Kassai Munkás, 1912. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1912-07-06 / 27. szám

4. oldal. KASSAI MUNKÁS 27. szám. város egy szomszédos helyiséget, amelyért már sok év óta 1000 koronát fizettek, nekik 500 koronáért átenge­dett. Telekvétel és építkezés címén pedig húszezer koronát szavazott meg részükre a városi közgyűlés. Fűtés, világítás címén pedig ezer koronát. És 15 éven át adó-, út-, híd- és kövezetvám mentességet. Ugyebár, ennyiért érdemes volt egy hangzatos beadványt szerkeszteni ? De most jön az állami segély. Hogy gépeket kaptak, azt a cég maga is elismeri. A pénzt tagadja. Ezzel szemben nekünk egy magasabb ,hivatalban lévő részvényes kijelentette, hogy pénzsegélyt is kaptak. Igaz az is, hogy a munkát javítóintézetből kikerült olcsó munkásokkal kezdték. Hiszen emiatt boj­kott alatt is voltak. De tény az is, hogy a kassai rész­vényesek semmit sem tudtak a hurcolkodásról. És mos jön az, ami a legkompromittálóbb a cégre. Zollschanék ugyanis nemcsak hogy nem nagyob­­bították meg a gyárukat, mint ahogy szubvenciót pum­­poló beadványukban ígérték, hanem a tulipános gépek egy részét suttyomban már két évvel ezelőtt Bécsbe szállít­tatták. Zollschanék hallgattak arról is, hogy óriási forgal­muk mellett miért nem fizettek a múlt évben osztalékot ? Mi megmondtuk, hogy miért. És nem kívánjuk, hogy újabb valótlanság kieszelésében törjék furfangos fejüket. Végül megjegyezzük még, hogy az utolsó napok­ban Zollschanék megkíséreltek egy kis alkudozást is, írtak a kassai iparfelügyelőséghez, hogy ha az hajlandó volna részükre a szubvenciókat kieszközölni, hát ők meggondolnák a dolgot és itt maradnának. Az ipar­felügyelőség azonban nem igen reagált a Zollschanék átiratára és így a tulipán jegyében született gyárnak ma már csak az értéktelen foszlányai találhatók a régi laktanya kiürített hodályaiban. nál, ami nemcsak Balló határtalan kapzsiságának tud­ható be, hanem annak is, hogy a kályhásmunkások még nem értették meg azt, hogy szervezet nélkül úgy állnak a munkaadóval szemben, mint kutya a gazdájá­val , azzal a különbséggel, hogy míg a kutya számta­lanszor zsíros falatban és simogatásban is részesül, addig az ő vékony bérüket csak fájdalmas ütlegekkel toldják meg. Rozsdás karddal fizet a gyáros. Balló Ferenc véresre verte egy munkáját. Az, amit alább elmondunk, olyan gazság, amely akkor sem volna kellőképen megtorolva, ha az elköve­tőjét néhány napra fogcsikorgató fenevadak közé vetnék. Mert e gazság hőse, Balló Ferenc, azt cselekedte meg a napokban, hogy a munkaképtelenségig elvert azon munkásai közül egyet, akik részére nemcsak kalácsot és prémes bundát, hanem tekintélyes vagyont is szereznek. Az eset a következő: Rugger Márton kályhásmunkás, aki már huzamo­sabb idő óta dolgozik Balló Ferenc kályhagyárában, szombaton este bement a fizetéséért. Mivel azonban Balló nem volt otthon, Ballóné adott neki előleget. A munkás másnap újra elment a pénzért. Ekkor már itthon találta Ballót is, aki tizennyolc forint helyett csak tíz forintot fizetett Rággernak. Természetes, hogy Rágger Márton tiltakozott ez ellen, mire Balló előkapott egy rozsdás kardot és egy vastag botot és addig verte a védtelen munkást, m­íg állati dühe le nem csillapodott. E hallatlan gazság után Rágger dr. Kálmán orvos­hoz ment, aki megvizsgálta és bizonyítványt állított ki részére, amelynek alapján Rágger dr. Balázs ügyvéd útján megtette a följelentést a vadállattá aljasult gyáros ellen, aki mindezek tetejébe még városatya is. Nem mulaszthatjuk el itt hangsúlyozni, hogy a városi közgyűlés méltósága megköveteli, hogy az ilyen alakok kipusztuljanak onnan. Végezetül még azt jegyezzük meg, hogy a mosta­nihoz hasonló munkabérletagadások rendszeresek Balló­ Molnár Miklósné Villanym­osó és fényVasaló itűzszete Hassa, Apáca­ utca. Férfi­ ingek, gallérok, női­ ruhák, füg­gönyök tisztítása és vasalása kiváló szépen és a leggyorsabban készül. Virágzik a kongregáció. Az állami főreáliskola értesítője. 166 oldalra terjed a kassai állami főreáliskola ezidei értesítője. Figyelemmel átnéztük ezt a kötetnyi könyvet, de bátran mondhatjuk, hogy nem igen találtunk benne olyasmit, aminek valamelyes köze lett volna az igazi kulturtanításhoz. De annál több van a valláserkölcsi neve­lésről, a Mária kongregációról. A r. kath. tanulók „a nagyméltóságu püspök ur rendelete szerint“ minden vasár- és­­ünnepnapon misét hallgattak a domonkosoknál. Újévt­ő kezdve „a magas püspöki kar utasításaihoz híven“ a szent beszédeket két csoportra osztották. Örömmel látja az igazgatóság, hogy az ifjaknak egy része már annyira van, hogy hetenként járul a szent­séghez. A kicsinyek közül pedig többen naponként erő­sítették lelküket. De ez még mind semmi. „Igazán mély hatással van a valláserkölcsös neve­lésre a három év óta virágzó Mária-kongregáció“, mely „észszerű és célirányos beállításával olyan fiakat nevel az életnek, akik bátran szembe szállnak a modern hitet­lenséggel és bátran mernek letérdelni és imádni az istent az egész világ előtt“. Ez az ; erre van a legnagyobb szüksége, például a jövendő mérnökségnek. Mily isteni látvány lesz is az, mikor a ház összedől, a hid lerogyik, a vasutakat félre­nyomja a viz és a mérnökök halált megvető bátorsággal letérdelnek és hozzálátnak a kongregációban tanult imák mormolásához! Nagy gyönyörűsége van az igazgatóságnak abban is, hogy a 121 r. kath. növendék közül már 65 bent van a kongregációban, akik közül sokan annyira men­tek a buzgólkodásban, hogy „naponként hallgattak szent­misét“. Dolgoztak az ifjak a katholkus sajtó pártolása és terjesztése körül is. Az érettségizett ifjak ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy mindaddig míg el nem kapálód­­nak, ha tagjai maradnak a kongregációnak. „ Újságot is olvastak a tagok. Még pedig „a püspök ur őméltóságának szívességéből" a következőket: „Az Élet“, „Örökimádás“, „Jézus sz. Szive Hírnöke“ és a „Mária Kert“-jét. De járt még a kongregációnak és egyeseknek „A Hitterjesztés Lapjai“, „Az alkoholizmus ellen“, „A Mária-Kongregáció“ (52 péld.) és a „Zász­lónk“ (100 péld ) című folyóiratok. Mindezek tetejébe pedig Ágoston püspök, magas látogatásával kétszer kitüntette az intézetet. Ezek a múlt év legjelentékenyebb mozzanatai a kassai ál­ami főreáliskolának. És ilyen lesz ez mindad­dig, míg a sötétség terjesztőit ki nem verik az iskolából. Gyöngül a színtársulat. Újvári Lajos, a kassai Nemzeti Színház páratlan tehetségű művésze, elszerző­dött a Népoperához. Ennek okát persze nem kell sokáig találgatni. A fehérebb és nagyobb darab kenyérre a mulattatóknak épp oly szükségük van, mint a mulatóknak.

Next