Kassai Munkás, 1910. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-01 / 1. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 3 K 20 f. Félévre 1 K 60 f. Negyedévre 80 fillér. Egy hóra 28 fillér. Egyes szám ára 6 fillér. IV. évfolyam SZERKESZTŐSÉG: Kassa, Kossuth Lajos-u. 23. — Telefon: 187. KIADÓHIVATAL: Deák Ferenc utca 11. szám. — Telefon: 425. 1. szám. Megjelenik minden szombaton Kassa, 1910. január 1. Ünnepi munka. Egy küzdelmes év kezdetén. Karácsony napja a szeretet ünnepe, mondják azok, akik az igazi emberszeretet eljövetelének a legnagyobb ellenségei, amely napon mindenkinek a templomban a helye. A szociáldemokrata párt nem ünnepelt ezen a napon. Dolgozott. Nem a műhelyekben, gyárakban, vagy a mezőkön, hanem gyűléseken, értekezleteken, az eszméért való küzdelem megerősítése, tehát az igazi emberszeretet világának minél előbb való eljövetelének céljából. A Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Párt karácsony másnapján tartotta kerületi értekezletét Kassán, a Munkás Otthon fazekas utcai nagytermében. Hogy mily nagy fontossága van ennek az értekezletnek, azt csak azok tudják, akik ismerik Magyarország, de különösen Felsőmagyarország munkásviszonyait és tudják azt, hogy a közeljövő meghozza a munkásság számára a politikai jogokat. Mert Felsőmagyarország vármegyéiben oly rettenetes állapotok vannak, amilyenekhez hasonlót kulturállamok legeldugottabb fészkeiben sem lehet feltalálni. Egész vármegyék vannak, ahol az urakon és papokon kívül azt sem tudják, mi az állam, a jog, vagy a törvény. És mindez azért, mert a gazdasági elnyomatás és kizsákmányolás határt nem ismer. A világhírű Tátra aljában, ahol az urak részére télen is valóságos paradicsomi élet van berendezve, 20—30 krajcár a munkás napi bére. És így magyarázható csak meg az a körülmény, hogy az ország természeti szépségekkel és gazdagsággal legjobban megáldott vármegyéiben a munkás nyomorúság sajtolta könnye összefolyik a pálinka és a bagó kiömlött tevével. Ott, ahol naponta automobilok és gyorsvonatok száguldják be a vidéket, hogy a társadalom kitartottjait elvigyék a gyönyör kiforrásához, hiába keressük a huszadik század kultúremberét. Ellenben találunk egy nyűglődő, testileg és lelkileg eltorzult, igáz, állati bánásmódot békén tűrő, ezerféle nyavalyákban kínlódó, elfáradt, szánalomra méltó népet, amelyre ráadásul már a papok is rátették a kezüket, nem azért, hogy kifosszák őket, mert ezt már elvégezték helyettük mások, hanem azért, hogy felszabadulásuk útját elzárják. Mi sem természetesebb, minthogy ezt a népet is a szociáldemokrata pártnak kell megváltani a nyomorúságtól. Óriási munka vár tehát a Felsőmagyarországi Szociáldemokrata Pártra. Nem arról van szó, hogy ezt a népet mindjárt a szervezkedés útjára vigyük, mert ez képtelenség, hanem arról, hogy a fejlődésnek az első fokát, az elégedetlenséget széthintsük közöttük. Nem kertelünk, sőt bátran odavágjuk a hatalom kisisteneinek, hogy ettől az eszköztől sem riadunk vissza, hogy céljainkat elérhessük. Egyetlen szociáldemokrata párt sem tűrheti azt, hogy a népet ennyire kizsarolják. A külső agitáció mellett természetesen legfőbb célja pártunknak a belső megerősödés munkáját elvégezni. Kassán is nagy tömege él még azoknak a munkásoknak, akik nincsenek tisztában a szociáldemokrácia eszméivel, minek következtében eltűrik a kizsákmányolás legrettenetesebb formáit is. Végezetül is: ennek az esztendőnek, mely a mai nappal ránk köszöntött, a munka esztendejének kell lenni. A pihenés ideje rég elmúlt. Dolgoznia kell minden elvtársnak. Hiszen a mai világban nem lehet egy munkásnak nagyobb öröme, mintha minden erejével odatörekszik, hogy elnyomott társai is öntudatra ébredjenek és küzdő katonáivá váljanak annak a tábornak, amely az egész emberiség boldogulásáért küzd. A nehéz, fáradságot nem ismerő munka meghozza az eredményét és egy esztendő múlva a mostaninál már egy szebb újév hajnala virrad ránk. * Karácsonyi értekezletünk jegyzőkönyvének rövid kivonatát a következőkben adjuk.