Kárpáti Igaz Szó, 2016. július (12. évfolyam, 94-109. szám)

2016-07-02 / 94. szám

2016. július 2., szombat HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 SZEREDNYEI BARANGOLÁS Az Ungvári és a Munká­csi járás mezsgyéjén épült Szerednye és környéke Kárpátalja egyik legré­gibb bortermelő vidéke. Egy 1417-ből származó oklevél már híres szőlő­termő központként említi. A település évszázadokig volt fontos állomása és bor­kereskedelmi központja az Ungvár-Lemberg útvonal­nak. A turisták ma is szíve­sen ejtik útba romvára és borpincéi miatt... Eltűnő magyarok nyomában Hivatalában elegyedünk szóba Emerich Krickij polgár­­mesterrel, akit akár Kriczky Imrének is nevezhetnénk, hisz büszkén vállalja magyar gyökereit. - Jómódú magyar család­ból származom. Nagyapám a település egyik közismert bortermelő gazdája volt. Amikor megjöttek a felsza­badítók, megszabadították minden vagyonától. Édes­apám pedig kénytelen volt sokáig bujkálni. A háború­ban ugyanis magyar hon­védként harcolt. Ez a tény éveken át rányomta bélyegét a családunkra. Szüleim háza a falu központjában állt. A helyén ma a kultúrház van. A családban csak én nem tanultam meg magyarul, ám ezen most változtatok... A polgármester környe­zetében úgy 160-an járnak tanfolyamra, melyet Be­regszászból beutazó nyelv­tanárok vezetnek. A nyolc­ezer lakosból talán ha 1-2 százalék vallja még magát magyarnak. Például Csopik Vaszilina is. A nyugdíjas asz­­szonnyal a település főterén elegyedünk beszédbe. -A nevem szlávos ugyan, de magyarnak vallom ma­gamat. 1980-ban kerültem ide a Beregszászi járásból. A szovhozüzemben voltam agronómus. Akkor még jól ment a borászatnak. Mára minden tönkrement. Én is megöregedtem. A falubéli magyarok lassan elfogynak. Rengeteg barátom, barát­nőm volt, akikkel jókat tré­­cseltünk. Ma már nincs kivel beszélni az anyanyelvemen. A fiaim még bírják a nyelvet, az unokáim viszont már csak ukránul tudnak... A vár és a két „idegenvezető” Kiérünk a vár romjaihoz, ahol jól látszanak még az egykori várárok nyomai. A környék vadregényes, vagy inkább elvadult képet mu­tat. A kitaposott ösvények dzsungelszerű bozótok kö­zött kanyarognak. Mi taga­dás, csalódást okoz a lehan­goló látvány. A rom tövében két tíz év körüli fiúcska teheneket legeltet. S mint a kísérőnk­ké szegődött polgármester mondja, ügyes idegenve­zetők. Odaszegődnek a tu­ristacsoportokhoz, és némi anyagi ellenszolgáltatásért maguk kreálta legendákat mesélnek hősökről, Dobó Istvánról és a még álló falak között bolyongó kísértetek­ről. Petya és öccse állítja, naponta akár egy százas is összejön... Emerich Krickijt a helyi falusi turizmus helyzetéről faggatjuk. Mint megtudjuk, a két élelmes kisfiún kívül senki nem foglalkozik ilyes­mivel. A tálcán kínálkozó le­hetőség itt egyáltalán nincs kihasználva. Bár állítólag naponta több száz turista megfordul a romoknál, de még egy üdítőt vagy fagy­laltot sem lehet vásárolni... Dobó István szelleme A településen elevenen él az egykori egri várkapi­tány szelleme. Talán nincs is olyan, aki ne tudná, ki volt Dobó István. A polgármes­tert is élénken foglalkoztatja a téma: - Tudják, amikor első íz­ben lettem a falu elöljárója, elkezdtem tanulmányoz­ni Szerednye történelmét. Csodás dolgokat ismertem meg a várkapitány tág ér­telemben vett családjának múltjáról. Nálunk máig nagy tisztelet övezi Eger hős vé­dőjének nimbuszát. Ő volt az, aki megalapozta itt a bo­rászatot, hatalmas borpince­rendszert építtetett a török hadifoglyokkal. Közben átsétálunk a főtér túloldalán emelkedő félig kész kétszintes épülethez. Itt lesz az új községháza, tájékoztat Emerich Krickij. Ám ennél is fontosabb, hogy az alsó szinten lévő terem­ben kap elhelyezést a Dobó múzeum. Egy újabb turista­csalogató létesítmény, mely magyarországi segítséggel jöhet létre. A helyiség már kivakolva, kifestve várja, hogy ide kerüljenek az egri hős relikviái. Munkáskéz kerestetik A két járás határán lévő nagyközségben ismeretlen fogalom a munkahelyhiány. Aki Szerednyén dolgozni akar, annak nem sokat kell keresgélnie. Szomorú való­ság azonban, hogy a sokfé­le kedvezménnyel, anyagi támogatással, segéllyel le­szoktatták az embereket a kétkezi munkáról — állítja a polgármester. Van náluk például egy új cég, a Ross- Ukrajna, mely 30 munka­helyre keres dolgozókat, elsősorban varrónőket. Az egész faluból 15-en jelent­keztek, így aztán az üzem állandó munkaerőhiánnyal küzd. Kesereg is a polgár­­mester: - Hiány van minálunk asztalosból, villanyszerelő­ből, kőművesből. Az ilyen szakképesített munkaerő te­rén katasztrofális a helyzet. Senki nem akar dolgozni! Sportélet Az utóbbi években a nehézségek ellenére Szerednyét a fejlődés jel­lemezte. Van például egy nagyszerű, 500 nézőt befo­gadó stadionjuk. A gondo­zott gyeppel borított pályát bárhol megirigyelhetnék. A lelátót és az öltözőket csakúgy. - Nos, igen, a foci. Itt ezt nagyon komolyan vesz­­szük. Labdarúgóinkat szí­vesen be is veszem a te­lepülés hírnevét öregbítők sorába. Virágzik nálunk ez a sportág. Van még egy műfüves pályánk is, ahol az utánpótlás nevelése fo­lyik. A stadionban pedig, mint láthatják, olyan kö­rülményeket teremtettünk, hogy szégyenkezés nélkül fogadhatunk bármilyen vendégegyüttest. Balogh Csaba Szabó Sándor felvételei Emerich Krickij: „Nálunk máig nagy tisztelet övezi Eger hős védőjét" Csopik Vazilvia:„A magyarok lassan elfogynak" ­ Eseménymorzsák­­ rrs ! rr • r­­­rm­­a? ГЯ ír­j­­ Técsőn járt a TEJ­T A Técsői Járási Állami Közigazgatáson fogadták a Tisza Európai Területi Társulás (TETT) szakembereit. A helyi vezetők, köztük Vaszil Demjancsuk, a járási állami közigazgatás elnöke, Ivan Kovács, Técső pol­gármestere és Jevcsák Judit, a megyei tanács elnökének tanácsadója a határ menti régiók együttműködésének új stratégiájáról cseréltek eszmét a magyarországi küldött­ség tagjaival. A vendéglátók ismertették a régió helyze­tét, beszámoltak a megoldásra váró problémáikról, így a katasztrofális állapotban lévő úthálózatról, a Tisza­­menti települések alacsony hatásfokú víztisztítóiról. A magyar szakembereket azonban leginkább a Szlatinai Sóbánya helyzete érdekelte. Mint megjegyezték, e téren leginkább összefogással lehetne megoldást találni. Nagydobronyi diákok Budapesten A Nagydobronyi Középiskola 45 diákja és 5 kísérőta­nára több napos kiránduláson vehetett részt Budapesten és környékén. Az utazás az Emberi Erőforrások Mi­nisztériuma támogatásával valósult meg a Határtalanul program keretén belül, számol be az eseményről az intézmény honlapja. Nyitányként a tanulók Egerbe mentek, ahol megis­merkedtek a vár történelmével. Ellátogattak Gárdonyi Géza sírjához, majd a város más látnivalóit is megnéz­ték, így a Dobó teret, a bazilikát és a főiskola épületét. A második nap első állomása az esztergomi bazilika, majd a vár volt. Délután a visegrádi fellegvárat hódították meg, ahol az itt zajló történelmi eseményeket játékos formában újra játszhatták a bátor jelentkezők. A napot egy szentendrei séta zárta. A program része volt egy túra a Budai hegyekben. A Csodák palotájában szinte elrepült az idő a sok hasznos és érdekes játék között, az Öveges-termi elektromosságról szóló előadás pedig igazán felvillanyozó volt. A zárónapon a budai siklóval mentek fel a várba. Itt egy rövid séta után megnézték a Mi, magyarok kiállítást, ahol átfogó képet kaphattak arról, milyen értékeink vannak, és hogy mi mindenre lehet büszke az, aki magyarnak született. Hazafelé még betértek Gödöllőre, a Grassalkovich-kastélyba. Kárpátalja gazdaságfejlesztési programjáról tanácskoztak A magyar kormány támogatásával induló, a kárpát­aljai magyarság megsegítését célzó gazdaságfejlesztési program lebonyolításának feltételeit vitatták meg ma­gyarországi, régiónkbeli és más külhoni magyar szak­emberek Felsőszinevéren, a XXIV. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem nyitónapján. A Kisebbségekért­­ Pro Minoritáté Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által szervezett rendezvényen a közösség megmaradását segíteni hivatott gazdaságfejlesztési program megvaló­sításának aspektusairól tartottak kerekasztal-beszélge­­tést. Grezsa István kormánybiztos az MTI beszámolója szerint hangsúlyozta: a gazdaságfejlesztési program megléte a világ összmagyarságának alig egy százalékát kitevő 150 ezres magyarságot dicséri, amely képes volt arra, hogy az Egán Ede-terv néven kidolgozza gazdaság­­fejlesztési stratégiáját. Emlékeztetett, a magyar kormány olyan közösségnek nyújt támogatást, amelynek országa nem tagja az Európai Uniónak, és ezzel a kárpátaljai magyarok helyben maradását segíti elő. A program jelentőségét hangsúlyozva Brenzovics László, a KMKSZ elnöke kifejtette: közösségünk szá­mára a korábbi évtizedekben gazdasági támogatásként nyújtott több tízmillió forintnak nem volt hozadéka, ma ugyanis Kárpátalján egyetlen olyan objektum vagy vállalkozás sincs, amely ezekből a pénzekből épült vagy létesült volna. Tájékoztatása szerint széles társadalmi konszenzus alapján már felállt a pályázatokat elbíráló kuratórium, amelynek tagjait a KMKSZ, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a történelmi egyházak delegálják. KISZ­-összeállítást

Next