Kassai Munkás, 1918 (9. évfolyam, 2-8. szám)

1918-11-16 / 2. szám

2. oldal. KASSAI MUNKÁS A világ proletárjainak nagy és mély gyásza van Dr. Adler Viktor, az osztrák-német szociáldemokrácia nagy tudása és törhetetlen munkássága vezérének kezé­ből kihulott a legnemesebb fegyver: az irótoll. A vesz­teség, a­mely az új osztrák-német köztársaságot érte, annál tragikusabb, mert Adler Viktorra soha sem volt népének nagyobb szükége, mint.Amost, amikor a népek maguk vették kezükbe sorsaik* idtézését és mikor őt a nép bizalma a külügyminis teri­ székbe ültette. Abba a székbe, amely évszázadokoig^jUcs^ grófoknak, a népet semmibe vevő, imperialista politikusnak és diplomaták­nak volt fentartva. Hogy ki volt Adler Viktor, azt a munkásság előtt nem kell hasábokon fejtegetni. Nagy képzettségű, me­legen érző, mindent felismerő és megértő, fáradhatatlan energiájú, ékes tollú, meggyőző szavú előharcosa volt a jogegyenlőségnek, a népjogoknak, az állami és társa­dalmi felszabadulásnak, évtizedeken át hirdetője a szo­­cializmus elhomályosíthatatlan igazságainak és hatalmas szervezője az osztrák-német munkáság politikai és gaz­dasági küzdelmeinek. Mindnyájunk élénk emlékezetében van még az a felhördülés, amellyel a néhai Osztrák-Magyar Monarchia szabadalmazott politikusai, a feudális csoportok Lajtán inneni és túli hada Czernin volt külügyminiszter felé fordult, amikor másfél év előtt a stockholmi konferencia idején Adler és társait magához hivatta és őket a Mo­narchia hivatalos külpolitikájába beavatva arra kérte fel, hogy a stockholmi szocialista konferencián ne csak a­os­,vák a szociáldemokráciát, hanem a Monarchia kül­ügyi politikáját is képviseljék. Adler vállalta a feladatot és teljesítette ugyanazon napokban, amikor Bécsben fia, dr. Adler Frigyes, fölött a bíróság ítélkezett. Jól em­lékszünk ezen bűnper előzményeire és lefolyására. Az ügyész vádbeszédet mondott Adler Frigyes fölött, Adler Frigyes válasza vádbeszéd volt Ausztria felett. Amikor a fiú Ausztria szükségszerű bomlását a vádlot­tak padjáról bejelentette, az apa a nemzetközi konferencia zöld asztalánál igyekezett a világot meggyőzni arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia népei sem egymás­nak, sem más népnek nem ellenségei és hogy ez a rendszer, amelyben élnek, nem a népek akaratán, hanem a tényleges hatalmi és erőviszonyokon alapul. Most, amikor a Volkszeitung­ot, a népérvényesü­­lést hirdető politikáját tettekkel tudta volna szolgálni, itt kellett hagynia mindent. Az ígéret földjének kapu­jáig elérkezett, a földet munkájával termőképessé tette, de gyümölcsét már nem érhette meg. Az osztrák-német munkásság soha el nem múló hálája és az egész civilizált világ nagyrabecsülése kíséri útjában. A Kassai Nemzeti Tanács mélyen érzett rész­vétéről táviratilag értesítette az osztrák-német népköz­­társaság kormányát és az osztrák-német szociáldemo­krata pártot. A kassai munkásság osztatlan megillető­­déssel adózzék ezen tiszta jellem és fenkölt szellem emlékének. Dr. Weisz Endre: A radikálisok. Kassa város polgársága vasárnap délelőtt a Schalk­­ház-moziban megalakította az Országos Radikális Párt kassai szervezetét. Ehez az alakuláshoz nekünk néhány megjegyzésünk van. Ott kezdjük, hogy mi a radikálisok szellemi ve­zérét, Jászi Oszkárt, igen nagyra becsüljük. Mi magunk is sokat tanultunk tőle. Azt azonban egy cseppet sem tartjuk szerencsés állapotnak, a­mi Kassán a Jászi Osz­kár tiszta lobogója alatt történik. Ebben a városban ugyanis a dögleni sehogy sem akaró politikai hullák hirtelenében talpraugrottak és berohantak a Radikális Pártba. Régi, mindenkitől megutált mungók és meg­­milliomosodott hadseregszállítók, ahelyett, hogy elhúzód­nának sötét odúikba, most egyszeriben fölcsapnak radikális párti fővezéreknek. Szerencsétlen politika volt ezeket szerephez juttatni. Ez ellen bizonyára tiltakozna Jászi Oszkár is, ha véletlenül ismerné a részleteket De nemcsak a politikai erkölcs szempontjából esik kifogás alá a hullák föltámasztása, hanem a poli­tikai okosság szempontjából is. A radikálisok kassai alakulása kész prédája a klerikális agitációnak. A radi­kálisokká vált mangókkal és hadimilliomosokkal szem­ben a k­eriká­­s rosszakarat játszva veheti föl a küz­delmet és ha egy kis eszük van, még Apponyit is er­kölcsi példának állíthatják ki ellenük, mint aki belátta politikájának tarthatat­anságát és visszavonult a politi­kától. De nemcsak ízléstelenség történt a radikálisok ala­kulásnál, hanem némi inkonzekvencia is. Az ad­ás vezérszónoka, dr. Kendi Zoltán, igen helyesen a­li­pította, hogy ma r*r arról van szó, fönmaradon-e a mai rendszer, vag­­jön a konfektivizmus ? S­erinte is utónainak kell jönni. Ennek ellenére a Radikális Párt a magántulajdon rendszerén áll, ami ugyan még nem kifogásolható, mert hiszen gusztus dolog, hogy valaki követi-e a meggyő­ződést, vagy nem. Az azonban már bűn, hogy a bukott politikusokkal és hadseregszállítókkal túlságosan megter­helt pártba mindenáron proletárokat akarnak beszervezni. A tisztviselőkről és egyéb szellemi munkásokról van szó. Megjegyezzük, hogy belőlünk nem a féltékenység beszél. Mi tudjuk azt, hogy fél év múlva minden szegény ember a szociáldemokrata­ pártban lesz. Csak azt nem tartjuk helyesnek, hogy a tisztviselők még egy újabb csalódással megterhelten jöjjenek hozzánk. Új kormánybiztosok. A kormány Kassa város kormánybiztosává Molnár Miklós elvtársunkat nevezte ki. E kinevezés jelentőségével lapunk vezető cikkében foglalkozunk. Itt említjük meg azt is, hogy Abaúj- Torna vármegye kormánybiztosává Horváth Elemér vármegyei főjegyzőt, Sáros megye kormánybiztosává pe­dig Maléter Istvánt nevezte ki a kormány. 2. szám. Miért verik agyon a jegyzőket? Debrőd község lakossága nevében Dunajszky Ferencz, Meleg Ferencz, Molnár Elek, Máté Bálint, So­­modi Barna és Dunajszky Károly a kassai Katona- és Néptanácsnál a következő panaszt tették: Schuszter Kálmán körjegyző 1915-ben a kiutalandó korpáért négy koronát szedett be a lakoságtól és azt elsikkasztotta Ugyanezt megismételte a következő években is 1916. év őszén karhatalommal más község hatá­rába hajtotta ki a népet kavicsot fuvarozni. A fuvaro­zási díjat a vállalkozóktól fölvette és elsikkasztotta. 1917. szélén a Somodi és Debrőd községből el­­rekvirált terményből raktárt létesített. A néptől a korpát elkobozta és jó komájai közt szétosztotta. A lakosság cukorjárandóságát magánál tartotta, a kávét és a petróleumot pedig csak részben osztotta ki. A szénát csak a szegényebb emberektől rekvirálta el. Az elöljáróság és azok rokonsága semmit sem adtak. És a széna árát még ki sem fizették.

Next