Kárpáti Igaz Szó, 2013. október (9. évfolyam, 145-162. szám)

2013-10-19 / 156. szám

KÁRPÁTI IGAZ SZÓ AZ IGAZI ORSZÁGOS KÖZÉLETI LAP www.kiszo.net 2013. OKTÓBER 19., SZOMBAT • MEGJELENIK 1920. JANUÁR 31-TŐL • IX. ÉVFOLYAM 156. (1597) ÁRA: 1.20 UAH A NAP: IdtTyévrtétsz a Több lesz a napsütés, ^ A ^ csapadék sehol Z* sem várható. A A^~~^A délkeletire for­­**­duló szél észak­nyugaton megélénkülhet. Hajnalban helyenként gyengén fagyhat, illetve pára, köd is képződhet. 12-17 ° C várható. S^suint^dtBi t­,si 13 987 család kap Kár­pátalján szubvenciót. 1745-ben ezen a napon hunyt el Jonathan Swift angol költő, író. Életmű­vének legjelentősebb da­rabja a Gulliver utazásai, mely a világirodalom egyik legkiemelkedőbb szatírája. „A tény kevés, a vélemény sok. ” (Szimeonov Todor) HIGROSZTÁ­T - gör el., állandó nedvesség (állan­dó vízgőznyomás) beállí­tására szolgáló készülék. fr«Ó> lt<SUni ,SKC!S,ei A lágy tojáslepény bár­miféle töltelék és fűszerezés nélkül is fenséges, ám ér­demes a különféle variáci­ókkal próbálkozni. Ízesít­hetjük apróra vágott zöld­fűszerekkel, oregánóval, bazsalikommal, kakukkfű­vel, snidlinggel, petrezse­lyemmel stb. FWé:A p­i­­­öle ísíc :gyc:: Nehéz a kősziklát meg­lapítani , a hajthatatlan, makacs embert nehéz rá­venni álláspontja megvál­toztatására. Vicce Móricka anyukája el­küldi Mórickát a gyógy­szertárba hashajtóért. Móricka elmegy, de §3^^ nem tudja, mi az a hashajtó, úgyhogy meg­issza. Találko­zik egy öreg nénivel,­­ aki megkérdi tőle: - Kisfiam! Nem tudod, hol van a gyógyszertár? - Tessék követni ezt a barna csíkot és odajut! Melyik járásunkban ta­lálható Salánk? (A megfejtést­ lásd la­punk 7. oldalán) Tegnap az ungvári egye­temistákat és gimnazistá­kat az a megtiszteltetés érte, hogy Farkas Berta­lannal, az első hivatá­sos magyar űrhajóssal ta­lálkozhattak. A vadászpiló­ta, űrkutató pontosan hét napot, húsz órát és negyven­öt percet töltött a világűr­ben. A világszerte ismert magyar elsőként az Ungvá­ri Nemzeti Egyetem Ma­gyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Ka­rán, majd a Drugeth Gim­náziumban mesélt felejthe­tetlen élményeiről. - Közel hozzátok, a Sza­­bolcs-Szatmár-Bereg me­gyei Gyulaházán születtem. Mindig is futballista akartam lenni, a repülésre nem is gondoltam. Nagyon mozgé­kony gyerek voltam, mire a védők megfordultak, három gólt rúgtam - kezdte az elő­adást Bertalan. - A Moszkva melletti Csillagvárosba kerülve sem igazán szerettem volna fel­hagyni kedvenc sportágam­mal. A kiképzőink nem vol­tak elragadtatva a futballtól, de kiharcoltuk, hogy két óra testnevelésből legalább húsz percet focizhassunk. Együtt játszottam Magyari Bélával, akivel szinte mindig nyertünk. Egy mérkőzés után odajött hozzám az alez­redes és felszólított, hogy válasszak magam mellé négy űrhajósjelöltet a csapatba. Az élet úgy hozta, hogy a kiválasztott barátaim közül mindannyian részt vehettek az űrutazásban - meséli. 1976-ban a Szovjetunió fel­ajánlotta a szomszédos orszá­goknak, hogy ne csak fedél­zeti műszereket küldjenek a világűrbe, hanem űrhajósokat is. A magyar jelölteket egy év­vel később kezdték válogatni a vadászpilóták közül Kecske­méten, a Repülőorvosi Vizsgá­ló és Kutatóintézetben. Itt kez­dődött mindenki Bercijének a története is, felkerült a listára, majd ahogy telt az idő, úgy vált rövidebbé a névsor. Míg­nem eljött az idő, mikor kide­­rült, neki adatott meg a lehető­ség, hogy a csillagokkal tán­coljon. - A feleségem még az in­dulás előtt sem volt hajlan­dó beletörődni a döntésem­be - Lányodnak nem hős, hanem apa kell, hajtogatta. Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz-36 űrhajó fedélzetén. A Szaljut-6 űrállomáson Leonyid Popov és Valerij Rjumin fogadta őket. A nyolcnapos úton Far­kas a magyar kutatóintézetek által tervezett sugárterhelési, orvosbiológiai, fémtechnoló­giai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérlete­ket és megfigyeléseket vég­zett. Az űrben, mint ahogyan csaknem minden űrhajós­nak, első dolga szülőhazája megkeresése volt. Mint vic­­cesen megjegyezte,, a szov­jeteknek és az amerikaiaknak ugyan nem lehetett nehéz dolguk, ám neki sem jelen­tett problémát Magyaror­szág megtalálása.­­ Felejthetetlen volt fent­­ről látni a földet, azon belül is a Kárpátokkal körbevett Magyarországot. Különö­sen szép látvány volt naple­mentekor. Még az űrben sem feled­kezett meg hovatartozásáról. Nyolcnapos űrbéli útja során egyik este ő olvasta fel az esti mesét magyar nyelven, a to-macit és kislánya piros­­fehér-zöld ruhás babáját is magával vitte a világűrbe. Utóbbit különben tizennyolc éves korában adta vissza gyermekének. 1980. június 3-án tértek vissza a Földre a Szojuz-35 űrhajó fedélzetén. Innentől gyökeresen megváltozott az élete. Ahol csak megfordul, szívesen mesél. Az ifjúságot szinte mindig a tanulásra, ezen belül is a nyelvtanulásra, il­letve a sportolásra buzdítja. Farkas Bertalan lapunk­nak nyilatkozva elmondta, fontosnak tartja az ilyen jel­legű előadásokat, hisz for­dított esetben ő is szívesen találkozna egy űrhajóssal. - Többször jártam már Ukraj­nában. Ungváron most har­madszor vagyok. - Elképesztő, életveszé­lyes dolgokon ment keresz­tül. Soha egy percig sem félt? - Nem volt rá idő és nem is volt szabad ilyesmire gon­dolnom, hisz az nagyban befolyásolt volna feladatom végzésében. Álmaimban még most is számtalanszor visszatérnek azok az űrbéli élmények... Almási Irén Csillagokkal táncoló Farkas Bertalan álmaiban ma is gyakran űrutazik Zinkó Barnabás felvétele Szempont Mennyire vagyunk szegények? A XX. században minden negyedik ember naponta keve­sebb mint egy dollárból él. A nemzetközileg megállapított szegénységi küszöb két dollár. Huszonnégy óra leforgása alatt körülbelül 25 ezer ember hal éhen. Többségük gyerek. Valójában ki számít szegénynek? Kárpátalján hányan szo­rulnak támogatásra kilátástalan helyzetükből kifolyólag? Nagy Béla, a Kárpátaljai Református Egyház főgondnoka, a Diákón­iái Osztály vezetője - Mitől függ, hogy kit tar­tanak szegénynek, hisz ez igencsak viszonylagos.­­ Az EU-ban relatív sze­génynek azt tartják, akinek a havi jövedelme nem éri el az átlagbér 60 százalékát. Ez azonban viszonylagos sze­génység, mert abszolút érte­lemben egy gazdag ország­ban a szegényeknek akár na­gyobb jövedelmük is lehet, mint egy szegény országban a középosztálybelieknek. Bi­zonyos társadalmi csoportok továbbra is súlyos akadá­lyokkal szembesülnek a munkaerőpiacra való belé­pést illetően, ilyenek például az alacsony képzettségűek, a gyermeküket egyedül neve­lő szülők. Ez azért nagy gond, mert a munkanélküliség az egyik fő tényezője a nincste­­lenségbe való átcsúszásnak. De az is tetten érhető, hogy egyeseknek - mivel munká­­j­ukért a minimálbért sem kap­ják meg - hiába van állásuk, mégis hiányt szenvednek.­­ Megyénkben tavaly majdnem százhuszonhá­­romezer család részesült különféle szociális segély­ben. Kik vannak a legin­kább veszélyben? -Mindenekelőtt a gyerme­kek, az idősek, az alacsony iskolázottságúak, a kistelepü­léseken lakók, a betegek és fo­gyatékkal élők azok, akik nél­külöznek. - Az önök ajtaja előtt mennyivel nőttek a sorok az utóbbi időben? - Bizony legalább húsz százalékkal többen szorulnak segítségre, mint tavaly. S ez az arány évről évre tovább rosszabbodik. Az a baj, hogy január 1-jétől bekeményített a szociális minisztérium. Ami­att, hogy nagyon nehezen bírálják el a külföldi segélye­ket, most is több szállítmá­nyunk van vámzár alatt, nincs engedélyünk azok felhaszná­lására. Veszélybe került a szo­ciális­ konyhánk működteté­se, ezenkívül a ruhanemű-el­látást sem tudjuk biztosítani. Az utóbbi időben hét kami­ont fordítottunk vissza a ha­tárról, mert nincs értelme, hogy ott vesztegeljenek, ha úgysem engedik be őket az országba. Szomorú, hogy vannak testvéreink, akik szí­vesen segítenének, de a hi­vatali bürokrácia útjukat állja. - Tapasztalatai szerint mely társadalmi réteg éli meg ne­hezebben a nincstelenséget? - Elsősorban a szellemi te­vékenységet folytató, maga­san képzett emberek, tehát az intelligencia számára nehéz elfogadni. Azt érzik, sok év­nyi tanulmányukat, a köz ér­dekében tett erőfeszítéseiket a társadalom nem értékeli megfelelőképpen. Diakónu­saink otthonaikat felkeresve sokszor tapasztalják, van, aki szégyelli helyzetét és folya­matosan elégedetlen, fe­szültségben él, de nem kér segítséget. Holott olykor jobban rászorul a támogatás­ra, mint az, aki kér. Magyar Tímea Erről írunk ma: Médiakörkép autonómia- és identitás­árnyalatokkal 2. old. Szöul- beregszászi szemmel 3. old. Emléknap a malenykij robot áldozatainak 4. old.

Next