Állami főreáliskola, Kassa, 1878

Az igazgató zárbeszéde. (­Mintegy tájékoztatásul a szülőknek a reáliskolai kérdésre vonatkozólag.) Mélyen tisztelt közönség! Szeretett tiszttársak és tanuló ifjúság! Különös gondolatok támadhatnának bennünk, midőn a most lefolyt tanévet bezárjuk; szinte aggodalom foghatná el a tanári kar keblét, működé­se, a társadalomnak teljesített szolgálata, sőt jövője iránt is, a­mely utolsó aggodalomban osztozhatnék az ifjúság is, ha az okozatnak okát nem tudnék kifürkészni; ha a hatásból az erő minőségére nem tudnánk vissza­következtetni. 1848 után hazánkban is érezni kezdték, hogy nemcsak tudósokra, hanem művelt kereskedőkre, iparosokra, gazdákra, erdészekre, bányászokra és mérnökökre van szüksége az országnak; látták, hogy az akkori egyetlen középiskola, a gymnasium, nem szolgálhat előkészítő intézetül mindezen szakokra. E szükség érzetéből támadtak a kereskedelmi iskolák elő­ször csak Budapesten, és a reáliskolák. A kereskedelmi iskolák szerencsések voltak, ők csak egy úrnak szolgáltak, nem így a reáliskolák. Ezektől azt kö­vetelték, hogy az alsó osztályokat végzett ifjúból legyen ügyes iparos, a szó köznapi értelmében vett kereskedő, gazda stb. Az egész reáliskolát végzet ifjú­tól várták, hogy legyen kész építőmester, vasúti- és távirdai hivatalnok, azon­kívül alkalmas legyen a felsőbb reáltudományok hallgatására. Ezen zűrzavaros állapot egészen 1868, sőt lehet mondani 1872-ig tartott, midőn a mély belá­­tásu minister Eötvös József báró, a polgári iskolákat teremtette, a melyeknek rendeltetésük művelt iparosokat nevelni és a reáliskolákat egy, oda nem való­­tömegtől megszabadítani. Azonban a reáliskolák szervezetének első revisiója után azonnal bekövetkezett az általános üzleti pangás, a sok vasút elkészült, de az üzleti pangás következtében a vasutakon nem volt forgalom, és így ke­nyér nélkül maradt sok, már alkalmazásban volt hivatalnok, annál kevésbé ka­pott hivatalt az új generátio. Ilyeténképen a közönség elfordult a reáliskoláktól, és természetes, mert roppant látogatottságuk csupán abban lelte magyarázatát, hogy végzett ifjai azonnal megtudták kenyerüket keresni. Hozzájárult még azon körülmény, hogy bolo­g-boldogtalan tódulván a reáliskolába, különösen a poly­­technikum tanárai azon érzelgős humanistikusok jajveszéklésétől vezéreltetve, kik

Next