Kassai Munkás, 1911. július-december (5. évfolyam, 26-52. szám)
1911-07-01 / 26. szám
26. szám, ágyak három emeletesek. Elképzelhető, hogy az alacsony emeleteken milyen lehet a levegő, különösen mikor az egész lyukon csak egy ablakocska van. Megemlítésre méltó még az is, hogy a fiuk nyárára bojkottálták az inasszobát és áttették szállásukat a faraktárba. A szegény fiuk tehát inkább mennek egy erősen tűzveszélyes helyre, csakhogy levegőhöz jussanak. Arról, hogy milyen kosztban részesülnek itt a a tanoncok, nem is beszélünk. Az iparfelügyelő úr figyelmét sem hívjuk föl az itt grasszáló állapotokra, mert úgy is tudjuk, hogy az hiábavaló volna. Az azonban kívánatos volna, hogy a jobb érzésű megrendelők ne rokonszenvezzenek az ilyen mesterekkel. A komisz viszonyok meghonosítása tekintetében Rupp Viktor joggal odakiálthatja Jávorszkyéknak, hogy vagyok olyan legény, mint ti. Ruppnál sem felel meg a műhely az egészségügyi követelményeknek. És e mellett még a bérek is nagyon silányak. A legkisebb fizetés 34, a legnagyobb 56 fillér. A szakmunkások száma hét. A tanoncok száma négy, akik valamennyien benkosztosok. A kvártélyuk is a mesternél van egy külön szobában. Itt már nincsennek emeletes ágyak. Picscseken alszanak a fiúk. Akik 5 és 4 és fél évre szerződnek, azoknak szalmazsák is jár. Az egyik fiú csak 4 évre szerződött, ez otthonról hozott szalmazsákot. * E fenti kis leírásból láthatjuk, hogy a káprázatos ablakok szép sifonjai és sok gyönyört látó nyoszolyáinak elkészítése közben nemcsak az embernyi emberek, hanem a serdületlen gyermekek is kizsákmányoltatnak. Sőt, a magyar ipar nagyobb dicsőségére, ezek a legjobban. Meg lesz a villamos. — Az autóbuszok nem fognak pöfögni. — Ismeretes, hogy Kassa város közgyűlése, hosszú harc után, a villamos mellett döntött. Egy berlini társasággal megkötötte a szerződést is. A társasággal hat hónapot kötött ki, mely idő alatt 75 ezer korona óvadék letételére kötelezte magát. Telt, múlt az idő, azonban a társaság nem igen mozgatta a fülét az óvadék letételével. A lapok egy része már meg is írta, hogy a villamos nem lesz meg, mert a társaság nem hajlandó a kauciót letenni. Ez a körülmény arra késztette a Felsőmagyarországot, hogy az autóomnibuszok érdekében propagandát fejtsen ki. (Nálunknál rosszabb májú emberek ugyan azt mondják, hogy az autóbusz melletti agitációnak az a rugója, hogy a Felsőmagyarország sógori viszonyban van a párisi Societé Anonyme Westinghouse céggel, melynek már Aradon is van autóbusz járata.) Most azonban kiderült, hogy hiábavaló mindennemű fáradtság, mert a berlini Hartwig cég június 28-án, a lejárat előtt egy nappal letette a kauciót. E szerint tehát autóbuszpöfögés helyett villamosok fognak csilingelni Kassa utcáin. Végezetül annyit megállapíthatunk, hogy bármilyen jármű született volna is meg, azt bizony a nem éppen tiszta magánérdek iszapja szennyezte volna be, aminthogy a villamosra is rakodott ilyesmi elegendő. Mi csak azt sajnáljuk, hogy a villamos leglelkesebb propagálója, egy beteges, de azért jó fogú kassai újság időközben elszenderedett és igy nincs kizárva, hogy fáradságának teljes gyümölcsében érdemtelenek fognak vájkálni. Munkások a művészházban. Még nem régen is lesz az ritkaság számba ment, hogy a munkás képzőművészeti kiállításra járt volna. A munkás maga megcsinált ezelőtt is, most is sok művészi dolgot, annak gyönyörűségét élvezni azonban nem tanította meg senki. Az uralkodó osztály annyit törődött a munkással, hogy ha nemesebb szórakozások hiányában berúgott, vagy veszekedett, rendőreivel bevitte és elzárta. Ma azonban már olyasmi is megtörténik, hogy a munkás betegséget szimulál, húzza a betegsegélyt, csakhogy eljárhasson a művészet csarnokaiba. Révész Bélának van egy novellája, amely nagyszerűen festi meg az ilyen munkást. És Révész Bélának elhihetjük, hogy vannak ilyen kulturszomjas emberek. A mostani kassai képzőművészeti kiállításon már a kassai munkásság egy része is megfordult. Pár százan meglátogatták egyenként is a kiállítást. A múlt vasárnap délelőtt pedig tömegesen, mintegy 90-en jelentek meg a kiállításon. És akik a múlt vasárnap voltak, nemcsak a képekben gyönyörködhettek igazán, hanem egy magvas, úgy történelmi, mint művészeti szempontból is értékes előadásban. Az előadást dr. Holländer Árpád tartotta, aki beszéde elején ismertette az antik világ szép és fejlett művészetét. Majd rátért a középkor ködös művészetére, amikor az egész művészet leginkább a papság és a vallás szolgálatában állott. Bemutatta röviden a reneszánszot, a művészet megújhodását, a középkor ködborította művészetének az eloszlatóját. Végül rátért a modern képzőművészeti alkotásokra. A ma művészete nem az utánzásban merül ki — mondotta — mert hiszen akkor a legművészibb munka a fénykép, vagy a test lemintázása volna, hanem a művészi meglátásban és annak éreztetésében. Tanulságos előadása végeztével az egyes képekről és szobrokról külön-külön tartott magyarázatokat a türelmes és tanulni akaró hallgatóságnak. Már dél is elmúlt, amikor elvtársaink, szép tanulságot és lelki gyönyörűséget szerezve, elhagyták a művészet csarnokát. Sajnos, azt még nem írhatjuk, hogy X. Y. munkás képet vásárolt volna. Mert a minden javak előállítóinak ma még csak kopott bútor, üres fal, vagy jobbik esetben, egy hamis arcú szűz Mária jár... KASSAI MUNKÁS 3. oldal. Népgyűlés Sátoraljaújhelyen. Jól sikerült népgyülést tartottak vasárnap, f. hó 25-én sátoraljaújhelyi elvtársaink. A „Nyúl“-vendéglő fedett nyári helyiségében gyülekezett össze a város öntudatos munkássága és polgársága, hogy tiltakozzon az újabb katonai terhek ellen és követelje az általános titkos választói jog törvénybe iktatását. Az egybehívók nevében Friedman elvtárs üdvözölte a megjelenteket, akinek ajánlatára elnöknek Uhrinyi Imrét, jegyzőnek Steiner elvtársat választották meg. Az elnökválasztásnál egy jelentéktelen csetepaté keletkezett, ami csak érdekességénél fogva méltó a megemlítésre. A gyűlésre kirendelte a helyi kongregáció két tucatnyi hadseregét, akik a szent Péter helyi cupringerei utasítását követendő, a több százra menő hallgatóság akarata ellenére, a saját szánalmas csoportjukból akartak egy még szánalmasabb elnököt választani. Néhány kioktató szó után azonban harsány kacagásba fűlt a kis borjuk tülekedése. A napirendet Molnár elvtárs fejtegette több mint egy órás beszédjében. Kimutatta, hogy a tengerre bo