Premontrei katolikus főgimnázium, Kassa, 1938

Feltámadtunk. Amennyire döntő jelentőségű hazánk trianoni sorsának megváltozá­sában, megújhodó fölemelkedésében a bécsi döntőbírósági határozat, any­­nyira lehetetlen valaha is elfelejteni azokat a lélekzet-elállító, lelket remeg­­tető pillanatokat, amikor a múlt év őszén, nov. 2-nak estéjén a rádió hul­lámai vitték szerte-széjjel minden magyar táj felé Imrédy Bélának, az akkori miniszterelnöknek megrázó üzenetét, hogy a Felvidék egy része, közte Kassa is, újból magyar lett. Ha ezekben az izgalmas percekben egyetlenegy pillantással sikerült volna felfogni a magyarság millióinak lelki megrendülését, a kétségbeesés aléltságából, a szenvedés mélyeiből új életre ébredését, ebben az egyetemes látásban érezni lehetett volna az ősi magyar életnek új évezred felé irányuló diadalmas megindulását. Rettentő volt a szenvedés útja, a húszéves cseh megszállás és elnyo­más szégyenteljes, embertelenül kegyetlen korszaka. Szégyenteljes volt ez az elnyomatás, mert azt a magyarságot érte, mely a világháború vérziva­tarában példátlanul hősies helytállása után átért tehetetlenséggel engedte át ezeréves földjét jött-ment népségnek, s embertelenül kegyetlen, mert a cseh programm szerint a magyarságot minden poklon keresztül kellett vezetni. Még a lelkekben él annak a megrázóan komor 1918. dec. 29-nek az emléke, amikor a megszálló csehek ráléptek Kassa ősi magyar földjére. Ezzel a lépéssel a dantei Inferno cseh szellemű változata szakadt a szerencsétlen Felvidékre. Szinte rémlátomásszerű az a kép, amely e lépés nyomán a magyar életet feldúlta: a menekülők, a kiutasítottak, az üldö­zöttek ezrei, akik a vagonlakások nyomorában pusztultak el vagy ten­gették életüket; azoknak az ezrei, akiket a hivatalból, állásból, hivatásból kergettek ki, akiket megfosztottak jogos fizetésüktől vagy nyugdíjuktól, akiket tönkretettek a könyörtelen adópréssel, akiket állandóan megfigyel­tek, üldöztek, bebörtönöztek vagy megöltek, akiket megfosztottak mun­kájuktól, megélhetésüktől, állampolgárságuktól csak azért, mert magya­rok mertek lenni. A barbár erőszak uralma volt ez azzal a programmal, hogy a magyar­ságot itt meg kell semmisíteni. Különösen kezdetben úgy kezelték a ma­gyarságot, mint valami hordát, amelyet vissza kell űzni Ázsia pusztáira. 3

Next