Kassai Munkás, 1909. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-02 / 1. szám

ELŐFIZETÉSI Árak. Egész évre 3 K 20 f­­élévre­­ K 60 f. ...... .­­ , Negyedévre 80 fillér Egy hóra 28 fillér. Megjelenik minden Szombaton. Egyes szám ára 6 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL Kossuth Lajos utca 27. szám. I. emelet Telefon­szám: 136. III. évfolyam. Kassa, 1909. január 2. 1. szám. Céljaink és eszközeink. A munkásmozgalom erősbödésével jár a szocialista eszméknek mind szélesebb körökben való terjedése. A mozgalom következtében min­den társadalmi réteg és factor kényszerült a szocialista eszmékkel foglalkozni. Az író az új­ságban, a pap a szószéken, a földes­úr a domí­niumán. A proletáreszme uralja a társadalmat. Prohászka, aki állandóan az „Omnibusz Caritas“ jelszaván nyargal, minden szónoklatába belekever egy kis szocializmust, sőt a „liberális“ hangot pengető jászóvári prelátus sem menekül tőle. Mindenki foglalkozik a szocialista eszmékkel. Azonban ki-ki a maga módja szerint. Forrongás észlelhető mindenfelé, mintha nagy átalakulás előtt állanánk. Egyetlen társadalmi réteg sincs megelégedve. Minden téren látjuk az evolúciót, (fejlődés) amely utat csinál a revoluciónak, (fel­forgatás). O­yan a társadalom, mint a tojás élete: benne mozognak, forrnak az erők, de a kemény burok nem engedi kitörni a keletkező életet. Ám az erők egyre forrongóbbakká lesznek, szerve­ződnek, erősbödnek — ez az evolúció és ami­kor elég erősek, széttörik a burkot és jelentke­zik az új élő — ez a revolució. Az­­evolúció és revolució idejét a mi mun­kánk gyorsítja és minél inkább gyorsítjuk, annál előbb fejezhetjük be történelmi hivatásunkat, amely a munkaeszközök társadalmasításából áll. Már megírtuk sokszor, hogy a munkásság célja akkor, amikor a hamisítatlan választójogért, szociális törvényjavaslatokért, nyolc órai munka­időért, munkásvédelmi törvényekért, hygenikus és egészségügyi törvényjavaslatokért küzd, akkor csak utat tör a szocialista társadalom felé. Ezek csupán eszközök a végső cél az osztályuralom­tól mentes szocialista társadalom megvalósítására. Egyszóval mi élesszük az osztályharcot, hogy megszüntessük az osztályokat. A szegény és gazdag fogalma csak a magántulajdon rendszerén felépült társadalomban ismeretes, ahol nincs magántulajdon, amely a kizsákmányolás alapja, ott burzsoá és proletár közötti ellentét sincs, minthogy a burzsoá is, a proletár is ismeretlen. Azonban ha ölbe tett kezekkel néznénk a for­rongást, akkor is elkövetkezne a mi győzelmünk. Mert Marx klasszikus mondása: a kisajátítók ki­sajátítása a mai társadalomban minden téren megnyilvánul. A tőkefelhalmozódás egyre tart, aminek szükségszerű folyománya a tömegnyomor felhalmozódás. Tehát mi csupán gyorsítjuk a fejlődés tem­póját a végső célért: az ember felszabadítása az ember uralma alól. És ebben a törekvésben eszközeink: a sajtó és a szervezkedés. A prole­­táriátust, a munkásosztályt egy táborba szer­vezzük; a vagyontalanokat, a szegényeket, a nyomorgókat eltávolítjuk a gazdagoktól, a munka­eszközök birtokosaitól, a jólétben úszó uraktól, minthogy éles ellentét van a két osztály között. Az egyiknek, a vagyonos osztálynak az az ér­deke, hogy a munkásosztályt kizsákmányolja; a másiknak, a vagyontalan osztálynak az az érdeke, hogy a kizsákmányolás lehetőségét ma korlátozza, később teljesen megszüntesse. A szervezkedés­nek eme motívumait a sajtó állandóan hirdeti. Az osztályharc küzdelmében a sajtónak ez a szerepe. Felvilágosítani, oktatni, osztálytudatot plántálni, a szocialista sajtó hivatása. És a szer­vezkedés sikere abban rejlik, minő sikerrel ter­jesszük a sajtót. Régen az osztályküzdelmek fel­kelésekben, kard és egyéb gyilkoló szerszámok forgatásában merült ki. Ma a küzdelem terré­numa a sajtó, ahol apró ólomkatonák hirdetik az eszmét, toborozzák az új társadalom hívőit és mérik kíméletlen ostorcsapásaikat a kinövé­sekre, az igazságtalanságokra . . . Régen a tö­megek elől a betűket elzárták, az Írást elégették, ma azonban már megalkusznak a fejlődés tör­vényeivel és az uralkodó osztály védekezése nem a sajtómáglya, hanem a „Szűz Mária virágos kertje“, „Jézus szent szívének hírnöke“, „A leg­szentebb rózsafüzér királynője“ és egyéb hasonló című és lelket mételyező, osztálytudatot elzáró sajtó terjesztésében nyilvánul meg. Ez az utal-

Next