Munkás, 1925 (16. évfolyam, 34-51. szám)

1925-03-22 / 34. szám

március 22. Gyorsaság nem bossorkányság Hogyan mi tenite a bürokrácia, amikor munkásról van szó Michalovcei pártszervezetünk a múlt év novemberében panaszt emelt az uzsho­­rodi főszolgabírói hivatalnál Kaufmann Manó tarnovcei lakos ellent, mert minden ok nélkül kidobta egyik munkását. A be­adástól kezdve sok esetben jártunk közbe az ügy elintézése érdekében, azonban egyáltalában nem intézték el. Csak Gáti elvtárs intervenciójára adtak írásos vá­laszt. Az értesítés december 12-én kelt, míg nekünk csak nárc. II-án kézbesítették Ez rávilágít a mai bürokráciára. Amikor trunkásérdekekrő­l van szó, akkor csiga­lassúsággal mozognak az urak. Különben az elintézés­ módja­­ugyancsak fényes. A végzésben azt írják, hogy közöl­jük a panaszos jelenlegi lakását, valamint követelésének magasságát. Majd hozzá­fűzik, hogy amennyiben az összeg ICO ko­ronánál magasabb, akkor nem ők illetéke­sek, hanem a nagykaposi járásbiróság. Tehát négy hónapig hevertek az Iratok Uzshorodon, amig végre megtudhattuk, hogy — ők nem intézik el! Munkások, tiszteljétek a szent, munkásbarát bürokrá­ciát! MlehaVwcel peHevelezG. ♦♦♦♦!♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ruságos kenyerét, azért nem jön a pártba, de lekéből utálja mind a mai rendet, mert látja, hogy baromi munkája mellett örökké csak nyomorog. Viszont sok prolit ereszt a pártba lépéstől az a hülye, burzsoák által terjesztett hír, hogy az urak minden kommunistát ki fognak irtani. So­kan féltik a rongyos életüket. A kisgazdák ma­guk közt sokszor beszélnek arról, hogy nekik is a kommunisták között volna a helyük,­­ be is lépnének, de hát nincs ott egyetlen vala­mirevaló ember se, csupa koldus, rongyos zsel­lérek és cselédek, már csak ezek közé ők, mint gazdák nem keverednek! A falu kisgazdáinak nagy része hallgat az ijesztésre, előítéletekre, babonára a butító prédikációra, csak a józan ész tanácsára nehezen. Meg kell állapítanunk elvtársak, hogy ez a mai nyomor, ez a türh­etetlen gazdasági rend­szer, mint az örvény, pártunk fl­é sodorja foly­ton a falu dolgozóit. Nekünk már csak a felfo­gásukat, a világnézetüket kell megtisztítani. Ne csak rongyos koldusokat lássanak bennünk, ha­nem komoly, kitartó harcosokat, akik a mai vi­­lágrend minden rohadtságával, babonás előíté­letével, revolveres, gummibotos. Szurony­os erőszakszervezeteivel szemben megyünk folyton előre, a célunk fel. Ha látják, hogy mi komo­ran vesszük az ügyet és bízunk rendületlenül győzelmünkben, akkor ezek a közömbös vagy lekicsinylő tömegek is bízni kezdenek bennünk. Imponálni fog nekik a mi kitartásunk, a mi el­szántságunk, s lassan-lassan mind körénk fog­nak csoportosulni. A Bubnik-féle pártbomlasz­­tási kísérlet idején sok gazda és kispolgárral beszéltünk az ügyről mind azzal kezdték, hogy nagyon sajnálják pártunk föl­borulását, mert ez volt nekik az utolsó reménységük. Természete­sen, fölvilágosítottuk őket. A balhevizálás legerészben már el van vé­­gezve! Elvégezte a rendszer nyomorúsága. A tömegekben már ébred az öntudat, mozognak erősen mindenütt Csak még a módot, a lehető­séget, az utat nem temerik­, ami célunk fem vezet; még­ lusták, bizonytalankodók de nekünk tettekre kell őket készíteni, felébreszteni harc* készségüket, megerősíteni az eszme biztos győ­zelmébe vetett hitüket, — de mindezt példák-' kal végezhetjük el, ha mindég elől járunk. KJ példával, ha mi valóban tiszta becsületes, ,meg* győzödéses kommunisták leszünk, elvtársak! Zselizi sejttevelező. * Zselizi elvtársak! Nagyon örülünk annak­, hogy ilyen aprólékosan írtok a falusi pártélg nehézségeiről és tapasztalatairól. Ez nagyon ér­tékes és felhasználhatja minden falusi pártszer­vezet. Még csak arra lenne szükség, hogy­ ugyanilyen formában írjatok az átszervezés te­rén tett tapasztalatokról is. Falusi elvtársa­k előtt roppant nehézségek keletkeztek az átszer­vezés alkalmával, nagyon jó hatássa­l lenne ha elmondanátok egyet-mást ezekről a kérdések­ről. A szerkesztőség. ­ Tapasztalatok a falusi pártéletből A falusi pártmunkáról, mozgalomról és han­gulatról írok egyet-mást: Falun a politikai párt­­mozgalmak előterében a ko­mmunista pártsejt is. Nincs olyan összejövetel, magánházban korcsma vagy gyűlésteremben, ahol ne a kom­munista pártról folyna a szó. Az idegen pártok saját erejükben, programmjukban nem bíznak. A nehéz gondokkal küszködő törpebirtokosok, a tönk szélén álló kisiparosság nagy része, a sze­gényebb sorsú kispolgárság úgy tekint a kom­munista pártra, mint a vízbefutó a­­uelnöki télre. Ez a hangulat falun, elv­társak. De ezzel szemben meg kell állapítani, hogy a kommunista párt mégis lassan szaporodik, a pártban eddig csak a ligszegéne­bb, csak a legutolsó, a leg­­rongyabb proletárok vanak. De még ezeknek is egy része titokban tartja komm­unistaságát, a­ogy a kenyerüket, állásukat el ne veszítsék. " Például nálunk tizenöten vagyunk a pártsejtben,­­3 nő és 12 férfi Február elején értekezletet tartottunk a vendéglőben, ahol hangosan meg lettek említve azok, akik tagdíjaikkal hátralék­ban vannak. Ezért 4 földmunkás ki akart lépni­­ a sejtből, azzal az indokkal, hogy ha mink nyil­­­vánosan megnevezzük őket mint kommunistá­kat a gazdák nem adnak nekik, munkát. Ezek­ben a napokban a Csánki-párt zárt gyűlést tar­tott, ahol az ígért háztelkekről, föl­dosz­tárról volt szó s a mi 4 emberünk is elment oda, be­iratkoztak, azonban a pozsonyi kiküldöttek az­zal a hírrel jöttek visza, hogy a háztelekosztás 1924-ben megszűnt és az is bizonytalan, hogy földet vagy csak bérletet is kapjanak. Erre a­z emberünk otthagyta a földosztásra várók tábo­rát. Említett értekezleten a Csánki-párt elha­­tározta az is, hogy ha látják, hogy csalódtak, hogy nem kapnak hidet, mind átjönnek a kom­munista pártba, de addig is, ha választás lesz, a kommunista pártra szavaznak. Ugyanekkor ■ejtünk tagjai erős agitációt kezdtek Csánkiék ellen. Magyarázták a kommunistákat gyűlöld gazdáknak, hogy míg mi az ös­es dolgozók ja­vát akarjuk, addig a Csánki-párt azt a kor­mányt támogatja, amelyik minket elnyom. Is­koláinkat bezárja, nyelvünk megsemmisítésére törekszik, (ez jár a magyar parasztnak legjob­ban) amelyik a rettenetes adókat, vagyondézs­­mát ránk kivett ezt a borzasztó drágaságot előidézi, így most a gazdák nagyobb része a Csánki-pártiakat nemcsak gyűlöli, hanem utálja is. Ez is volt az oka annak, hogy a 4 emberünk visszasietett. De ezen a 4 szegény prolin kívül még nagyon sok ilyen rngadozó van, akik hol ide, hol oda hú­znak, aszerint, amelyik párt­­Hen fordul a munkaadó parasztok hangulata. Bor­zasztóan el vannak keseredve, hogy a szegény embert mindenütt üldözik azért, mert a jobb sorsát keresi, lenne csak már valami nekimen­­nének a világnak te, csak kezdenék már a kom­munisták, — szokták mondani, — hogy aztán nyugodtan élhetnének maguknak Továbbá van még sok szegény proli, akik a vitágért sem mernek se­rvezkedni De gyűlölik rettenetesen a mai rendszert, mert a m­nnkaadók gyaláza­tosan kihasználják szervezetlenségüket és gyá­moltalanságukat. l­egújabban azt beszélik hogy a gazdák adnak kommunistáknak aratást. Van a lakóik­ban néhány gazda valóban, akiknek annak ide­jén le f­et húzni a bőrét — ezek agitálnak, uszí­tanak ellenétek de a parasztság 70 százaléka ha nem is támogat, de nem is bojkottál, ad­attu­kát a prolinak, ha szükség van rá. Tehát a prolik nagyié««« Akti azt a nyomor MUNKÁS 3. oldal.

Next