Kassa-Eperjesi Értesitő, 1861 (Jahrgang 23, nr. 1-101)

1861-02-23 / nr. 16

— Déva, febr. 10-én. Városunkban teg­­nap, a Piski-csata 11-ik .évnapján, az azon csatában elesett hazafiakért ünnepélyes en­­gesztelő mise-áldozat tartatott. Több honvéd-törzs- és más fötiszt, szá­­mos saltiszt és közhonvédek, ugy a helybeli és vidékröl e végre kegyült hazafiak és honle­­ányok, az ünnepélyesen földiszitett r.-kath. szentegyházat zsufolásig megtöltötték. Az engesztelő áldozat végével honvéd-ezredes Makrai László szivből eredt, szivekre hatott lelkes Szavakban körülbelöl ezeket mondá : „Arpád honának fiai­ kezditek: hát ez-e ama Sok véráldozatnak eredménye, hogy most bátorkodhatunk elhullott kedves bajnokainkért nyilvános engesztelő áldozatot tartatni ? Ezen elhullott bajnokaink vére írta meg azon okmányt, mely biztos utja az 1843/3-ki irományoknak. Az nem lehet, hogy annyi sziv­aiában onta vért, S keservben annyi hű kebel szakadt meg a honért. Az unio megvan, azon reactio, mely 1848. után a fejedelem és nemzet közé fész­­kelte magát és 11 keserves év alatt oly ke­­mény fallá emelkedett, már haldoklik; utolsó vonaglásainak jelei ama conferentiák, a me­­lyeknek bármi eredménye legyen, az unió tény, mit megsemmisíteni nem lehet. A ma­­gyar nem szorult arra, hogy hatalmát más nemzetek romjain emelje fel, testvéri kezet nyujtott és nyujt minden testvérfajoknak, és azok jogai biztosságában keresi nagyságát." Ezután idéze­temnek a Piski-csatában mondott szavait, lerajzolá a Piski-csatában elhullott hőseink vérével irt szabadsági ok­­mány pecsétjét, melyen a közhaza czimere felett Minerva áll, pálmaággal kezében, je­­léül, hogy a magyar nemzet békével kinálja meg az ellene felzaklatott népfajokat. Beszé­­det, szavait „Éljen a haza!" fölkiáltással fe­­jezi be, mit a templom falait rázkódtató élje­­nek követtek. Szándék volt a számos fekete zászlókra és ravatalra 1848-at varni ki és a Szózatot elénekelni, de a kölönben "hazafias érzelmű idevaló szerzetesek, hasonló tüntetésekre nézve fennálló egyházi szabályra hivatkozva, ezeket elhagyatni kivánták. Szép renddel eloszlánk; honvédtiszte­­inket kisére a népesség nagyobb része a , Fehér keresztig*, hol több elnyomorodott honvéd felsegélésére pénzt tettek össze, mit Makrai ezredes nektek kézbesitett. — E ke­­­­gyeletes tény szinhelyén nem voltam, hanem egy 17 csatában részesült és 6 nehéz sebbel hazakerült czigány 20 osztrák szot kapván, ö jelenté nekem a történteket. Egy Szm. nevü dr. vala Déván, advocat azt mondják — ki megunván életét, hogy innen pusztulnia kell, a napokban szászvá­­rost megétette magát. (Korunk.) — "A gyulafejévári értekezlet alatt oláh tüntetési szándékból az ismert Axenti össze akará gyüjteni a környékbeli csőcselék pa­­rasztságot , azonban ez tudomására esett az erdélyi kancellár ö ma­gának, ki is sietett a g. n. e. püspökhöz intézett erélyes levele által e botránynak elejét venni, a mi sikerült is. Jobb volna Axenti úrnak ,babérain pi­­henni." — Ugocsamegye a régi magyar itczet jogaiba visszahelyezte, s minden adásvevés­­nél törvényes mértékül tekintetni ezt rendelé. — Az e hó 16-án Budáról Nagy-Kani­­zsa felé megindult vasut. próbamenet, mint halljuk , Székes-Fehérvár környékén meg­­akadt. — Aradon e hó 15-én az ott nagy nép­­szerüséggel biró, és köztiszteletben álló ha­­zánkfiának, Török Gábornak ujon választott aradi polgármesternek tisztelet nyilvánitások történtek. Nevezetesen a szini előadás al­­kalmával mielőtt a szindarab megkezdetett volna, az összes személyzet a , Szózat"ot énekelé, ennek bevégezte után a belső füg­­göny felemelkedett és Arad szép főpiaczát ábrázoló nagyszerű képet tüntetett elő, mely felett felhőkbe burkolózva angyal látszott, feje felett egy szalaggal, melyre következő szavak voltak irva: , Éljen Arad város pol­­gármestere, Török Gábor." A roppant számu közönség, e mondatot élőszóval harsányan riadozá, "Erre" a Bánk bán előadása követ­­kezett. (P. Ho — Bem altbngy egyik legkitünőbb tüzér­­tisztjét, alezredes Müller Istvánt e hó 10-én temették el Pesten. * A Február 16-án kijött budai huzás­­nak számai: 18, 50, 90, 52, 69. * A Február 26-én kijött bécsi huzás­­nak számai: 23, 66, 89, 64, 48. * VASUTAK. Vasuti menetek a délkeleti vaspályán. Bécs — Buziás. Bécsből. Elindulás 6 óra 30 percz regg. 7 óra este, Pozsony. Megérkezés 8 óra 39 p. + ., 9 óra 77tp. este. Elindulás 8 óra 54 p. d. e. 9­4:86,73; Érsekujvár. Megérk. 11 óra 26 p. d. e. 12 ., 35,, Elindulás 11 óra 56 p. d.­­e­ 12 , 45 Pest. Megérkezés 3 óra 15 p. d. u. 4, 45, reg.­­ Elindulás 4 óra 5 p. d. u. 619160913 H Czegléd.. Megérkezés 6 óra 15 p.d.m 8.45, 105, 7 Elindulás 6 óra 35 p. d. u. Szeged. Megérkezés 9 óra 57 p.este. Elindulás 10 óra 15 p. este. „WM 1 ui! Temesvár. Megérkezés 1 óra 41 p. éjjel. Elindulás 2 óra 10 p. reggel. Baziás. Megérkezés 7 óra 28 p. reggel. Elindulás 3 óra 53 p. este. 3 , 43 „reg. Bécs. Megérkezés 5 óra 56 p. este. 6, 1,. 5 Baziás — Becs. Baziás. Elindulás 7 óra 30 p. este. Temesvár. Megérkezés 11 óra 2 p. este. Elindulás 11 óra 25. p. éjjel.­­ 6 óra 55 p. reg. Szeged. Megérkezés 2 óra 32 p. éjjel. 12 „ 40 „derb. Elindulás 2 óra 50 p. éjjel. eg­yme Czegléd. Megérkezés 5 óra 54 p.regg. 5, 55 ,, d.u. Elindulás 6 óra 15 p.regg. 6.4 15 „ estés Pest. Megér 8 óra 23 p. regg. 13 7. És ; Elindulás 9 óra 12 p. d. e. lg. et Érsekujvár. Megérk. 12 óra 31 p.d.u. 12 ., 45 , éjjel. Elindulás 1 óra 1 p. d. u. 194 DD 4­5» Pozsony. Megérkezés 3 óra­ 33 p.d.u. 3 , 39, „ A tiszavidéki vaspályán. Czegléd — Miskolcz — Kassa — Nagyvárad. Czegléd, Elindulás 9 óra 15 perczregg. 7 óra 15 p.este, Szolnok. hp 99­2­1­1 i­­ „ Püspök-Ladány. Elind. 1 óra 3 p. délb. 12 ., 40 „ éjjel. Debreczen, Elindulás 36 óra 5 p.délután. 2 ., 57 „ , Tokaj, Elindulás 5 óra 53 p..d. u. Tul dne Miskolcz. Megérkezés 7 óra 42 p. este. 10 , 10 ., d.e. Püspök-Ladány. Elindul.1 óra 50 p.d.u. 1 ., 17 ., éjjel. Kassa. Megérkezés 11 óra 9 p. éjjel, 10 ., 10 ., d. e. Nagyvárad. Megérkezés 4 óra 10 p.d.u. 4 ., 45. ,, reg. Czegléd — Arad. Kassa — Miskolcz — Nagyvárad — Czegléd. Kassa. Elindulás 4 óra 8 p. regg. 10 óra 34 p. d. e. Miskolcz. Elindulás 7 óra 7 p.regg. — 3 ,, 37 ,, d.n. Tokaj. Elindulás 8 óra 58 p. regg. 6 „ 8, 6818. Debreczen. Elindulás 12 6 óra 1 p. délb. 10 ,, 56 „. „„ Püspök-Ladány. Blind. Lóra 42 p.d.n. 12 ,, 59 ., éjjel. Szolnok. Elindulás 4 óra 45 p.d.n. 4 , 47, reg. Czegléd. Megérkezés 5 óra 45 p. este, 6 „=. »„ Nagyvárad. Elindulás 10 óra 35 p. d. e. 8 „ 25 . este. Püspök-Ladány. Megér. 12 óra 52 p.délb. 11 „ 45 ., éjjel. Arad — Czegléd, Arad. Elindulás 11 óra 43 p. d. e. Sora 5 p.este. Csaba. Elindulás 1 óra 36 p. d­u. MOL 409 ., éjjeli Mező-Túr. Elindulás 3 óra 30 p.d.u. 1.,, 14.4 Szolnok. Elindulás 5 óra 5 p. d.u. 4 11, reg. 8 s 203.253 1., 10, „ 6 „ 35 ,, este. bb Czegléd. Elindulás 9 órak. d. e. 7 óra 25 p. este. Szolnok. Elindulás 10­5 p.,d.6. 9 „ =­n este. Mező-Túr Elindul. 11­­ ., 81 p. délb. 11 ., 18 ., éjjel. Csaba, Elindulás, 14. 3, 91. p. d. u ..2. n 28.,,,:,, Arad, Megérkezés 3. , 21p. du. 5 ., 15 ., reg. Czegléd, Megérkezés 6 óra este. 5­5 911 est oD b Die fremde Dame. Novelle, (Fortsetzung.) "a­­ „Zum ersten Male in meinem Leben habe ich eine Leiche ge­­„Wo ?" „Hier auf Horn." Ernst sah seine Geliebte verwundert an. Er begriff, daß sich etwas Außerordentli<es ereignet haben müsse, denn das sonst so lebensfrohe und heitere Mädchen, stets von Hoffnung und Muth beseelt, war in diesem Augenblicke mehr niedergeschlagen als traurig, und dabei war das Bemühen nicht zu verkennen , daß sie ihren Ge­­müthszustand zu verbergen suchte. So hatte er sie noh nie gesehen. „Luise,“ flüsterte er, „Du willst mir etwas verschweigen, vielleicht eine für mi< unangenehme Nachricht — kannst Du mich in der Ungewißheit zurülassen, die mir die Zeit bis zu unserm Wie­­derschen zu einer Höllenpein macht ? I< habe Dir alle meine Ge­­heimnisse, selbst die mir drohenden Hindernisse mitgeiheilt ,. weil ich ein unbegrenztes Vertrauen in Deine Liebe fegte, der íg Alles, Alles opfere. Aus wel<em Grunde willst Du wieder nad Horn kommen 2" „Mißtrauest Du mir, Ernst?" „Nein, bei meiner Ehre, nein! Aber íg möchte Alles mit Dir tragen = uud bekenne es nur, es lastet etwas auf Deiner Seele = Dich fährt keine frohe Veranlassung nach diesem Schlosse zurüc." Louise brach unwillführli< in Thränen aus; sie fühlte, daß sie eln Unrecht beging, wenn sie ven Geliebten über diesen Punkt in Ungewißheit ließ. 4 „Ernst,“ flüsterte sie, indem sie ängstlich dur< den dämmern­­ven Raum der großen Laube sah, „übermorgen ist ver Begräbniß­­tag der fremden Dame." „In welcher Beziehung stehst Du zu ihr e" „Sie war — meine Mutter!" „Louise !" „Und veshalb sandte mich Melanie hieher. I< erzählte Dir von einer Fremden, die mich in meiner Krankheit besuchte =- es ist dieselbe, die man LG zu Grabe bringt. Nun frage mich nicht mehr — weiter weiß ich Nichts !" ; Sie legte ihr thränenfeuchtes Gesicht an die Brust des Ge­­liebten, der sie umschlang und innig an sich drückte. Beive vergaßen, daß. sie sich an einem Orte befanden, ber sich zu einer zärtlichen Unterredung wenig eignete. Sie bemerkten ben Prinzen und ben Arzt nicht , die Beide auf der Terrasse standen und in großer Ueber­­raschung 'die Gruppe der Liebenden betrachteten. Die Lauscher zogen fi) zurü , als Louise sich der Umarmung des erstaunten Crnst entz wand. (Fortsetzung folgt.) Feuilleton. : a L UDE; Ti SERT FERSE ESO 1 re Bebe

Next