Munkás, 1935 (28. évfolyam, 2-25. szám)

1935-01-13 / 2. szám

­sak a kom­unisták bolsevik pártja vezeti a dolgozónál a nyomorúságból a szabad, boldog Cicile! A KCNP szlovenszkói kerületi konferenciájáról. December 30-án hosszabb idő óta újból össze­gyűlt a kommunista párt szlovenszkói kerületi kon­ferenciája. A rendkívüli viszonyok, a párt s minden kommunista előtt álló nagy feladatok adták meg a konferencia sajátos jellegét. Szlovenszkó minden vidékéről jöttek össze a több száz gyűlésen választott kiküldöttek és funk­cionáriusok, hogy kölcsönösen beszámoljanak vég­zett munkájukról, elért sikereikről és kitűzzék a po­litikai harcok további mérföldköveit. Miután a jelenlevők mély megilletőd­ése köze­pette megemlékeztek Kirov és lelenceik elvtársak haláláról, elsőnek V. elvtárs tartott részletes beszá­molót. Beszédében alapos elemzés alá vette a kül- és belpolitikai helyzetet. Rámutatott arra, hogy mily helyesen becsülte fel a KIVB Xlll-ik plénuma és a KCIP végrehajtó bizottságának IX-ik és X-ik plé­numa az események fejlődését Különösen kiemelte a fasiszta veszedelmet, melyet­­ elnyomott népek úri pártjai (a Szent­­ivány-Szállő, Him­ka-Rázus-Micura pártok) forral­nak Szlovenszkó dolgozó népe ellen. Felhozta többek között a követ­kező példákat: 1930 óta Szlovenszkón a dolgozó munkások száma 33%-kal, a ledolgozott órák szá­ma 37%-kal esett! Cseh­országban a munkanélkü­liség csak 12%-kal, Szlovenszkón 25%-kal emel­kedett. A történelmi országokban (Cseh- és Morva­ország, Szilézia) az átlagos évi munkásbér­e 5300 Kg, Szlovenszkón csak 4707 kg, tehát 25%-kal ke­vesebb. Az évi zsírfogyasztásból Csehországban egy személyre 3.60 kg esik, Szlovenszkón csak 1.58 kg. Az ember végül azt gondolná, hogy a szegény la­kosság a hús és más élelmiszerek hiányán fokozott kenyérfogyasztással segíti túl magát. Ám a tények azt bizonyítják, hogy a kenyérnek, ennek a legfon­tosabb tápláléknak a fogyasztása is rohamosan sü­­­lyed. 1908-ban egy személy Szlovenszkón átlag 1150 kg kenyeret fogyasztott évente, 1928-ban már csak 112 kg-ot, ami 1933-ban egyenesen 100 kg-ra sü­­lyedt! V. elvtárs rámutatott a dolgozó nép növekvő elégedetlenségére, mely a helyes kutat keresi, s a fasiszta pártokra, melyek, különösen a falvakban, a lakosság egy részét befolyásuk alatt tartják. Ezek a pártok demagógikus agitációt folytatnak a ma­gyar és a szlovák nép felszabadításáért vívott állító­lagos harcukkal, valójában azonban hűségesen szol­gálják a cseh burzsoáziát. A fasiszta pártok foko­zott támadását első­sorban a »szocialista« pártok­nak az agrárburzsoáziával kötött koalíciója teszi lehetővé. Ezért a dolgozóknak a fasizmus gazdaság­politikai támadása elleni harca egyszersmind a mai koalíció ellen is kell hogy irányuljon. A dolgozó nép ellentámadásának alapját az egységfront, a szocialista harci közösség képezi. Azonban az egységfrontnak nem szabad a kommu­nistákat forradalmi irányvonaluk elkenéséhez, a kommunisták és szocialisták között az egységfront ellenére is fennálló ideológiai ellentétek elleplezésé­­hez vezetnie. A kommunistáknak az egységfront szerveiben is és mindenütt félreérthetetlen világos­sággal és őszinteséggel kell hirdetniük, hogy az egyetlen proletár kiút csak a forradalmi ütl Utána S. elvtáre fejtegette a KP szlovenszkói organizatórikus feladatait. A forradalmi verseny alapján leszögezte, hogy ezek az eredmények a hal­latlan lehetőségekhez és a ránk váró nagy felada­tokhoz mérten csöppet sem kielégítők. A KCsP szlovenszkói kerülete feladatául tűzte­­ ki, hogy valamennyi tagját mozgósítani fogja a párt szervezeti kiépítése, nagyobbítása és megszilárdí­tása érdekében. S. elvtárs különösen kihangsúlyozta a forradalmi sajtó nagy fontosságát az osztályharc­ban és a szocialista harci közösség megteremtésében. Minden szervezetnek kötelességévé kell tenni, hogy a sajtóterjesztést, mint igen fontos politikai tevé­kenységet, ellenőrizze és a párt tagságának s a forradalmi szervezeteknek feladatává tegyék. (Folytatás a köv. számban.) Ki sajátítja ki a kisiparosokat? A Mm adóliMi újévi mereperese Párkánynán­a, január. (Iparoslevél.) Szép újévi ajándékkal lepte meg az adóhiva­tal a tönkrement párkányi kisiparosokat és kiskereskedőket. Szilveszter éjjelén egy mar­cona rendőr járta sorba a párkányi vendéglő­ket . Összeszedett egy csomó csődbe jutott kisiparost, elszegényedett kiskereskedőt, akik pár koronás vinkó mellett temették az óesz­tendőt, mely csak szép kormányigéreteket, de semmi komoly segítséget, csak helyzetük még nagyobb romlását hozta. Az így összefogdo­­sott embereket aztán kint, a vendéglő ajtaja előtt átadta három adóvégrehajtónak, akik aztán alaposan végeztek velük. Elszedték min­den szegényes holmijukat: pár ócska nikel­­órát, töltőtollat, tárcát, gyűrűt, szóval az állam részére csupa felbecsülhetetlen értéktárgyat. Állítólag még pénzt is találtak: 35 koronát! Újesztendő reggelén a kisbíró nem keve­sebb mint 300 végrehajtási kérvényt kézbesí­tett ki! Az elproletarizálódott kisiparosok és kiskereskedők is be fognak állni oda, ahol a helyük: a proletariátus osztályharcos egység­frontjába! Harcot a végrehajtások, az árveré­sek beszüntetéséért! Követeljétek a kisegzisz­­tenciák adójának eltörlését! Harcot a tőkés rendszer ellen! A szocializmusért! A szovjetkereskedelem nagy sikere. A szabad kenyérárusítás fényes szer­vezése. Moszkva. —■ Január 1-én vette kezdetét az egész országban a jegynélküli kenyérárusí­tás. A Szovjetunió minden részéből befutó je­lentésekből kitűnik, hogy a kenyéreladás már az első napon kitűnően meg volt szervezve s így egész normálisan folyt le. Sehol sem kel­lett a kenyérért sorbaállni. A kenyérárudák tiszták, rendesek voltak s mindenütt többféle minőségű, ízletes és jó kenyeret lehetett kap­ni. Majd mindenütt erős kereslet mutatkozott a buzakenyér iránt. A népbiztosok tanácsának rendeletét, mely szerint január 1-ig a kenyér­árudák számát 10.300-zal kell emelni, túlhalad­ták, mert január 1-ig 15.982 új áruda nyílt meg. A kenyérgyárak és sütödék napi teljesít­ményét egyszerre 11.944 tonnával elítelték. Ezek a pompás eredmények kétségtelenül bi­zonyítják, hogy a szovjetkereskedelem nagy­szerű szervezőerővel bír! ■■ VÖRÖS SAJTÓFRONT Előfizetőinkhez! Mai lapunkhoz csekket mellékelünk és kérjük hátralékban levő előfizetőinket, hogy tartozásaikat rendezzék. Azokat az előfizetőket pedig, akiknek előfizetésük a mai év végéig rendezve van, kérjük, hogy a negyedévi előfizetési díjat küldjék be posta­fordultával. Mindazoknak, akik hátralékaikat nem rendezik, vagy nem küldik be az előfizetési díjat legkésőbb január 20-ig, le fogják állítani a lapot. A kerületi konferencia határozata ér­telmében előre a vörös sajtófronton! A januárban megtartott kerületi konferencia által kitűzött főfeladatok egyikét a forradalmi sajtó terjesztésének tömegalapon való megszervezése és a legszélesebb rétegek közé való bevitele képezi. Minden párttagot, a tömegszervezetek és forradalmi ellenzék legjobbjait be kell vonni a »Munkás« ter­­jesztőinek hálózatába. Ezeket 2—3 emberből álló sajtó-agitációs csoportokba kell beosztani a házi és a Falusi sajtó-agitációnak rendszeres és állandó vezetésére. A területi és körzeti vezetőségek irányítása és ellenőrzése mellett minden szervezet megszervezi a »vörös vasárnapokat« és »vörös heteket«, hogy eze­ken a sajtó-agitációs Csoportok az előre elkészített terv alapján meglátogassák a nekik kiosztott utcák­ban, utcarészletekben és falvakban a dolgozókat és megnyerjék őket a »Munkás« állandó vásárlóinak. Különös figyelmet kell szentelni a reformista mun­kásoknak és a sajtónknak azokban a falvakban va­ló terjesztésére, ahol már van egy előfizetőnk. Január havában a proletariátus nagy vezetőinek, Lenin, Liebknecht és Luxemburg kegyeletének az­zal adózunk forradalmi módon, ha tanításaikat saj­tónk útján megismertetjük a legszélesebb dolgozó tömegekkel. Felszólítjuk a »Munkás« rohamszervezeteit, hogy álljanak a sajókampány élére, munkájukkal mutas­sanak példát a többieknek. Rohamszervezeteink nyomdokában halad Guta, mely 15 darabról már 60-ra emelte a terjesztést. Nagykér, mely előbb 10 darabot sem tudott eladni, ma pontosan elszámol és 40 darabot terjeszt. Ki­­rályhelmec megszakítás nélkül eredményesen dol­gozik a sajtófronton. Ugyanígy az összes pozsonyi szervezetek, élükön a városi szezonmunkásokkal. Várjuk a további szervezetek tömeges jelentke­zését. Forradalmi sajtónk tömeges terjesztésével az üzemekben és falvakban vessünk gátat a polgári és fasiszta sajtó népbutító garázdálkodásainak! Január végén újra ellenőrzést tartunk és a leg­jobb eredményeket felmutató szervezeteket beso­rozzuk a rohamszervezetek sorába. * Rendeljétek meg azonnal a »Munkás« Lenin­­számát, amely január 19-én fog megjelenni ! Az emberi élet szentsége? Az emberiség jobb jövőjének ellenségeit el kell tiporni! Nikolajevet és 13 társát a moszkvai legfelsőbb bíróság golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet végre­hajtották. A világ proletariátusa a hírt azzal az érzéssel nyugtázza, hogy a Szovjetunió biztonsága, a­­pro­letárhaza védelme jó kezekben van, mely, ha szük­séges, kérlelhetetlen szigorral sújt le arra, a­ki 160 millió dolgozó épülő jóléte, szabadsága, verőfényes jövője ellen tör. Nem így azonban a csehszlovákiai »szovjet­barát« burzsoázia lapjai! A Kirov aljas gyilkosait s a véres tettekre szövetkező terrorista bandát ért büntetésből újból ürügyet kovácsolnak maguknak arra, hogy a leghallatlanabb uszításokba kezdje­nek a Szovjetunió ellen. Újra felvonultatják a ha­zugság és rágalom nagyágyúit s véres lázadásokról kiirtott falvakról, az egész országot megrázó belső válságokról regélnek s közben ájtatosan ismételge­tik a Kautskytól topott hazug frázist: »Hiába, a diktatúra csak diktatúra marad. Mi különbség Hit­ler és Sztálin, a III. Birodalom és a Szovjetunió kö­zött? Itt is, ott is tömeges kivégzések vannak!« A proletárolvasó, ha kezébe veszi ezeket a pol­gári förmedvényeket, nem tudja, hogy nevessen-e, vagy boszankodjék. Nevessen-e a polgári sajtó korlátoltságán, mely újból és megint feltálalja a régi rémmeséket — hiszen ha csak a fele igaz lett volna annak a sok »vérbefojtott lázadásnak«, amit a pol­gári sajtó azelőtt minden hónapban bejelentett, ak­kor a Szovjetunióban ma már egyetlen ember sem élnél Vagy pedig boszankodjék azon a szemérmet­len álszenteskedésen, mellyel a polgári firkászok »elítélik« Kirov gyilkosainak kivégzését! Ugyan­azok a tintabulik merik mocskolni a Szovjetuniót egy szigorú, de igazságos ítélet miatt, akiknek soha egyetlen tiltakozó szavuk sincs az ellen. Azzal a gyalázatos hazugsággal pedig egyszer s mindenkorra számoljunk le, hogy Hitler véreng­zései s a Szovjetunióban történt kivégzések között »semmi különbség sincs«! Csak a polgári sajtó­­csapások perverz agyában »nincs különbség« akö­zött, mikor Hitler barna bandája ezerszámra gyil­kolja le azokat a hős proletárokat, akik az emberi­ség jobb jövőjéért, a békéért, a szocializmusért har­colnak s mikor a szovjetbíróságok mondanak halá­­los ítéletet azok fölött, akik a háborúra készülő, mil­liókat a pusztulásba, éhhalálba, nyomorúságos ki­zsákmányolásba taszító ellenforradalom ügynökei voltak! Hitlerék a nyomort termő kapitalizmus, a könyvégető barbárság, a világmészárlásra készülő im­perializmus nevében s védelmére gyilkolnak — a szovjetbíróságok a világbékét, jólétet adó­ szocia­lizmust, egy új, addig soha nem látott tömegkultú­rát, a világbékét védik, mikor lesújtanak néhány el­vetemült terroristára. A Szovjetunió humánus jogszolgáltatását, mely nem »bünteti« (azaz kínozza), hanem gyógyítja a bűnözőt, az egész világ haladó gondolkozású jogá­szai és pszichológusai csodálják. A Szovjetunió va­lóban megbecsüli az emberi életet úgy a bűnöző­ben, mint munkásaiban s a kisdedekben: a szovjet nagyszerű munkásszanatóriumai, gyermekkertjei pá­ratlanok az egész világon. De épp mert megbe­csüli az emberi életet, a tömegek, a proletariátus emberi életét, épp ezért egy percig sem fog haboz­ni, hogy a fasizmus vezette kórokozó csirák nyomán támadt gennyes kelevényt azonnal és kérlelhetetle­nül ki ne operálja! A Szovjetunió sohasem lesz annyira »demokrata«, hogy tétlenül engedje elhara­pózni a fasiszta pénzzel, fasiszta szóval beoltott ellenforradalmat! Minden gondolkozó munkás és paraszt jól tud­ja, hogy azoktól a polgári csábosoktól, akik most a »humanizmus« nevében uszítanak (s ha a bur­zsoázia úgy parancsolja, akár háborúra is uszíta­nak) a szovjetek ellen, semmi sem áll olyan távol, mint az igazi humanitás, az igazi emberiesség. És ha a polgári sajtó firkászai nem tudnák, hogy mi a különbség Hitlerék gyilkosságai s a Kirov gyil­kosok kivégzése között, bármelyik munkás meg­mondja: Ugyanaz, mint egy szadista rablógyilkos gaztette­s egy, családját, gyermekeit féltő, bátor férfi jogos önvédelme között! 3. oldal. Maradékok egy évben egyszer áruházam összes föld­szinti asztalain gyapjúszövetek, selymek, mosóanyagok hatalmas választék csodálatos olcsó árak mindenki számára illő kis és nagy maradékok ternh -nél BRATISLAVA, UHORRSKÁ 4. Ami csak a Szovjetunióban lehet­séges ... Míg a »demokratikus« és fasiszta országokban a dolgozó parasztság helyzete napról napra romlik, a Szovjetunió kollektív parasztjai a győzelmes pro­letariátus s a kommunista párt vezetése mellett ál­talános jólétet, kultúrát, boldogságot építenek ma­guknak. A fasiszták egyetlen országban sem tud­ták beváltani hangzatos ígéreteiket, melyekkel ha­talomra jutásuk érdekében a parasztokat maguk­hoz édesgették. Ma a teljes ősöd szélén álló fasisz­ták nem tudnak jobbat tanácsolni, mint hogy mun­kások is, parasztok is­­húzzák szorosabbra a nad­­rágszijjat«! Ezzel szemben a Szovjetunió munkás- és pa­rasztkormánya fáradhatatlanul dolgozik a mező­­gazdaság szocialista alakításán s a parasztságot rendszeresen a legmesszebbmenő támogatásban ré­szesíti. Több százezer mezőgazdasági gép, műtrá­gya, tudományosan képzett agronómok hada, ku­tatóintézetek, hatalmas öntözőcsatornák stb. stb. szolgálják a szovjet- és kollektívgazdaságok hala­dását. S az eredmények kézzelfoghatók: a Szovjet­unió a példátlan felvirágzás és gyors növekedés eddig soha nem látott processzusát éli. A szovjet kormány és a kommunista párt leg­újabb határozata, mely eltörli a kollektívgazdasá­­goknak 1933 január 1-e előtt felvett mezőgazda­­sági kölcsönökből származó adósságait, újabb bi­­zonyítéka annak, hogy a szovjethatalom politikája változatlanul a kollektív gazdaságok segítését, tá­mogatását tartja szem előtt. Van még olyan kormány a világon, mely ké­pes lenne arra, hogy eltörölje a parasztok adóssá­gait, s hozzá ily hatalmas — majd egy fél milliárd rubelt (közel 9 milliárd hé­t) kitevő — összegben? Nem, mert a tőkés országok kormányai a bank és finánctőke szolgái s épp az a feladatuk, hogy se­gítsék, előmozdítsák a tőkét a dolgozó parasztság minél alaposabb kizsákmányolásában! A válságban vergődő tőkés osztály kormányai a válság minden terhét a dolgozók vállára igyekeznek hárítani s min­den, a »kisgazdák érdekében« hozott intézkedésük­nek csak a banktőke, vagy a nagybirtokosok látják hasznát. Ám a Szovjetunióban a bankok a dogozók tulajdonában vannak s a szovjetbankok a munkás­­osztály és a dolgozó parasztság hitel és pénzügyi politikáját hajtják végre. Van a világon még egy olyan kormánypárt, mely saját kezdeményezéséből segítené a dolgozó­kat, erősítené hatalmukat, növelné jólétüket? Nincs, mert a tőkés országok pártjai­­— a kommunista pártok kivételével — mind az uralkodó osztályt szolgálják, s gazdájuk, a tőke, semmi olyan intéz­kedést nem enged meg, ami profitját, osztalékait csak kis mértékben is csökkentené. Mennyire más a Szovjetunió kollektív paraszt­jainak az élete, mint a tőkés világ dolgozó földmű­velőséi A szovjetparaszt tudja, hogy minél többet, minél sikeresebben termel, annál nagyobb jólét vár rá; tudja, hogy nincs kiszolgáltatva az elemek, az időjárás szeszélyeinek,m­erth­a jég vagy aszály el is pusztítaná az aratását, egy hatalmas, 160 milliós nép nyújtja oda segítő kezét s állítja talpra. Ám a tőkés országok parasztjai és farmerei hiába dol­goznak, hiába kínlódnak a földdel: ha bő a termés, el kell égetni, tengerbe kell vetni, nehogy az árak még lejjebb essenek — ha rossz a termés, legfel­jebb a gabonaspekulánsok örülnek az emelkedő áraknak: a parasztra a roskadásig telt raktárok mel­lett is lassú éhhalál vár. A világ dolgozói közül egyre többen látják ezt az ellentétet s egyre többen megértik, hogy a Szov­jetunió csodálatos felvirágzása nem valami­­cso­dá­k­ból fakad, hanem a győzelmes proletariátus s a Szovjetunió kommunista pártjának, a kommunis­ták nagy vezérének, Sztálin elvtársnak a műve! Egyre hatalmasabb munkás- és paraszttömegek látják, hogy a tőkés világ nyomorúságából egyet­len kiút van csak, amelyet a Szovjetunió ragyogó példája mutat s egyre hatalmasabb tömegek készül­nek rá, hogy ők is kövessék ezt a példát. PROLETÁRSPORT Pozsonyi munkássíelők! A Vörös Barátság, sí­­szakosztálya vasárnap, e hó 13-án reggel fél 9 óra­kor az YMCA mögötti alagútnál találkozik egész­napos túrára. Vendégeket szívesen lát a szakosz­tály.

Next