Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-06-01 / 123. szám
XVII. évfolyam Kosice, 1920. június 1. Kedd 123. szám KASSAI Szerkesztését) és kiadóhivatal: Kosice, Fő utca 69. sz. Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SULXIESZTŐ LÁSZLÓ BÉLA. Előfizetési díjak: Egész évre 1261, félévre 63 K., negyedévre 3159 K., egy hóra 10 59 i Egyes szám 50 ftH. Németország fizetésképtelen. (Berlin, május 29. Csi.) Wirt, német birodalmi pénzügyminiszter a „Bernier Tagblah“ szerkesztője előtt kijelentette, hogy teljesen kizártnak tekintendő, hogy Németország oly nagy kártérítést képes legyen fizetni, mint aminőről a külföldi sajtó ír. A kimutatott száz milliárd ajánlatot vissza kell utasítani. Ezt az ajánlatot ugyan megtették, de csak azon feltétel alatt, hogy a békekötés feltételei mások lesznek és Németország létérdekeit megóvják. (Berlin, május 29. CsI.) A „Deutsche Allgemeine Zeitung“ közli Párisból, hogy a francia német gazdasági értekezlet körülbelül egy hétig fog szünetelni. Ennek okát arra vezetik vissza, hogy egy német szakember az érciparból nem jelent meg az értekezleten. Mi a szabadság ? A világtörténelem számtalan példáját mutatja annak, hogy a forradalmi nagy szabadság ismét az abszolutizmushoz vezet. Ezt az önkényuralmat azután gyakorolja akár egy ember, akár egy csoport, gyülekezet, vagy párt, mégis csak abszolutizmus az. Vizsgáljuk meg csak azoknak az államoknak belső állapotát, amelyek átmentek a forradalmon, nem tapasztalhatjuk-e mindenütt ezt. Ha nincs is meg esetleg mindenütt az abszolutizmus, de azok a bizonyos szélsőségi kilendülések éreztetik hatásukat s egyes csoportok határozottan az abszolutizmus felé terelik a viszonyokat. A forradalom mindenki részére szabadságot akar biztosítani s a vége rendesen az, hogy eltűnik a szabadságnak még legkisebb jele, utolsó foszlánya is. A rideg párturalom sem más, mint abszolutizmus, mely legnagyobb ellensége a szabadságnak. Az uralomra törekvő, vagy párt irgalmatlanul elnyomja, uralomra jutó kérlelhetetlenül összetöri a kisebbségben maradt, vagy uralomhoz nem jutott pártot s erre föltétlenül rá akarja erőszakolni az ő elveit, nézeteit s ha valaki épen a szabadságra hivatkozva nem enged régi elveiből, annak rögtön ácsolják az akasztófát, vagy közelebbi ismeretségbe kerül feje néhány puskagolyóval. Mindennapi jelenségek ezek napjainkban is s azért jogosan tehető föl ez a kérdés: mi a szabadság? Azok, akik állandóan a szabadságot hangoztatják, akik a szabadságért folytatnak küzdelmet és vívnak óriási harcokat, végre is mint az abszolutizmusnak apostolai mutatkoznak előttünk, mire megrendül a szabadságharcokba vetett hitünk s bás lemondással csak ennyit mondunk: legyen úgy, mint régen volt. A mai helyzet az, hogy a Szlovenszkón többséget nyert szociáldemokrata párt szélsőséges elemei teljesen magukhoz akarják ragadni az uralmat, de olyformán, hogy ők maguk uralkodjanak is, kormányozzanak is, holott a párt összessége azon a mérsékelt alapon áll, hogy a kormányzásba kell bevinni a szocialista szellemet s minden intézménybe be kell iktatni azokat az egyéneket, ismert, akiknek szocialista érzékük eléggé de nem olyanokkal végeztetni bizonyos munkákat, amelyekhez nem értenek. Sokszor megmutattuk már: nem elégséges, hogy valaki csak párttag legyen, hanem rendelkeznie kell mindama ismeretekkel is, amelyek az egyes állások betöltéséhez okvetlenül megkívántatnak. Nem gondolják meg ezek a szélsőséges elemek, hogy ezzel a rendszerrel teljesen fölborul a helyzet, hogy megakad a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás, szóval minden, ha mindenüvé párttag kerül, aki egyébként minden jó tulajdonsága mellett nélkülözi a szükséges ismereteket ? S nem gondolják meg azt sem, hogy az ilyen rendszer merőben ellentétes a szabadsággal, mert hiszen nem tiszteli másnak a jogait, hanem tisztán csak azokat ruházza fel jogokkal, csak azoknak enged minden téren szabad mozgást, akik a pártnak, illetve a szélsőséges csoportnak tagjai ? Vajjon nem elnyomottak-e ebben az esetben azok, akik véletlenül nincsenek egy nézeten az említettekkel ? Márpedig tudtunkkal a demokrácia, a szocializmus, a kommunizmus mind azt hirdeti, hogy az egyént teljes szabadság illeti meg s amikor arra kerül a sor, hogy ez tényleg be is következnék, a boldog állapot akkor jön a legridegebb abszolutizmus, mely "megtermi a maga gyümölcsét, a reakciót, s és ne higyjék az uralomra törők, hogy a reakció föltétlenül gyengébb, mint az akció ! Nézzünk Magyarországra! Ott a vörös terror megteremtette a fehér terrort. Szemet-szemért, fogat-fogért.! — szólt a régi jó öreg közmondás. A polgárság, amikor a maga érdekeit védelmezi, nem tör a munkásság ellen, ám a szociáldemokraták szélsőséges elemei nem hajlandók tűrni a polgárságnak semmiféle mozgalmát, teljesen el akarják konfiskálni a polgárságnak jogait, mert szerintük polgárságnak létjoga nincs. Ejnye, ejnye! a Ház mióta állapítja meg a világnak rendjét egy csoport, egy párt? Mióta joga valakinek a szabadság másnak a jogait elkobozni, szent nevében vagy azokat csak meg is csorbítani ? A polgárság él és élni akar, mert saját sorsát intézni s általában a világ rendjébe befolyni épen olyan joga van, mint annak, aki nem vallja magát polgárnak s aki esetleg ki akarja irtani a polgárságot, megint csak a szabadság szent nevében ! Azért emlékeztetjük őket arra, hogy a forradalmi nagy szabadság igen gyakran az abszolutizmusra vezetett, amely azonban mindig erős reakciót szült. S azért kérdjük is őket: mi a szabadság: A lengyelek szívósan védekeznek. (Moszkva, május 29. Cs. Szikratávíró) A május 28 iki hadijelentés. Molodecna irányában megtámadták Dvlnosát, elfoglalták Krivicát és Dolginovát a kirwi kerületben. A Dnepr balpartján elkeseredett harc van ez ellenség megerősített állása körül. Az ellenség erős védelmet tanusib Tarasec területén ellenséges katonaság ellenállását megtörtük. Tarasecet és nehány telepet ezen helytől északkeletre 49 versznyire megszállottuk. (Berlin, május 29. Csl.) Egy berlini lett társulat kijelenti, hogy semmit sem tud a lett orosz egyezményről Kovnóban. Azt mondják, hogy Kovnóban egyáltalában nem volt tárgyalás a szovjet orosz kormánnyal. Botrányos verekedés a Kac-Törekvés mérkőzésen. A Kac lemondotta a Törekvés javára a serlegmérkőzést. — Verekedéssel megtoldott „barátságos“ játék után 3:1-re (1 : 1) győz a Kac. — Sportszerűtlenül viselkedett a közönség is és erélytelenül a Kac. vezetősége. — Mit mond a bíró? — Szigorú intézkedést követelünk a szövetségtől. Kosice, 1920. május 31. Aki figyelemmel kisérte az utóbbi időben a kosicei sportélet eseményeit, észre kellett vennie, hogy azokban az egészséges sportszellem helyett a kvalitásnak egy nem ide való faja nyilvánul meg s ma már az a helyzet, hogy ha a Szövetség erélyes gyors kezekkel nem igyekszik rendet teremtni, úgy a gyönyörű perspektiváju kassai sportnak menthetetlenül vége van. Csakis ilyen állapotok mellett történhetett meg, hogy a Kac.törekvés közötti mérkőzés, melyet a Kac. Törekvés javára lemondott és így semlegmérkőzés helyett barátságost játszottak, ennek dacára verekedésbe fúlt- Nem akarunk külön kitérni rá, csupán leszögezzük a tényt, hogy mérkőzés előtt a Kac. részéről Dr. Kayser és Rajna Alfréd aláírásával lemondó levelet adtak át a bírónak s így a serleg győztese egész bizonyosan a Törekvés lesz. A bíró tehát barátságos mérkőzést vezetett. Az egyenlő játéknívót mutató első félidő után a Kac. határozott fölénybe került és így annál érthetetlenebb, hogy mégis erőszakos és durva játékra ragadta el magát. A második félidő 35 percében már 3: 1 re vezetett a Kac., mikor Bereczet (Törekes), aki egy lapdéra szaladt, Jaszusch (Kac) karjával oldalba vágta- Berecz pofonnal válaszolt, de Eles (Törekvés) is beleavatkozott a verekedésbe és Jaszuschra támadt. Sassy (Kac) még megkísérelte a verekedőket szétválasztani, de a felizgatott közönség már ekkorára a pályára özönlött és Jaszuschnak csak nagynehezen sikerült a pályáról elmenekülnie. Jaszusch és Berecz sérülései súlyosabb természetűek, de egy-két botot számosan kaptak Verekedés után a Törekvés hívei körülvették a Kac. öltözőjét s csak a megérkezett karhatalommal sikerült a rendet helyreállítani. Természetesen ezek után szó sem lehetett a mérkőzés folytatásáról s a közönség hangos vitatkozással izgatott hangulatban hagyta el a pályát. A mérkőzés lefolyásáról külön számolunk be, itt azt a sajnálatos jelenséget vagyunk kénytelenek felemlíteni, hogy a bekövetkezett botrány előidézésében nagy része van a közönségnek is, mert folytonos közbekiabálásaikkal nemcsak a bíró munkáját tették csaknem lehetetlené, hanem a játékosokat is felizgatták. Az úgynevezett „müvelt" közönség előljárt az uszításban A Kac. vezetősége, annak dacára, hogy a pályán tartózkodott, semmit nem tett a rend fentartásának érdekében s megtörtént az a hallatlan eset, hogy a bíró maga volt kénytelen több ur nevét megkérdezni, hogy felelősségre vonhassa őket állandó sértegetéseikért. A mérkőzés után megkérdeztük Wildman szövetségi bírót, hogy milyen jelentést tesz a botrányos mérkőzésről ? — Bizonyosra veszem, — mondoma Wildmann — hogy a Szövetség jelentésem után jó időre eltiltja a játéktól a verekedő két futballistát. Vitás-e az, hogy serleg vagy barátságos volt a tegnapi mérkőzés ? — Tekintve, hogy a serlegmérkőzést a Kac Írásban lemondotta és a lemondólevelet a Törekvés főtitkárának át is adta, szó sem lehetett másról, mint barátságos mérkőzésről. Meg vegyünk arról győződve, hogy ez a kiáltó eset végre erélyes intézkedésekre készteti a Szövetséget és szigorú ítéleteivel úgy az egyesületeknek, mint a játékosoknak elveszi a kedvét hasonló viselkedésektől. A Szövetség mindenesetre kötelezte a Kac.-ot, hogy pályakorlátot csináltassanak és egy-két rendőr helyett karhatalomról is gondoskodjanak a mérkőzéseken. Ha ezek meg lettek volna, úgy a tegnapi botrány valószinüleg nem történik meg. (—) ságy) áresés mindenfelé- Nem vásárol a közönség. A közgazdasági és szaklapok már hetek óta hozzák azt a hírt, hogy különféle árukban 40—45 százalék áresés következett be külföldön. Csak Csehszlovákia kereskedői tudták eddig megőrizni intaktságukat, úgyhogy nálunk ennek éppen ellenkezője következett be és számos áru ára még most is egyre emelkedik.A külföldi hírek azonban mintha észretérítették volna a közönséget, mely — úgy látszik — sztrájkot határozott el. Így történhetett azután, hogy a kereskedők, kik túl vanrnak halmozva különféle árukkal — reggeltől estig hiába várják a vásárló közönséget. Akinek szükséglete csak pillanatnyilag is elhalasztható, inkább várt abban a reményben, hogy a nagy áresés szellője előbbutóbb ide is el fog érni- Beszéltem ez ügyben egyik kosicei nagykereskedővel, ki a következőket mondotta nekem : Tény az, hogy az utóbbi hetek kereskedelmi forgalma messze elmarad az elmúlt idők forgalma mellett. Mintha csak bojkottot határozott volna el a közönség, most senki sem vásárol. Itt van egy példa- Azelőtt naponta 10—15 pár férfi és női luxuscipőt adtam el, most meg kétnaponkint egyet- Annál nagyobb ellenben a szandálok, olcsó tornacipők stb. kelendősége, amelyeket a közönség azzal a gondolattal vásárol, hogy ez ez áru olcsóbbodásáig fedezi szükségletét- Ugyanez a helyzet a textiliparban is, hol máris meg van a bojkottnak látható eredménye, mert míg eddig a kereskedők a megszabott árból egy fillért sem voltak hajlandók leengedni, addig most szívesen tűrik a vevő alkudozását, sőt mindenben ked.