Kassai Hirlap, 1920. január-június (17. évfolyam, 1-146. szám)
1920-06-03 / 125. szám
XVII. évfolyam Kosice, 1920. június 3. Csütörtök POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosice. Fő-utca 60. sz. Telefonszám: 184. Megjelenik naponta d. u. 4 órakor. FELELŐS SZERKESZTŐ: LÁSZLÓ BÉÜL 125. szét* Előfizetési árak: Egész évre 160 K, félévre 80 K, negyedévre 40 K, egy hóra 14 K. Egyes szám ára 60 fillér. Englis pénzügyminiszter aktuális kérdésekről. Englis dr. pénzügyminiszter fogadta a prágai ,,Venkov“ munkatársát, aki előtt a csehszlovák köztársaság különböző aktuális pénzügyi kérdéseiről a következőket mondotta: — Nincs szándékomban valutatechnikai vagy pénzügyi kísérleteket folytatni. Közgazdasági életünknek elsősorban nyugalomra van szüksége, amelyet nem szabad kísérletezésekkel zavarni. Vissza kell állítani a pénz és pénzügyi szervezetekbe vetett bizalmat. A pénzintézetekben levő betétek szentek és sérhetetlenek. Egész pénzügyi és pénzrendszerünk a bizalmon alapul és enélkül nem állhat fenn. Az állam pénzügyi krízise csak átmeneti, amint ez nem is várható másként háború után a fokozott állami feladatok és a lakosság gazdasági erejének csökkenése mellett. — Meg vagyok győződve, hogy államunk, amely gazdag természeti forrásokkal rendelkezik, csakhamar felülkerekedik a pénzügyi válságon, mihelyt a leszerelés megtörténik és kielégítő takarékossági rendelkezések történnek. A pénzpiacon ugyan feszültség uralkodik, melyet egyrészt indokol, hogy fokozott tőkékre van szükség a gazdasági élet helyreállítása céljából, másrészt, hogy a kormány semmi körülmények között sem akar államjegyek nyomása útján híveit igénybe venni. — Remélem sikerülni fog önkéntes kölcsönt szerezni és ez által időt nyerni a jelenlegi pénzügyi válság leküzdésére. A kormány, melynek kebelében helyet foglalnak a nagyobb politikai pártok képviselői, hivatásának magaslatán állva, megvalósítani igyekszik mindama óhajokat, amelyeknek megvalósítására vállalkozott is. Nyugalom, béke és rend csak az esetben várható, ha mindenki megtalálja itt létföltételeit. Hogy sokan nehezen illeszkednek bele az új helyzetbe, ez érthető és méltányolja maga a kormány is, mert hiszen senki a világon nem lett márólholnapra más ember. S ha valaki nehezen szokik bele az uj helyzetbe, ebből nem lehet, nem szabad renitenciára, vagy pláne ellenséges indulatra következtetni s mindjárt azzal fenyíteni, hogy megfosztják kenyérkeresetétől. Van elég példa arra, hogy épen azok, akik látszatra nem voltak megelégedve uj helyzetükkel, a legodaadóbb, legmegbízhatóbb és legpontosabb munkásoknak bizonyultak s az irányadó körök csak akkor vették észre, mennyire tévedtek föltevésükben, amikor az ilyeneknek munkáját komoly bírálat tárgyává tették. Különösen áll ez a tisztviselőkre, akik felől talán semmi jót sem tételeztek föl, de azután be kellett látniok, mennyire tévedtek. A tisztviselő épen olyan munkás, mint akármelyik bérmunkás. Ha képesnek érzi magát bizonyos feltételek teljesítésére, szívesen dolgozik, már csak azért is, mert tudja, hogy munka nélkül meg nem élhet, tudatában van továbbá annak is, hogy ő a világ folyását meg nem akaszthatja, a világ rendjét meg nem változtathatja. A viszonyok konszolidálódásával erre a belátásra jutott a kormány is és nem tekinti ellenségnek a régi rezsim embereit, akik maguk is belenyugodtak már a változhatatlanba. Eleddig nem annyira általános emberi, mint tisztán nemzeti szempontok szerint történt a nevelés. Ám az intelligens ember a belátásnak magas fokára emelkedve észrevette ennek a nevelésnek ferdeségeit, hiányait és minden rendelkezésére álló eszközzel iparkodik a nevelésébe csúszott hibákat kijavítani, a feleségeket kiküszöbölni. Innen magyarázható a jelenség, hogy a szolgálatban megtartott tisztviselők és más alkalmazottak szívesen tanulják a szlovák nyelvet, de emellett saját anyanyelvüket sem hanyagolják el, mert ennek művelésére jogot ad mindenkinek a köztársaság alkotmánya s az a demokratikus szellem, mely ezt az alkotmányt létrehozta s mely áthatja az összes intézkedéseket. Vannak ugyan egyesek, kik — mint mindenütt, úgy a csehszlovák köztársaságban is — azt hiszik, hogy csak fölfelé kell demokratának lenniök, lefelé pedig a legbüszkébb arisztokraták s nem törődve a demokrácia elveivel, a legvadabb tyrannizmus útjára tévednek, de ezek mindinkább háttérbe szorulnak s ezeknek működéséből nem szabad arra következtetni, hogy nem a demokrácia itt az uralkodó bolygó. Minél tovább megyünk az uj helyzet által vágott ösvényen, annál gyorsabban fölismeri mindenki, hogy mit kell cselekednie, hogyan kell munkáját irányítania, hogy boldogulását megtalálhassa. A kormánynak intézkedései mindenben irányadók. Azt pedig senki, még a legelfogultabb bíráló sem mondhatja, hogy a kormány nem áll szigorúan alkotmányos alapon , hogy bármely intézkedését ne lengené át a tiszta demokrácia szelleme. Tanúságot tesz erről most legutóbb a tartók fizetésrendezése, amely megüti azt a mértéket, amely kulturállamban követelhető. Fölismerheti ebben a rendelkezésben mindenki a kormánynak az oktatásügy iránt érzett meleg szeretetét, továbbá azt is, hogy milyen súlyt helyez a népoktatásügy fejlesztésére. Rendkívüli és drágasági segélyek utalványozása után sor került a fizetésrendezésre, csak azt nem tudjuk, hogy miért nincs egyúttal még folyósítva is az új fizetés, legalább nálunk. Azt hisszük, hogy csak a végrehajtási utasítás késik, amely azonban hamarosan meg kell, hogy érkezzék. A tanítók fizetésrendezése egyébként csalhatatlan jele a demokrata szellemnek, s mely eddig minden államban hiányzott s s azért sínylődött nyomorban a népoktatási ügy. A csehszlovák köztársaság az alapnál kezdi az építést, nem toldoz, nem foldoz, hanem alkot s ezért a legteljesebb elismerés és bizalom illeti meg mindenki részéről a kormányt. Nem fizetik ki a visszatartott összeseket. Keletszlovenszkó legkülönbözőbb helyeiről még most is tömegesen érkeznek kérvények a pénzügyigazgatósághoz, melyekben a lebélyegzés alkalmával visszatartott összegek kifizetését kérelmezik. A kérelmek sorsa legnagyobbrészt ugyanaz : viszautasítás. Tekintettel arra, hogy a közönség teljesen tájékozatlan, e kérdésben, felkerestük a pénzügyigazgatóság egyik magas állású tisztviselőjét, aki a következőket mondotta nekünk : — Amióta megkezdettük a lebélyegzésnél visszatartott összegek kifizetését, azóta a mai napig állandóan halomszámra érkezik hozzánk kérelem a kifizetés iránt. Az 1919. november 30-át megelőzően beérkezett kérelmek már mind el vannak intézve, a később érkezettek azonban — egy rendelet értelmében — figyelembe nem vehetők. A tavaszi munkálatok megkezdése óta ezerszámra érkezik a kérvény, melyben gazdasági szükségletükre való hivatkozással kérik a kifizetést. Az ily kérelmeket el kell utasítanunk. iö. — Vannak azonban oly kérelmek amelyekben a kérelmező szorult anyagi helyzetére hivatkozással kéri a kifizetést. Ha ez kellően igazolva van, mi az ily kérelmeket javasolva a bratiszlavai vezérpénzügyigazgatósághoz terjesztjük fel, mely ott nyer elintézést. Most is van egy eset, hol egy állásából elbocsájtott tisztviselőnek, ki már 2000 koronát kapott, a hátralékos 880 koronáját is kifizetjük. Ismételhetem — és itt hivatkoznom kell a bratiszlavai vezérpénzügyigazgatóságnak 1920. áprils 30-án kelt 50221—XII. számú rendeletére — most csakis az esetben történhet kiutalás, ha a kérelmező igazolja, hogy a pénzre megélhetése biztosítására okvetlen szüksége van. Minden más esetben — és így a gazdasági szükségletek indokolásával is — a kérelem teljesen meddő és legfeljebb a közönség felesleges megterhelését jelenti. — Megjegyzem még, hogy a kérelem bélyegmentes. Anna szerepe a vörös májasban. A brünni „Rovnosť“ c. szocialista orgániumban Votava Károly pártvezér feltűnést keltő cikket írt, amely egészen új megvilágításba helyezi a Szlovenszkón tavaly májusban lejátszódott eseményeket. Eddig senki se látott összefüggést Muna és Kun Béla, Budapest és Prága, illetve Kladnó között. A cikk most leleplez és elmondja, hogy miért nem sikerült a magyar bolseviki támadás, úgy, amint azt Kunék Pesten remélték, miért nem borult lángba az egész mai Csehszlovákia, úgy, amint azt akkor talán sokan szerették volna ? Egy kurír, név szerint Hosom volt az oka mindennek . Ez követte el azt az annyira s hatásaiban oly fontos stiklit, hogy Janousek szlovák kommunista levelét nem Votava szerkesztőnek — a szóbanforgó cikk írójának — hanem dr. Winter Leó vasutügyi miniszter öccsének, Wimer vasúti mérnöknek adta át Fölbérelt emberek, kurírok egész raja bonyolította le az érintkezést Munáék és az akkori pesti vörös kormány között. A Muna elleni s most folyó perben — írja Votava szerkesztő — több helyütt említés esik arról, hogy Munának Pospisil nevű provokatőrrel mi és mennyi dolga volt. Ez a Pospisil — mondja Votava — abszolút nem játszott oly fontos szerepet az akkori eseményekben, ő vele mindössze egyszer volt beszélgetése Munának. Akkor is csak állítólag szóbeli üzenetet hozott Pestre. Ennél sokkal elitélőbben nyilatkozott úgy Muna, mint Votava is az imént említett Hosounról, akinek árulása folytán kellő időben az egész bolseviki betörés terve, annak minden részlete a kormány tudomására jutott. Az akkori prágai kormány ugyan már addig s azelőtt is tudott Mináék üzelmeiről, de teljes precizitással csak akkor tárult fel előtte az egész helyzet, amikor birtokéba jutott a Munának szánt levélnek. A levél maga tulajdonkép egy kimerítő felhívás, meglehetős energikus és elkeseredett fogalmazásban. A magyar kommunista munkásközösség segélykiáltása ez a cseh kommunistákhoz Fojtogat — mondja a felhívás — a román és cseh imperializmus s ennek zsoldos hadai; veszélyben, nagy veszélyben van az egész magyar „Munkáshaza“. Nincs töltényünk, nincsenek fegyvereink, megfojtással fenyeget minden esetleges katonai támadás. Hozzátok fordulunk elvtársak segélyért e nehéz és vészes percekben. Április 30-ról május 1-re virradóra általános felkelést, zavart akarunk támasztani Szlovenszkón, hogy május 1-én kikiálthassuk a Szlovák Tanácsköztársaságot. E célból általános vasutassztrájkot provokálunk egész Szlovenszkón, amelyhez a többi szakmák munkásai is csatlakoznak majd, akiket részben már fel is fegyvereztünk.Ezzel egyidejűleg gondoskodunk, hogy a bratiszlavai dynamitgyár s a komáromi lőporraktár a levegőbe röpittessék s minden bizonyossággal számítunk arra, hogy az egész csehszlovák helyőrség Bratiszlavánál és Komáromnál hozzánk pártol át. A felhlvás — melynek írója és alárója Janousek Antal — még a szándékolt és tervezett intézkedések egész soráról ír. Elmondja, minőnek tervezik a szlovák tanácsköztársaságot, illetve annak legfőbb igazgató tanácsát. Ez — szerinte — áltana : hat szlovák, egy német, egy magyar és egy cseh nemzetiségű tagból. Rajtatok múlik — mondja a felhívás — hogy az általános zavar szitásával, az általános sztrájk kihirdetésével mindenben segítségünkre legyetek, cseh testvéreink s hogy az egész pártszervezet egyöntetűen tiltakozzék bármiféle olyan kísérlet ellen, amely a csehszlovák köztársaság részéről ellenünk irányulna. Ezt a Munának szánt közlést több irányban igyekeztek Budapestről eljuttatni. Egy példány a minisztérium kezébe került s ez elég volt ahhoz, hogy a szlovák tanácsköztársaság gondolata elbukjon. A tervekből nem vált be más, csak a vérhullatás és ma már világos, hogy Európában egy újabb felfordulás nem szolgálhat emberi eszméket és célokat- Hirdessen a Kassai Hírlapon.