Kárpáti Igaz Szó, 2017. augusztus (13. évfolyam, 112-128. szám)
2017-08-01 / 112. szám
2017. augusztus 1., kedd HÁGÓN, HATÁRON INNEN KÁRPÁTI IGAZ SZÓ 3 / Lecsófesztivál Tiszacsomán Vasárnap Tiszacsomán első alkalommal szervezték meg a hagyományőrző lecsófesztivált. A főzőversenyre nyolc csapat nevezett be határon innen és túlról. Kiderült, számos módon lehet elkészíteni ezt a finom, nyári ételt. Nem is volt könnyű dolga a bírálóbizottságnak kiválasztani a legfinomabbat. De ne szaladjunk ennyire előre... Délután Kovács Szvitlána polgármester köszöntötte a fesztivál résztvevőit. Örömmel konstatálta, hogy néhány év szünet után újra sikerült igazi népünnepélyt szervezni a településen. Boldog István, a Magyar Országgyűlés képviselője hagyományaink fenntartására, ápolására hívta fel a figyelmet. Fontos, hogy megmutassuk a gyermekeinknek, az unokáinknak, hogyan éltek az őseink, melyek az ősi ételeink. A lényeg, hogy még több ezer év múlva is a magyar legyen a meghatározó nyelv a Kárpát-medencében. Tóth Miklós megyei képviselő kifejtette, ha megőrizzüka ránk maradt történelmi hagyományokat, széppé tesszük a házunk táját, ezzel azt a községet is, ahol élünk, szebbé és jobbá tudjuk tenni, és közös összefogással szebb jövőt tudunk teremteni a felnövekvő nemzedéknek. Viktor Mikulin, a megyei közigazgatás elnökének helyettese átadta Hennagyij Moszkal, a megyei közigazgatás elnökének üdvözletét. Erdei Péter konzul a beregszászi külképviselet nevében szólt a megjelentekhez. Horváth László, az UMDSZ Beregszászi Járási Szervezetének elnöke, a járási tanács alelnöke átadta Péter Csaba üdvözletét, majd beszámolt arról, hogy milyen fejlesztések várhatóak a faluban. A helyi kultúrház nagyon rossz állapotban van, annak felújítását vették tervbe. A tető átépítésének tervdokumentációja már készen van, és a megyei képviselőknek köszönhetően 663 ezer hrivnyát utaltak a tető felújítására. Persze ez az összeg nem lesz elég, de bizalomra ad okot, hogy a fennmaradót is megkapják, és hamarosan hozzáláthatnak a munkálatokhoz. Üdvözölte a fesztivált és annak résztvevőit Barta József, a megyei tanács alelnöke, illetve Petruska István, a járási közigazgatás elnöke. Mielőtt elfoglalták volna a színpadot a kultúra képviselői, a tiszacsomai önkormányzat a falu díszpolgári címét adományozta Tóth Ilonának, a helyi óvoda egykori vezetőjének. Ezután következtek a helyi óvodások és a kultúrház tagjai, az Atasz és a Harmónia táncegyüttesek, a gecsei klub, Péter Kitti és Halász Dóra. Tiszacsoma három testvértelepülése, Székely, Héhalom és Kétpó is benevezett a lecsófőző versenyre, így a helyi, a macsolai, a Bereg-vidéki könyvtárosok, a BDP Kft. nevű csapat és a KMKSZ ISZ csapatával együtt hozzáláttak a finom étel elkészítéséhez. Mondják, ahány konyha, annyi szokás. Nem volt ez másként a lecsóval sem. Minden csapat más és más módszerrel, ízvilággal készítette az ételt, végül mind nagyon finomra sikerült. Az eredményeket Halász László, a járási művelődési és sportosztály vezetője hirdette ki. A legjobb lecsót a macsolaiak készítették, a második helyre a héhalmiak kerültek, míg a képzeletbeli dobogó harmadik fokára a székelyiek léphettek. De természetesen a többi csapat is kapott oklevelet, illetve szimbolikus kis ajándékot. Az eredményhirdetés után a vigasság tovább folytatódott. Színpadra lépett Nógrádi Tóth István, Sztojka Vanessza és Máté János, a Bozsár zenekar, valamint Dj Gazdag Tamás. Hegedűs Csilla чомський «СТИВАЯЬ «Лр-ю» A SZERZŐ FELVÉTELE A testvértelepülések is beneveztek a versenyre Vadászat: nem csak a húsról... (Befejezés) Körükben köszönthették a nemzetközi szarvasbőgőversenyek „nagy öregjét”, Ivan Visivant a Rahói Erdőgazdaságból. A szarvasbika bőgőkürttel történő puska elé csalása valóságos művészet. Zenei érzék, tapasztalat, a bika „szavának” értése egyaránt szükséges hozzá. Ványa bátyánk pedig mindennek birtokában van. Nagyon komoly trófeamustra is sikeredett. Ági László bátyjának, Sándornak köszönhetően afrikai antilopok kiváló gazdag gyűjteményét csodálhattuk meg. No és itt voltak a határon túli vendégek, a Világjáró Magyar Vadászok Klubjának képviselői is. Filimon Rómeó Erdélyből, Gergely Imre pedig Dömsödről érkezett. Utóbbi a sokat látott öreg vadász tapasztalataival értékelte a kezdeményezést. Számát sem tudom, hány hasonló rendezvényen vettem részt Magyarországon és a nagyvilágban, de a kedves kárpátaljai kollégák kellemes meglepetést okoztak. Az a helyzet, hogy a hasonló rendezvények lebonyolításának Magyarországon több mint két évtizedes hagyománya van. A megyei és térségi vadásznapok ma már jól bejáratott koreográfia szerint zajlanak, mindenki tudja a dolgát, és ez nagyban hozzájárul a sikerhez. Nos, ahogy Ági Laci barátom szavaiból kivehettük, itt ennek igazából nem volt hagyománya. Komolyabb tapasztalat nélkül, úttörőként vágtak bele, ennek ellenére olyan szintű profizmust tapasztaltam, ami a magyarországi rendezvényeken is megállná a helyét. A trófeamustra megszervezése, a kutyakiállítás - a szervezők még arra is figyeltek, hogy az ebek bokszait hatalmas tölgyek alatt állítsák fel, hiszen a tűző napot sem ember, sem állat nem kedveli és összességében a rendezvény szervezettsége példás lebonyolítása a legjobb magyarországi tapasztalataimat idézi. Az előbb egyik kolléganőm mindenáron önre akarta húzni a vizes lepedőt, mondván, miért nem hagyjuk békén az erdőt lakó állatokat. Ennek fényében mi a véleménye a „sötétzöld” vadászellenességről Kárpátalján és a nagyvilágban? Önök még jó helyzetben vannak, mert Kárpátalja nem szakadt úgy el a természettől, mint mondjuk Budapest, ahol a lakosság 70 százaléka betondzsungelben lakik, és húst csak a szupermarketek hűtőpultjaiban lát, de úgy látszik, ez az ostoba „divat-környezetvédelem” itt is kezd teret hódítani. Ez a mesterkélt vadászellenesség lehet, eladható a bulvármédiában, de az igazság az, hogy vadvilág-megőrzésről, a vadászható vadfajok biztos helyzetéről csak olyan országokban beszélhetünk, ahol a sportvadászat — és ezen belül a nagy pénzt jelentő bérvadásztatás - magas színvonalú. Mi, vadászemberek hatalmas pénzeket költünk a szenvedélyünkre, és jó esetben ezzel elindítunk egy öngerjesztő folyamatot. Ahol szép trófeákat tudunk szerezni, ahol kellemes környezetben vadászhatunk, oda bizony visszajárunk, és további összegeket költünk el. Ezeket a pénzeket az okos vadgazdálkodást folytató országok a vadállomány védelmére és minőségi fejlesztésére fordítják. Összességében tehát eltartunk egy vagy több vadfajt azért, hogy a populáció néhány egyedét elejtsük. Ezzel szemben az intenzív mezőgazdaság a profit érdekében a termesztett haszonnövényeken kívül legszívesebben mindent kipusztítana a vegyszereivel a sokszáz hektáros „kultúrsivatagokból”. Érdekes módon őket mégsem illetik kritikával... Sokan kritizálják a vadászok trófeakultuszát. Ön mit szól ehhez? - Érdekes témát vetett fel, hiszen jómagam sem vagyok barátja a 800 grammos agancsot nevelő hormonkezelt, karámban nevelt őzbakoknak meg az új-zélandi 20 kilós agancsú „csodaszarvasoknak”, de míg lesz lótrágya, addig veréb is akad és ez fordítva is igaz. Az igazi trófeakultusz-miszerint minél nagyobb és szebb egyedet akar elejteni a vadász azzal van összefüggésben, hogy csülkös vadjaink (gím, dám, őz, muflon, disznó stb.) agancs-, agyar- vagy szarvképződménye arról mesél, mennyire érzi jól magát az adott állomány. A trófea luxuscikk a vad számára, melyet csak első osztályú ellátás esetén tud naggyá és mutatóssá nevelni. Az igazi trófeavadászok tehát ezzel kezdték egymás vadászterületeit és szakmai hozzáértését minősíteni. Nem a csont vagy szarudarabok versenyeztek, hanem a területek és a vadászati szakszemélyzet hozzáértése. Szerintem nincs ebben semmi pejoratív, hiszen a versenyszellem viszi előre a világot, csak esetünkben el kell tudni különíteni a fair play-t a doppingtól, a tesztoszteron-injekcióval kezelt, tápon nevelt „műbikát” a Kárpátok kormos nyakú, farkassal-medvével megküzdeni tudó valódi urától. Önöknek pedig e téren semmi szégyellnivalójuk nincs. Rendszeres kárpátaljai vendégként azt tapasztalom, hogy dacára a magyarországinál sokkal kedvezőtlenebb jogi és természeti környezetnek, az utóbbi időben egész szép szarvas- és őztrófeák kerülnek ki a vidékről. Valami elindult a helyi vadászati körökben és reméljük, ezt egy ténylegesen európai vadászati törvény elfogadásával koronázza majd meg a parlamentjük. Matuz István Eseménymorzsák A menekültkérdés volt a téma A menekültkérdéssel foglalkoztak az állami migrációs szolgálat megyei főosztályán rendezett tanácskozás résztvevői. Az SZBU, a vidékünkön működő két határosztag vezetői meghallgatták Igor Mihajlcsin beszámolóját. A migrációs főosztály vezetője megjegyezte, Kárpátalján jónak mondható a kérdésben illetékes szervek közötti kapcsolat. A nemrég elindított közös akciójuk első két napja során kilenc külföldit és két kárpátaljait vontak közigazgatási eljárással felelősségre, mert megsértették az idegenrendészeti törvényt. A lefülelt földijeink régiónkban illegálisan tartózkodó külhoniaknak adtak szállást. A fórumon megjelent felek egyetértettek abban, hogy csakis összefogva sikerülhet visszaszorítani az embercsempészetet, felszámolni azokat a csatornákat, melyeken a bűnözők fuvarozzák a vidékünkön át törvénytelenül Nyugatra tartó emberáradatot, tájékoztatta lapunkat Olga Posták, a főosztály szóvivője. Javult a külkereskedelmi mérleg Az idei év első felében javult vidékünk külgazdasági teljesítménye, tájékoztatta a médiát Halina Hrinik. A megyei statisztikai főosztály vezetője elmondta, az árukivitel értéke megközelítette az 548 millió dollárt, míg az import 511,8 milliót tett ki. A mutatók az előző év azonos időszakához képest mintegy 16 százalékkal növekedtek. Az exportban a gépipar és a elektrotechnikai berendezések játszották a főszerepet, ezek értéke közel 76 millió dollárra nőtt, a fafeldolgozói szféra 44,6 millió dolláros teljesítményével a második, a harmadik helyen a különféle iparcikkek vannak 35,2 milliós összeggel. Az import terén a gépipari termékek 48,2 százalékos részesedéssel voltak túlsúlyban, kisebb szerephez jutottak a ruházati és a műanyagipari termékek. A tájékoztatón elhangzott, hogy vidékünk 106 országgal ápol gazdasági kapcsolatokat. Export terén Magyarország a legfontosabb partner, termékeink 52,3 százaléka ott talál vevőre. A Lengyelországba irányuló szállítások aránya 7, míg Szlovákiába 5 százalékot tesz ki. Importban Kínáé a főszerep (14,2 százalék), a második Németország 13,4 százalékos részesedéssel. Magyarországról a behozott termékek 10,5 százaléka származik. Leállt az útjavítás Műszaki okokra hivatkozva leállította a munkát az a cég, amely a Munkács-Rohatin országút rahói járási szakaszát aszfaltozta. Mint arról Hennagyij Moszkal beszámolt, eddig Ivano-Frankivszk megyéből szállították a burkolóanyagot. Ám áttérve a Tatár-hágón keresztül a kárpátaljai oldalra, az aszfaltgyár túl messze esik, így mire leszállítják, az anyag használhatatlanná válik. A probléma megoldására helyben kell megoldást találni, közölte a médiával a megyei állami közigazgatás elnöke. Ez pedig nem más, mint a huszti járási Rákászon (Rokoszovo) felépülő új aszfaltgyár. Ennek üzembe állítása után folytatódhat az útjavítás, áll a megyei állami közigazgatás sajtószolgálatának tájékoztatójában. Romákat kereszteltek Mintegy kétszáz királyházai, szőlősvégardói, beregszászi és más településekről származó roma nemzetiségű férfit és nőt kereszteltek meg a baptista liturgia szerint Nagyszőlős közelében a Tisza vizében. Az ünnepi eseményen fúvószenekar kíséretében a felekezet papjai celebráltak misét. Az imák és szenténekek elhangzását követően a fehér lepelbe öltözött új hívek a folyóba léptek, hogy felvegyék a keresztséget. A ceremóniára Kárpátalján kívül Oroszországból, Moldovából, Németországból és Írországból érkeztek vendégek. KISZO-összeállítás „