Kassai Munkás, 1909. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1909-07-03 / 27. szám

KASSAI MUNKÁS 3. oldal, 27. szám. 4 koronában való megállapítását érték el és ezt kollektív szerződésben biztosították. A pécsi asztalosok pár napi harc után megkapták összes követeléseiket. Ugyancsak a budafoki kádárok harca pár nap alatt a munkások teljes győzelmével végződött. Nem is szólva a többi iparágakról, az egyetlen famunkás szakmánál egész sereg győzelem jutalmazta rövid pár hét alatt a régen megsemmisíttetnek hitt szervezett munkásság kitartó harcait. És ezt követni fogja a győzelmek sorozata. Hullák lettek a kutyaszö­vetség patrónusai és a gazdasági válság rideg telét elűzte a fellendült gazdasági élet forrón perzselő napja. Uj remények, uj küzdelmek hevítik a sokat gyötört munkásmilliók keblét, amely ha erős akarattal párosul, uj élet két nyomában! Lásson hozzá tehát serényen minden szakma a szervezetein ütött rések betöméséhez és kiépítéséhez. Dolgozzunk! Agitáljunk! A megvadult óda-író! A csuhások legényegyletének fölszentelési ünne­pélyéhez egy óda költése és elszavalása is szükségessé vált. A „nagy“-bizottság megbízta Auer Istvánt az óda elkészítésével. Egy ódát, különösen egy érzésből fakadó ódát azonban nem kismiska ám megcsinálni, kivált olyannak, aki ritkán pengeti a lantot. Auer azért vállalkozott a dicső tettre. Azonban sehogysem ment a költés. Végre szombaton színre került a moziban a „Francia forradalom“. Nosza meg­nézte. És az ott látott forradalmi tömegek teljesen lázba hozták, melynek következtében a nagy ódaköltő ilyesmit költött: Utcákon, tereken, utak során Forrongva zúg az emberáradat, S harsogva, mint tajtékzó óceán, Vadul üvölt vörös zászlók alatt: „Szabadságot, jogot a proletárnak !“ S kezökben orgyilok — szerszám helyett. . . Átok, nyomor fakad, amerre járnak, Mert nincs szivükben béke, szeretet! Tehát zug! Mi zug? Talán a kassai öreg templom nagyharangja és dicséretet mormol a nagy óda-költőnek ? Dehogy! Az emberáradat zug, harsog, tajtékzik és üvölt s kezekben orgyilok stb. És ezek mi volnánk: a vörösek! Azon csodálkozunk, hogy valamelyik „vadul üvöltő“ elvtárs még nem szúrta le az ódaköltő urat, amiért ennyi badarságot papírra vetett. Mert ha ezt nem is, de azt határozottan megérdemelné, hogy kitömjék, legalább a „vadul üvöltők“ unokáinak volna miben gyönyör­­ködniök! De nini! az „orgyilkosok“ mást is csinálnak. Szerszámot fognak és a szerszám izekre is tépi őket. Legalább a következő strófában ilyesmi áll. íme : Nagyvárosok, gyárak, gyilkos kohók És bányaaknák mélyén mennyi nép!. . . Mig fönnen szállnak vörös lobogók, Alant tízezreket ízekre tép A dinamit, a gép ... s kik megmaradnak, Dühös keservvel húzzák az igát . E fogcsikorgató rabszolgahadnak Bosszú helyett — megnyugvást vajh’ ki ád ?! Az ostor a végén csattan, tartják azok, akik ostor­ral bánnak és az Auer Pista ódája is elcsattant a végén. Megmondja, hogy bizony a tengernyi baj, szenvedés, gyötrelem, szerencsétlenség után a fogcsikorgató rab­szolgahadnak a kereszt ad megnyugvást. Ahá! Persze, hogy a kereszt! A jó öreg kereszt! Amivel közel két évezred óta mindig sikerült elnémítani a földi zsarnokság ellen föllázadtakat és amelyet — ígéri az odázó — még a poklok ellen is megvédenék. Hát csak védjétek! Tőlünk védhetitek az idők végtelenségéig. És váljon egészségiekre a védelem dicső munkája. Biztosítunk benneteket, hogy védelmi harcotok nem lesz tajtékot verő, mert mi a keresztet nem bántjuk. Ellenben annál energikusabban küzdünk a kereszt mögött meghúzódók és annak cégére alatt kufárkodók, a papság ellen. Mert nem volt még a világon emberek alkotta szerv, amely annyi szenvedést, bűnt, nyomort, ártatlanul való kimúlást hozott volna a világ részére, mint a papság. Kétezer esztendő óta a kereszt mögül hirdetik az emberiség megváltását és azóta egyebet sem tettek, mint istentől eredőnek és szentnek nyilvánították a szegény emberek nyomorúságát és fájdalmát. Miközben ők, a világ uraival együtt, dúsan terített asztalnál lakmá­­rozták a szegény nép véres verejtékének gyümölcsét. De azért kap megnyugvást a „fogcsikorgató rab­szolgahad“. Mert a bajok okozóját megismerte. Tudja, hogy a nyomorúság, a boldogtalanság oka a magán­­tulajdon és az ennek szolgálatában álló csuhássereg. Ennek a kettőnek a teljes kiirtása lesz a meg­nyugtatója a munka embereinek és feltámadása az igazán szabad emberi munkának. SZEMLE. A „csavargók“ művészete. Sokszor mondtuk már: Ember nincs érték nélkül, mert minden emberben van tehetség, csak a mai tár­sadalomban nem érvényesülhet kellőképen. Ezt a helyes felfogást igazolja a javító­intézet növendékeinek ezidei kiállítása is. Azok, akik a kiállítást megnézték, el vannak ragadtatva a gyönyörű, művészi színvonalon álló munkáktól. És mindezt az ország minden részéből összeszedett, úgynevezett „csavargók“ csinálták. És ez így van az egész vonalon. És bizony a nagy, társadalmi közös munkaszervezetnek kiszámítha­tatlan kára van abból, hogy a mai társadalomban száz­ezrek munkaképessége és művészi ízlése vész el. Ezt azonban a mi társadalom-bölcselőink nem veszik figyelembe. Különben ennyi bölcseséget már nem is kíván­nak tőlük. Városi közgyűlés volt szerdán délután. E közgyűlés olyan nyárias volt, amennyiben az egész évben a sok szavazástól — pénz­­pocsékolástól — elfáradt város­atyák jobbnak látták a fürdők hűs csalitjában üdülni, mint a közgyűlési terem dohos levegőjében gubbasztani. Annak a pár darabnak sem akadt más munkája, mint a szokásos és rendszerré vált kölcsönt kolduló javaslatot megszavazni. Mert azt el sem tudjuk képzelni, hogy Kassán egy közgyűlés legyen, melyen ne volna napirenden, újabb kölcsön erre vagy arra. Viszont, hogy a csereberélés minden­képpen meg­legyen, a város javainak elkótyavetyélésére valamelyes tervezet, így történt a város tulajdonát képező garadnai birtok kérdésénél is. Erről legközelebb bővebben fogunk írni. A birtok jelenleg bérbe van s a bérlet lejárati ide­jére ajánlatot tettek garadnai­­ lakosok annak megvéte­lére. Ennek az „üzlet“-nek a megfejelése a közgyűlésen nem sikerült, mert — nem tudjuk miért — lekerült a napirendről. Kozora nyugalmazott főjegyzőnek ugy látszik a teljes fizetése utáni nyugdíj nem elég és drágasági pótlékot

Next