Kárpáti Igaz Szó, 2010. július-szeptember (6. évfolyam, 94-144. szám)

2010-07-01 / 94-95. szám

2. KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Aktuális • Álláspont 2010. július 1csütörtök Habsburg György támogatást ígér Habsburg György 2004- ben vállalta el a Magyar Vö­röskereszt elnöki tisztsé­gét. A szervezettel egyéb­ként immár hagyományos a család kapcsolata: Erzsébet királyné után Ferenc József is a jótékonysági szervezet fővédnöke volt. Eilika, Habs­burg György felesége pedig a nevét viselő alapítvány vezetőjeként 1998 óta sérült gyermekek rehabilitációját tűzte ki célul, mégpedig a lo­vaglás oktatásának segítsé­gével. Az utolsó magyar király unokája, dr. Habsburg Ottó fia Mezei István, a Farkas J­á­­nos Alapítvány elnöke társa­ságában járt Kárpátalján. Felkeresték a beregszászi magyar konzulátust, Gyurin Miklós konzul kíséretében a II. Rákóczi Ferenc Kárpátal­jai Magyar Főiskolát. Útjuk a Beregszászi Polgármesteri Hivatalba vezetett, ahol Tóth Géza, a város jegyzője és Bendik Veronika, a végre­hajtó bizottság titkára ismer­tette tevékenységüket. A megbeszélésen részt vett a helyi romaszervezet vezető­je, Horváth Sándor is. " Mezei István azon kérdé­sére, milyen a viszonyuk a cigánysággal, Tóth Géza el­mondta: - Őszinte leszek, nagyon nehéz velük. Nehéz, mert aki tud közülük írni, olvasni, az már főnök akar lenni. Nagy Béla, a városi tanács képviselője, a Kárpátaljai Református Egyház Diakó­­niai Osztályának vezetője a vendégeket tájékoztatva ki­fejtette: az a legnagyobb probléma, hogy sokuknak még személyi igazolványa sincs. - Sokkal többet tudnánk segíteni, ha rendelkeznének a szükséges okmányokkal. Hiszen azok nélkül csak a saját felelősségünkre adjuk át az adományokat - szögezte le, arra kérve a Magyar Vö­röskereszt elnökét, segítsen abban, hogy minden roma rendelkezzen személyi igazol­vánnyal, erre ugyanis nincs anyagi fedezet. - A lehetőségeinkhez mér­ten mindent megteszünk. 2006-tól regisztráljuk a roma újszülötteket és igyekszünk rögzíteni lakhelyük címét. Ez utóbbi nem könnyű feladat, hiszen sokan nincsenek tisz­tában azzal, hogy erre is szükség van - tájékoztatott Bendik Veronika. A megbeszélés végén Me­zei István kihangsúlyozta: minden problémára van meg­oldás, az már most megtehető, hogy megfogják egymás ke­zét, hiszen csak így, egymást segítve lehet előbbre jutni. A vendégeket fogadta Szabó Ivanna, a megyei, il­letve Okszana Margitics, a Beregszászi Járási Vöröske­reszt vezetője, valamint Ivan Males, a Beregszászi Járási Kórház főorvosa. Habsburg György örömmel konstatálta, hogy jó a kapcsolat a ma­gyarországi és az ukrajnai Vöröskereszt között. - A természeti katasztrófák nem ismernek határokat, ezért tartom nagyon fontos­nak a folyamatos kapcsolat­­tartást. A szervezet a világ 187 országában tevékenyke­dik aktívan. Rossz példát mutatnánk, ha éppen mi, szomszédok nem tudnánk jól együttműködni - szögezte le a Magyar Vöröskereszt elnö­ke. Ivan Males elmondta, hogy amikor értesültek a mostani magyarországi árvi­zekről, a kórház alkalmazott­jai gyűjtést szerveztek a rá­szorulók részére. A Kárpátaljai Református Egyház levéltárában Héder János lelkészi főjegyző és Kész Géza igazgató vezette végig a vendégeket, mutatta be a megmaradt ereklyéket. A diakóniai osztályon Nagy Béla igazgató ismertette te­vékenységüket, s szólt a problémákról is. Nagy szük­ség lenne például egy mobil röntgengépre. Habsburg György megígérte, segítsé­get nyújt a készülék beszer­zésében. A látogatás utolsó állomá­sa Tiszaújlak volt, ahol a he­lyi és a magyarországi roma focicsapat mérkőzött meg egymással. A kezdőrúgást Habsburg György végezte el. - A látogatás során több helyszínen fontos tanácsko­zások zajlottak. Nagyon saj­nálom, hogy csak kevés ide­ig lehettem itt, de terveim között szerepel, hogy a csa­ládommal együtt egyszer több napot töltök Kárpátal­ján, és akkor közelebbről is megismerkedhetek az itt élőkkel - fogalmazott útja végén Habsburg György. Hegedűs Csilla A vendégek a múlt tényeivel és a jelen gondjaival is szembe­sültek A SZERZŐ FELVÉTELE Csak a kovácsok hiányoztak Manapság egyre gyakrab­ban fordul elő, hogy a gomba­mód elszaporodott turistacsa­­logatónak szánt rendezvé­nyek elsekélyesedve minden­ről szólnak, csak az elnevezé­sük sugallta tartalomról nem. Paprika nélküli paprikafeszti­vál, eperfesztivál eper nélkül stb. Az egészet azonban ala­posan felül-, akarom mondani alulmúlta az ilosvai járási Ró­kamezőn (Liszicsevo) sokadik alkalommal megrendezett ko­vácsfesztivál. A beharangozó szerint minden eddiginél nagyobb szabású rendezvényre ké­szültek a vidék egyetlen víz­hajtású kovácsműhelyének helyszínén. A szervezést, amit korábban a kárpátaljai kovácsok szakmai szövetsé­ge vállalt magára, ezúttal a járás vezetői vették a válluk­­ra. Ám valamit alaposan el­hibázhattak, mert a nemzet­közinek kikiáltott rendez­vényről épp a vas megmun­kálói maradtak távol. Volt kirakodóvásár, sült a saslik, borból és sörből sem volt hiány. Valóban fesztiváli­nak tűnt a hangulat, amikor gépkocsinkkal begördültünk Rókamező főutcájára. A ren­dezők azonban savanyú arc­kifejezéssel jártak-keltek, nyi­latkozni sem volt kedvük. A miértre pillanatokon belül megkaptuk a választ. Mintegy félszáz ukrajnai, magyarorszá­gi, szlovákiai és oroszországi kovácsműhely képviselőit várták a helyszínre, de egy lembergi ötvösművészen kívül senkit sem találtunk a meste­reknek fenntartott mezőn. Bizony az értékes műem­léknek mondott vízhajtásos kovácsműhely is inkább tűnt egy leromlott füstös hodály­­nak, mintsem turistalátvá­nyosságnak. A hangszórók­ból bömbölő ukrán lakodal­mas tinglitangli is csak giccses hátteret biztosított. No meg az illemhely... Még jó, hogy távol maradtak a külföldiek, mert az egyetlen férőhelyes, higiénikusnak semmiképp nem nevezhető potyogtatóról alkotott véle­ményükkel aligha keltették volna jó hírünket. A kézmo­sás lehetőségének hiányáról már nem is szólva. Kifulladni látszik a feszti­válmozgalom Kárpátalján, mondta el lapunknak Mihajlo Hecko, a Doneck Megyei Állami Rádió gazdasági szak­riportere, aki itt volt majd mindegyik korábbi kovács­fesztiválon. Ezeknek az ötlet­­szegény egy kaptafára készü­lő rendezvényeknek alapo­san megkopott a vonzerejük. Talán a gazdasági válság is közbeszólt, de szerinte a szak­ma felőli érdektelenséget nem lehet csak ezzel magyarázni. Mihajlo Ménesuk, a járási ta­nács elnökhelyettese szerint a szponzori támogatás hiánya is megmutatkozik. Kérte is a média gyér számban megje­lent munkatársait, ne húzzák le nagyon a katasztrofálisan félresikerült pörölycsapások­tól mentes kovácsfesztivált. Balogh Csaba Hír-Tár Magyar Napok Lembergben A Magyar Kultúra Napjai Lembergben - 2010 címmel tartotta hagyományos évi seregszemléjét a Lembergi Magyarok Kulturális Szövetsége. A helyi Modern Művészetek Múzeumával együttmű­ködve kortárs magyar filmeket vetítettek, zenei műveket, illetve a magyar gasztronómiát mutatták be az érdeklődőknek. A Lembergi Filharmóniában Csuprik Etella érdemes művész zongorakoncertjére került sor Liszt Ferenc születésének 200. évfordu­lója alkalmából. A rendez­vénysorozatot támogatta Larisza Maleh, Magyaror­szág tiszteletbeli lembergi konzulja. Konfirmandusok találkozója Először rendeztek konfirmandus-találkozót Visken. A helyi Kölcsey Ferenc Középiskolában Jenei Károly református lelkipásztor áhítata után a beregszászi gyülekezet együttese, a Hajnalcsillag, majd Fodor Natália derceni ifjúsági vezető­­ előadása következett. A viski ificsoport tartalmas színdarabbal és pantomim előadással szolgált. KRISZ-nap Balazséron Első alkalommal szerve­zett KRISZ-napot a Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet. A Balazséron megtartott, hagyományteremtő szándékú rendezvény kifejezetten a tagságot szólította meg, akik valamennyien felelősek és elkötelezettek a szervezet ügyeiben. Szanyi György elnök előadása után fórumbeszélgetés alakult ki a KRISZ jelenét és jövőjét befolyásoló tényezőkről. Bemutatkozott a Tóhát, Borzsa-Tisza-mente, Beregszász-Asztély- Kigyós alapszervezete. E csoportok 2009-ben több programot szerveztek saját térségükben. Hír-Tár a legjobb Félresikerült, érdektelenségbe fulladt fesztivá­lok, szegényes infrastruktúra, rettenetes útvi­szonyok, az elementáris higiéniai feltételek hiá­nya és meg-Szolyva annyi negatí­vum övezi a vidékünk tu­risztikai, ide­genforgalmi paradicsom­má tételéről szóló terveket. Ám miközben az egyik szemünk sír, rá kell döbbenni, hogy talán nem is annyira reménytelen a helyzet. Minap olvasom az egyik ukrán hírportálon, hogy a fővárosban megjelenő angol nyelvű tu­risztikai szaklap által közzétett felmérés szerint a kisvárosok kategóriájában Szolyva bizonyult a legkedveltebb üdülőhelynek. A szaklap a tu­ristáknak tette fel a kérdést, mely tengerparti és szárazföldi települést tartják a legvonzóbbnak. A kárpátaljai kisváros mellett voksolók szerint Szolyva nagyon szép helyen lévő, rendezett te­lepülés, melynek környékén kellemes, hangu­latos, jó infrastruktúrával rendelkező és kedve­ző árfekvésű üdülők várják a pihenni vágyókat. A szívet melengető vélemények között olvas­ható még a helyi gyógyvizek csodatévő hatása, az ott lakók vendégszeretete. Nem lehet vélet­len, hogy a városkát a múlt évben több mint harmincötezren keresték fel. És még ekkora tö­meget is gond nélkül helyeztek el, ki tudtak szolgálni. Pedig mindössze öt komfortos turista­­szállójuk van. Na de ott a falusi zöldturizmus kínálta lehetőség. Miközben a nagy szállókban háromszáz hrivnyát is elkérnek egy vendégéj­szakáért, a magánházaknál ez harminc-negy­ven százalékkal olcsóbb. A felmérés szerint sok­ra ki lehetne tenni a négycsillagos minősítést. Szolyva környékén sem jobbak az útviszonyok, mint az ország más üdültetésre hivatott régiói­ban. Ezt a felmérésben is szóvá teszik, de a vasúti közlekedésnek hála, a városka esetében sokan hajlandóak szemet hunyni a kátyúk felett. A nagyvárosi füstből, zajból kiszabadult em­bereket vonzza a csend, a jó levegő, a tiszta és egészséges környezet. Sokan még az olyan ap­róságok miatt sem bosszankodnak, mint a teke­pályák, úszómedencék, nyíltvízi strandok hiá­nya. A szívós vendéglátásnak, úgy tűnik, még­iscsak van turistacsalogató ereje. A szolyvaiak ebben is felülmúlnak másokat. Diplomaosztó a magyar karon Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természetudományi Karán másodízben került sor diplo­maosztóra. Először vehették kézhez diplomájukat a történ­e­lem szakos diákok. A huszonnégy történelem szakos hallg­tó közül Seremet Sándor vörös magiszteri diplomát kapott. A magyar filológiai karon huszonöten végeztek. A hét mes­terfokozatú diplomás közül Csordás László és Marton Edit vörös magiszteri oklevéllel végzett. A rendezvényen a hallgatókat, tanárokat és szülőket Lizanec Péter professzor köszöntötte. Meleg szavakkal búcsúzott az ötödikes magyar nyelv és irodalom szakosoktól Györke Mag­dolna osztályfőnök. A diákok nevében Fazekas Andrea és Seremet Sándor mondott köszönetet a tanároknak. Fedák Anita F­rancia JÓINDULAT ÉS SZAKÉRTELEM A hét ügyeletes szerkesztője: Tóth Viktor Telefonszámunk: (0-312) 66-14-40 Munkanapokon 9 és 14 óra között várjuk kérdéseiket, észrevételeiket, információikat Hirdetés CMOK E-mail: smok@smok.uzhgorod.ua Ungvár, Üzlet - Munkácsi u. 40., tel.: 617-324]igr. Korjatovics u. 13., tel.: 340-64 VMH Hivatali cím - Ukrainszkaja u. 41., tel.: Huszton:2-36-37, Beregszászon:2-30-35,2-20-99, Munkácson: 3-21-26, Nagyszoloszi1.

Next