Kárpáti Igaz Szó, 2016. július (12. évfolyam, 94-109. szám)
2016-07-02 / 94. szám
2016. július 2., szombat HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 SZEREDNYEI BARANGOLÁS Az Ungvári és a Munkácsi járás mezsgyéjén épült Szerednye és környéke Kárpátalja egyik legrégibb bortermelő vidéke. Egy 1417-ből származó oklevél már híres szőlőtermő központként említi. A település évszázadokig volt fontos állomása és borkereskedelmi központja az Ungvár-Lemberg útvonalnak. A turisták ma is szívesen ejtik útba romvára és borpincéi miatt... Eltűnő magyarok nyomában Hivatalában elegyedünk szóba Emerich Krickij polgármesterrel, akit akár Kriczky Imrének is nevezhetnénk, hisz büszkén vállalja magyar gyökereit. - Jómódú magyar családból származom. Nagyapám a település egyik közismert bortermelő gazdája volt. Amikor megjöttek a felszabadítók, megszabadították minden vagyonától. Édesapám pedig kénytelen volt sokáig bujkálni. A háborúban ugyanis magyar honvédként harcolt. Ez a tény éveken át rányomta bélyegét a családunkra. Szüleim háza a falu központjában állt. A helyén ma a kultúrház van. A családban csak én nem tanultam meg magyarul, ám ezen most változtatok... A polgármester környezetében úgy 160-an járnak tanfolyamra, melyet Beregszászból beutazó nyelvtanárok vezetnek. A nyolcezer lakosból talán ha 1-2 százalék vallja még magát magyarnak. Például Csopik Vaszilina is. A nyugdíjas aszszonnyal a település főterén elegyedünk beszédbe. -A nevem szlávos ugyan, de magyarnak vallom magamat. 1980-ban kerültem ide a Beregszászi járásból. A szovhozüzemben voltam agronómus. Akkor még jól ment a borászatnak. Mára minden tönkrement. Én is megöregedtem. A falubéli magyarok lassan elfogynak. Rengeteg barátom, barátnőm volt, akikkel jókat trécseltünk. Ma már nincs kivel beszélni az anyanyelvemen. A fiaim még bírják a nyelvet, az unokáim viszont már csak ukránul tudnak... A vár és a két „idegenvezető” Kiérünk a vár romjaihoz, ahol jól látszanak még az egykori várárok nyomai. A környék vadregényes, vagy inkább elvadult képet mutat. A kitaposott ösvények dzsungelszerű bozótok között kanyarognak. Mi tagadás, csalódást okoz a lehangoló látvány. A rom tövében két tíz év körüli fiúcska teheneket legeltet. S mint a kísérőnkké szegődött polgármester mondja, ügyes idegenvezetők. Odaszegődnek a turistacsoportokhoz, és némi anyagi ellenszolgáltatásért maguk kreálta legendákat mesélnek hősökről, Dobó Istvánról és a még álló falak között bolyongó kísértetekről. Petya és öccse állítja, naponta akár egy százas is összejön... Emerich Krickijt a helyi falusi turizmus helyzetéről faggatjuk. Mint megtudjuk, a két élelmes kisfiún kívül senki nem foglalkozik ilyesmivel. A tálcán kínálkozó lehetőség itt egyáltalán nincs kihasználva. Bár állítólag naponta több száz turista megfordul a romoknál, de még egy üdítőt vagy fagylaltot sem lehet vásárolni... Dobó István szelleme A településen elevenen él az egykori egri várkapitány szelleme. Talán nincs is olyan, aki ne tudná, ki volt Dobó István. A polgármestert is élénken foglalkoztatja a téma: - Tudják, amikor első ízben lettem a falu elöljárója, elkezdtem tanulmányozni Szerednye történelmét. Csodás dolgokat ismertem meg a várkapitány tág értelemben vett családjának múltjáról. Nálunk máig nagy tisztelet övezi Eger hős védőjének nimbuszát. Ő volt az, aki megalapozta itt a borászatot, hatalmas borpincerendszert építtetett a török hadifoglyokkal. Közben átsétálunk a főtér túloldalán emelkedő félig kész kétszintes épülethez. Itt lesz az új községháza, tájékoztat Emerich Krickij. Ám ennél is fontosabb, hogy az alsó szinten lévő teremben kap elhelyezést a Dobó múzeum. Egy újabb turistacsalogató létesítmény, mely magyarországi segítséggel jöhet létre. A helyiség már kivakolva, kifestve várja, hogy ide kerüljenek az egri hős relikviái. Munkáskéz kerestetik A két járás határán lévő nagyközségben ismeretlen fogalom a munkahelyhiány. Aki Szerednyén dolgozni akar, annak nem sokat kell keresgélnie. Szomorú valóság azonban, hogy a sokféle kedvezménnyel, anyagi támogatással, segéllyel leszoktatták az embereket a kétkezi munkáról — állítja a polgármester. Van náluk például egy új cég, a Ross- Ukrajna, mely 30 munkahelyre keres dolgozókat, elsősorban varrónőket. Az egész faluból 15-en jelentkeztek, így aztán az üzem állandó munkaerőhiánnyal küzd. Kesereg is a polgármester: - Hiány van minálunk asztalosból, villanyszerelőből, kőművesből. Az ilyen szakképesített munkaerő terén katasztrofális a helyzet. Senki nem akar dolgozni! Sportélet Az utóbbi években a nehézségek ellenére Szerednyét a fejlődés jellemezte. Van például egy nagyszerű, 500 nézőt befogadó stadionjuk. A gondozott gyeppel borított pályát bárhol megirigyelhetnék. A lelátót és az öltözőket csakúgy. - Nos, igen, a foci. Itt ezt nagyon komolyan veszszük. Labdarúgóinkat szívesen be is veszem a település hírnevét öregbítők sorába. Virágzik nálunk ez a sportág. Van még egy műfüves pályánk is, ahol az utánpótlás nevelése folyik. A stadionban pedig, mint láthatják, olyan körülményeket teremtettünk, hogy szégyenkezés nélkül fogadhatunk bármilyen vendégegyüttest. Balogh Csaba Szabó Sándor felvételei Emerich Krickij: „Nálunk máig nagy tisztelet övezi Eger hős védőjét" Csopik Vazilvia:„A magyarok lassan elfogynak" Eseménymorzsák rrs ! rr • rrma? ГЯ írj Técsőn járt a TEJT A Técsői Járási Állami Közigazgatáson fogadták a Tisza Európai Területi Társulás (TETT) szakembereit. A helyi vezetők, köztük Vaszil Demjancsuk, a járási állami közigazgatás elnöke, Ivan Kovács, Técső polgármestere és Jevcsák Judit, a megyei tanács elnökének tanácsadója a határ menti régiók együttműködésének új stratégiájáról cseréltek eszmét a magyarországi küldöttség tagjaival. A vendéglátók ismertették a régió helyzetét, beszámoltak a megoldásra váró problémáikról, így a katasztrofális állapotban lévő úthálózatról, a Tiszamenti települések alacsony hatásfokú víztisztítóiról. A magyar szakembereket azonban leginkább a Szlatinai Sóbánya helyzete érdekelte. Mint megjegyezték, e téren leginkább összefogással lehetne megoldást találni. Nagydobronyi diákok Budapesten A Nagydobronyi Középiskola 45 diákja és 5 kísérőtanára több napos kiránduláson vehetett részt Budapesten és környékén. Az utazás az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával valósult meg a Határtalanul program keretén belül, számol be az eseményről az intézmény honlapja. Nyitányként a tanulók Egerbe mentek, ahol megismerkedtek a vár történelmével. Ellátogattak Gárdonyi Géza sírjához, majd a város más látnivalóit is megnézték, így a Dobó teret, a bazilikát és a főiskola épületét. A második nap első állomása az esztergomi bazilika, majd a vár volt. Délután a visegrádi fellegvárat hódították meg, ahol az itt zajló történelmi eseményeket játékos formában újra játszhatták a bátor jelentkezők. A napot egy szentendrei séta zárta. A program része volt egy túra a Budai hegyekben. A Csodák palotájában szinte elrepült az idő a sok hasznos és érdekes játék között, az Öveges-termi elektromosságról szóló előadás pedig igazán felvillanyozó volt. A zárónapon a budai siklóval mentek fel a várba. Itt egy rövid séta után megnézték a Mi, magyarok kiállítást, ahol átfogó képet kaphattak arról, milyen értékeink vannak, és hogy mi mindenre lehet büszke az, aki magyarnak született. Hazafelé még betértek Gödöllőre, a Grassalkovich-kastélyba. Kárpátalja gazdaságfejlesztési programjáról tanácskoztak A magyar kormány támogatásával induló, a kárpátaljai magyarság megsegítését célzó gazdaságfejlesztési program lebonyolításának feltételeit vitatták meg magyarországi, régiónkbeli és más külhoni magyar szakemberek Felsőszinevéren, a XXIV. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetem nyitónapján. A Kisebbségekért Pro Minoritáté Alapítvány és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) által szervezett rendezvényen a közösség megmaradását segíteni hivatott gazdaságfejlesztési program megvalósításának aspektusairól tartottak kerekasztal-beszélgetést. Grezsa István kormánybiztos az MTI beszámolója szerint hangsúlyozta: a gazdaságfejlesztési program megléte a világ összmagyarságának alig egy százalékát kitevő 150 ezres magyarságot dicséri, amely képes volt arra, hogy az Egán Ede-terv néven kidolgozza gazdaságfejlesztési stratégiáját. Emlékeztetett, a magyar kormány olyan közösségnek nyújt támogatást, amelynek országa nem tagja az Európai Uniónak, és ezzel a kárpátaljai magyarok helyben maradását segíti elő. A program jelentőségét hangsúlyozva Brenzovics László, a KMKSZ elnöke kifejtette: közösségünk számára a korábbi évtizedekben gazdasági támogatásként nyújtott több tízmillió forintnak nem volt hozadéka, ma ugyanis Kárpátalján egyetlen olyan objektum vagy vállalkozás sincs, amely ezekből a pénzekből épült vagy létesült volna. Tájékoztatása szerint széles társadalmi konszenzus alapján már felállt a pályázatokat elbíráló kuratórium, amelynek tagjait a KMKSZ, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) és a történelmi egyházak delegálják. KISZ-összeállítást