Kárpáti Igaz Szó, 2017. augusztus (13. évfolyam, 112-128. szám)

2017-08-01 / 112. szám

2017. augusztus 1., kedd HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 / Lecsófeszti­vál Tiszacsomán Vasárnap Tiszacsomán első alkalommal szervez­ték meg a hagyományőrző lecsófesztivált. A főzőver­senyre nyolc csapat neve­zett be határon innen és túlról. Kiderült, számos módon lehet elkészíteni ezt a finom, nyári ételt. Nem is volt könnyű dolga a bírá­lóbizottságnak kiválaszta­ni a legfinomabbat. De ne szaladjunk ennyire előre... Délután Kovács Szvitlána polgármester köszöntöt­te a fesztivál résztvevőit. Örömmel konstatálta, hogy néhány év szünet után újra sikerült igazi népünnepélyt szervezni a településen. Boldog István, a Magyar Országgyűlés képviselője hagyományaink fenntar­tására, ápolására hívta fel a figyelmet. Fontos, hogy megmutassuk a gyerme­keinknek, az unokáinknak, hogyan éltek az őseink, me­lyek az ősi ételeink. A lé­nyeg, hogy még több ezer év múlva is a magyar legyen a meghatározó nyelv a Kár­pát-medencében. Tóth Miklós megyei kép­viselő kifejtette, ha megőriz­zük­­a ránk maradt történel­mi hagyományokat, széppé tesszük a házunk táját, ezzel azt a községet is, ahol élünk, szebbé és jobbá tudjuk ten­ni, és közös összefogással szebb jövőt tudunk teremteni a felnövekvő nemzedéknek. Viktor Mikulin, a megyei közigazgatás elnökének he­lyettese átadta Hennagyij Moszkal, a megyei közigaz­gatás elnökének üdvözletét. Erdei Péter konzul a bereg­szászi külképviselet nevé­ben szólt a megjelentekhez. Horváth László, az UMDSZ Beregszászi Járási Szerveze­tének elnöke, a járási tanács alelnöke átadta Péter Csaba üdvözletét, majd beszámolt arról, hogy milyen fejlesz­tések várhatóak a faluban. A helyi kultúrház nagyon rossz állapotban van, annak felújí­tását vették tervbe. A tető átépítésének tervdokumen­tációja már készen van, és a megyei képviselőknek kö­szönhetően 663 ezer hrivnyát utaltak a tető felújítására. Persze ez az összeg nem lesz elég, de bizalomra ad okot, hogy a fennmaradót is meg­kapják, és hamarosan hozzá­láthatnak a munkálatokhoz. Üdvözölte a fesztivált és an­nak résztvevőit Barta József, a megyei tanács alelnöke, il­letve Petruska István, a járási közigazgatás elnöke. Mielőtt elfoglalták volna a színpadot a kultúra képvise­lői, a tiszacsomai önkormány­zat a falu díszpolgári címét adományozta Tóth Ilonának, a helyi óvoda egykori veze­tőjének. Ezután következtek a helyi óvodások és a kultúrház tagjai, az Atasz és a­­ Harmónia táncegyüttesek, a gecsei klub, Péter Kitti és Halász Dóra. Tiszacsoma három test­vértelepülése, Székely, Hé­halom és Kétpó is beneve­zett a lecsófőző versenyre, így a helyi, a macsolai, a Bereg-vidéki könyvtárosok, a BDP Kft. nevű csapat és a KMKSZ ISZ csapatával együtt hozzáláttak a finom étel elkészítéséhez. Mondják, ahány konyha, annyi szokás. Nem volt ez másként a lecsóval sem. Minden csapat más és más módszerrel, ízvilággal ké­szítette az ételt, végül mind nagyon finomra sikerült. Az eredményeket Halász László, a járási művelődési és sport­osztály vezetője hirdette ki. A legjobb lecsót a macsolaiak készítették, a második hely­re a héhalmiak kerültek, míg a képzeletbeli dobogó har­madik fokára a székelyiek léphettek. De természetesen a többi csapat is kapott okle­velet, illetve szimbolikus kis ajándékot. Az eredményhir­detés után a vigasság tovább folytatódott. Színpadra lépett Nógrádi Tóth István, Sztojka Vanessza és Máté János, a Bozsár zenekar, valamint Dj Gazdag Tamás. Hegedűs Csilla чомський «СТИВАЯЬ «Лр-ю» A SZERZŐ FELVÉTELE A testvértelepülések is beneveztek a versenyre Vadászat: nem csak a húsról... (Befejezés) Körükben köszönthették a nemzetközi szarvasbőgő­­versenyek „nagy öregjét”, Ivan Visivant a Rahói Er­dőgazdaságból. A szarvas­bika bőgőkürttel történő puska elé csalása valóságos művészet. Zenei érzék, ta­pasztalat, a bika „szavának” értése egyaránt szükséges hozzá. Vány­a bátyánk pedig mindennek birtokában van. Nagyon komoly trófeamust­ra is sikeredett. Ági László bátyjának, Sándornak kö­szönhetően afrikai antilopok kiváló gazdag gyűjteményét csodálhattuk meg. No és itt voltak a határon túli ven­dégek, a Világjáró Magyar Vadászok Klubjának képvi­selői is. Filimon Rómeó Erdély­ből, Gergely Imre pedig Dömsödről érkezett. Utóbbi a sokat látott öreg vadász tapasztalataival értékelte a kezdeményezést. Számát sem tudom, hány hasonló rendezvényen vet­tem részt Magyarországon és a nagyvilágban, de a ked­ves kárpátaljai kollégák kel­lemes meglepetést okoztak. Az a helyzet, hogy a hasonló rendezvények lebonyolításá­nak Magyarországon több mint két évtizedes hagyomá­nya van. A megyei és térségi vadásznapok ma már jól be­járatott koreográfia szerint zajlanak, mindenki tudja a dolgát, és ez nagyban hoz­zájárul a sikerhez. Nos, ahogy Ági Laci bará­tom szavaiból kivehettük, itt ennek igazából nem volt ha­gyománya. Komolyabb ta­pasztalat nélkül, úttörőként vágtak bele, ennek ellenére olyan szintű profizmust ta­pasztaltam, ami a magyar­­országi rendezvényeken is megállná a helyét. A trófea­mustra megszervezése, a kutyakiállítás - a szervezők még arra is figyeltek, hogy az ebek bokszait hatalmas tölgyek alatt állítsák fel, hi­szen a tűző napot sem em­ber, sem állat nem kedveli és összességében a rendez­vény szervezettsége példás lebonyolítása a legjobb ma­gyarországi tapasztalataimat idézi. Az előbb egyik kolléga­nőm mindenáron önre akarta húzni a vizes lepedőt, mond­ván, miért nem hagyjuk bé­kén az erdőt lakó állatokat. Ennek fényében mi a véle­ménye a „sötétzöld” vadász­­ellenességről Kárpátalján és a nagyvilágban? Önök még jó helyzet­ben vannak, mert Kárpát­alja nem szakadt úgy el a természettől, mint mondjuk Budapest, ahol a lakosság 70 százaléka betondzsungelben lakik, és húst csak a szuper­marketek hűtőpultjaiban lát, de úgy látszik, ez az ostoba „divat-környezetvédelem” itt is kezd teret hódítani. Ez a mesterkélt vadászel­lenes­ség lehet, eladható a bulvár­médiában, de az igazság az, hogy vadvilág-megőrzésről, a vadászható vadfajok biz­tos helyzetéről csak olyan országokban beszélhetünk, ahol a sportvadászat — és ezen belül a nagy pénzt je­lentő bérvadásztatás - ma­gas színvonalú. Mi, vadász­emberek hatalmas pénzeket költünk a szenvedélyünkre, és jó esetben ezzel elindí­tunk egy öngerjesztő folya­matot. Ahol szép trófeákat tudunk szerezni, ahol kelle­mes környezetben vadász­hatunk, oda bizony visszajá­runk, és további összegeket költünk el. Ezeket a pénze­ket az okos vadgazdálkodást folytató országok a vadállo­mány védelmére és minő­ségi fejlesztésére fordítják. Összességében tehát eltar­tunk egy vagy több vadfajt azért, hogy a populáció né­hány egyedét elejtsük. Ezzel szemben az intenzív mező­­gazdaság a profit érdekében a termesztett haszonnövé­nyeken kívül legszívesebben mindent kipusztítana a vegy­szereivel a sokszáz hektáros „kultúrsivatagokból”. Ér­dekes módon őket mégsem illetik kritikával...­­ Sokan kritizálják a vadá­szok trófeakultuszát. Ön mit szól ehhez? - Érdekes témát vetett fel, hiszen jómagam sem vagyok barátja a 800 grammos agan­csot nevelő hormonkezelt, karámban nevelt őzbakok­­nak meg az új-zélandi 20 kilós agancsú „csodaszarva­soknak”, de míg lesz lótrá­gya, addig veréb is akad és ez fordítva is igaz. Az igazi trófeakultusz-miszerint mi­nél nagyobb és szebb egye­­det akar elejteni a vadász azzal van összefüggésben, hogy csülkös vadjaink (gím, dám, őz, muflon, disznó stb.) agancs-, agyar- vagy szarv­képződménye arról mesél, mennyire érzi jól magát az adott állomány. A trófea luxuscikk a vad számára, melyet csak első osztályú ellátás esetén tud naggyá és mutatóssá nevelni. Az igazi trófeavadászok tehát ezzel kezdték egymás va­dászterületeit és szakmai hozzáértését minősíteni. Nem a csont vagy szaruda­rabok versenyeztek, hanem a területek és a vadászati szakszemélyzet hozzáérté­se. Szerintem nincs ebben semmi pejoratív, hiszen a versenyszellem viszi előre a világot, csak esetünkben el kell tudni különíteni a fair play-t a doppingtól, a tesz­­toszteron-injekcióval kezelt, tápon nevelt „műbikát” a Kárpátok kormos nyakú, farkassal-medvével meg­küzdeni tudó valódi urától. Önöknek pedig e téren sem­mi szégyellnivalójuk nincs. Rendszeres kárpátaljai ven­dégként azt tapasztalom, hogy dacára a magyarorszá­ginál sokkal kedvezőtlenebb jogi és természeti környezet­nek, az utóbbi időben egész szép szarvas- és őztrófeák kerülnek ki a vidékről. Va­lami elindult a helyi vadá­szati körökben és reméljük, ezt egy ténylegesen európai vadászati törvény elfogadá­sával koronázza majd meg a parlamentjük. Matuz István Eseménymorzsák A menekültkérdés volt a téma A menekültkérdéssel foglalkoztak az állami migrá­ciós szolgálat megyei főosztályán rendezett tanácsko­zás résztvevői. Az SZBU, a vidékünkön működő két határosztag vezetői meghallgatták Igor Mihajlcsin beszámolóját. A migrációs főosztály vezetője meg­jegyezte, Kárpátalján jónak mondható a kérdésben illetékes szervek közötti kapcsolat. A nemrég elindított közös akciójuk első két napja során kilenc külföldit és két kárpátaljait vontak közigazgatási eljárással felelős­ségre, mert megsértették az idegenrendészeti törvényt. A lefülelt földijeink régiónkban illegálisan tartózkodó külhoniaknak adtak szállást. A fórumon megjelent felek egyetértettek abban, hogy csakis összefogva sikerül­het visszaszorítani az embercsempészetet, felszámolni azokat a csatornákat, melyeken a bűnözők fuvarozzák a vidékünkön át törvénytelenül Nyugatra tartó ember­áradatot, tájékoztatta lapunkat Olga Posták, a főosztály szóvivője. Javult a külkereskedelmi mérleg Az idei év első felében javult vidékünk külgazdasági teljesítménye, tájékoztatta a médiát Halina Hrinik. A megyei statisztikai főosztály vezetője elmondta, az árukivitel értéke megközelítette az 548 millió dollárt, míg az import 511,8 milliót tett ki. A mutatók az előző év azonos időszakához képest mintegy 16 százalékkal növekedtek. Az exportban a gépipar és a elektrotech­nikai berendezések játszották a főszerepet, ezek értéke közel 76 millió dollárra nőtt, a fafeldolgozói szféra 44,6 millió dolláros teljesítményével a második, a harmadik helyen a különféle iparcikkek vannak 35,2 milliós összeggel. Az import terén a gépipari termékek 48,2 százalékos részesedéssel voltak túlsúlyban, kisebb sze­rephez jutottak a ruházati és a műanyagipari termékek. A tájékoztatón elhangzott, hogy vidékünk 106 országgal ápol gazdasági kapcsolatokat. Export terén Magyaror­szág a legfontosabb partner, termékeink 52,3 százaléka ott talál vevőre. A Lengyelországba irányuló szállítások aránya 7, míg Szlovákiába 5 százalékot tesz ki. Importban Kínáé a főszerep (14,2 százalék), a má­sodik Németország 13,4 százalékos részesedéssel. Magyarországról a behozott termékek 10,5 százaléka származik. Leállt az útjavítás Műszaki okokra hivatkozva leállította a munkát az a cég, amely a Munkács-Rohatin országút rahói járási szakaszát aszfaltozta. Mint arról Hennagyij Moszkal be­számolt, eddig Ivano-Frankivszk megyéből szállították a burkolóanyagot. Ám áttérve a Tatár-hágón keresztül a kárpátaljai oldalra, az aszfaltgyár túl messze esik, így mire leszállítják, az anyag használhatatlanná válik. A probléma megoldására helyben kell megoldást találni, közölte a médiával a megyei állami közigazgatás elnö­ke. Ez pedig nem más, mint a huszti járási Rákászon (Rokoszovo) felépülő új aszfaltgyár. Ennek üzembe állítása után folytatódhat az útjavítás, áll a megyei ál­lami közigazgatás sajtószolgálatának tájékoztatójában. Romákat kereszteltek Mintegy kétszáz királyházai, szőlősvégardói, bereg­szászi és más településekről származó roma nemzetiségű férfit és nőt kereszteltek meg a baptista liturgia szerint Nagyszőlős közelében a Tisza vizében. Az ünnepi ese­ményen fúvószenekar kíséretében a felekezet papjai celebráltak misét. Az imák és szenténekek elhangzását követően a fehér lepelbe öltözött új hívek a folyóba léptek, hogy felvegyék a keresztséget. A ceremóniára Kárpátalján kívül Oroszországból, Moldovából, Német­országból és Írországból érkeztek vendégek. KISZO-összeállítás „

Next