Kárpáti Igaz Szó, 2012. október (8. évfolyam, 144-159. szám)

2012-10-02 / 144. szám

2012. október 2., kedd HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 Bereg Fest: egy híján ötvenedszer együtt Egy híján ötvenedszer rendezték meg vasárnap a Barátság Határok Nélkül Fesztivált Beregszászban. Az időjárás is kedvezett a nagyszabású Bereg Festnek, a nagyszerű programok ezreket vonzottak a Vérke-parti városba. A fesztivál felvonulással kezdődött, élen a Szent Ven­cel Borlovagrend tagjaival, őket feldíszített szekerekkel, melyekről messze határig hal­latszott a bor- és szőlőnóta, a járás hagyományőrzői követ­ték. Útjuk a Barátság Stadion nagyszínpada előtt ért véget, ahol tapsviharral üdvözölték őket. Kisebb szőlőkád árvál­kodott a színpad előtt, ám nem sokáig: lányok, fiúk hordták bele a Bereg-vidék domboldalain érett szőlőt, melyet aztán, úgy, ahogy azt hagyományaink követelik, csinos ifjú lányok tapostak. Néhány perc elteltével a sző­lő megadta magát, lassan ki­engedte a levét, melyet Galajda József, a borrend ce­remóniamestere meg is kós­tolt: nyugtázta - finom! Igor Szviscso tisztje volt a fesztivál megnyitása. A Be­regszászi Járási Állami Köz­­igazgatás elnöke hangsú­lyozta: a tradícióvá vált fesz­tivál a Bereg-vidék legna­gyobb kulturális rendezvé­nye, mely egyúttal a nemze­tek fesztiváljává vált. Idén újdonságként meg­gyújtották a fesztivál lángját. Az ünnepélyes pillanatok után Bihari András osztotta meg gondolatait a jelenlé­vőkkel A járási tanács elnö­ke elmondta, ilyen régi múlt­ra visszatekintő rendezvény nemhogy Kárpátalján, de Ukrajnában sincs. Jövőre lesz fél évszázada, hogy a fesztivál megszületett. Ezt a népek közötti barátság erő­síti, miközben évről-évre át­adjuk hagyományainkat a felnövekvő nemzedéknek. Ivan Busko parlamenti képviselőjelölt, a megyei közigazgatás elnökhelyette­se elmondta, pozitív dolog, hogy itt a kultúra mellett a különböző nemzetiségek is barátkozhatnak, együtt tölt­hetnek egy teljes napot.­­ 49 éve annak, hogy Kár­pátalján elindult egy jó kez­deményezés. Nem véletlenül indult el itt, Beregszászban, a Beregszászi járásban, hi­szen szűkebb pátriánkban több évszázada élnek együtt különböző nemzetiségek. Külön örülök annak, hogy 2010-től a fesztivál új arcot öltött, a szervezőknek és tá­mogatóknak köszönhetően új tartalommal töltődött, olyan ünnepé alakult, melyen lehetőség van az eredmé­nyek, történelmünk, hagyo­mányaink bemutatására -fogalmazott Gajdos István, Beregszász polgármestere. Üdvözölte még a rendez­vényt Georg Kosztin, Belé­nyes (Románia) polgármes­tere, Kupás Tamás Levente, Komló város polgármestere, Nagy Ignác, a beregszászi külképviselet vezető konzul­ja. A megyei állami közigazga­tás kitüntetését Igor Szvis­cso nyújtotta át Halász Lászlónak, a járási kulturális osztály vezetőjének, Igor Karimovnak, a küzdősportok edzőjének, valamint Nagy István IBF-világbajnoknak. A Beregszászi járás dísz­polgára címet Vajsz József vállalkozó, befektető, Nagy Béla, a Kárpátaljai Reformá­tus Egyház Diakóniai Osztá­lyának vezetője, illetve Revák István, a megyei köz­­igazgatás egykori alelnöke kapta meg. Az egész napos forgatag jó alkalom volt arra, hogy barátságok szülessenek, hogy a külföldről és Ukrajna más vidékeiről érkezett turisták megismerkedjenek kultú­ránkkal, gasztronómiánkkal, egyáltalán az itteni emberek­kel. A gyerekek is méltán érezték jól magukat, hiszen olyan „csemegék” közül vá­logathattak, mint a dodzsem, körhinta, óriáscsúszda stb. Az esti órákban soha nem látott tömeg gyűlt össze a nagyszínpad előtti téren. Volt, aki tízezerre saccolta a tömeget, mások szerint en­nél is többen voltak. Szinte mindenki a Moldáviából ér­kezett Dán Balanra volt kí­váncsi. Ám előbb a helyi énekesek szórakoztatták a jelenlévőket, majd a cigány­zene koronázatlan királynő­je, Nótár Mary, aki fergete­ges hangulatot varázsolt. Kicsit erősebb stílust képvi­selve a Hooligans együttes lépett fel, végezetül pedig a sármos Dán Bálán. Hosszú percekig tartó sikítás, üdv­rivalgás köszöntötte az is­mert énekest. Fellépését kö­vetően káprázatos tűzijáték­kal zárult az idei Barátság Fesztivál. Hegedűs Csilla Almási Irén felvételei Lány taposta szőlő­­ legény itt a bor Nincs ünnepség borlovagok nélkül (Befejezés) A csendes szemlélődés után kezdetét vette a feszti­vál, aminek, valljuk be, meg­adták a módját. A népvise­letbe öltözött táncosok éne­kelve, zeneszó kíséretében vonultak végig a települé­sen, némelyek a két feldíszí­tett szekér valamelyikére pat­tanva. A bevonulás után azonnal megelevenedett a színpad. Az eszenyi Ritmus produkciója és a zsúfolásig megtelt kultúrház egyaránt megmutatta, miért éppen ezen a településen gyűlt össze a kárpátaljai magyar népi kultúra továbbvivőinek színe-java. A válasz ugyan egyszerű, de igaz: mert az itt élők művelik, szeretik és ér­tékelik a népzenét, a néptán­cot és a népdalt. Mindezek után Szabó Ti­bor ragadott mikrofont, s kö­szönetet mondott mindazok­nak, akik támogatták a ren­dezvénysorozat lebonyolítá­sát. Mint kiemelte, a folklór­fesztivál főtámogatója Gaj­dos István, az Ukrajnai Ma­gyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke, a Micz Bán-napoké pedig Vaszil Kovács megyei képviselő, a Régiók Pártja egyéni parla­menti képviselőjelöltje volt. A rendezvényt Kovács Ferenc polgármester nyitot­ta meg. Mint hangsúlyozta, a nemzet a hagyományaiban is él. Ily módon is megjeleníti évezredes történelmünket, kultúránkat, szokásainkat - mint ahogy gyászos és örömteli eseményeinket is - amely értékeket a kárpátaljai magyarság Trianon óta, min­den sorscsapás ellenére megőrzött és továbbadott. A község vezetőjének Zubá­­nics László adta át egyéves megőrzésre a stafétát, amely­re a Ritmus tagjai tűzték rá az eszenyi folklórfesztivál sza­lagját. - A magyarországi és a székelyföldi vendégek jelen­léte megerősíti: a folklór nem csak táncból, zenéből, ének­ből áll, hanem magában hor­dozza az összetartozás érzé­sét, a közös lelket és szívet is - fejtette ki Viski János, Ma­gyarország ungvári külképvi­seletének vezető konzulja. - A magyar folklór az egész vi­lágban elismert. Lassan csak nagyon kevesen lesznek, akik kíváncsiak még a nagyma­mák, s ha élnek, dédszüleik meséire, táncaira. Ezért na­gyon fontos az, aminek Eszenyben tanúi vagyunk. Gajdos István, az UMDSZ elnöke az egybegyűlteket kö­szöntve arra hívta fel a figyel­met, hogy a Kárpátaljai Ma­gyar Folklórfesztivál az elmúlt 23 év során egész Kárpátalja egyik meghatározó kulturális eseményévé nőtte ki magát. Azzal, hogy minden évben más település ad neki ott­hont, mind több emberhez jut el az a hatalmas kincs - népi hagyományaink, népszoká­saink, néptáncaink, népdala­ink, népzenénk -, aminek a birtokában vagyunk.­­ Ehhez a kincshez hozzá­tartozik magyar nyelvünk is, amely egy nemzetté forraszt bennünket - hangsúlyozta Gajdos István. - Ezzel kap­csolatban örömmel állapítha­tó meg, hogy a nyelvtörvény komoly garanciákat biztosít a használatára. Lehetővé te­szi, hogy gyermekeink anya­nyelven felvételizhessenek, hogy magyar nyelvű bizo­nyítványt vihessenek haza az iskolából, és azt is, hogy a helyhatósági választásokon is használhassuk a magyar nyelvet. És ezek csak egyes részei ennek a jogszabály­nak. Gajdos István az aktuál­­politikai kérdések kapcsán elmondta, a kisebbségbarát Régiók Pártja támogatásával a kárpátaljai magyarság visszaszerezheti parlamenti képviseletét. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy közösségünk fája erősödjön, s hogy minél mélyebbre nyúljanak gyöke­rei. Ez pedig lehetőséget fog adni arra, hogy magasabbra is nőjön, s pártállástól, val­lástól, kortól, nemtől függet­lenül minden magyar ember aláférjen. Mint kifejtette, hisz abban, hogy erősödhet az egyetértés és az együttmű­ködés. Az ünnepi felszólalások után a seregszemlére érke­zett együttesek köszöntöt­ték a magyar kultúra szerel­meseit - természetesen a maguk módján. A közönség vastapsa kísérte a kolozsvá­ri Szarkaláb néptáncegyüt­tes, a nagy és a kis Ritmus, az eszenyi óvodások, a Nagygejőci Férfi Énekkar, a téglási Rózsa népdalegyüt­tes, Orchidea táncegyüttes, Csalogány asszonykórus és a Cimborák népzenekar, a derceni Gyöngyösbokréta Népi Együttes, a tiszapéter­­falvai Kokas-banda, a Ver­­bőci Művészeti Iskola nö­vendékeinek produkcióját. S ugyanez a mezőgecseiekre, a mezővári Borzsavári népze­nekar, az ungvári Dayka Gá­bor Középiskola növendé­kei, a Tiszaháti Csángó Nép­zenekar, a nagydobronyi Hi­mes táncegyüttes stb. fellé­pésére is igaz. Már a felsorolás is jelzi, szemernyi túlzás sincs ab­ban, hogy nem csak a tán­cos csizma, hanem a magyar kultúra szíve is Eszenyben dobbant. T. V. KÖZÖS SZÍV, KÖZÖS LÉLEK Színpadon a Kisritmus Fotó: Zinkó Barnabás

Next