Kárpáti Igaz Szó, 2018. május (14. évfolyam, 64-77. szám)

2018-05-03 / 63-64. szám

2. KÁRPÁTI IGAZ SZÓ Aktuális • Álláspont 2018. május 3., csütörtök ban A több az kevesebb?­­ A kormányfő szerint egyre jobb az életszínvo­nalunk. Nem tudom, ő hol, milyen országban él, de aligha ebben az Ukraj­nában, ahol már a rezsi kifizetése is szinte megold­hatatlan gondot jelent. A miniszterelnök bizonyára­­ arra alapozza optimiz-­­musát, hogy január 1-től kerek ötszáz hrivnyával emelték a minimálbért,­ amit az elképzelések sze­rint újabb fél ezerrel srófol­­­ nának feljebb. Ráadásul a nyugdíjakhoz is hozzá ten­nének néhány tíz hrivnyát." Hát ez remek! Mondhat­nánk, ha nem józanítana ki a keserű valóság. A kereskedelmi szakem­berek például azt tapasz­talják, hogy a „jelentős" jövedelemnövekedés egyáltalán nem növelte a fogyasztási kedvet. Sőt, mintha a fokozatos visz­­szaesés vált volna tenden­ciává. Nem csoda, hisz a legfontosabb élelmiszer- és iparcikkek drágulása utcahosszal megelőzte a béremelés mértékét. A hivatalos statisztika azt állítja, a lakosság jöve­delmének növekedése mintegy húsz százalékkal meghaladta a drágulást. A gazdasági elemzők szerint viszont a statisz­tika nem mond igazat. Ez a hivatal ugyanis csak azt a réteget veszi adat­közlőként alapul, amely a nagyvállalatoknál van alkalmazásban és hivata­los fizetésünk is jóval ma­gasabb a minimálbérnél. A valós bérnövekedés bőven alatta van a hiva­talos számadatnak. Mi­közben ez utóbbi alig ha­ladta meg a tíz százalékot, a hús közel harm­incöt, a kenyér húsz, a tej és tej­termékek pedig huszon­öt százalékkal kerülnek többe, mint a minimális fizetés emelése előtt. Ki­mutatták, hogy a legfon­tosabb élelmiszerekhez való hozzáférés a lakos­ság közel háromnegyede számára vált nehezebbé. A szakértők azt mondják, ez egyenes következmé­nye a béremelésnek. A kor­mány szerint ezzel az ár­nyékgazdaságra mérnek csapást, mert így a mun­kaadók kénytelenek ke­vesebb borítékos fizetést adni, ugyanakkor többet adóznak. Ez a „csapás" a szó szoros értelmébe­­ is igaz. Ezt mutatja, hogy mintegy 120 ezer vállal­kozás jelentett csődöt. Az újabb bérnövekedés hasonló, vagy még súlyo­sabb következményekkel járna. Vagyis hiába lenne több pénzünk, az a mos­taninál kevesebbet érne, tehát semmivel sem­­ élnénk jobban. Szellemi és lelki megerősítés Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem (EPMSZ) civil szervezet, amelyet Nyugat-Európá­­ban élő protestáns, egyben ökumenikus gondolkodású magyar értelmiségiek 1969- ben vallásos, tudományos és kulturális célok megvalósí­tására alapítottak. A Szabad­­egyetem fontos feladatának tekinti a Kárpát-medencében a párbeszéd és kölcsönös megértés erősítését, és a sza­bad, független fórum fenn­tartását. Az EPMSZ évente egyszer, tavasszal különböző helyszíneken Akadémiai Na­pokat rendez. E tanulmányi héten a szakemberek előadá­sai, a kerekasztal-viták és a munkacsoportok, az egye­temes emberi, kivált a ma­gyarságot érintő kérdésekkel foglalkoznak, különös tekin­tettel korunk tudományos, teológiai és kulturális kihí­vásaira. Április 27. május 3. között Kárpátalján voltak e rendezvények. Az egy héten át tartó eseménysorozaton a vidékünkre látogató vendé­gek betekintést nyerhettek az itteniek életébe, kultúránkba, hagyományainkba. - Elgondolkodtató lehet számunkra, hogy milyen sze­repe van a protestánsoknak a mai társadalmi életben. Úgy gondolom, a mai világban igen sok bölcsességre van szüksége az embernek, hogy helyesen találja meg az irányt. Ha azt nézzük, mit tettek az elődeink, nekünk is helyesen kell folytatni a fonalat-emel­te ki köszöntőjében Héder János, a Kárpátaljai Refor­mátus Egyház főjegyzője a makkosjánosi Helikon Ho­telben megtartott megnyitón. Szilágyi Mátyás, a bereg­szászi külképviselet főkon­zulja elismerését fejezte ki az EPMSZ vezetőinek, a szer­vezőknek a rendkívül impo­záns, tartalmas programok, előadássorozat és kulturális rendezvények koncentrált felvonultatása okán. Kihang­súlyozta, a gazdag program­­sorozat egyben ünnepélyes tiszteletadás a magyar nem­zet kárpátaljai nagyjai, ősei, mártírjai előtt. - A közel negyvenéves múltra visszatekintő EPMSZ kárpátaljai terjeszkedése egy­re nagyobb népszerűségnek örvend. Örömteli, hogy a ha­tárok által szétválasztott ma­gyarság szellemi és lelki erő­sítésére itt, Makkosjánosiban, valamint a környékbeli ma­gyar településeken kerül sor — mondta Orosz Géza, Beregszász alpolgármestere, aki szintén méltatta a nívós rendezvényt.. Varga Pál, az EPMSZ el­nöke kifejtette, a Kárpát-me­dence egyik fontos állomása Kárpátalja. Az ott élők ezáltal úgy érzik, hogy a látható ma­gyar kultúra nemcsak egyet­len országra, az anyaországra vonatkozóan érvényesül, ha­nem minden magyar számára, bárhol is éljen. Braun László, az ÉPMSZ Kárpátaljai Egyesületének el­nöke házigazdaként köszön­tötte a vendégeket. - Izgalommal és várako­zással telve készültünk a ta­lálkozásra, hiszen nem másra vállalkoztunk, mint a kárpát­aljai magyarság bemutatására. Szervezés közben tudomásul kellett vennünk, hogy ez nem teljesen sikerülhet, ugyanis nem vagyunk annyira kicsik, hogy egy hét leforgása alatt teljes képet nyújthassunk magunkról - fejtette ki Braun László. Bár valóban igaz, hogy egy hét nem elég arra, hogy a vendégek mindent megtud­janak rólunk, ám a szervezők igyekeztek széleskörűen be­mutatni Kárpátalját. Számos programot, kirándulást, kon­ferenciát szerveztek. Ven­dégeink jártak Ungváron, Szürtén, Kisszelmencen, Nagybégányban. Előadáso­kon vehettek részt, melyeket vidékünk elismert történészei, kutatói tartottak. Megtekint­hették a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház által bemutatott Zoltán újratemet­ve című előadást, a záróesten a helyi borok kóstolásánál a Borzsavári népi zenekar tette még vidámabbá az amúgy is jó hangulatot. Hegedűs Csilla Héder János szerint a mai világban nehéz megtalálni a helyes irányt A SZERZŐ FELVÉTELE HÍR-TÁR Közeledik a BANKETTEK IDEJE Az oktatási minisz­térium meghatározta az idei utolsó csengő és a bankett lehetséges időpontját. Eszerint utoljára május 25-én, hagyományosan a tavasz utolsó péntekén szólal meg az iskola végét jelző csengőszó. A külső független tesz­telés már május 22.-én és 24.-én elkezdődik matematikából, vala­mint az ukrán nyelv és irodalomból. A banket­tek lebonyolításáról az oktatási intézmények maguk dönthetnek, ám az ajánlás szerint erre leg­­hamarabb június 23-án, a független tesztek lebo­nyolítása után kerülhet sor. MÁSKÉPP JÁRNAK A VONATOK Májusban változás áll be a Kárpátalját Ukrajna más régióival összekö­tő vasúti közlekedés­ben. A vasúttársaság tájékoztatója szerint a Beszkideken át vezető 1764,5 méter hosszú új alagút átadásával kapcsolatos teendők miatt a Kijev, Lemberg és Odessza irányába közlekedő személy- és gyorsvonatok nem Mun­kács érintésével, hanem a Szlanki-Ungvár vo­nalon haladnak majd. A változások a menetrend­ben is módosításokat okoznak. ÜZENGET A HÁBORÚ Az utóbbi napokban kétszer kellett háborúból visszamaradt lövedékeket hatástalanítaniuk a tűz­szerészeknek. Téglásról egy férfi jelentette, hogy a Latorcából hat helyett egy tüzérségi aknavető gránát akadt a horgára. A katasztrófa-elhárítás szakemberei elszállították , a 82 milliméter kaliberű hadianyagot. Csakúgy mint azt, amelyet Ung­­vár közelében az Ungból MÁR NEM AZ ATO-BAN HALNAK MEG A FIAINK (Befejezés) A második áldozat a szintén beregszászi Timoscsuk Mi­hály augusztus 13-án halt meg. Hónapokkal később hiva­talosan a Nagyszőlősi Kovács Béla lett a háború harmadik magyar áldozata. 2016. január 26-án esett el a debalcevei katlanban. A Debalceve körüli csatákban ukrán oldalon a későbbi összesítés szerint 267-en haltak meg, a 128-as mun­kácsi gépesített hegyi vadász dandár több mint száz katonáját veszítette el. A fancsikai Lőrinc Sándor ugyanúgy harminc­hét éves volt, mint Kovács Béla, és mint később kiderült, valójában ő halt meg harmadikként egy nappal korábban, január 25-én. Ám mivel a holtteste nagyon sokáig nem került elő, abban reménykedtek, fogságba esett. Végül már csak a DNS-minták alapján tudták azonosítani, de ahhoz is hetek­nek kellett eltelnie. A szintén fancsikai Szalics Román feb­ruár 9-én tűnt el, majd egy hónappal később már csak a holt­teste került elő a huszonkét éves katonának. Márkusz Viktor ukránnak született, de Verbőcön magyar családba házasodott és magyarrá vált. Behívót kapott, és míg a többség próbált menekülni a szolgálat elől, ő a feleségét és akkor nyolcéves kislányát hátrahagyva jelentkezett a seregbe. Február 17-én halt meg Debalcevénél. Tóth Sándor harckocsi-parancsnok a legidősebb az elesett magyar katonák közül. A negyvenöt éves beregszászi törzsőrmester a debalcevei kivonulás során esett el. A nagyszőlősi Bezega Sándor az egyetlen, akivel nem ellenséges tűz végzett. Egy pontonhidat építő műszaki egységnél volt utász, amikor 2015. október 15-én Mariupol környékén egy ukrán akna felrobbant és megölte. A király­házai Balázs Zoltán a háború tizedik és eddig utolsó ismert magyar áldozata. A huszonkét éves szerződéses katona 2017. július 18-án esett el. Ez a kilenc név az, amit ismerünk, de valójában fogalmunk sincs arról, rajtuk kívül lehet-e még más magyar áldozata a harcoknak. Balogh Csaba, Szabó Sándor Álláshirdetés A Kárpáti Igaz Szó munkatársat keres titkárnő­referens feladatkör betöltésére, azonnali felvétellel. Követelmény: számítógép-ismeret, minimum kö­zépfokú ukrán nyelvtudás. Jelentkezni személyesen munkanapokon a szer­kesztőség címén 8 és 14 óra között, kézzel írott önéletrajzzal. Hirdetés cíMOK JÓINDULAT ÉS SZAKÉRTELEM E-mail: smok@smok.u­zhgorod.Lia Ungvár, Üzlet - Munkácsi u. 40., tel.: 617-З^­ Korjatovics u. 13., tel.: 340-64 щ Hivatali cím - Ukrainszkaja u. 41., tel.: 615-ggyl[ Huszton:2-36-37, Beregszászon:2-30-35,2-20-99, Munkácson: 3-21-26, Nagyszőlőst halászott ki valaki. Ez is az előzővel azonos lövedéknek bizonyult. A veszélyes eszközöket biztonságos helyen meg­semmisítették. Elhagyta a CSECSEMŐJÉT volt öltöztetve, láthatóan gondoskodtak róla. A hatóság keresi a szülő­ket, illetve azokat, akik felismerik a csecsemőt. Több hónapos kisdedet hagyott ott valaki Munká­cson a megyei gyermekkór­ház „életmentő ablakában”. Az öt-héthónaposnak becsült kisfiú szépen fel­ írja velünk a Kárpáti Igaz Szót! Bizonyán az ön kisebb vagy nagyobb közösségében is történnek események, amelyek, bár mi nem szerzünk tudomást róluk, megérdemelnék, hogy lapunk, a KISZó h­asábjain megjelenjenek. Nos, Önnek nincs más dolga, mint néhány mondatban megírni a történéseket, aztán elküldeni posta- vagy e-mail-címünkre. Még teljesebbé teheti a beszámolót, ha fotót is mellékel hozzá. A hír közlése garantált, írja velünk szűkebb pátriánk legidősebb, immár 98. esztendős magyar nyelvű sajtókiadványát!

Next