezsgőtől enyhén mámoros állapotba kerül az ember, egyébként is könnyelműen fogadkozik, majd belátja, nem is olyan könnyű teljesíteni azt. Nekem különben nincsenek káros szenvedélyeim, így szakítanom sem kell velük. . .... ... Kilb József polgármester (Tiszaújlak): Megmondom őszintén, nem szoktam újévi fogadalmakat tenni. Kilenc éve nem dohányzom, s amikor búcsút mondtam a nikotin élvezetének, azt egy félóra alatt eldöntöttem, s azóta is betartom. Szeszes italt is csak mértékkel fogyasztok. Ha az ember valamit el akar érni, meg akar valósítani az életben, mindent megtesz érte. Természetesen csak akkor, ha tényleg komolyan gondolja. Én Tiszaújlakot szeretném tovább fejleszteni, fogadalom nélkül. Molnár Ildikó zenetanárnő (Ungvár): Nem szoktam fogadalmakat tenni, nem látom értelmét. Azzal, hogy tizenkettőt üt az óra, csak a naptár változik, semmi más. Akinek van akaratereje és valóban változtatni akar az életén, az nem várja meg a január elsejét. Ami a jövőt illeti, nagyon bizakodó vagyok, mert azt mondják, hogy a malac éve szerencsét hoz majd, főleg azért, mert a lányom is ennek az évnek a szülötte. Ha pedig neki jó éve lesz, akkor nekem is. Melega Antal gazdasági szakértő (Ungvár): Szilveszter estéjén már nagyon sokszor megfogadtam, hogy új életet kezdek. Őszintén megvallom, nem igazán sikerült. Most pedig már csak ko­romnál fogva is elju­tottam ahhoz a pont­hoz, hogy azt mond­jam: örülök, h­a az eddigieket a tavalyi szinten és erőben foly­tatni tudom. Nem vagyok pesszimista, de nagyon aggódom édesanyám egészségé­ért. Családomat is sze­retném egész éven át nyugalomban és biz­tonságban tudni. Ha mindez teljesül, 2007- tel is elégedett leszek. Sándor Fegyir politológus (Ungvár): Két fogadalmat tettem újévre. Először is kevesebbet fogok beszélni. Továbbá egyszer és mindenkor­ra nem hiszek a mai ukrán politikusoknak. Ezt nagyon, de nagyon komolyan megfogad­tam. Eltökéltem, hogy csak magamban bízom és az országban végbemenő politikai folyamatban nem keresek logikát. Mert nincs. Mint szocioló­gus, természetesen , hiszek a jövőben, az ukrán nemzet felemel­kedésében. AZ ÚJ ESZTENDŐ SOKAK SZÁMÁRA ÚJ ÉLETET, ÉLETFORMÁT JELENT. Ön tett-e valamilyen újévi fogadalmat? Kotljár Mária - aki első ciklusát tölti a Tarnóci Községi Tanács élén - még a választási programjában ígéretet tett, hogy polgármester­ként pontosan beszámol az elvég­zett munkáról s a további felada­tokról. A múlt év végén erről falu­gyűlésen tájékoztatta az egy köz­ségi tanácshoz tartozó Tarnóc, Sislóc és Botfalva lakosait. - Nehéz örökséget vettem át, olyan, régóta meglévő problémás kérdéseket, amelyek nemcsak e há­rom faluban, hanem Kárpátalja szinte valamennyi településén megvannak - hangsúlyozta la­punknak adott interjújában a pol­gármester. - Az utak rosszak, s mint a legtöbb településen, úgy nálunk sincs elegendő összeg erre a költségvetésben. Nincs fűtés az óvodában, a könyvtárban, a fel­cserközpontban, rendezetlen a te­mető. Akadozott a kommunális hul­ladék összegyűjtése és elszállítása. Sislócon és Botfalván nem műkö­dik a közvilágítás. - Sikerült valamit megoldani? - Van, amit igen, s van, amire ke­vés volt az idő és a pénz is. Néha pedig az emberek akaratával adód­nak problémák. Botfalván a Határőr utcát (620 métert) megjavítottuk, s itt elvégeztük az árkok tisztítását is. Csak ez utóbbi 6 ezer hrivnyát emésztett fel. A Gyümölcsös utca egy részét, 250 métert 15 ezer hrivnyából felújí­tottuk, ám a maradék 70 méter rendbe hozására jelenleg nincs anyagi lehe­tőségünk. A legtöbb forrást fel­emésztő beruházás a vezetékes gáz­nak az óvodába, a könyvtárba és a felcserközpontba való bevezetése volt. Erre 120 ezer hrivnyát áldoztunk. Utóbbiban hamarosan gyógyszertár is nyílik. Azt is megemlíteném, hogy saját forrásból kitataroztuk a községi tanács épületének két termét is. - A szemétprobléma tehát meg­maradt... - A rendszeres elszállítását biz­tosítottuk. De be kell látni, hogy ez kevés. A probléma az, hogy a la­kosság rendszertelenül fizet vagy éppen nem fizet a kommunális hul­ladék elhordásáért. Pedig az havon­ta csupán öt hrivnyát tesz ki, s nem halmozódik fel a szemét, nem lesz­nek illegális lerakatok, azaz tisztább környezetben élhetünk. Tudomá­sul kell venni, hogy az elszállítás -amelyet két fő végez traktorral - havonta ezer hrivnyába kerül, vi­szont a lakosságtól csupán 400 hrivnya folyik be. A hiányt a költ­ségvetésből vagyunk kénytelenek fedezni. Más események is történtek a te­lepüléseken, derült ki beszélgeté­sünk közben. Ezek közül Kotljár Mária kiemelte, hogy tavaly megren­dezték a falunapot, ahol bográcsgu­lyással várták a vendégeket. Vala­mennyi templomban Mikulás-cso­magot kaptak a gyermekek és a rá­szoruló családok. A községháza, hangsúlyozta a polgármester, ingye­nes Internet-hozzáférést biztosít a lakosságnak 13 és 18 óra között. A tervek között szerepel a botfal­vai Petőfi út felújítása. Az ehhez szük­séges 120 ezer hrivnyát beépítették az Ungvári járás idei költségvetésé­be. Az elképzelések szerint Sislócon és Botfalván megoldják a közvilágí­tás kérdését, Tarnócon két utcát, a Sevcsenkót és a Ticsinát is felújít­ják, a Koncházi utcába bevezetik a vezetékes gázt. Az elképzelések sze­rint itt belhelyeket is kiutalhatnak. Másrészt lépéseket kívánnak ten­ni a közlekedési lehetőségek javítá­sa terén. Indokolt lenne a járatok sűrítése, de az is megoldást jelent­hetne, ha mikrobuszok helyett au­tóbuszok közlekednének. Tóth Viktor Kotljár Mária

Next