Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-02-21 / 42. szám
OiíiO! is rendelkezik a város és sokat mondunk, ha az összes költségeket, amelyek mégis előállnának, kétszáz koronára becsüljük. Csodálkozunk, hogy a sok humánus érzésű és praktikus gondolkodású vezető erre még nem gondolt és nyugodtan nézi, mint erőlködik ott napnap mellett a két szegény ember. Hja persze, mert ők „csak" szolgák! Azután meg, ha eddig jó volt ez a rendszer, miért nem maradhatna még időtlenidőkig . . . ! Meghalt a volt cs. és kir. vezérkar megalapítója. A korszak, melynek kifejező reprezentása volt az osztrák-magyar monarchia, mellyel egyénisége és sorsa összeforrasztotta, megelőzte a halálban Beck Frigyes táborszernagyot, a vezérkar megteremtőjét Ferenc József többi palatínusaival együtt tulajdonképpen már akkor halt meg, mikor az utolsó nagy Habsburg mögött becsapódott a kapucinusok sírboltjának ajtaja és a halál már csak könnyű munkát végzett a kilencven éves aggastyánon, kit a Mölker Bastei napsugaras lakásában csupán az unokák kacagása kötött már az élethez. Csodálatos pályát futott meg a bádeni kis család sarjadéka, aki úgyszólván már gyerekkorában lépett osztrák hadseregbe Mikor Königrätz előtt a császár személyes parancsát vitte a tragikus Benedek tábornagyhoz, már övé volt a jövő és urának teljes bizalma, mellyel rábízta a vezérkar új megszervezését. Beck Hötzendorff Konráddal együtt nagyon szépen tudott kooperálni, mert míg Beck kiváló adminisztrátornak bizonyult, addig Konrád az elmélethez és a hadsereg modernizálásához értett kitünően. Az öreg császár, aki távol az emberi vonatkozásoktól, a kötelességteljesítés havas régióiban élt, nagyon kevés embert engedett közel magához. Beck vezérkari főnök egyike volt azon keveseknek, kikkel Ferenc József legbensőbb barátsága jeléül tegeződött. Becknek szabad bemenetele volt a királyhoz és a nyári szabadságot mindig, mint udvari vendég, Ischlben töltötte, ahol részt vett az udvari vadászatokon. A tatai hadgyakorlatok alkalmával, mikor a német császár vendége volt Ferenc Józsefnek, kínos incidens történt, mely a napilapokban „Kocsi csata" cím alatt látott napvilágot. Kocs és Szend között hadgyakorlat folyt, melyet a király, Vilmos császár, Rainer Főherceg, Beck és külföldi attasék néztek végig. Szend felé rendben folyt minden, de a kocsi oldalán néhány lépésnyire a két uralkodó előtt egymást lövöldözték a fehér jelvényes, egy sereghez tartozó katonák. Rainer főherceg jóizű bécsi dialektusban leszólt a katonákhoz: — „Vigyázzatok, mert még agyonlövitek a felségeket!“ A botrány oly kínos volt, hogy az összes katonai attassék diszkréten megfordították lovaikat és Szend felé figyeltek. Ferenc József nyakán és homlokán csak úgy dagadoztak az erek és mikor Vilmos császár valami vigasztaló szavakat intézett hozzá, az öreg császár türelmetlenül intette le egy mozdulattal. És Becket, a hadgyakorlat rendezőjét, ez sem ingatta meg pozíciójában. De mikor Ferenc Ferdinánd befolyása és hatalmi köre egyre nagyobbodot. Beck inogni érezte maga alatt a talajt, de azért hűségesen kitartott öreg gazdája mellett A jelenet, mely Beck aktív működésének véget vetett, nagyon kellemetlen volt A dalmát szemleút alkalmával Ferenc Ferdinand több ízben kíméletlenül rontott neki alantas tisztek előtt az agg vezérkari főnöknek, aki sápadtan jelentette: — „Értem fenséges uram, egészen jól megértettem Már itt sem vagyok!“ A világháború második esztendejében tűnt le Beck gróf csillaga A 86 éves aggastyán tábori egyenruhájában mint valami nyugalmazott ezredes hatott. Hirdessen a Kassai Hírlapba a .. i A görögkeleti egyház átvétele. rég A komáromi és a környékbeli kökeleti valláshoz tartozó hívők vallási dolgait eddig a budapesti plébános lelkész látta el, de jelenleg a hívők és a hittan tanulására szoruló gyermekek kénytelenek a lelkészt állandóan nélkülözni s a templom teljes egy éve zárva van. Az eltelt idő alatt több halálozás és születés történt, úgy, hogy saját lelkészük hiányában az egyházi szertartások végzésére más valláshoz tartozó lelkészt kellett felkérni. Ez a körülmény egy teljes esztendő után arra késztette a hivőket, hogy tömörüljenek és az 1919 évi szeptember hó 7-án tartott értekezleten elhatározták, hogy ezen súlyos helyzeten csak úgy tudnak segíteni, ha az egész Szlovenszkó területén levő egyházi javakat és állandó lakhellyel bíró görög keleti válást követő hívőket Komárom székhellyel autonóm egyházközségbe összpontosítják, delyéből úgy, hogy annak összjöveés az egyházi hívők által fizetett hozzájárulásokból egy állandó lelkészt tarthassanak. A megalakult öt tagú szervezőbizottság e nagy és fáradságos munkának keresztülvitelére a 16 éven át működő agilis egyházgondnokát, mint a szerb egyháztörvényeknek legalaposabb ismerőjét bízta meg, aki öt havi munka után a szervezési előmunkálatokat oly sikerrel vitte keresztül, hogy most már csak napok kérdése az autonóm egyházközség megalakulása. Az egyházi autonómia az 1868 évi augusztus hó 10 én kelt királyi kézirattal jóváhagyott reskriptumok alapján lett szervezve, melynek megalakításához ugy Szlovenszkó teljhatalmú minisztere, mint a budai görög keleti szerb püspökség is jóváhagyó leiratát a szervezőbizottságnak megküldte. Hogy az autonóm egyházközség minél hamarább megalakulhasson, felhívták úgy a helyben, mint a vidéken élő és állandó tartózkodással bíró görögkeleti vallást követő hívőket, hogy legkésőbben tíz napon belül az egyház kötelékébe való felvételre jelentkezzenek Tyórky Péter előkésziő bizottsági elnöknél, hogy az előkészítő bizottságnak módjában legyen a legközelebb megtartandó egyházkerületi kögyűlésre meghívni, melynek tárgysorozata a következő lesz: elnök, alelnök, gondnok és a nyolc tagból álló bizottság megválasztása Nagy és felelősséggel járó munka vár a megválasztandó egyházi bizottságra. A komáromi és a nagyszombati egyházi javakat a háború alatt a budapesti központ kezelte. Ezeknek az átvétele gondot okoz, mert az összes betétkönyvek és értékesebb egyházi tárgyak Budapesten vannak. A lelkészkérdés is felette aggasztó, mert a mai közlekedési és költözködési akadályok bizonyára visszatartják a pályázókat. Az előkészítő bizottság mindannak dacára mégis bízk, hogy az illetékes hatóságoknál úgy mint eddig, ezután is támogatásban fog részesülti és a nehéz kétkéhürs is megoldják, hogy ezátal a llekben oly gazdag és nevezetes műkincseket őrző egyházat ismét virágzóvá tegye. céleepeet 6Una pipoc&Iglicerm a nyugatmagyarországi kérdés. A „Neue Freie Presse vezércikket közöl Plener Ernő ny- miniszter tollából a nyugatmagyarországi kérdésről és többek közt a következőket mondja : Ausztria közvéleménye a tényekről és a hozzácsatolási igyekezet jelentőségéről nincsen kellőleg informálva, de főleg az ottani lakosság kívánságáról nem- Ma nyilvánvaló, hogy ama terület lakosságának nagy része nem akarja az Ausztriába való bekebelezést- Amíg Magyarországban a kommunisták uralkodtak és erőszakos uralmukat nyugat felé is kiterjesztették, mindenesetre sok helyütt megnyilván nult az elszakadás iránti kivánság, hogy a kommunista terror elől megmeneküljenek. A kommunizmus összeomlásával ezek a hangok elhallgattak és a lakosság, mely most megint biztosítva látja személyi és vagyoni szabadságát, számos félre nem érthető megnyilatkozás útján kinyilvánította Magyarországhoz való ragaszkodását. Ausztria az erőszakos annexióval ellenséges állampolgárokat nyerne csak, kik nem képeznének az állapotok megszilárdítására alkalmas elemeket-A másik ok, melyet osztrák részről az annexiós politika mellett felhoznak, hogy Nyugatmagyarország terményeivel könnyítik Ausztria élelmezését, tévedésen alapul. Ez a terület nem oly termékeny szántóföld; igen sok a mocsár és a közepes erdő- Gabonatermése és állattenyésztése minden körülmények között csak igen kis részét teszi az osztrák szükségletnek, hiszen saját szükségletét csak a Magyarország távolabb fekvő vidékeiről való gabonabehozatal útján tudja fedezni. Ami pedig a Bécsbe és Ausztriába való gyümölcs- és zöldségszállítást illeti, ezt az Ausztriába való bekebelezés nélkül is meg fogja tenni ezután is, amint megtette régebben is. Ha mindenáron a népszavazás nélküli bekebelezés mellett tartanak ki az osztrákok, úgy tartós lehangoltság, sőt ellenséges hangulat keletkezne Magyarország és Ausztria között, melynek következményei politikai és gazdasági tekintetben beláthatatlanok. Nincs kizárva, hogy az entente ezt a területátcsatolást azért támogatja, hogy ezt az ellentétet állandóvá tegye és így az entente-tól való függését Ausztriának növelje. Úgyszintén ismeretes, hogy a cseh politikusok is támogatják ezt a felosztást és abban az esetben, ha az ottani lakosság a Magyarországtól való elszakítás ellen fellázadna, készek volnának arra, hogy ezt a területet a rend fentartásának ürügye alatt megszállják és így létrehozzák a sokat emlegetett korridort a csehszlovák köztársaság és Jugoszlávia között. Ezzel azután Ausztria el volna teljesen vágva és a szláv bekerítés Gmündtől Leobenig meg volna pecsételve. Ausztria közvéleményének minden elfogultság nélkül figyelembe kell vennie Magyarország új nagyarányú ajánlatát és meg kell gondolnia, hogy nemcsak a történelmi hagyomány és földrajzi helyzet utalja egymásra a két államot, hanem a dolog természete és mindkét fél jól felfogott érdeke is azt ajánlja, hogy mindent megkíséreljenek, ami őket gazdaságilag egyesíti és hasztalan és káros harcokat lehetetlenné tesz. Lovak és járművek osztályozása. Bejelentési határidő február 24. Košice város polgármestere az alábbi hirdetményt bocsátotta ki: A cseh-szlovák nemzetvédelmi miniszter 45.962/3/10. sz. rendeletével a város területén levő lovaknak és járműveknek összeírását és osztályozását rendelte el. Ezen rendelet folytán felhívom mindazokat, akiknek birtokában ló, öszvér, öszvérszamár, vagy fogatos jármű, rhálhás állati felszerelés, kardály stb. járművek vannak, hogy azok számát és nemét 1920. évi február 24-ik napjáig a városi rendőrkapitányságon (Fő u. 29., II. em. 41.) d. e. 8—10, d. u. 3—5 ig Szilágyi Ernő rendőrfelügyelőnél az ott rendelkezésre bocsátott nyomtatványon bejelentsék. A bejelentés alól fel vannak mentve: 1. a nemzetközi jog értelmében a területi kívüliséget élvező személyek használatára szolgáló lovak és járművek, 2. az állami méntelepek tenyészlovai és gazdasági lovai, 3. kincstári lovak és felszerelések, 4. tényleges katonai szolgálatot teljesítő tisztek, továbbá nem tényleges állományú tiszteknek annyi lova, amennyire mozgósítás esetén szükségük van, 5. a postaintézmény nélkülözhetetlen lovai, 6. lelkészeknek, orvosoknak, állatorvosoknak hivatásuk teljesítéséhez szükséges lovak és járművek, legfeljebb 2 ló, 7. egészségi célokat szolgáló lovak, valamint a tűzoltóság lovai, 8. tenyésztésre használt lovak mind a két nemben, 9. igazolványokkal ellátott magánmének, 10. bányaüzemekben dolgozó lovak, 11. fertőző betegségben szenvedő lovak, melyek még elő nem állíthatók, 12. 4-ik életévüket be nem töltött csikók, 13. vemhes kancák, valamint 6 hetes szoptatási időben levő csikókkal bíró kancák, 14. végül az olyan lovak, amlyek nyilvánvaló alkalmassági hibában szenvednek, melyek a lovak katonai szolgálatra való állandó használhatóságát kizárják, — ilyenek: őzpata, csontdaganat, körömrák, — amennyiben ezek a bajok szmmel látható és állandó sántaságot vonnak maguk után, mindkét szem vaksága és azok, melyek a legutolsó osztályozás alkalmával, mint „mindenkorra alkalmatlanok“, töröltettek A járművek bejelentésére nézve megjegyzem, hogy járművek tulajdonosainak kötelességük bejelenteni a szekerek, személyszállító kocsik, bricskák, kutyabordélyok, szánok számát és nemét, továbbá azt, hogy a szállítóeszköz milyen álati fogatra van berendezve és amennyiben azok birtokában változás történnék, azok a változások az osztályozás napjáig, a bejelentés után is bejelentendők. A mentességi jogcímek ezen járművek bejelentésére nézve a fent idézett 1—7. pontokban vannak felsorolva. A felmentésre vonatkozó igények a bejelentés alkalmával érvényesítendők és amennyiben a tulajdonosok ezen felhívásnak eleget nem tesznek, mulasztásuk kihágást képez, mely 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és behajthatatlanság esetén egy havi elzárással lesz büntetendő. angkövet ivott. Tegnap este 6 óra tájban telefonon arról értesítették a rendőrséget, hogy a Domonkos tér 4. számú házban Szmrek í Mária cselédleány öngyilkossági szándékkal marólúgot ivott. Sárosi Árpád tb. rendőrfőkapitány, ügyeletes rendőrtisztviselő értesítette a mentős két, maga pedig a helyszínre sietett. A mentők az eszméletlenül fekvő cselédleánynál azonnal gyomormosást alkalmaztak. A leány azonban nem tért eszméletre és kórházba szállították. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Szmrek Mária, aki Krausz Sámuelnénál áll szolgálatban, már napok óta levert, aminek oka minden valószínűség szerint abban rejlett, hogy munkaadója nemrégiben lopással gyanúsította.