Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)

1920-06-01 / 123. szám

XVII. évfolyam Kosice, 1920. jún­ius 1. Kedd 123. szám KASSAI Szerkesztését) és kiadóhivatal: Kosice, Fő­ utca 69. sz. Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. POLITIKAI NAPILAP FELELŐS SULXIESZTŐ­­ LÁSZLÓ BÉLA. Előfizetési díjak: Egész évre 1261, félévre 63 K., negyed­évre 3159 K., egy hóra 10 59 i Egyes szám 50 ftH. Németország fizetésképtelen. (Berlin, május 29. Csi.) Wirt, né­met birodalmi pénzügyminiszter a „Bernier Tagblah“ szerkesztője előtt kijelentette, hogy teljesen kizártnak tekintendő, hogy Németország oly nagy kártérítést képes legyen fizetni, mint aminőről a külföldi sajtó ír. A kimutatott száz milliárd ajánlatot vis­­­sza kell utasítani. Ezt az ajánlatot­­ ugyan megtették, de csak azon fel­­­­tétel alatt, hogy a békekötés feltéte­lei mások lesznek és Németország létérdekeit megóvják. (Berlin, május 29. CsI.) A „Deu­­tsche Allgemeine Zeitung“ közli Pá­­risból,­­ hogy a francia német gazda­sági értekezlet körülbelül egy hétig fog szünetelni. Ennek okát arra ve­zetik vissza, hogy egy német szak­ember az érciparból nem jelent meg az értekezleten. Mi a szabadság ? A világtörténelem számtalan példáját mutatja annak, hogy a forradalmi nagy szabadság ismét az abszolutizmushoz ve­zet. Ezt az önkényuralmat azután gyako­rolja akár egy ember, akár egy csoport, gyülekezet, vagy párt, mégis csak abszo­lutizmus az. Vizsgáljuk meg csak azok­nak az államoknak belső állapotát, ame­lyek átmentek a forradalmon, nem tapasz­talhatjuk-e mindenütt ezt. Ha nincs is meg esetleg mindenütt az abszolutizmus, de azok a bizonyos szélsőségi kilendülé­­sek éreztetik hatásukat s egyes csoportok határozottan az abszolutizmus felé terelik a viszonyokat. A forradalom mindenki részére szabadságot akar biztosítani s a vége rendesen az, hogy eltűnik a sza­badságnak még legkisebb jele, utolsó foszlánya is. A rideg párturalom sem más, mint abszolutizmus, mely legna­gyobb ellensége a szabadságnak. Az uralomra törekvő, vagy párt irgalmatlanul elnyomja, uralomra jutó kérlelhetet­lenül összetöri a kisebbségben maradt, vagy uralomhoz nem jutott pártot s erre föltétlenül rá akarja erőszakolni az ő elveit, nézeteit s ha valaki épen a sza­badságra hivatkozva nem enged régi elveiből, annak rögtön ácsolják az akasz­­tófát, vagy közelebbi ismeretségbe kerül feje néhány puskagolyóval. Mindennapi jelenségek ezek napjainkban is s azért jogosan tehető föl ez a kérdés: mi a szabadság? Azok, akik állandóan a sza­badságot hangoztatják, akik a szabad­ságért folytatnak küzdelmet és vívnak óriási harcokat, végre is mint az abszo­lutizmusnak apostolai mutatkoznak előt­tünk, mire megrendül a szabadsághar­cokba vetett hitünk s bás lemondással csak ennyit mondunk: legyen úgy, mint régen volt. A mai helyzet az, hogy a Szlovenszkón többséget nyert szociálde­mokrata párt szélsőséges elemei teljesen magukhoz akarják ragadni az uralmat, de olyformán, hogy ők maguk uralkodjanak is, kormányozzanak is, holott a párt ös­­­szessége azon a mérsékelt alapon áll, hogy a kormányzásba kell bevinni a szocialista szellemet s minden intéz­ménybe be kell iktatni azokat az egyéne­ket, ismert, akiknek szocialista érzékük eléggé de nem olyanokkal végeztetni bizonyos munkákat, amelyekhez nem ér­tenek. Sokszor megmutattuk már: nem elégséges, hogy valaki csak párttag le­gyen, hanem rendelkeznie­ kell mindama ismeretekkel is, amelyek az egyes állások betöltéséhez okvetlenül megkívántatnak. Nem gondolják meg ezek a szélsőséges elemek, hogy ezzel a rendszerrel teljesen fölborul a helyzet, hogy megakad a köz­­igazgatás, az igazságszolgáltatás, a köz­oktatás, szóval minden, ha mindenüvé párttag kerül, aki egyébként minden jó tulajdonsága mellett nélkülözi a szüksé­ges ismereteket ? S nem gondolják meg azt sem, hogy az ilyen rendszer merőben ellentétes a szabadsággal, mert hiszen nem tiszteli másnak a jogait, hanem tisz­tán csak azokat ruházza fel jogokkal, csak azoknak enged minden téren szabad mozgást, akik a pártnak, illetve a szélső­séges csoportnak tagjai ? Vajjon nem elnyomottak-e ebben az esetben azok, akik véletlenül nincsenek egy nézeten az említettekkel ? Már­pedig tudtunkkal a demokrácia, a szocializmus, a kommuniz­mus mind azt hirdeti, hogy az egyént teljes szabadság illeti meg s amikor arra kerül a sor, hogy ez tényleg be is következnék, a boldog állapot akkor jön a legridegebb abszolutizmus, mely "meg­­termi a maga gyümölcsét, a reakciót, s és ne higyjék az uralomra törők, hogy a reakció föltétlenül gyengébb, mint az akció ! Nézzünk Magyarországra! Ott a vörös terror megteremtette a fehér terrort. Szemet-szemért, fogat-fogért.! — szólt a régi jó öreg közmondás. A polgárság, amikor a maga érdekeit védelmezi, nem tör a munkásság ellen, ám a szociálde­mokraták szélsőséges elemei nem hajlan­dók tűrni a polgárságnak semmiféle moz­galmát, teljesen el akarják konfiskálni a polgárságnak jogait, mert szerintük polgárságnak létjoga nincs. Ejnye, ejnye! a Ház mióta állapítja meg a világnak rend­jét egy csoport, egy párt? Mióta joga valakinek a szabadság másnak a jogait elkobozni, szent nevében vagy azokat csak meg is csorbítani ? A polgárság él és élni akar, mert saját sorsát intézni s általában a világ rendjébe befolyni épen­­ olyan joga van, mint annak, aki­­ nem vallja magát polgárnak s aki esetleg ki­­ akarja irtani a polgárságot, megint csak a szabadság szent nevében ! Azért emlé­keztetjük őket arra, hogy a forradalmi nagy szabadság igen gyakran az abszo­lutizmusra vezetett, amely azonban min­dig erős reakciót szült. S azért kérdjük is őket: mi a szabadság: A lengyelek szívósan védekeznek. (Moszkva, május 29. Cs­. Szikra­távíró) A május 28 iki hadijelentés. Molodecna irányában megtámadták Dvlnosát, elfoglalták Krivicát és Dol­­ginovát a kirwi kerületben. A Dnepr balpartján elkeseredett harc van ez ellenség megerősített állása körül. Az ellenség erős védelmet tanusib Tarasec területén ellenséges katona­ság ellenállását megtörtük. Tarase­­cet és nehány telepet ezen helytől északkeletre 49 versznyire megszál­­lottuk. (Berlin, május 29. Csl.) Egy ber­lini lett társulat kijelenti, hogy sem­mit sem tud a lett orosz egyezmény­ről Kovnóban. Azt mondják, hogy Kovnóban egyáltalában nem volt tárgyalás a szovjet orosz kormán­­nyal. Botrányos verekedés a Kac-Törekvés mérkőzésen. A Kac lemondotta a Törekvés javára a serlegmérkőzést. — Verekedéssel megtoldott „barátságos“ játék után 3:1-re (1 : 1) győz a Kac. — Sport­szerűtlenül viselkedett a közönség is és erélytelenül a Kac. vezetősége. — Mit mond a bíró? — Szigorú intézkedést követelünk a szövetségtől. Kosice, 1920. május 31. Aki figyelemmel kisérte az utóbbi időben a kosicei sportélet eseményeit, észre kellett vennie, hogy azokban az egészséges sportszellem helyett a kvali­tásnak egy nem ide való faja nyilvá­nul meg s ma már az a helyzet, hogy ha a Szövetség erélyes gyors kezekkel nem igyekszik rendet teremt­ni, úgy a gyönyörű perspektiváju kassai sportnak menthetetlenül vége van. Csakis ilyen állapotok mellett történ­hetett meg, hogy a Kac.törekvés közötti mérkőzés, melyet a Kac. Törekvés javára lemondott és így sem­­­legmérkőzés helyett barátságost ját­szottak, ennek dacára verekedésbe fúlt- Nem akarunk külön kitérni rá, csupán leszögezzük a tényt, hogy mérkőzés előtt a Kac. részéről Dr. Kayser és Rajna Alfréd aláírásával lemondó levelet adtak át a bírónak s így a serleg győz­tese egész bizonyosan a Törekvés lesz. A bíró tehát barátságos mérkőzést ve­zetett. Az egyenlő játéknívót mutató első félidő után a Kac. határozott fölénybe került és így annál érthetetlenebb, hogy mégis erőszakos és durva játékra ragadta el magát. A második félidő 35­ percében már 3: 1 re vezetett a Kac., mikor Bereczet (Törek­es), aki egy lapdéra szaladt, Jaszusch (Kac­) karjával oldalba vágta- Berecz pofon­nal válaszolt, de Eles (Törekvés) is beleavatkozott a verekedésbe és Ja­­szuschra támadt. Sassy (Kac­) még megkísérelte a verekedőket szétválasz­tani, de a felizgatott közönség már ekkorára a pályára özönlött és Jaszusch­­nak csak nagynehezen sikerült a pá­lyáról elmenekülnie. Jaszusch és Berecz sérülései súlyo­sabb természetűek, de egy-két botot számosan kaptak­ Verekedés után a Törekvés hívei körülvették a Kac. öltö­zőjét s csak a megérkezett karhata­lommal sikerült a rendet helyreállítani. Természetesen ezek után szó sem lehe­tett a mérkőzés folytatásáról s a kö­zönség hangos vitatkozással izgatott hangulatban hagyta el a pályát. A mérkőzés lefolyásáról külön számo­lunk be, itt azt a sajnálatos jelenséget vagyunk kénytelenek felemlíteni, hogy a bekövetkezett botrány előidézésében nagy része van a közönségnek is, mert folytonos közbekiabálásaikkal nem­csak a bíró munkáját tették csaknem lehetetl­ené, hanem a játékosokat is felizgatták. Az úgynevezett „müvelt" közönség előljárt az uszításban­ A Kac. vezetősége, annak dacára, hogy a pályán tartózkodott, semmit nem tett a rend fentartásának érdekében s meg­­­­történt az a hallatlan eset, hogy a­­ bíró maga volt kénytelen több ur ne­­­­vét megkérdezni, hogy felelősségre­­ vonhassa őket állandó sértegetéseikért. A mérkőzés után megkérdeztük Wildman szövetségi bírót, hogy milyen jelentést tesz a botrányos mérkő­zésről ? — Bizonyosra veszem, — mondoma Wildmann — hogy a Szövetség jelen­tésem után jó időre eltiltja a játéktól a verekedő két futballistát. Vitás-e az, hogy serleg vagy barát­ságos volt a tegnapi mérkőzés ? — Tekintve, hogy a serlegmérkőzést a Kac Írásban lemondotta és a le­mondólevelet a Törekvés főtitkárának át is adta, szó sem lehetett másról, mint barátságos mérkőzésről. Meg vegyünk arról győződve, hogy ez a kiáltó eset végre erélyes intéz­kedésekre készteti a Szövetséget és szigorú ítéleteivel úgy az­­ egyesületek­nek, mint a játékosoknak elveszi a kedvét hasonló viselkedésektől. A Szö­vetség mindenesetre kötelezte a Kac.-ot, hogy pályakorlátot csináltassanak és egy-két rendőr helyett karhatalomról is gondoskodjanak a mérkőzéseken. Ha ezek meg lettek volna, úgy a teg­napi botrány valószinüleg nem törté­nik meg. (—) ságy) áresés mindenfelé- Nem vásárol a közönség. A közgazdasági és szaklapok már hetek óta hozzák azt a hírt, hogy kü­lönféle árukban 40—45 százalék áresés következett be külföldön. Csak Cseh­szlovákia kereskedői tudták eddig meg­őrizni intaktságukat, úgy­hogy nálunk ennek éppen ellenkezője következett be és számos áru ára még most is egyre emelkedik.A külföldi hírek azonban mintha észretérítették volna a közönséget, mely — úgy látszik — sztrájkot határozott el. Így történhetett azután, hogy a ke­reskedők, kik túl vanrnak halmozva kü­lönféle árukkal — reggeltől estig hiába várják a vásárló közönséget. Akinek szükséglete csak pillanatnyilag is elha­lasztható, inkább várt abban a remény­ben, hogy a nagy áresés szellője előbb­­utóbb ide is el fog érni- Beszéltem ez ügyben egyik kosicei nagykereskedővel, ki a következőket mondotta nekem : Tény az, hogy az utóbbi hetek ke­reskedelmi forgalma messze elmarad az elmúlt idők forgalma mellett. Mintha csak bojkottot határozott volna el a közönség, most senki sem vásárol. Itt van egy példa- Azelőtt naponta 10—15 pár férfi és női luxuscipőt adtam el, most meg kétnaponkint egyet- Annál nagyobb ellenben a szandálok, olcsó tornacipők stb. kelendősége, amelyeket a közönség azzal a gondolattal vásárol, hogy ez ez áru olcsóbbodásáig fedezi szükségletét- Ugyanez a helyzet a tex­til­iparban is, hol már­is meg van a bojkottnak látható eredménye, mert míg eddig a kereskedők a megszabott árból egy fillért sem voltak hajlandók leengedni, addig most szívesen tűrik a vevő alkudozását, sőt mindenben ked.

Next