Kárpáti Igaz Szó, 2012. szeptember (8. évfolyam, 128-143. szám)
2012-09-01 / 128. szám
2.KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Aktuális • Álláspont 2012. szeptember 8, szombat CSzéljegyzett) Szegény vodkások A legfrissebb hivatalos adatok szerint Ukrajnában az év első felében százharmincmillió liter vodkát vásároltak. Ez ugye azt jelenti, hogy átlagban havonta minden állampolgár megivott egy üveg negyven fokos tüzes vizet. Első kottyintásra ez nem is tűnik olyan soknak, hisz még két centi (húsz gramm) sem jut egy napra. A közleményből az is kiderül, hogy ez a mennyiség húsz százalékkal több 2011 azonos időszakában mértnél. Igaz, a bor- és sörfogyasztás visszaesett. A hegy levéből hat hónap alatt például csak három liter csúszott le egy torkon, s ez a fele a korábbi dózisnak. Az ivászat ilyen mértéke felett akár napirendre is térhetnénk, csakhogy mi, a rideg valóság lakói tudjuk azt, amit a hivatalnokok, statisztikakészítők, Számmeseország egyéb polgárai elől eltakarnak a kimutatáshegyek és grafikonbércek. Nevezetesen: a piacok, mellékutcák szeszbarát törzsgárdája egyre fiatalabb tagokkal bővül, a bögrecsárdák virágzanak, s ki tudja, mi mindent kínálnak bor és pálinka fedőnév alatt. Egyébként számomra meglepő aspektusból és fura logikával kommentálta a hivatalos forrás adatait egy nem kevésbé hivatalos szakember. Az ukrán szeszesital-fogyasztás kultúrájában amúgy is egyeduralkodó vodka újabb térhódítását a lakosság bizonyos rétegeinek menthetetlen elszegényedésével magyarázta. Azt, hogy a mértéktelen italozás családokat tesz tönkre - egyebek mellett anyagilag is -, szükségtelen bizonyítgatni. No de azt már enyhe belemagyarázásnak érzem, miszerint azért vedel a proletár, mert így próbálja feledni a pénztelenséget. Ennyire azért nem együgyű az egyszerű nép, s gyanítom, minden gazdasági, társadalmi problémát az sem oldana meg egy csapásra, ha Ukrajna apraja és nagyja kizárólag csak Tisza konyakot, Unicumot, netán Johnney Walker whiskyt használna be felejtőként. Legfeljebb csak még gyorsabban szegényedne el. Csupán a tárgyilagosság kedvéért: vannak bornemissza, vodkagyűlölő, sörallergiás nincstelenek is. A NYELVTÖRVÉNY SZOLGÁLTATJA A TÉMÁT A nemrég elfogadott, Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvény kapcsán különböző hírek láttak napvilágot. Hennagyij Moszkal ellenzéki parlamenti képviselő magyar nyelvű levélben kérte a megyei tanácsot, hogy vitassa meg a regionális státusz megadását Kárpátalján a magyar nyelvnek. Volodimir Zakarenij, a testület megbízott elnöke válaszában kifejtette: a megyei önkormányzat ezt nem teheti meg. Vajon kinek van igaza? - tettük fel a kérdést dr. Tóth Mihálynak, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) tiszteletbeli elnökének, aki szerint a helyzetet jól illusztrálja egy régi zsidó anekdota. Elmegy Grün a rabbihoz, és bepanaszolja Kohnt. A rabbi türelmesen végighallgatja, majd azt mondja: igen, Grün, neked igazad van. Nemsokára betoppan Kohn, aki ugyanabban a kérdésben bepanaszolja Grünt. A rabbi őt is türelmesen végighallgatja, majd kijelenti: igen, Kohn, neked igazad van. Mind a két beszélgetésnek fültanúja a rabbi felesége, aki felháborodva jegyzi meg: - Hogy tehetsz olyat, hogy mindkét félnek igazat adsz? Erre a rabbi: - Tudod, Sára, neked is igazad van. - Nos, jelenleg itt is ez a helyzet, azaz, mindkét félnek igaza van - mondja dr. Tóth Mihály. - Ha Hennagyij Moszkal képviselő levelét úgy értelmezzük, hogy felszólítja a megyei tanácsot a nyelvtörvény végrehajtására, azt mondhatjuk, hogy természetesen igaza van. Ha erre a megyei tanács azt válaszolja, hogy nem tartozik a hatásköréhez, hogy valamely nyelvnek megadja a regionális státuszt, a megyei tanácsnak is igaza van. Ugyanis azt, hogy egy nyelv Ukrajna valamely földrajzi régiójában regionális-e vagy sem, azt - a jogszabály szellemében - maga a nyelvtörvény határozza meg, tíz százalékos küszöböt állapítva meg. Efelől semmilyen államhatalmi vagy önkormányzati (megyei járási, helyi) szerv nem dönthet, mert a jogszabály így határozta meg. A regionális státusz megadásáról az adott egység szavazópolgárai is dönthetnek népszavazás útján, illetve aláírásgyűjtéssel. A helyhatalmi szervek e két esetben sem a státuszról döntenek, hanem az aláírásgyűjtés vagy népszavazás által regionálissá emelt (!) nyelv alkalmazásának törvény szerinti mikéntjéről. Mérlegelési lehetőségük nincs, ellenben végrehajtási kötelezettségük van. Mint azt dr. Tóth Mihály kifejtette, a Kárpátaljai Megyei Tanácsnak is döntést kell majd hoznia, hogy saját hatáskörén belül hogyan hajtja végre a rá vonatkozó törvényi rendelkezéseket. Az UMDSZ tiszteletbeli elnökének véleményét azzal a kósza hírrel kapcsolatban is kikértük, miszerint a regionális státuszhoz szükséges tíz százalékot harmincra emelik. A volt parlamenti képviselő megjegyezte: tudomása szerint a Legfelső Tanács elé semmilyen, Az állami nyelvpolitika alapjairól szóló törvénnyel kapcsolatos módosító indítvány nem érkezett. Ugyanakkor a politikai helyzet olyan, hogy továbbra is a nyelvtörvény szolgáltatja a témát, mindenki e kérdés körül próbálja sütögetni a maga pecsenyéjét, s közben azt mond, amit akar. Ennek ma még gyakorlati jelentősége nincs. TV: A megyei tanács nem rendelkezik, hanem végrehajt Fotó: Zankó Barnabás CSs Kijevi levéliKisebbségi kilátásaink Valahol olvastam, hogy a XVIII. század Európájának legszigorúbb törvényei Nagy Katalin cárnő orosz birodalmában születtek. Az intézkedések könyörtelenségét csak az a körülmény enyhítette, hogy ezeket a rendelkezéseket általában nem tartották be. Úgy látszik, a történelmi gének még évszázadok múltán is képesek befolyásolni társadalmi döntéseinket, ugyanis a mai Ukrajna hasonló nagyvonalúsággal kezeli törvénykezési rendszerét. Augusztus 8-án Janukovics elnök végre aláírta azt a hatalmas társadalmi vitát kiváltó nyelvtörvényt, mellyel - többek között - legitimizálta Kárpátalján a magyar nyelv regionális státuszát, lényegesen bővítve ezzel nyelvhasználati lehetőségeinket. Ne feledjük azonban, hogy mi egy olyan országnak vagyunk az állampolgárai, ahol egy különös rendszerben - az ún. személyre szabott igazságszolgáltatás keretein belül — kell érvényesíteni törvényadta jogainkat. S ezért nem meglepő, hogy az orosz nyelv regionális diadalmenetének árnyékában, Izmailban (a város arról híres, hogy 1790-ben Szuvorov megostromolta és bevette) a helyi képviselők úgy döntöttek, hogy a bolgár nyelvre már nem vonatkoznak a nyelvtörvényben rögzített jogok. Ezzel párhuzamosan, az ukrán parlament egyik hatalompárti képviselője, aki nem annyira nyelvi kérdésekben tanúsított tájékozottságával, mint ottani jelbeszédével vált ismertté, már ki is mondta az ítéletet az „ egyéb ” kisebbségi nyelvek sorsáról, az elnöki megnyilvánulások sajtótolmácsa szerint készüljünk a nyelvhasználati küszöb 30 százalékra való emelésére. Ennek fényében már szinte természetesnek hat az ellenzéki tömörülés egyik meghatározó személyiségének minapi kijelentése az egyik tv-vitában, aki úgy foglalt állást, hogy ilyen nyelvtörvény Ukrajnában nem is létezik, mivel az ellenzék és ő személy szerint erről nem hajlandó tudomást venni. Ezeket a furcsa jelenségeket azért tartottam fontosnak részletezni, mert meggyőződésem, hogy élnek még a régi birodalmi beidegződések a deklarált és valós jogokkal kapcsolatban. Nálunk a törvény csak egy lehetőség, amely esetleg garantálhatja majdani jogainkat....... ha nagyon akarjuk és szerencsénk lesz■ Ha minden egyes személy, aki igényt tart arra, hogy magyarként éljen, követeli majd, hogy magyar nyelven is szerepeljenek az adatai a személyi okmányaiban, ha a hivatalnokok képesek lesznek rá és veszik a fáradságot, hogy anyanyelvünkön is történjen ügyintézés, ha érdekvédelmi szervezeteink nemcsak a választási szórólapok magyar nyelven való megjelenésének érdekében hallatják hangjukat és ha mindannyian igényeljük majd magyarságunk nyelvi tartozékának megőrzését, akkor talán remélhetjük, hogy esetünkben ez az ukrán törvény nem marad írott malaszt. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy kisebbségi jogaink érvényesítésének terén nem mindig sikerül kihasználnunk a törvényadta lehetőségeket. Mert hiába garantálta eddig is a törvény a kulturális autonómiát, avagy a szabad névválasztást, mi még időnként sajnos ma is Vaszilként, Féderként, Mikolaként, Sztepanként tengetjük mindennapjainkat az ukrán kultúra peremén. Félő, hogy alkalmazkodásra hajlamos igénytelenségünk folytán most is a kevésbé göröngyös utat választjuk. Tass Tibor HÍR-TÁR Nyolcvanéves A PALLÓI TEMPLOM Nyolcvan éve építették az ungvári járási Palló templomát. Ebből az alkalomból fennállása alkalmából hálaadó istentiszteletet tartottak a reformátusok. A környék legnagyobb református szentélyének gyülekezete az elmúlt évtizedekben folyamatosan apadt, ma már csak 110 fős.Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke igehirdetésében úgy fogalmazott, e hajlék akkor tölti be küldetését, ha itt Isten igéje hangzik, és a hívek engedelmeskednek annak. A résztvevőket köszöntötte Héder János, a KRE főjegyzője, Márta Géza, a felvidéki Ungi egyházmegye esperese, Balogh Attila, Ung megye esperese és іSátori József, Ung megyei főgondnok. A hálaadó istentiszteleten a gyülekezet ifjúsága verssel, a kisgejőci Gyöngykaláris együttes ének-összeállítással szolgált. Sok múlik a páciens TUDATOSSÁGÁN Az onkológiai ellátás aktuális kérdéseit vitatták meg a minap Ungváron, az egészségügyi főosztály kollégiumán. A szakágban jártas orvosok analizálták a korai felismerésben illetékes elsőfokú ellátás valamennyi lehetséges módját, mert mint ismeretes, csupán az idejekorán felállított diagnózis menthet életet, s biztosíthat százszázalékos gyógyulást. Roman Snicer, a megyei egészségügyi főosztály vezetője a vizsgálatok kötelező menetrendjének fontosságát hangsúlyozta. A daganatos betegségek elterjedtségéről Andrij Ruszin, a megyei onkológiai gondozó főorvosa adott részletes áttekintést. Mint mondta, a megyeszékhelyen minden korszerű berendezés, szakorvos megtalálható, ami a sikeres gyógyuláshoz kell. Ezért ma már csupán egyetlen dolgon múlik a páciens egészsége: hogy idejében forduljon az orvoshoz. Ehhez beutaló sem szükséges, a megyei gondozó ajtaja mindenki előtt nyitva áll. Halál a Magyar-havason Holtan találtak egy turistát a Rahó közeli Magyar-havas gerincén. A megtermett férfi holttestére egy rivnei túrázócsoport bukkant rá. A halottkémi vizsgálat során kiderült, hogy az illető halálát nyakszirtcsontjáinak törése okozta. Feltételezik, hogy a szerencsétlen lezuhant a közeli szikláról. Az eset körülményeit még vizsgálják. ÁROKBA BORULTAK Tragikus véget ért az éjszakai autózás egy csoport fiatal számára a Técsői járásban. Dombó térségében a 32 éves férfi a kelleténél gyorsabban közlekedett, ami miatt elvesztette uralmát lengyel rendszámú gépkocsija felett és az útszéli mély árokba hajtott. A vezető megúszta könnyebb sérülésekkel, de 19 éves utasa szörnyethalt, egy másikat pedig életveszélyes koponyasérüléssel szállítottak kórházba. Hasonló baleset történt Nagyberegen, ahol egy 26 éves beregszászi férfi és a szülei jártak szerencsétlenül. A család gépkocsija az árokba csúszott és felborult. A sofőrnek a haja szála sem görbült, a szüleit viszont kórházba kellett szállítani. HÍR-TÁR