Kassai Hirlap, 1919. december (16. évfolyam, 242-263. szám)

1919-12-03 / 244. szám

XVI. évfolyam, Kosice, 1919. december 3. Szerda. S»^rk«nÜwlfi At MsdóMusial: tce, ?é>tlTCA Se-IK SS A DL Kosice, » 184. leiratai Mpontacl.t.11 POLITIKAI NAPILAP PHBLtS HWKKardi LÁSZIÓ Bilit. 244. stám Előfizetős dijak; Egész évre katina, f&évre 18 kor, övre 24 korona, egy hóra 8iái Egyes szám ára 40 fillér az eltitkolások és letagadások idejét éljük. Ma még a legbizalmasabb barátunk előtt sem merjük bevallani, hogy mink van, mivel rendelkezünk, mert azt hisszük, hogy elviszik tőlünk az utolsó csepp zsírt, az utolsó szem lisztet, vagy kihúzzák fejünk alól a vánkost. Szörnyű bizalmatlanság uralkodik közöttünk és letagadnák még a csillagos eget is fejünk fölül, ha lehetne. Akinek eladnivalója van, az azt nem fitogtatja. Letagadja még akkor is, ha szemünk láttára jut valamihez, amiből pénzelhet. Az eltitkolok, letagadók és elrejtők között persze első helyen állanak azok a kereskedők, akik a háború folyamán hozzászoktak a busás jövedelmekhez, akik nem tudják már, vagy nem akarják tudni azt sem, hol végződik a tisztességes polgári haszon és hol kezdődik az uzsora. Ezek épen akkor rejtik el vagy tagadják le készleteiket, amikor legnagyobb a nyomor, amikor az ínség már tetőfokra hágott. Ma látunk például egy hentes kirakatában gyönyörű szalonnát, amely másnapra már eltűnik, ha a város azt mondja, hogy nem tud zsírt szalmani. Ne gondoljuk, hogy azt a szalonnát megvásárolta a közönség maximális áron. Ez nem történik meg. A szalonnát szépen kisütötték s a zsírt elraktározták, még pedig olyan biztos helyre, hogy onnan csak négyszemközti üzletkötés alkalmával, a maximálisnál jóval magasabb árért bújik elő. Hasonlóképen bujt el a napokban egy csomó tüzelőfa is, amelyet annak boldog tulajdonosai még a zsupán előtt is eltitkoltak. Csakhogy dr. Fábry Pál éles szemei ellátnak minden helyre, ahol ilyen elrejtett dolgok vannak. Meg is mondta az illetőknek, hogy, ha így cselekesznek, többé nem áll velük szóba, hanem majd tudni fogja azokat a módozatokat, amelyeknek igénybevételével meggátolja turpisságukat. Közönségünk valóban nagy hálával tartozik a zsupánnak, aki határozott föllépésével s jól ismert energiájával megszünteti a visszaéléseket és megakadályozza az uzsora továbbterjedését. Bizony itt van már az ideje, hogy az uzsorát minden téren letörjék, mert a nép már nem bírja a terheket s ennek a szörnyű nyomornak közepette is akadnak még, akik nem veszik észre, hogy épen miattuk szenvednek százan meg ezeren oly sokat Persze, stílszerű volt most a tüzelőanyag letagadása. Hadd fizessen érte még többet, aki melegedni akar — gondolják a jószívü uzsorások, akik a letagadott tüzelőfáért még a mai horribilis magas maximális árnál is többet óhajtottak. Mert, ha nem ez lett volna a céljuk, miért tagadták volna el készletüket a zsupán előtt is? Értse meg hát mindenki: az elrejtések, letagadások, hamis bevallások dr. Fábry Pál zsupánsága alatt véget értek. Példás büntetés vár mindazokra, akik a nép nyomorát saját hasznukra még továbbra is kamatoztatni akarják. Mindennek van vége, a kiuzsorázásnak is végének kell szakadnia! — Japán tisztek Prágában. Japán tisztek érkeztek Prágába. Ezek között van Hiroháru viceadmirális, M. Kojima vezéri orvos és inkogedo kapitány. Prágába jöttek, hogy a köztársaság elnökének hódolatukat mutassák be. Hiroháru Kató altengernagy 1918-ban Vladivostokban helyőrségi parancsnok volt, hol szintén érintkezése volt a mi szibériai katonaságunkkal. Azt mondta, hogy szívesen emlékszik vissza ezekre az időkre és a mi szibériai hőseinkre. (CSI.) Massaryk elnök nyilatkozata a választásokról és a tescheni kérdésről. A képviselőház üdvözlése. A képviselőház küldöttsége, melyben részt vettek az elnökség tagjai: Tomasek, dr. Hajn, Adržal és Konecny, továbbá a klubbok elnökei: Nemec, Burival, dr. Vlskovsky, dr. Lukawsky, dr. Mazán?cs, Kmetko, Houdek miniszter és dr. Kraussy ma délelőtt 11 órakor megjelentek a várban (Hrsdzsin), ahol őket Tusár miniszterelnök és Sv«ha belügyminiszter jelenlétében a köztársaság elnöke fogadta. A képviselőház elnöke, Tomasek, a köztársaság elnökének folyó évi október hó 28 iki üzenetére vonatkozólag a következő beszédet intézte: Elnök Urunk ! Nemzeti revoluciónk szent évfordulója alkalmából ön az országgyűléshez fordul és ezzel az egész néphez egy külön üzenet kiadásával, mely erős visszhangra talált minden oldalon és a szivekig hatolt. Az ön üzenetének nemzetközi jelentősége van, világjelentősége, mely a mi időnk határain túl is érvényes. Meg vagyok győződve, hogy a mi népünk mindig újból fog erre visszatérni még nemzedékeken át, melyek utánunk jönnek. Úgy beszélt, mint a nép tanítója, midőn bátor kézzel lerajzolta a szociális időknek nagy feladatait. Nem tehetjük, hogy ebben az időben visszamaradjunk. Az idővel haladnunk kell és az időnek szocializálást kell adnunk, meggondolt és előrehaladó szocializmust. És hasonló módon mutatta meg Elnök urunk a legújabb időkben felmerült kérdésekhez vezető utat is, mely a népek nyelvének kérdéséhez vezet, elutasítva mindenféle sovinizmust. Ilyen kérdés az államnak az egyháztól való elválasztása, ilyen az Oroszország viszonyára vonatkozó kérdés és ilyen az államnak a pénzügyi kérdések megoldására vonatkozó kérdése is. Mindezen kérdésekre vonatkozólag az üzenetben úgy szólt hozzánk, mint a nép vezére és a nép közreműködője. Mindazokért a felséges, gazdag és mély értelmű fejtegetésekért, melyek üzenetében foglaltatnak, országgyűlésünk meghagyásából valamennyi klubunk elnökeinek nevében, akik ma itt megjelentek, legmélyebb köszönetet mondok. Ránk nézve valóban szerencse, hogy az ön oldala mellett volt alkalmunk munkálkodni. Rövid idő alatt nem lehetett a nagy feladatot megoldani, rajtunk kívül fekszik az ok, nevezetesen a békekonferencia elhúzódásában rejlik az ok. Mert például október 28 iki évfordulónk alkalmát M is mily Véglegesen örömmel szoritottuk volna a mi drága Tehenünket, melyhez név csak a szivünk elválaszthatatlanul húz, de a " Hlye, gazdaságilag nemzetünk sorsa ősi függ. Nagy örömmel üdvözöltük volna államunk délkeleti részének új viszonyait, hogy Magyarországgal szemben a kölcsönös viszonyok konszolidációjához juthattunk volna. Mindez még nem történt meg. Meg vagyok győződve, hogy mint az életben is, lais?an ugyan, de biztosan és fel nem tartóztatható módon elérjük a konszolidált viszonyokat. E viszonyok megújhodásával és államunk felépítésével. Ezen biztos reményben köszönöm Elnök Urunknak nemcsak a gyönyörű üzenetet, hanem az eddigi megbecsülhetlen és kimeríthetlen munkásságát is, melyet az utolsó évben tanúsított. Szerencsésnek érezzük magunkat, hogy újból teljes egészségben és munkában látjuk és szívünkből óhajtjuk, hogy még sok hosszú éven keresztül a mi drága demokratikus köztársaságunk javára és önállóságának, valamint a szabadságnak érdekében működve sokáig éljen. Massaryk elnök rövid beszédben válaszolt, melyben először szíves köszönetét hangoztatta a szép és meleg üdvözletért. Szerencsés óment lát abban, hogy a képviselőház küldöttsége az ő visszatérésének a napján jelent meg előtte. A képviselőház elnökének előterjesztését úgy veszi, mint a köztársaság és demokrácia szorgos munkájához vezető kölcsönös fogadalmat. — Úgy fogadom az ön szép szavait — mondta a köztársaság elnöke — Elnök úr, hogy ezekkel teljesen kifejezte azt, amit az üzenetben mondtam, vagy mondani akartam. Az ön szavai szerint a „lelkek megszabadítása" legjobban emeli ki erkölcsi alapszükségességét annak, amiért politikailag működtünk. Én az én üzenetemben nagyon hangoztattam az állam érdekében való eszme szükségességét és ismétlem, hogy ez eszmére mindnyájunknak szükségünk van. Mindamellett, mint az állam feje, s nem merem azt nyilvánítani, hogy az állam a mi óhajainkban és törekvéseinkben nem a legfőbb, hanem az állam ezen magas célhoz csak eszköz, melyet a „léte*v felszabadd ’ láss“ szóval jeleztem. Nagyon sokszor hangoztatjuk Teschent. Az én eszmém is foglalkozik ez országrészünkkel és az egész néppel együtt érzek, mely a mi tescheni testvéreinket emlegeti. Ha ezt és egyébb fontos ügyet üzenetemben nem említettem, ez azért történt, hogy az ünnepélyes időkben csak az erkölcsi megújhodás szükségességét hangoztassam. Említette Elnök Úr, hogy egyébb lényeges javaslatok a t eake?",*hl. időt'*» ' mi a 4*án V $ .-le terjesztve tárgyalás végett. A karácsony előttünk van. Úgy hallom, hogy a klubelnök urak már tárgyaltak ez ügyek gyors elintézése iránt. Remélem, hogy sikerülni fog ez előterjesztéseket mielőbb kedvezően elintézni. Külpolitikai szempontból nagyon kívánatos a választások gyors eszközlése. Remélem, hogy ez a tárgyalás ugyancsak a nép egységének a megnyilvánulása lesz Azután az elnök a küldöttség résztvevőit barátságos beszélgetésre hívta fel különböző politikai kérdésekről. Ez a beszélgetés egy óráig tartott s ennek kapcsán a képviselők tanácsa a maga nézetét nyilvánította, az elnök viszont megtette a maga megjegyzéseit. (CSI.) az erkölcstelen spórolás ellen. A bratiszlavai városi tanács követésre méltó indítványai. Közhivatalokban, sőt most már magánvállalatoknál is általánosan bevezetett gyakorlat, hogy egy-egy alkalmazottnak elhalálozása, vagy nyugdíjba vonulása esetén egy bizonyos ideig nem töltik be az állást, hanem a munkát a többi alkalmazott között osztják föl, akik azonban a munkatöbbletért semminemű díjazást nem kapnak, hanem zsebjében marad. a pénz a munkáltató Ha betegség folytán beállott szabadságolásról van szó, akkor már a kartársi érzés követeli, hogy a szabadságoknak munkáját a többiek végezzék el, mert hiszen nem tudható, hogy mikor éri baj egyiket vagy másikat. Ilyenkor természetesen senki sem gondol arra, hogy a betegtől a javadalmazást megvonják s azt a munkát ténylegesen teljesítők között osszák föl. Ez már valóban erkölcstelen dolog volna, mint ahogy erkölcstelen eljárás az, hogy egy embernek elhalálozása több terhet rójjen néhánynak a vállára, csak azért, hogy abból az államnak, községnek, vagy valamely magánvállalatnak anyagi haszna legyen. Mondanunk sem kell, hogy ilyen elbánásban csak szellemi munkások részesülnek. A fizikai munkások — nagyon okosan — megfizettetnek minden munkatöbbletet. Ha az eként megtakarított összeg nyugdíjalapra fordíttatnék, vagy másféle jótékony célra hát nem szólna senki se ellene, mert hiszen mégis csak azok élveznék azt, akik dolgoznak, így azonban az tisztán a munkaadónak marad, előre nem látott bevételként. Éppen azért nagyon is helyénvalónak találjuk a bratislavai városi tanácsnak a városi közgyűlés elé terjesztendő amaz indítványát, hogy abban az esetben, ha egy tisztviselői állás haláleset, vagy nyugdíjazás folytán megüresedik, állapítsák meg az állá üresedése alatt fizetésben megtakarított pénzösszeget és ezt az összeget osszák föl azon tisztviselők között, kik az illető állás üresedése alatt több munkát végeznek. Semmi okunk sincs abban kételkedni, hogy ezt az indítványt Bratis • város b’ es*, elfog a -t. im síéi i nk