Kassai Hirlap, 1915. január-június (12. évfolyam, 1-145. szám)
1915-04-17 / 87. szám
2. oldal. KASSAI HÍRLAP Tisztjeink. * * * Szeptember tizenkettedikén a 20. számú gyalogezred az orosz túlerő által való átkarolásnak szívós bátorsággal állott ellen. Mig az ezred példás kitartással igyekezett feladatának megfelelni, kozák csapatok mint a dögkeselyük követték szétszórt és elmaradt embereinket, kikre szomorú sors várt, mert többnyire meg voltak sebesülve és menetképtelenek voltak. Az ellenség üldözését figyelemre alig méltatva, csak egy derék orvos, dr. Boenig ezredorvos maradt vissza, aki a sebesülteket mindenütt felkereste, sebeiket bekötötte, a betegeket felüdítette és ily módon sok embert megmentett. A mezőn és erdőszélén az utolsó szétugrasztott emberek bolyongtak, minden az orvos veszedelmes feladatát befejezte és az egészségügyi járőrt is visszaküldte, hogy az elfogatás elől megmentse. Ő maga azonban tisztában volt azzal a veszéllyel, mely a kimerült, magára maradt legénységet fenyegette. Az oroszok minden oldalról orditozással lövöldöztek a nekik biztos préda közé és zárt csapatokban fellépő nagyobb közelebb jöttek. kozák járőrök mind E pillanatban derék orvos a közelben levő embereinket összehívta és maga köré gyűjtötte oly módon, hogy a menekülőket rendszeresen feltartóztatja, míg végre körülbelül harminc fegyverképes emberből álló csapat állott rendelkezésére. E kis csapattal az erdőszélet megszállotta, mondván: „Mindjárt meglátjátok, hogy fogjuk az oroszokat sakkban tartani!“, mire a tüzelés megkezdésére parancsot adott. A katonák a bátor orvos vidám nyugalma az ellenség közvetlen közelében annyira felbátorította, hogy nyugodtan el kezdtek lőni és nem sokára a legmeszebbre előretört kozákjárőr megtizedelve és a nem várt ellenállás által sodrából kihozva vad futással menekült. A következő orosz csapatok meghökkentek és egymásra torlódtak, a midőn az erdő szélén harcrakész osztrák-magyar csapatokat megpillantották. Cselt gyanítva a túl heves üldözést abbahagyták. Az ellenség tétovázását kis csapatunk okos vezetője kihasználta és embereit vígan és baj nélkül a hátvédhez vezette, melynél örömmel üdvözölték őket. E derék férfiú lélekjelenléte és tettereje nélkül mind elvesztek volnak. Az ezredorvos mellét a katonai érdemérem díszíti. Milis Szvetozár m. kir. 28. honvéd gyalogezredbeli főhadnagy a Redino Brdo melletti ütközetben mint a gépfegyverosztály parancsnoka rendkívül előnyösen megválasztott hadállásból jól célzott tűzzel az ellenségnek — főkép az ellenség tüzérségének — meglepő gyorsasággal oly veszteségeket okozott, hogy a szerb kezelő legénység — amennyiben még életben volt — az ágyukat egyszerűen cserben hagyta és a futásban keresett menedéket. E kitünően vezetett tűz folytán egy magában 5 ágyú vétetett el az ellenségtől. E haditett a hadiékitményes 3. oszt. katonai érdemkereszttel lett megjutalmazva. Tisztjeink a hősiesség legmagasabb fokáig képesek emelkedni, ha arról van szó, hogy veszteségek és kimerülés folytán ellankadt derék katonáinkba lelket öntsenek. Schilcher Hubert 25. gyalogezredbeli főhadnagy haditette tisztjeinkben lakozó bámulatos bátorság fényes példáját szolgáltatja, melynek más hadseregben alig van párja. Augusztus utolsó és szeptember első napjaiban a Zamosc és Komarow közötti vidéken lefolyt nehéz harcokban történt meg a következő eset. A 25. gyalogezred már több súlyos hadműveleten átesett volt és ismét döntő jelentőségű heves tűzben állott. Schilcher főhadnagy rajvonalából egy altiszt jelenti, hogy már nem bír lőni; annyira rezket a keze, hogy nem talál. A főhadnagy egy pillanatig gondolkodik, azután a tizedes felé fordulva így szól: „Használja fel a vállamat vánkosul“ miközben a tizedes elé fekszik, aki most már a főhadnagyon keresztül nyugodtan tudott lőni. Húsz lövést adott le az altiszt ily módon, de tovább már nem folytathatta a tüzelést, mert eközben a főhadnagyot három ellenséges golyó érte. Schilchert súlyosan sebesülve szállították el a harcvonalból. Tettéért a hadiékítményes katonai érdemkeresztet kapta jutalmul. Napokig tartó fárasztó menetelések és harcok után a 73. gyalogezred egyes részei augusztus 20-án alig hogy néhány óráig a szabad ég alatt pihentek — hajnalban 3 órakor újból folytatták a menetelést. Öt órakor reggel a kis hadoszlop Fodranska-Ljesnica mellett ellenséges tüzérségre bukkant, mely ágyúfödözetű erősebb gyalogcsapat fölött is rendelkezett. Eme ellenséges csapatok tüze egy másik hadoszlopunk előnyomulását nagyon megnehezítette. A helyzetet felismerve a 73-asok — fedezett előhaladásukat kihasználva az ellenséges tüzérség ellen rajtaütésszerű támadást intéztek. A rajtaütés oly heves volt, hogy az egész kezeli legénység és fogat valamint az ágyúfedözetül kirendelt ellenséges csapat az utolsó emberig lemészároltatott. A hadállás az ellenségtől meg volt tisztítva és saját csapataink előnyomulása nyugodtan folyhatott tovább. E fényes siker kivívásában Tomas Lajos százados nagy érdemeket szerzett magának, amennyiben a legénységet bátor nekivágásra buzdította. E tettéért Tomas százados a hadiékítményes katonai érdemkereszttel lett kitüntetve. Április 17. Elveszik a földet attól aki nem miveli. * * * Kassa város és Abaújtorna megye törvényhatóságához igen nagy fontosságú kormányrendelet érkezett, amely a földek teljes megművelésének érdekében radikális rendszabályokat tartalmaz. Eszerint, aki nem műveli meg a földjét, attól elveszik. A rendelet kimondja, hogy a haszonbérlő tartozik földje megműveléséről minden körülmények között gondoskodni. Ha akár katonai bevonulás, akár más dolog miatt is a bérbevevő nem képes ennek eleget tenni, akkor a bérbeadó visszaveheti tőle földjét, akárminő szerződés kötelezné is. Ekkor a bérbeadó köteles megműveltetni a földeket, ha nem él ezzel a jogával, akkor elveszti. A bérlőnek csak az a joga van meg, hogy visszakövetelje esetleg a földekre fordított költségét erre az esztendőre, meg, hogy ne fizessen árendát. Ha vitás kérdések merülnek föl a földátadásnál, ezekben a közigazgatási hatóságok döntenek. Megyei községekben az 50 katasztrális holdnál kisebb földek dolgában elsőfokon a községi elöljáróság, másodfokon a főszolgabíró, annál nagyobb birtoknál elsőfokon a főszolgabíró, másodfokon az alispán dönt. A városok területén a városi tanács az egyetlen bírói fórum. Ha valamelyik fél nincs megelégedve az ítélettel, akkor 30 nap alatt jogában áll a rendes bíróságokhoz fordulni és ott érvényesíteni az igényét. rendelet Az erre vonatkozó miniszteri a kihirdetése napjától lép életbe. Azt hisszük, hogy a vármegyében egyaránt alig lesz intézkedni való az új rendelet után, mert máris legnagyobbrészt megtörtént a gondoskodás a földek legteljesebb megműveléséről. Fejedelmi vendég Kassán. Ferenc Szalvátor főherceg látogatása. * Ma újra fenséges vendéget tisztelhettünk városunk falai között. Ferenc Szalvátor főherceg, lovassági tábornok, a katonai egészségügyi ápolás főfelügyelője s a magyar korona országai Vöröskereszt egyesületének fővédnök-helyettese tegnap este 7 órakor kíséretével együtt Kassára érkezett. A fenséges úr megérkezése után bejött a városba s a katonatiszti étkezőben megvacsorázott. Tíz órakor visszament az állomásra és szalonkocsijában töltötte az éjjelt. A fenség reggelijét is a szalonkocsiban fogyasztotta el s a délelőtt folyamán megszemlélte a barakkkórházat s mindazokat a Vöröskereszt intézményeket is, amelyeket első kassai látogatása alkalmával már nem állott módjában megtekinteni. Mindenütt az illető intézetek vezetősége fogadta a magas látogatót, aki a tapasztaltak fölött a legteljesebb elismerését s megelégedését fejezte ki. Küldjünk katonáinknak thermos-üvegeket, teát, konyakot, likőrt, csokoládét, caces-t! Az adományokat köszönettel fogadja és a hadtápparancsnoksághoz juttatja a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatala, Budapest, IV., Váci u. 38. Egy 31-es baiis levele kassai barátjához. Fencsik Ferenc kisgyermek korában a kassai árvaházban nevelkedett. Tankötelezettségének leteltével ipari pályára lépett, de műhelyéből elszólította őt is a Haza s az északi harctérre ment, ahol súlyosan megsebesült. Most kórházban ápolják őt. A sebesült vitéz a napokban a következő levélben kereste föl a szegényház egyik lakóját, Ruscsák Istvánt: Kedves István! A lapodat e hó 4-én megkaptam, amelynek nagyon megörültem, hogy írtál nekem. Én nagyon köszönöm neked azt a szívességet, amit tettél. Én igazán nagyon meg vagyok sebesülve, mert két sebet kaptam, egy a szívem alatt ment át és a másik golyó pedig a lábamon ment keresztül. Igazán nagyon de nagyon nagy fájdalmakat szenvedek, azt még elgondolni sem lehet, de ha a jó Isten megsegít ésén visszamegyek még egyszer, de akkor jaj, százszor is jaj amelyik muszka a kezembe kerül, irgalom nélkül lekaszabolom. Kegyelem nem lesz még az apámnak sem, igen vad leszek majd ha visszamegyek.. Én két kitüntetést kaptam már eddig, a II. oszt. ezüst érmet és káplári kinevezést. Azt neked megírom, hogy miért. Egy kicsi, hogy az életembe nem került volna, de nem lett volna baj akkor sem, mert a hazáért haltam volna. Ilyen a 34-ik kassai háziezred bakája, győzni vagy halni, halált nem ismer. Atakkal és egy nagy rohammal nagyon nagy várost elvettünk, üdvözöl Fencsik Ferenc a volt árvaházi fiú.