Kassai Munkás, 1919 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1919-01-04 / 1. szám
2 oldal. KASSAI MUNKÁK rült, hogy a jó összeköttetésekkel bíró emberek nem kerülnek ki a harctérre. Az itthonmaradásért való szörnyűséges harc azonban különösen attól az időtől kezdődött, amikor már ismeretessé váltak a harctér rémes részletei. Ekkor jöttek az orvosi megvesztegetések, továbbá a befolyásos tisztek lekenyerezése. És hogy az e téren elkövetett förtelmekről némi fogalmat alkothassanak olvasóink, le kell írnunk, hogy sokan drágán fizetett női testek rétén,menekültek el „hazafias“ kötelességek teljesítése alól. Más hitvány lelkűek pedig,tíz egyházi méltóságok befolyását vették igénybe, hogy itthon maradhassanak. Mégpedig le nem kicsinyelhető eredménnyel, amit ékesen bizonyít az a körülmény, hogy a csuha körül szaglászók mind-mind kitűnő egészségnek örvendenek. Ezután következett a „nélkülözhetetlenek“ hatalmas hadserege. Ez volt az a díszes tábor, amelybe minden gazdag léhűtő bejuthatott. És ez a cím volt az,amely a harctéren szenvedő milliókat különösen felbőszítette,mert ez a cím bennünket, akik folyton a halálos utakat jártuk, úgy tüntetett föl, mintha mi haszontalan tagjai lettünk volna a társadalomnak. De még a harctéren levők közt is iszonyú ellentét uralkodott. A mi hadseregünkben érvényesítették azt a múltkói gondolatot, hogy a katonának jobban kell félni a saját tisztjétől, mint az ellenségtől. És ezt a gondolatot a mi tisztjeink kéjjel vitték át a gyakorlatba. 30- 40 éves tapasztalt embereknek valósággal rettegnie kellett a 19—20 esztendős tisztecskéktől. Fokozta még az ellentétet az is, hogy amikor mi már csak polentát és tallórépát ehettünk, a tisztek még mindig disznósültet és fánkot zabáltak. Ugyanekkor itthon Tisza István rászabadította a mindenfajta uzsorát a védtelen tömegekre Ennek a gonosz lelkű embernek a vezérlő gondolata ez volt: A kereskedőknek, gyárosoknak és a nagy gazdáknak meg kell adni a korlátlan rablás lehetőségét, hogy ezen a réven kialakuljon belőlük egy háborús közvélemény. Ezzel szemben a kizsarolt falusi proletárt majd elhallgattatja a csendőr, a városit pedig a gépfegyverek. Ez a becstelen gondolat az egész vonalon érvényesült. És az osztályuralom sírját az ásta meg, hogy a hosszú lálború alatt ez a gyilkos gondolat a milliók előtt nyilvánvalóvá lett. A hadsereget nem a Lindner kijelentése bomlasztotta föl, hanem az, hogy a legegyszerűbb baka is belátta, hogy a szegény népet gazdag gazok önző édekében hurcolták a vágóhídra. Mindezt nagyon jól látják a nemzetiségek élesszemű vezetői is. Ezért mertek ők, illetve az őket támogató államok Magyarország ellen fegyveres erővel felvonulni. Mindezekből pedig nyilvánvalóvá válik az is, hogy kik az országpusztítók ? Mindenki az volt, aki népellenes politikát csinált. Ismételten kijelentjük, hogy nekünk jobban fáj demokratikussá tett országunk földarabolása,, mint a további vérengzés híveinek. De mi nem újabb gyilkolással akarjuk az országot megvédeni, mert ez — a vázolt körülmények mán — úgy is hiábavaló volna, hanem a vörös lobogó alatt küzdő népek testvéries megegyezése révén. A kereskedők könyörtelensége A nagygazdák és a hadiszállítók után a kereskedők zsebeltek legtöbbet a nagy világégés alatt. A kitűnő háborús konjunktúra idején a békében fölhalmozódott legrongyabb árucikkért is rengeteg pénzt kaptak Mivel azonban mi tudjuk, hogy a kereskedelem nem szokott szentimentális lenni, ezen nem is botránkozunk meg. Hiszen ők csak utánozták a nagy rablókat De az már fölháborító, amit ezek az urak az alkalmazottakkal szemben művelnek. Még a betyárbecsület is azt tartja, hogy ha zsákmányolok valamit, azon tisztességesen osztozkodtam a segítőtársaimmal. Ezzel szemben a százezreket összeharácsoló kereskedők még mindig koldus béreket fizetnek alkalmazottaiknak, akikkel együtt szerezték a nehéz kincseket Csak egy pár példát említünk. Szász Nándor cipőkereskedő házat szerzett a virágzó háborús konjunktúra alatt és a segédjének mégis mindössze 320 korona havi fizetést ad. Vizy Domonkos valóságos milliomos és földbirtokos lett a „daliás idők“ révén és most nem veszi vissza alkalmazottját, sőt igazolványt sem állít ki részére, hogy az illető a segélyhez juthasson. És ehhez hasonló állapotok uralkodnak az egész vonalon A kereskedő urak megszedték magukat. Feleségeik és leányaik valósággal páváskodnak az utcákon és a nyilvános helyeken, míg az alkalmazottakat az éhség korbácsa gyötri. Súlyosbítja a helyzetet az állásnélküliek óriási tömege, ami szintén a kereskedő urak könyörtelensége miatt duzzadt hatalmassá. Ma nyolcvannál több a kondíció nélküli kereskedelmi alkalmazottak száma. E sötét helyzet szomorú figyelmeztető a kereskedelmi alkalmazottak részére is, akikkel szemben a főnökök azért mernek ilyen könyörtelenül föllépni, mert hosszú időn át nem foglalkoztak komolyan a szervezetük megerősítésével. A cseh megszállás. Szombatra virradóra fölbomlott a margitfalvai Vonalon őrt állók rendje. Ez a körülmény pedig azt vonta maga után, hogy most már elkerülhetetlen a Cseh megszállás ideje Ezért a kassai katonai parancsnokság érintkezésbe lépett a cseh parancsnoksággal, melynek alapján a csehek Belohuby Vince és Napravil Károly századosokat küldték ki Kassára, akik a város vezetőivel abban állapodtak meg, hogy a megszállást december 31-én, délelőtt 10 órakor hajtják végre. E megállapodás után vasárnap reggel a Nemzeti Tanács és a Munkás Tanács együttes röpiratot adott ki, melynek szövege a következő: Kassa Népéhez! Kassa város képviselői szombat éjjel tárgyaltak a cseh katolik megbízottakkal és hosszas tanácskozás után az a megállapodás jött létre, hogy a cseh csapatok december 31-én délelőtt 10 órakor bevonulnak Kassára Polgárok! Munkások! Ez a szomorú aktus bizonyára valamennyiünk szívét fájdalmasan tölti el. Reménytelenségre azonban nincs okunk. Sorsunk fölött a végső diadal felé haladó Internationale fog dönteni és e döntés ránk nézve csak kedvező lehet. Éppen azért felkérünk mindenkit, hogy a változatlanba nyugodjék bele Viselkedjen e város minden lakója az idők komolyságához illően. Ma az volna a legnagyobb bűn e város sokat szenvedett lakossága ellen, ha aknának oktalan emberek, akik meggondolatlan lépésre határoznák el magukat, mert ezáltal a város vagyoni vá»*. i... .•ftiiV.ii