Katolikus Főgimnázium, Kassa, 1872
közé osztom. Mert ha az al-s félgymnásiumi történelmi oktatás együttes hatását az ifjak értelmes kedélyére a jövőben, mint eszményi képet szemlélem, így találom, hogy bizonyos értelemben történeti művészet is az, mely a vizsgálat által nyújtott anyagot s a tudomány által abból kiderített igazat éppen oly szép, mint nagy képekben egyesíti, melyek míg a történetek művészi elrendelése, a színezet élénksége s a jellemek tartása által a képzelmet elfoglalják, a belőlök szóló eszmék a politikai értelmet fejtik, a szívben az erény és honfiúi kötelesség érzéseit gerjesztik és hevítik, s eképp a szépművészet alkotásaival rokon hatást közvetítenek: oktatnak, nemesítenek, gyönyörködtetnek "). Ki nem ismeri föl e képeken a humanismis legélénkebb vonásait ? De hódolok a bevett s általánosan elfogadott szokásnak, mely a történelmet, mivel az imént jelzett hatást csakugyan reális tények és eseményekre építi, s egyenlő jogosultságot ad neki a középtanodák minden válfajában (gymnasium, reáltanoda, kereskedelmi akadémia), s a reáltantárgyak közé sorozza. Fejtegessük tehát mint ilyennek széptan-kezelési módszerét. E feladat megoldásában nem szándékom a történelmi oktatás üdvösségét és hasznos voltát kimerítőleg taglalni. Hiszen magában foglalja e tananyag az egész emberiség műveltsége vagy műveletlenségének összes múltját, s mint ilyen tudvalevőleg tanítója s nevelője minden embernek, ki magát egész odaadással neki szenteli; biztosan vezénylő s vezető kalauz, mely az állami s társadalmi lét különféle hivatásaiban egyaránt tájékozást nyújt a bölcsésznek, a jogtudósnak, az államférfinak, a nemzetgazdásznak, a hadvezérnek, stb., stb. Tisztem csak az lehet, hogy a történelem szépészetileg művelő erejét feltüntessem s kimutassam a módokat, melyeknek segítségével az ifjú keblek arra képesíttetnek, hogy szép és magasztos érzelmekkel töltözzenek s minden ilyenért való érzelemmel hevülni tudjanak. „A történelem magasztos tárgy“. Igaza volt Schillernek( 2), midőn ez ítéletet hozta róla. Mert a történelem az, mely elénk állítja a tényeket s eseményeket, az egyesek, népek s nemzetek viselt dolgait, melyekben a szép és fenséges az emberi életben magát különféle alakzatok szerint évezredek óta kinyilatkoztatja. Benne ismerjük fel a szép, jó és igaz érzetét. 1) Toldy Ferenc. Horváth Mihályt bevezető beszédében a Kisfaludy-Társaságba. L. ,,K. T. Évlapjai“. Új folyam. IV. k. 472. 1. 2) Fittes Fr. i. m. 43. s 116. §§, melyet a véges emberi természet különféle zavargásai, tévedései s elnyomásai alatt, mellett s után is mindig érvényesíteni törekedett; a sóvár tűnődést ama boldog állapot iránt, melyben a szép, jó s igaz képezi a gondolatok és cselekvények nyílt és titkos rugóját; az epedő vágyat egy túlvilági tökélyes lét után. A legéletteljesb festményekben tárja elénk szeretetre méltó képeit, melyek vagyont, életet, vért, mindent, mindent áldoztak az emberiségért, a hazáért, társadalom é s családért, és ama csodálatra méltó szellemi nagyságokat, melyek a földiek felé magasztosult lélekkel halhatatlanítják könyvének nem egy évezredes lapjain. De még ezeknél is több. Összes hatása, melyet reánk gyakorol, erős, kimondhatlan. Óriási szinterén mozog a roppant nagy világtörténelmi dráma, mely jelenetei é s változásaival az összes emberi életen végig húzódik. Az egész megmérhetlen emberiség ebbe van olvasztva. Nemzetek állanak elő s tűnnek el. De bármennyien lépjenek is ezek közül a világtörténelmi cselekvés terére, mégis mindnyájan ugyanazon egységes nemhez tartoznak. A legkülönbözőbb nemzedékek sorakozása nagy láncolatban vonul el előttünk, s ha világtörténelmi hivatásukat kutatjuk, ama törekvésben bukkanunk reá, mely az emberi szellem örökségeit évezredről évezredre származtatja tovább az ivadékok birtokába. És e különféleképpen irányt-vetett, változatos cselekvés fölött uralkodik az örök istenség, mely a változatosság közepette alkotásának változhatlan törvényeit világunkban s emberi természetünkben fönntartja; mely előtt nemzetek támadnak s pusztálnak; mely fölé az emberiség, mi jót sem várva már az eltunyúlt s meggyöngült földi nemesistől, a földieknek nyomorát s tökéletlenségét ismerve, s környezve az enyészet rémes képeitől, — érzelem- s bizalomteljesen nyújtja könyörgő karjait, tőle az igazság jutalmát, a túlvilági boldoglét örökségét remélvén. Ez néhány halvány vonásban az aesthetikai kép, melyet a történelem azoknak nyújt, kik fölkeresik őt, hogy évezredes oltárain áldozzanak; ezek az ihletés leglényegesb pillanatai, melyekben Klio szépség- s fönségre hevíti az ő hű szolgálatába szegődöttek lelkeit. Hogy tehát a történeti oktatás gymn, ifjúságunk szépészeti művelődését előmozdítsa, csak azt az egyet kell eszközölnie, hogy a szép és fenséges, mely a világtörténelem mérhetlen látkörén mint szivárvány a legragyogóbb színekkel áthúzódik, s aetherét mint legtökélyesb összhangát- meg átzengi, s hatékonyan s életteljesen jussanak a nyiladozó lelkekbe s azokat szépítsék, nemesítsék, dicsőítsék.