Kárpáti Igaz Szó, 2013. augusztus (9. évfolyam, 112-127. szám)
2013-08-02 / 111-112. szám
г 2013. augusztus 2., péntek HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ. Nem lesz „A ” és „B" kategóriájú magyar állampolgár, egy magyar nemzet van és egy állampolgárság - szögezte le nagyon határozottan Semjén Zsolt közvetlenül a kormányváltást követően, de még azt megelőzően, hogy benyújtották volna a visszahonosításra szóló - általa is jegyzett - törvénytervezetet. Mindebből kiindulva lakhelytő függetlenül a választáska is egyazon jogok illetik majd meg a magyar állampolgárokat, fűzte hozzá a kereszténydemokrata miniszterelnök-helyettes. Az optimisták hurrát kiáltottak, s a kategóriamentességet úgy általában állam-k polgárság nélkül — rávett-k tették a külhoni magyarokat rá. A kevésbé derülátók a Ш „várjuk ki a végét” állás-Bk pontra helyezkedtek. Nagyon gyorsan kiderült, ez utóbbiaknak lett igazuk. A hivatalos Budapest soha nem látott és tapasztalt osz- ia tályozással indította útjára „C” KATEGÓRIÁS KÉRDÉSEK az általa meghirdetett nemzetegyesítést. Legelső lépések egyikeként „szeretem, nem szeretem" kasztokra osztotta a határon túli érdekvédelmi szervezeteket, a hozzájuk közel álló intézményeket, a szervezetek tagjait, szimpatizánsait. Ez egyebek mellett abban is megnyilvánul(t) vagy bőséges apanázst juttat(ott) nekik, vagy megfoszt(otta)ja őket a létezés legminimálisabb forrásától is. Teljesen függetlenül attól, hogy ez utóbbiak kezdeményezték vagy sem a visszahonosításukat, magyar állampolgárok is nagy nem azok. Az ajándékcsomagot bontogatva aztán nyilvánvalóvá vált, más téren is léteznek kategóriák. A nem Magyarországon élő „újmagyar” állampolgárok ugyanisaz ígéretekkel ellentétben a dolgok jelen állása szerint 2010ben csak az országos listára szavazhatnak, területire vagy például egyéni képviselőjelöltekre már nem. Nem tudni, mit tartalmaz még a csomag, de egy újabb meglepetéssel épp a napokban szolgált. Kiderült, amiről valószínűleg nem sokan tudtak a (vissza)honosítottak körében, hogy a Magyarországon született nem létező „A”-sokkal ellentétben az állítólag ugyancsak nem létező „B”-seket nem védi az alkotmány, bármikor megfoszthatják őket magyar állampolgárságuktól. Még okot sem kell produkálni, a miértre sem kell választ adni: elegendő az akarat és egy titkosítás, aminek - s ezt az UMDSZ hívei tudják a legjobban - Budapest „nemzetpolitikusai” igencsak nagymesterei. Az már a sors furcsa fintorja, hogy erre a lényeges momentumra épp egy ungvári fiatalember állampolgárságának visszavonása hívta fel a figyelmet. Van azonban ennek az esetnek egy egészen más, erkölcsi vetülete is. Románia és Szerbia vonatkozásában nagy csinnadrattával folyik a visszahonosítás, Szlovákia és Ukrajna esetében azonban, és ez érthető, a fű alatt. Nos, talán nem fölösleges feltenni a kérdést — hiszen elvileg bármelyik „újmagyarral" megtörténhet, hogy egyszer csak már nem is „B", hanem „C” kategóriássá válik -: ha az állampolgársághoz jutást lehet bizalmasan kezelni, miért nem kötelező a megfosztás esetében is ekképpen eljárni? A hivatalos indoklás eléggé homályos ugyan, de annyi kiderül - és ezt a lapunk tudomására jutott információk is alátámasztják: a fiatalember nem rabolt bankot, nem gyilkolt és állambiztonsági kockázatot sem jelent. Nos, ezen felül bármit tett is az érintett, vajon indokolt volt-e adatai nyilvánosságra hozásával megsérteni emberi méltóságát, bemószerolni, mintegy martalékul odadobni az ukrán hatóságoknak? És végül: miért nem szól a fáma a visszahonosításra rábólintó - azaz a kötelező ellenőrzést trehányul elvégző - magyarországi tisztviselőkről? Kőszeghy Elemér P.S.: A közleményben szereplő adatok alapján lapunknak félórába sem telt kideríteni Lackó Jenő ungvári címét. Felkerestük. A részleteket várhatóan a KISZÓ szombati számában közöljük. кіт* а хто -лСІІАК “ A ffáSAf k Ép \ * ß 55 ** Panaszlevél érkezett szerkesztőségünkbe ungvári járási magánvállalkozóktól, amit a megyei elektromos művekkel szemben fogalmaztak meg. Állításuk szerint százszázalékos előfizetést teljesítenek a megkötött szerződés értelmében, melyhez hozzáadódik a minden hónapban ténylegesen elfogyasztott energia ára. Mindezek ellenére újabb százszázalékos előfizetést követelnek, amit a vállalkozók jogszerűtlennek tartanak és nem akarnak elfogadni. A fent leírtak ismeretében fogalmaztuk meg kérdéseinket a megyei villamos művek vezetőségének, melyekre Ernszt Matyasovszkij főigazgató-helyettes válaszolt. Megkérdeztük például azt is, miért létezik ez a kettős fizetési mód és milyen körülmények között követelhetik egy hónap kétszeri törlesztését. Mielőtt nekiállnánk a problémás részek boncolgatásának, fontos tisztáznunk az áramszolgáltató gazdasági helyzetét. Érdekes módon, a hatályban lévő ukrán törvények értelmében monopolhelyzetük van az energetikában, hiszen állami alapelv „az ukrán energetikai szisztéma egységének és effektív működésének biztosítása”. Ebből kifolyólag teljesen elfogadott, ha egyetlen közvetítőn keresztül jut el az áram a fogyasztóhoz. Álláspontjuk megegyezik az energetikai szektor szabályozásáért felelős nemzeti bizottságéval (továbbiakban NERE), mely szerint az elektromos energia ugyanolyan termékcikk, mint bármi más, így azt előbb meg kell vásá- Ф rolni, majd azután lehet használni. Az áram nagybani, piaci ára igencsak függ előállítási módjától - atom-, vízi-, gázós- áramszolgáltatók hőerőmű termék - és költségeitől, melyekre a főleg külföldről beszerezhető nukleáris fűtőanyag vagy földgáz van kihatással. És itt jön a lényeg: akár Ukrajnában, akár külföldön vásárolják meg az előállítók a felsorolt energiahordozókat, azokat előre és százszázalékosan ki kell fizetni. E piaci helyzetből vezethető le, hogy a jogi személyeknek és a magánvállalkozóknak előre kell törleszteniük a még el sem fogyasztott áramért. Meglepő, de ez az elv nem köszön vissza a költségvetési intézmények és a lakossági fogyasztók esetében: számukra úgynevezett kedvezményes rezsim van érvényben. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy csak a ténylegesen elfogyasztott áram után számláznak. A válaszlevél tartalmaz egy érdekes kitételt, miszerint a jogi személyeknek és a magánvállalkozóknak is elképzelhető lenne a kedvezményes rezsim bevezetése. Eszerint csak egy alapfeltétel szükséges a váltáshoz: az államnak kárpótolnia kellene az elektromos műveket az őket érő esetleges pénzveszteségért. Visszatérve a panaszlevélre, a levélírók sérelmezik, hogy személyesen kell átvenniük a kiállított számlákat, ami pluszköltségekkel,idővel és fáradtsággal jár. Ez ügyben is megfogalmaztuk kérdésünket az„áramosokhoz”, melyre felemás választ kaptunk. Felhívták figyelmünket, hogy júliustól már lehetséges az ügyintézés az interneten is a megabilling.com oldalon keresztül, így már nem szükséges személyesen megjelenni a számlák átvételéért. Nem ritka eset, hogy az elektromos művekkel kapcsolatos problémákkal keresik fel vállalkozók a monopolellenes bizottság kárpátaljai kirendeltségét, tudtuk meg a hivatalban, melynek feladata versenyhelyzet biztosítása a gazdasági szférában. Azonban a fent leírt, az áramosok kiváltságos monopolhelyzete miatt nincs nagy mozgásterük. Lényegében csak a villamos művek és a magánvállalkozó között megkötött szerződést, annak technikai részeit veszik górcső alá. Azt azért megjegyezték, hogy a magánvállalkozóknak egy sablonszerződést szoktak az orruk elé rakni, amit lehetséges módosítani az aláírás előtt. Csakhogy általában ezekre a részletekre nem figyelnek a vállalkozók. -Az érvényes szerződéseket egyeztetés után módosítani lehet - mondta el lapunknak Netreba Vitalij ügyvéd. - A vállalkozók kérvénnyel fordulhatnak a céghez, melyben indokolniuk kell kérésüket: például valami oknál fogva változott a fogyasztás mértéke. A cég tíz napon belül minden esetben köteles elbírálni a kérelmet, és érdemben válaszolni rá. A szerződésváltoztatással más a helyzet, a felek megegyezésétől függ a procedúra időtartama. Téglási István Nagyjából ilyen viszonyok jellemzik a monopolhelyzetben lévő energiaszolgáltató és a fogyasztó kapcsolatát PIKNIKEZZ, NE szemetelj! Az elmúlt napok kánikulája több szempontból sem kedvezett Ugocsa erdeinek. A meleg idő sokakat csalt a vízpartokra és a fák közé, ami komolyan terhelte környezetünket. Sajnálatos módon - dacára az erdészet évek óta kifejtett oktató-nevelő munkájának - legtöbb polgártársunk továbbra is szemétlerakónak tekinti ligeteinket. Most nem az iparszerűen szemetet kihordókról szólok, hanem a piknikezők-sasliksütők magatartásáról. Leggyakrabban az elszórt műanyag flakonok és sörösüvegek keserítik a természeti életközösségek létét. Ezek a hulladékok nemcsak csúfítják a környezetünket, hanem súlyos károkat is okoznak. Volt, már rá példa, hogy a pofájára szorult műanyag doboz miatt pusztult el őz, vagy az ételmaradékokkal összekeveredett nejlonzacskót felfalta egy vaddisznó, és ettől elhullott. A műanyaghulladékok különösen a Tisza ártéri erdeiben okozhatnak még a felsoroltaknál is nagyobb bajt. Mindenki számára nyilvánvaló ugyanis, milyen jól égnek. Egyes helyeken akár komoly mennyiséget is felhalmozhat belőlük a sodrás. Elég egyetlen szikra, és kész a baj. Az ártéri „fiatalosokban” fennakadt flakonok valóságos gyújtásként viselkednek erdőtűz esetén. A lángoknak pedig nagyon komoly következményei lehetnek. Magam is vallom, egy hangulatos erdei tábortűzön sütött rablóhúsnál nincs jobb, de azért néhány alapszabályt tartsunk be. Elsősorban vegyük komolyan a megyei és járási szinteken elrendelt szabadtéri tűzgyújtási tilalmat. Ezen rendelkezések megsértése ugyanis jobb esetben komoly pénzbírságot vonhat maga után, de akár katasztrófát is okozhat. Ha pedig engedélyezett a tűzgyújtás, akkor is legyünk igen körültekintőek. A tűzhelyet 25-30 cm magasan rakjuk körbe kövekkel. Legalább kétméteres körzetben takarítsuk el az avart és az elszáradt füvet. A sütögetésbográcsolás végeztével szánjunk rá egy kis munkát és egy vödör vizet a tűz tökéletes eloltására. Ha a tűzrakóhely közelében nincs víznyerő, otthonról hozzunk vizet, vagy egy kisebb tábori ásóval földdel borítsuk be a hamut és a parazsat. A dohányosok gondosan oltsák el cigarettájuk csikkét. Az elmúlt évek tapasztalata ugyanis bebizonyította, hogy az erdei-mezei tüzek 99 százalékban hanyagul eldobott cigarettacsikktől vagy nem teljesen eloltott tábortűztől lobbant lángra. Amennyiben megszívleljük a szabadtéri, erdei tartózkodás alapszabályait, nemcsak szűkebb környezetünket óvjuk, hanem a globális folyamatokra is hatással tudunk lenni. Fogarassy István, a Nagyszőlősi Erdőgazdaság salánki erdészetének rangidős erdőmestere