Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-02-21 / 42. szám

OiíiO! is rendelkezik a város és sokat mon­dunk, ha az összes költségeket, ame­lyek mégis előállnának, kétszáz koro­nára becsüljük. Csodálkozunk, hogy a sok humánus érzésű és praktikus gondolkodású ve­zető erre még nem gondolt és nyu­godtan nézi, mint erőlködik ott nap­nap mellett a két szegény ember. Hja persze, mert ők „csak" szolgák! Azu­tán meg, ha eddig jó volt ez a rend­szer, miért nem maradhatna még időtlen­időkig . . . ! Meghalt a volt cs. és kir. vezér­kar megalapítója. A korszak, melynek kifejező repre­­zentása volt az osztrák-magyar mo­narchia, mellyel egyénisége és sorsa összeforrasztotta, megelőzte a halálban Beck Frigyes táborszernagyot, a vezér­kar megteremtőjét­ Ferenc József többi palatínusaival együtt tulajdonképpen már akkor halt meg, mikor az utolsó nagy Habsburg mögött becsapódott a kapucinusok sírboltjának ajtaja és a halál már csak könnyű munkát végzett a kilencven éves aggastyánon, kit a Mölker Bastei napsugaras lakásában csupán az unokák kacagása kötött már az élethez. Csodálatos pályát futott meg a bádeni kis család sarjadéka, aki úgyszólván már gyerekkorában lépett osztrák hadseregbe Mikor Königrätz előtt a császár személyes parancsát vitte a tragikus Benedek tábornagyhoz, már övé volt a jövő és urának teljes bizalma, mellyel rábízta a vezérkar új megszer­vezését. Beck Hötzendorff Konráddal együtt nagyon szépen tudott kooperálni, mert míg Beck kiváló adminisztrátornak bizo­nyult, addig Konrád az elmélethez és a hadsereg modernizálásához értett kitünően. Az öreg császár, aki távol az emberi vonatkozásoktól, a kötelességteljesítés havas régióiban élt, nagyon kevés em­bert engedett közel magához. Beck ve­zérkari főnök egyike volt azon kevesek­nek, kikkel Ferenc József legbensőbb barátsága jeléül tegeződött. Becknek szabad bemenetele volt a királyhoz és a nyári szabadságot mindig, mint udvari vendég, Ischlben töltötte, ahol részt vett az udvari vadászatokon. A tatai hadgyakorlatok alkalmával, mikor a német császár vendége volt Ferenc Józsefnek, kínos incidens történt, mely a napilapokban „Kocsi csata" cím alatt látott napvilágot. Kocs és Szend között hadgyakorlat folyt, melyet a király, Vilmos császár, Rainer Főher­ceg, Beck és külföldi attasék néztek végig. Szend felé rendben folyt minden, de a kocsi oldalán néhány lépésnyire a két uralkodó előtt egymást lövöldöz­­­ték a fehér jelvényes, egy sereghez tar­tozó katonák. Rainer főherceg jóizű bécsi dialektusban leszólt a katonákhoz: — „Vigyázzatok, mert még agyon­lövitek a felségeket!“ A botrány oly kínos volt, hogy az összes katonai attassék diszkréten megfordították lovaikat és Szend felé figyeltek. Ferenc József nyakán és homlokán csak úgy dagadoztak az erek és mikor Vilmos császár valami vigasztaló szavakat intézett hozzá, az öreg császár türelmetlenül intette le egy mozdulattal. És Becket, a hadgyakorlat rendező­jét, ez sem ingatta meg pozíciójában. De mikor Ferenc Ferdinánd befolyása és hatalmi köre egyre nagyobbodot. Beck inogni érezte maga alatt a talajt, de azért hűségesen kitartott öreg gaz­dája mellett­ A jelenet, mely Beck aktív működésének véget vetett, na­gyon kellemetlen volt A dalmát szemleút alkalmával Ferenc Ferdinand több ízben kíméletlenül rontott neki alantas tisztek előtt az agg vezérkari főnök­nek, aki sápadtan jelentette: — „Értem fenséges uram, egészen jól megértettem Már itt sem vagyok!“ A világháború második esztendejé­ben tűnt le Beck gróf csillaga­ A 86 éves aggastyán tábori egyenruhájában mint valami nyugalmazott ezredes hatott. Hirdessen a Kassai Hírlapba a .. i A görögkeleti egyház átvétele. rég A komáromi és a környékbeli kö­keleti valláshoz tartozó hívők vallási dolgait eddig a budapesti plébános lelkész látta el, de jelenleg a hívők és a hittan tanulására szo­­ruló gyermekek kénytelenek a lel­készt állandóan nélkülözni s a tem­­plom teljes egy éve zárva van. Az eltelt idő alatt több halálozás és születés történt, úgy, hogy saját lelkészük hiányában az egyházi szer­tartások végzésére más valláshoz tartozó lelkészt kellett felkérni. Ez a körülmény egy teljes esz­tendő után arra késztette a hivőket, hogy tömörüljenek és az 1919 évi szeptember hó 7-án tartott értekez­leten elhatározták, hogy ezen súlyos helyzeten csak úgy tudnak segíteni, ha az egész Szlovenszkó területén levő egyházi javakat és állandó lak­hellyel bíró görög keleti vál­ást kö­­vető hívőket Komárom székhellyel autonóm egyházközségbe összpon­tosítják, delyéből úgy, hogy annak összjöve­és az egyházi hívők által fizetett hozzájárulásokból egy állandó lelkészt tarthassanak. A megalakult öt tagú szervező­bizottság e nagy és fáradságos mun­kának keresztülvitelére a 16 éven át működő agilis egyházgondnokát, mint a szerb egyháztörvényeknek legalaposabb ismerőjét bízta meg, aki öt havi munka után a szerve­zési előmunkálatokat oly sikerrel vitte keresztül, hogy most már csak napok kérdése az autonóm egy­házközség megalakulása. Az egyházi autonómia az 1868 évi augusztus hó 10 én kelt királyi kézirattal jóváhagyott reskriptumok alapján lett szervezve, melynek meg­alakításához ugy Szlovenszkó teljha­talmú minisztere, mint a budai gö­rög keleti szerb püspökség is jóvá­hagyó leiratát a szervezőbizottságnak megküldte. Hogy az autonóm egyházközség minél hamarább megalakulhasson, felhívták úgy a helyben, mint a vi­déken élő és állandó tartózkodással bíró görögkeleti vallást követő hívő­ket, hogy legkésőbben tíz napon belül az egyház kötelékébe való fel­vételre jelentkezzenek Tyórk­y Péter előkészi­ő bizottsági elnöknél, hogy az előkészítő bizottságnak módjában legyen a legközelebb megtartandó egyházkerületi kö­gyűlésre meghívni, melynek tárgysorozata a következő lesz: elnök, alelnök, gondnok és a nyolc tagból álló­­ bizottság megvá­lasztása Nagy és felelősséggel járó munka vár a megválasztandó egyházi bizott­ságra. A komáromi és a nagyszombati egyházi javakat a háború alatt a budapesti központ kezelte. Ezeknek az átvétele gondot okoz, mert az összes betétkönyvek és értékesebb egyházi tárgyak Budapesten vannak. A lelkészkérdés is felette aggasztó, mert a mai közlekedési és költözkö­dési akadályok bizonyára visszatartják a pályázókat. Az előkészítő bizottság mindannak dacára mégis bízk, hogy az illetékes hatóságoknál úgy mint eddig, ezután is támogatásban fog részesülti és a nehéz két­kéhürs­ is megoldják, hogy ezá­tal a ll­­ekben oly gazdag és nevezetes műkincseket őrző egyházat ismét virágzóvá tegye. céleepeet 6Una pipoc&Iglicerm a nyugatmagyarországi kérdés. A „Neue Freie Presse vezércikket közöl Plener Ernő ny- miniszter tollá­ból a nyugatmagyarországi kérdésről és többek közt a következőket mondja : A­usztria közvéleménye a tényekről és a hozzácsa­tolási igyekezet jelentő­ségéről nincsen kellőleg informálva, de főleg az ottani lakosság kívánságáról nem- Ma nyilvánvaló, hogy ama terü­let lakosságának nagy része nem akarja az Ausztriába való bekebele­zést- Amíg Magyarországban a kommu­nisták uralkodtak és erőszakos ural­mukat nyugat felé is kiterjesztették, mindenesetre sok helyütt megnyilván nult az elszakadás iránti kivánság, hogy a kommunista terror elől meg­meneküljenek. A kommunizmus össze­omlásával ezek a hangok elhallgattak és a lakosság, mely most megint biz­­tosítva látja személyi és vagyoni sza­badságát, számos félre nem érthető megnyilatkozás útján kinyilvánította Magyarországhoz való ragaszkodását. Ausztria az erőszakos annexióval ellenséges állampolgárokat nyerne csak, kik nem képeznének az állapo­tok megszilárdítására alkalmas ele­meket-A másik ok, melyet osztrák részről az annexiós politika mellett felhoznak, hogy Nyugatmagyarország terményeivel könnyítik Ausztria élelmezését, téve­désen alapul. Ez a terület nem oly termékeny szántóföld; igen sok a mo­csár és a közepes erdő- Gabonater­mése és állattenyésztése minden körül­mények között csak igen kis részét teszi az osztrák szükségletnek, hiszen saját szükségletét csak a Magyarország távolabb fekvő vidékeiről való gabona­behozatal útján tudja fedezni. Ami pedig a Bécsbe és Ausztriába való gyümölcs- és zöldségszállítást illeti, ezt az Ausztriába való bekebelezés nélkül is meg fogja tenni ezután is, amint megtette régebben is. Ha mindenáron a népszavazás nél­küli bekebelezés mellett tartanak ki az osztrákok, úgy tartós lehangoltság, sőt ellenséges hangulat keletkezne Magyar­­ország és Ausztria között, melynek kö­vetkezményei politikai és gazdasági te­kintetben beláthatatlanok. Nincs kizárva, hogy az entente ezt a területátcsatolást azért támogatja, hogy ezt az ellentétet állandóvá tegye és így az entente-tól való függését Ausztriának növelje. Úgy­szintén ismeretes, hogy a cseh politi­kusok is támogatják ezt a felosztást és abban az esetben, ha az ottani lakos­ság a Magyarországtól való elszakítás ellen fellázadna, készek volnának arra, hogy ezt a területet a rend fentartásá­­nak ürügye alatt megszállják és így­­ lét­rehozzák a sokat emlegetett korridort a csehszlovák köztársaság és Jugosz­lávia között. Ezzel azután Ausztria el volna teljesen vágva és a szláv beke­rítés Gmündtől Leobenig meg volna pecsételve. Ausztria közvéleményének minden elfogultság nélkül figyelembe kell vennie Magyarország új nagyarányú ajánlatát és meg kell gondolnia, hogy nemcsak a történelmi hagyomány és földrajzi helyzet utalja egymásra a két államot, hanem a dolog természete és mindkét fél jól felfogott­ érdeke is azt ajánlja, hogy mindent megkíséreljenek, ami őket gazdaságilag egyesíti és hasztalan és káros harcokat lehetetlenné tesz. Lovak és járművek osztályozása. Bejelentési határidő február 24. Košice város polgármestere az alábbi hirdetményt bocsátotta ki: A cseh-szlovák nemzetvédelmi miniszter 45.962/3/10. sz. rendeletével a város terü­letén levő lovaknak és járműveknek össze­írását és osztályozását rendelte el. Ezen rendelet folytán felhívom mind­azokat, akiknek birtokában ló, öszvér, öszvérszamár, vagy fogatos jármű, rhálhás állati felszerelés, kardály stb. járművek vannak, hogy azok számát és nemét 1920. évi február 24-ik napjáig a városi rendőrkapitányságon (Fő­ u. 29., II. em. 41.) d. e. 8—10, d. u. 3—5 ig Szilágyi Ernő rendőrfelü­gyelőnél az ott rendelkezésre bocsátott nyomtatványon bejelentsék. A bejelentés alól fel vannak mentve: 1. a nemzetközi jog értelmében a terü­leti kívüliséget élvező személyek haszná­latára szolgáló lovak és járművek, 2. az állami méntelepek tenyészlovai és gazdasági lovai, 3. kincstári lovak és felszerelések, 4. tényleges katonai szolgálatot telje­sítő tisztek, továbbá nem tényleges állo­mányú tiszteknek annyi lova, amennyire mozgósítás esetén szükségük van, 5. a postaintézm­ény nélkülözhetetlen lovai, 6. lelkészeknek, orvosoknak, állatorvo­soknak hivatásuk teljesítéséhez szüksé­ges lovak és járművek, legfeljebb 2 ló, 7. egészségi célokat szolgáló lovak, valamint a tűzoltóság lovai, 8. tenyésztésre használt lovak mind a két nemben, 9. igazolványokkal ellátott magánmének, 10. bányaüzemekben dolgozó lovak, 11. fertőző betegségben szenvedő lovak, melyek m­ég elő nem állíthatók, 12. 4-ik életévüket be nem töltött csikók, 13. vemhes kancák, valamint 6 hetes szoptatási időben levő csikókkal bíró kancák, 14. végül az olyan lovak, am­lyek nyilvánvaló alkalmassági hibában szen­vednek, melyek a lovak katonai szolgá­latra való állandó használhatóságát kizár­ják, — ilyenek: őzpata, csontdaganat, körömrák, — amennyiben ezek a bajok sz­mmel látható és állandó sántaságot vonnak maguk után, mindkét szem vak­sága és azok, melyek a legutolsó osztá­lyozás alkalmával, mint „mindenkorra alkalmatlanok“, töröltettek A járművek bejelentésére nézve meg­jegyzem, hogy járművek tulajdonosainak kötelességük bejelenteni a szekerek, sze­mélyszállító kocsik, bricskák, kutyabordé­­lyok, szánok számát és nemét, továbbá azt, hogy a szállítóeszköz milyen á­lati fogatra van berendezve és amennyiben azok birtokában változás történnék, azok a változások az osztályozás napjáig, a be­jelentés után is bejelentendők. A mentességi jogcímek ezen járművek bejelentésére nézve a fent idézett 1—7. pontokban vannak felsorolva. A felmentésre vonatkozó igények a be­jelentés alkalmával érvényesítendők és amennyiben a tulajdonosok ezen felhívás­nak eleget nem tesznek, mulasztásuk kihágást képez, mely 200 koronáig ter­jedhető pénzbüntetéssel és behajthatatlan­ság esetén egy havi elzárással lesz bün­tetendő. angkövet ivott.­ ­ Tegnap este 6 óra tájban telefonon­­ arról értesítették a rendőrséget, h­ogy a­­ Domonkos­ tér 4. számú házban Szmrek í Mária cselédleány öngyilkossági szándék­kal marólúgot ivott.­­ Sárosi Árpád tb. rendőrfőkapitány, ügye­­­­letes rendőrtisztviselő értesítette a mentő­­s két, maga pedig a helyszínre sietett. A­­ mentők az eszméletlenül fekvő cseléd­leánynál azonnal gyomormosást alkal­maztak. A leány azonban nem tért eszméletre és kórházba szállították. A nyomozás során megállapítást nyert, hogy Szmrek Mária, aki Krausz Sámuel­­nénál áll szolgálatban, már napok óta levert, aminek oka minden valószínű­ség szerint abban rejlett, hogy munka­adója nemrégiben lopással gyanúsította.

Next