Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-05-26 / 118. szám

K­Vil. évfolyant. kassai Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice, Főutca 60. sz. Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. Kosice, 1920. május 26. Szerda POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SZERKESZTŐ­I LÁSZLÓ BÉLA. Előfizetési díjak: Egész évre 126 £.f félévre 63 X., negyed­évre 3150 X., egy hóra 10 50 1 Egyes szám 50 fi­t Inzultálták a szlovák nemz. földmívespárt titkárát A „Slovensky Denník“ írja: Nem meri a kormány megakadályozni Fercán erőszakosságait ? Hol vagyunk ? A vörös tanácsok köztársaságában-e már, vagy pedig a rend és igazság országában? Érvénye­sek-e még a köztársaság törvényei vagy pedig az „ököljog“ a törvény? Azért kérdezzük ezt, mert a nemzeti földmű­­vespárt titkára, Pavlik Lipótváron, a múlt kedden II. osztályú kupéban Fel­ián és társai által — ezek között az egyik Schulz zsidó bérlő — nyilváno­san inzultálva lett. Amikor ugyanis Ferián a kupéba lépett, ez a zsidó magyarul figyelmeztette őt Pavlik jelen­létére, mire Felián gúnyosan köszöntve a titkárt, durván mellbe ütötte, majd ütlegelni kezdte­ Amikor a védtelen ember kiszabadult, Felián odanyújtott neki 100 koronát „nesze —, úgy­mond — ez a jutaíritád azokért a tá­madásokért, amiket ellenem a lapokban intéztél.“ Pavlik leszállt a vonatról és jelentést tett a katonai rendőrségnél, mely Feliánt letartóztatta, de ennek ama kijelentésére, hogy Pozsonyba a minisztériumba megy az összes szociál­demokraták nevében, azonnal szaba­don is bocsátották. Ott tartunk már te­hát, hogy még a katonai rendőrség is fél az ilyen terroristáktól? Tovább foly­tatva útját, elmondta Ferián, hogy 3000 darab bolsevista röpiratot rendelt meg, egyet közülök ráerőszakolt Pavlikra is, azzal, hogy tanuljon belőlük és váljon hasznos emberré. Gyalázta Srobárt, akiről azt mondta, hogy éppen úgy el­­agyabugyálja, mint Pavlikot, ha nem lesz szociáldemokrata. Erről a Ferián­­ról egyébként olyan hírek keringenek Nyitrában, hogy vörös gárdákat szervez s a nép sokat szenved erőszakosságai miatt. Gondoskodjon a kormány azon­nal róla, hogy Ferián, aki vagy meg­bolondult a bolsevista tanok következ­tében, vagy pedig bolsevista bőrbe bújt gonosztevő, azonnal az őt megillető helyre szállíttassék: vagy fegyházba, vagy pedig a bolondok házába. A parlament. Nevezetes dátum a csehszlovák köztár­saság történelmében ez év május 26, mert ezen a napon ült egybe törvényesen megválasztott parlamentje. Másfél esz­tendő teljesen elég volt az előkészítő munkák elvégzésére, a forradalom lezaj­lására s míg az újonnan alakult, vagy a háború folytán megnagyobbodott államok még mindig csak a kezdet kezdetén álla­nak, még azt sem tudják, tulajdonképen hogy is kellene a békés munkának alap­jait lerakni, körülöttünk mindenfelé for­radalmi állapotok uralkodnak még s be­látható időn belül kilátás sincs azoknak megszűnésére, milyen magasan áll ezek fölött a csehszlovák köztársaság, melynek rendes parlamentje is megkezdi most működését! Hogy milyen óriási feladat vár az új parlamentre, azt elképzelhetjük. Szüksé­gessé válik ott az összes eddig tett intéz­kedéseknek felülvizsgálása, mert tudjuk, hogy a intézmény, nemzetgyűlés, mint forradalmi más alapokon állott, mint a parlament s az akkori viszonyok is más eljárást követeltek, mint a mostaniak. A demokráciának elvei nem érvényesülhettek a forradalom alatt az egész vonalon, mert hiszen a forradalm­i szellem volt az uralkodó planéta, amelynek más parancsa van, mint a béke angyalának, a forrada­lom előkészítő állapot, mely céljainak elérése érdekében minden eszközt­­ fel­használhat s ezeknek alkalmazásában nem is lehet válogatós. S amig az állam a maga létét biztosítottnak nem látja, addig nem is léphet ki a forradalmi állapotból, mert ezzel létfeltételeitől fosztaná meg magát, amely egyenlő az öngyilkosság­gal Mi, azelőtt csak akik a forradalmi állapotokat leírásokból ismertük, akik nem éltünk még át ilyen időket, nem igen tudtunk, vagy nem igen akartunk beletörődni a forradalom által előidézett helyzetbe. Ha az állam létének biztosí­tása céljából rendkívüli intézkedéseket léptetett életbe, zúgolódtunk s kiabáltuk, hol van itt a demokrata szellem, hol van az egyéni szabadság stb. persze elfelej­tettük, hogy átmeneti időket élünk, hogy forradalomba sodródtunk, amikor minden máskép van, mint konszolidált viszonyok között.­­Ez az állapot most véget ér. A parlamentnek más útjai és más eszközei vannak, mint a különféle forradalmi szer­vezeteknek, amelyeket nem a meglevő törvények, nem is megfontolás hoz létre, a meggondolás és hanem a pilla­natnyi adott helyzet, az állapotoknak napról-napra történő változásai. Ilyenkor elvekről beszélni nem lehet. Egyetlenegy elv uralkodik ilyenkor: a forradalmi elv, mely minden népnél, minden országban egyenlő s csak akkor adja át helyét más elvnek, amikor a forradalom már elérte célját. A csehszlovák köztársaság kor­mányzásában most már a forradalmi elveket azok az elvek váltják föl, amelyek a békés munkának útjait irányítják. Köz­társaságunk demokratikus alapon épült föl s így a parlament arra hivatott, hogy minden téren a demokrácia elveinek hó­doljon. Amikor az ilyen parlament összeül, megszűnnek a rendkívüli intézkedések. A polgári jogok a maguk sérthetetlenségé­ben visszaállíttatnak, az egyénnek joga és szabadsága újra biztosított és a fegy­verek jogát a törvények uralma váltja föl. Majd észrevesszük e változást rövi­desen s belátjuk azt is, hogy miért volt szükség a forradalmi intézkedésekre. A parlamantben helyt talál minden jogos panasz és sérelem, ott egyenlő elbírálás alá tartozik minden ügy, melyekre eddig épen a forradalomra tekintettel még csak nem is gondolhattak, vagy ha gondoltak is, nem intézhettek úgy el, amint azt várni lehetett volna. Igazán örömünkre szolgál, hogy elérkeztünk már idáig s kezdetét veheti a demokratikus haladás, melynek legfőbb biztosítéka az a liberális blokk, amely a kormány köré csoporto­sul. A kormány összeállítása valóban szerencsésnek mondható és Tusor mi­niszterelnök az ő bölcs előrelátásával olyan munkaprogrammot ad a parlament­nek, amelynek keresztülvitele a boldogu­lás útjára vezérli a köztársaság népeit. 118. szám Junius 4én aláírják a magyar békét. (Budapest.) A magyar békedelegá­ció lemondott. Az utolsó ülés Appo­­nyi Albert gróf elnöklete alatt volt a külügyminisztérium tanácskozó ter­mében, amelyen részt vett Teleky Pál , gróf külügyminiszter is. Apponyi Albert gróf kijelentet­e, hogy a magyar békedelegáció mun­kája befejeződött, sajnos, igen kevés eredménnyel. A békeszerződés ter­vezetét végleges szövegnek nyilvání­tották. Ha ez nem is az ultimátum merev formái között történt, úgy mégis ultimátum jellegű. A kísérő Irat több szakasza azonban enyhíti ezt a merevséget. A békedelegáció megkeresésére a javaslaton néhány változást tettek. A leglényegesebb a Duna medencének egységes kezelése, amely nemcsak a hidrografikus vi­szonyokra, hanem a közgazdaságra is vonatkozik. A területi meghatáro­zások, amelyek legsúlyosabban esnek latba, nem változtak ugyan, hogy lényeges változtatás a szerződésben nem történt. A helyzet talán annyi­ban enyhült, hogy a békeszerződés aláírására való felszólítással egyide­jűleg megnyílt az út a revízió felé. Politikai megfontolás dolga, hogy mi­képen értékeljük ezt az eredményt. Lényeges változtatások nem történ­­tek. A népszavazás elvét mereven visszautasították. A békedelegáció nincs abban a hely­zetben, hogy elfogadhassa a szerző­dést. A legfelső tanácsnak arra a kér­désére, vájjon a békedelegáció feljogo­sítottnak érzi-e magát ennek a béke­­szerződésnek aláírására, a magyar bé­kedelegáció főmegbízottai és megbízot­tai értekezletén csak azt lehetett vála­szolni, hogy a békedelegáció nem te­kinti magát feljogosítottnak, hogy ezt a szerződést aláírja. Ez természetesen nem érinti a kérdést, hogy alá kell-e írni a békeszerződést vagy sem. A békedelegáció átlépte volna hatás­körét, ha olyan politikai momentumo­kat akart volna megítélni, amelyekről az ország magatartásának kell dönte­nie. Ez pedig az ország politikáját irá­nyító tényezők feladata. A békedelegá­ció tehát visszaadja megbízását azok­nak, akiktől a megbízást kapta. A bé­kedelegáció tagjai ezzel nem akartak kitérni a felelősség elől. Szónok, mint a nemzetgyűlés tagja, meg fogja ragadni az alkalmat, hogy faz politikai szempont­ból állást foglaljon a kérdésben. Noha a delegáció kézzelfogható eredményt nem ért el, mindazonáltal működése nem volt eredménytelen. Azokban a körökben, amelyek ma Európa sorsát irányítják, Magyarország irányában a hangulat jelentékenyen megváltozott. A delegáció befejező akkordja semmi esetre sem lehet kétségbeejtő lemon­dás, hanem azt kell éreznünk, hogy Magyarország új fellendülés kezdetén áll. Apponyi Albert grófot beszéde végén a jelenlevők lelkes ovációban részesí­tették. * (Versailles, május 22 Csz.) Prasz­­novszki kiküldött délután 2 órakor át­adta Henri ezredesnek Versaillesben a magyar kormány három okmányát. Az egyik okmány Millerandhoz, a béke­­konferencia elnökéhez van intézve Ap­­ponyinak, a magyar békedel­egáció el­nökének aláírásával. A második jegy­zékben gróf Apponyi bejelenti a béke­­konferenciának, hogy a magyar béke­delegátusok leköszöntek. A harmadik jegyzékben gróf Teleky külügyminiszter jelenti Millerandnak, hogy Prasznovszki rendkívüli kiküldöttet átmenetileg meg­bízták a békedelegáció ügyének elin­tézésével. (Páris, május 22. Csi.) A nagyköve­tek tanácsának határozata szerint a magyar békeszerződést június hó 24-én fogják aláírni .Versaillesben Panasz a lisztkészleteket ellen­őrző bizottság ellen- A polgármester figyelmébe. A Kassai Hírlap szombati számában egész terjedelmében leközölte a liszt­készletek ellenőrzésére vonatkozó hiva­talos közleményt- A közlemény világo­san kifejezi azt, hogy a „háztartásban“ levő lisztmennyiségek kerülnek ellen­őrzés, illetve számbavétel alá ; hogy ez a számbavétel „kíméletesen“ fog foga­natosíttatni és hogy a fejkvóta szerinti mennyiség lefoglalás alá n­em eshetik. Úgy látszik azonban, hogy az a bizott­ság, amely a szóban levő hirdetmény­nek hírlapi közzététele előtt a Tordassy­­utcában működését megkezdte, hivatali túlbuzgóságból hatáskörét jóval túllépni igyekezett, másrészt pedig olyan aggres­­­szív fellépést tanúsított, hogy az a hiva­talos körök kíméletességet hirdető, tehát határozottan kuláns intencióit semmi­képen sem fedheti. Nevezett bizottság az elmúlt hét pén­tekjén délelőtt kiszállt Mandel Jenő Tordassy­ utca 6. sz­ alatti házába. A háztulajdonos készséggel mutatta meg háztartása összes helyiségeit, a pincé­ket, a padlást stb A bizottság a szám­bavétel alkalmával csakis a tényleg bejelentett minimális néhány kilogramm lisztet találta meg, amelyet, dacára a nagyszámú családtagok sokszoros igé­nyének, le akart foglalni és erről a szándékáról csak erélyes tiltakozás után volt hajlandó letenni .Megjegyzendő, hogy érthetetlen eljá­rás az is, hogyha valamely család né­hány kg. bejelentett fehérliszt felett rendelkezik, amelyből fehér kenyeret rendelet szerint nem is volna szabad sütni, e­ lisztelosztó hivatal ennek a háztartásnak aránytalanul hosszú időre beszünteti úgy a kenyér, mint a liszt­jegyek kiosztását.) Az említett bizottság Mandel Jenőt ezután felszólította, hogy az egyik bú­torozott lakásban, amelyben csehszlovák katonai személyek laknak, vele együtt foganatosítsa a kutatást. Ezt Mandel Jenő megtagadta azzal, hogy bár fel­nyitotta a bizottság előtt a lakást, de — requilált és lakott szobáról lévén szó — a lakók jelenléte nélkül nincs jogában a lakásba belépni. A hirdetmény szerint a­­z­­ő csak a saját háztartásáért tartozik felelni. Erre a bizottság felszólította Mandel Jenőt, hogy a lakásával egyáltalán össze nem függő különálló, ugyanabban a házban lévő és katonai cikkek árusítá­sára berendezett üzlethelyiségében a folytatólagos felkutatásnál jele­s legyen. A kereskedő udvariasan megjegyezte, hogy a lisztellenőrző bizottság, — tudo­mása szerint — csak a háztartások ellenőrzésére hivatott s az üzlethelyi­ségekben való regviráláshoz talán kü­lön és iparhatósági felhatalmazásra is volna szükség Az egyik hivatalnok erre Balla György zsupáni tanácsos aláírá­sával ellátott igazolványt mutatott fel, amelyet azonban Mandel Jenő egyrészt nem értett meg, minthogy az igazolvány kizárólag csak szlovák nyelven volt ki­állítva, másrészt azonban ez az igazol­vány, ha az üzlethelyiségek ellenőrzé­sére is kiterjedt volna, nem fedte volna a közzétett hirdetmény hatályát. Tekintettel arra, hogy nyitott üzlethe­lyiségbe bárki beléphet, nem áll az, hogy a kereskedő a bizottságot az üz­letbe való belépésben akadályozta volna, de a mostani letartóztatásoktól és szuronyok közt való bekísérésektől tarka világban, az üzlete jóhírneve ér-

Next