Kassai Munkás, 1919 (10. évfolyam, 1-52. szám)

1919-01-04 / 1. szám

2 old­al. KASSAI MUNKÁK­ rült, hogy a jó összeköttetésekkel bíró emberek nem kerülnek ki a harctérre. Az itthonmaradásért való szörnyűséges harc azonban különösen attól az időtől kezdődött, amikor már ismeretessé váltak a harctér rémes részletei. Ekkor jöttek az orvosi megvesztege­tések, továbbá a befolyásos tisztek lekenyerezése. És hogy az e téren elkövetett förtelmekről némi fogal­mat alkothassanak olvasóink, le kell­ írnunk, hogy sokan drágán fizetett női testek rétén,menekültek el „­hazafias“ kötelességek teljesítése alól.­­ Más hitvány lelkű­ek pedig,tíz­ egyházi méltóságok befolyását vették igénybe, hogy itthon maradhassanak. Még­pedig le nem kicsinyelhető eredménnyel, amit ékesen bizonyít az a körülmény, hogy a­ csuha körül szaglászók mind-mind kitűnő egészségnek örvendenek. Ezután következett a „nélkülözhetetlenek“ hatal­mas hadserege. Ez volt az a díszes tábor, amelybe minden gazdag léhűtő bejuthatott. És ez a cím volt az,­amely a harctéren szenvedő milliókat különösen fel­bőszítette,­­mert ez a cím bennünket, akik folyton a ha­lálos utakat jártuk, úgy tüntetett föl, mintha mi haszon­talan tagjai lettünk volna a társadalomnak. De még a harctéren levők közt is iszonyú ellentét uralkodott. A mi hadseregünkben érvényesítették azt a múltkói gondolatot, hogy a katonának jobban kell félni a saját tisztjétől, mint az ellenségtől. És ezt a gon­­dolatot a mi tisztjeink kéjjel vitték át a gyakorlatba. 30- 40 éves tapasztalt embereknek valósággal rettegnie kellett a 19—20 esztendős tisztecskéktől. Fokozta még az ellentétet az is, hogy amikor mi már csak polentát és tallórépát ehettünk, a tisztek még mindig disznósültet és fánkot zabáltak. Ugyanekkor itthon Tisza István rászabadította a mindenfajta uzsorát a védtelen tömegekre Ennek a gonosz lelkű embernek a vezérlő gondolata ez volt: A kereskedőknek, gyárosoknak és a nagy gazdák­nak meg kell adni a korlátlan rablás lehetőségét, hogy ezen a réven kialakuljon belőlük egy háborús közvéle­mény. Ezzel szemben a kizsarolt falusi proletárt majd elhallgattatja a csendőr, a városit pedig a gépfegyverek. Ez a becstelen gondolat az egész vonalon érvényesült. És az osztályuralom­ sírját az ásta meg, hogy a hosszú lálború alatt ez a gyilkos gondolat a milliók előtt nyilvánvalóvá lett. A­ hadsereget nem a Lindner kijelentése bomlasztotta föl, hanem az, hogy a legegy­szerűbb baka is belátta, hogy a szegény népet gazdag gazok önző é­dekében hurcolták a vágóhídra. Mindezt nagyon jól látják a nemzetiségek éles­­szemű vezetői is. Ezért mertek ők, illetve az őket támogató államok Magyarország ellen fegyveres erővel felvonulni. Mindezekből pedig nyilvánvalóvá válik az is, hogy kik az országpusztítók ? Mindenki az volt, aki népellenes politikát csinált. Ismételten kijelentjük, hogy nekünk jobban fáj demokratikussá tett országunk földarabolása,, mint a további vérengzés híveinek. De mi nem újabb gyilkolással akarjuk az országot megvédeni, mert ez — a vázolt körülmények mán — úgy is hiába­való volna, hanem a vörös lobogó alatt küzdő népek testvéries megegyezése révén. A kereskedők könyörtelensége A nagygazdák és a hadiszállítók után a keres­kedők zsebeltek legtöbbet a nagy világégés alatt. A ki­tűnő háborús konjunktúra idején a békében fölhalmozó­dott legrongyabb árucikkért is rengeteg pénzt kaptak Mivel azonban mi tudjuk, hogy a kereskedelem nem szokott szentimentális lenni, ezen nem is botránkozunk meg. Hiszen ők csak utánozták a nagy rablókat De az már fölháborító, amit ezek az urak az alkalma­zottakkal szemben művelnek. Még a betyárbecsület is azt tartja, hogy ha zsákmányolok valamit, azon tisz­tességesen osztozkodtam a segítőtársaimmal. E­zzel szemben a százezreket összeharácsoló ke­reskedők még mindig koldus béreket fizetnek alkalma­zottaiknak, akikkel együtt szerezték a nehéz kincseket Csak egy pár példát említünk. Szász Nándor cipőkereskedő házat szerzett a vi­rágzó háborús konjunktúra alatt és a segédjének mégis mindössze 320 korona havi fizetést ad. Vizy Domonkos valóságos milliomos és földbir­tokos lett a „daliás idők“ révén és most nem veszi vissza alkalmazottját, sőt igazolványt sem állít ki ré­szére, hogy az illető a segélyhez juthasson. És ehhez hasonló állapotok uralkodnak az egész vonalon A kereskedő urak megszedték magukat. Fele­ségeik és leányaik valósággal páváskodnak az utcákon és a nyilvános helyeken, míg az alkalmazottakat az éhség korbácsa gyötri. Súlyosbítja a helyzetet az állásnélküliek óriási tömege, ami szintén a kereskedő urak könyörtelensége miatt duzzadt hatalmassá. Ma nyolcvannál több a kon­díció nélküli kereskedelmi alkalmazottak száma. E sötét helyzet szomorú figyelmeztető a kereske­delmi alkalmazottak részére is, akikkel szemben a fő­nökök azért mernek ilyen könyörtelenül föllépni, mert hosszú időn át nem foglalkoztak komolyan a szerve­zetük megerősítésével. A cseh megszállás. Szombatra virradóra fölbomlott a margitfalvai Vo­nalon őrt állók rendje. Ez a körülmény pedig azt vonta maga után, hogy most már elkerülhetetlen a Cseh meg­szállás ideje Ezért a kassai katonai parancsnokság érintkezésbe lépett a cseh parancsnoksággal, melynek alapján a csehek Belohuby Vince és Napravil Károly századosokat küldték ki Kassára, akik a város vezetői­vel abban állapodtak meg, hogy a megszállást dec­em­ber 31-én, délelőtt 10 órakor hajtják végre. E meg­állapodás után vasárnap reggel a Nemzeti Tanács és a Munkás Tanács együttes röpiratot adott ki, melynek szövege a következő: Kassa Népéhez! Kassa város képviselői szombat éjjel tárgyaltak a cseh katolik­ megbízottakkal és hosszas tanácskozás után az a megállapodás jött létre, hogy a cseh csapatok december 31-én délelőtt 10 órakor bevonulnak Kassára Polgárok! Munkások! Ez a szomorú aktus bizo­nyára valamennyiünk szívét fájdalmasan tölti el. Re­ménytelenségre azonban nincs okunk. Sorsunk fölött a végső diadal felé haladó Internationale fog­ dön­teni és e döntés ránk nézve csak kedvező lehet. Éppen azért felkérünk mindenkit, h­ogy­ a változatlanba nyu­godjék bele Viselkedjen e város minden lakója az idők komolyságához illően. Ma az volna a legnagyobb bűn e város sokat szenvedett lakossága ellen, ha ak­­ná­­nak oktalan emberek, akik meggondolatlan lépésre határoznák el magukat, mert ezáltal a város vagyoni­ ­ vá»*. i... .•ftiiV.ii

Next