Munkás, 1936 (29. évfolyam, 17-42. szám)

1936-04-19 / 17. szám

2. oldal. Néhány hónappal ezelőtt a Csehszlovákiai Kommunista Pártban komoly bajok jelentkeztek. Még bizonyára élénken él a szlovenszkói magyar dolgozók emlékeztében is Gottwald elvtárs cikke, aki rámutatott azokra a hibákra, amelyek az op­portunizmus bélyegét viselik magukon. Ezek a hibák komolyan veszélyeztették a kommunista mozgalom fejlődését, a csehszlovákiai dolgozók egység- és népfrontjának kialakulását A burzsoá­zia kárörvendezve nézte, mi történik a kommu­nista pártban. A kormányszocialisták reakciós vezérei megragadták az alkalmat és teljes gőzzel nekiláttak a nehezen és még nagyon gyengén ki­épített munkássorok egységének szétveréséhez. Érezték, itt az idő. A kommunista párt belső har­cot vív, most kell lecsapni. De tévedtek. Gottwald vezetése alatt a csehszlovákiai kommunista párt ezt a harcot megvívta és a VII. kongresszuson elkészült a mérleg. A kommunista párt erősebb lett. A kommunista párt egysége, fegyelme eddig ismeretlen fokra emelkedett A kommunista párt a széles nyilvánosság előtt lefolytatott vitájában nemcsak a saját sorait és ideológiáját erősítette meg, de alapvető poli­tikai kérdésekben közelebb vitte a széles tömege­ket a kommunista felfogáshoz, e kérdések helyes megismeréséhez. (Altom, demokrácia, háború stb.)A Csehszlovákiai Kommunista Párt mögött gazdag múlt van. Talán falu sincs a köztársa­ságban, ahol a kommunista párt ne folytatott volna lá valamilyen harcot a dolgozó nép érde­keiért. Négy-öt évvel ezelőtt olyan sturmot inté­zett a nyomor ellen, a munkanélküliség ellen, a­­melyet sohasem fognak elfelejteni a munkanélkü­liek, akiknek a harcát azóta is lankadatlanul szer­vezi. A kárpátaljai és szlovenszkói parasztok sokezrei tudják legjobban, hogy értük egyedül a kommunista párt küzdött. Sztrájkok, bérharcok, kisebb-nagyobb gazdasági és politikai ütközetek százai tarkítják ennek a pártnak harcokban gaz­dag múltját. A nemcseh nemzetek dolgozóinak milliói látták, milyen hősiesen tud harcolni a kom­­munista párt a legnehezebb területeken. .­­. ne mindezt ne emlegessük a múltért. A jövőről, a jövőért beszéljünk. A kommunista párt sorai szorosabban zárul­tak. Az összekötő kapcsokat szorosabbra vontuk. A párt él és fejlődik. És ez kell is. Nagyon kell. A népeket, sok-sok miliót érdeklő nagy sors­­problémákat kell megoldani. Ha van jó párt , meg lesz akivá. Egységfrontot, népfrontot kell teremteni Csehszlovákiában. Mindenekelőtt meg kell édeni a nép erejével a veszélyeztetett békét. ..n szabad engedni, hog­y a fa­stípus vipe­ája­­lesre keljen, a dolgozó népnek kenyeret, m­un­kát kell biztosítani még ebben a mai társada­lomban is, végül ebből a mai káoszból ki is kell kerülni, el kell jutni olyan rendszerhez, amely méltó az eemberekhez, amelynek min­den gondja az ember lesz, ahol a sok-sok keserves élet után emberek leszünk. Éhez a küzdelemhez párt kell! Erős párt! Hatalmas! Életerős! A VII. kongresszuson ez kovácsolódott, folynak. A fasiszta veszély annál komolyabb, mert követői nemcsak a kormányon kívül, de ezen belül is vannak. A legnagyobb kormány­párt, az agrárpárt reakciós szárnya tovább is igyekszik az összes szélsőséges reakciós erők (beleszámítva Henleint is) tömörítésére. Parla­menti képviselőinek demagóg, ingadozó politi­kája leple alatt készíti elő azon reakciós tervek megvalósítását, amelyektől kénytelen volt de­cemberben visszavonulni. Ami Csehszlovákia összes reakcióját és fasisztáját nemzetiségi különbség nélkül összekapcsolja, az elsősor­ban az a törekvés, hogy Csehszlovákia külpoli­tikájának vonalát a fasiszta Berlin irányában megváltoztassák, másodsorban az a törekvés, hogy szétverjék az egész munkásmozgalmat, nemcsak a kommunista, de a szocialista moz­galmat is, hogy megfosszák a dolgozó népet demokratikus jogainak maradványaitól.­­ elhárítása megnyitja a­, német nép számára a szabadság útját. A reakciós fasiszta klikk összeeskü­vése Csehszlovákiában. A csehszlovákiai reakciós körök külpolitikai fondorlatai szorosan összefüggnek a belpoliti­kai fondolkodásokkal, a reakció alapos meg­erősödését célzó igyekezetekkel a fasiszta dik­tatúra bevezetésére Csehszlovákiában. 1935 de­cemberében, az elnökválasztásoknál lépett fel először a széles fasiszta-reakciós blokk, amely az agrároktól a cseh-fasiszta »Národni sjedno­­cení« és Hlinkán keresztül egészen Henleinig terjedt. A reakció eredeti terve ugyan — főleg a kommunista párt érdeméből — nem sikerült teljesen, a reakciós-fasiszta blokk ugyan ideig­lenesen szétesett, de az erősebb alapokon való újjáépítésére irányuló igyekezetek teljes erővel nő a nép nyomora, nő a kapitalisták haszna. Csehszlovákia dolgozó népe minden réte­gének szociális és gazdasági helyzete nagyon rossz. A termelés egy bizonyos emelkedése nem hozott ez irányban semmi javulást. A munka­­nélküliség nem csökkent. A foglalkoztatottak számának bizonyos növekedését ellensúlyozzák az új munkanélküliek az ifjú generáció sorai­ból. A munkanélküli segélyezést sok irányban megrosszabbították. A dolgozó munkások bé­rei nem emelkednek, sőt gyakran még tovább szorítják le őket. Azonban a kartellek, mono­polok és szindikátusok politikája, valamint az állam adópolitikája áremeléshez és így a bé­rek, fizetések és segélyek reális értékének sü­­lyedéséhez vezet. A széles paraszt- és iparos­rétegek eladósodása bizonyítja a dolgozó pa­rasztság és iparosság nehéz helyzetét. A mai kormány agrárpolitikája hasznára van ugyan a nagybirtokosoknak és agrár­szövetkezeteknek, azonban egyáltalában nincs belőle haszna a dolgozó parasztság tömegének Meg lehet gátolni a fenyegető vesz­­lyeket? Igen! Szemtől szembe a felvázolt veszélyekkel a városok és falvak dolgozóinak milliói kérdezik: Megtartható-e a béke és megvédhető-e a nép és a köztársaság a fasiszta háborús gyújtó­gátokkal szemben? Meg lehet védeni a népet és az országot a fasiszta diktatúra elől, ki le­het-e harcolni a demokratikus jogok megtartá­sát és azok kiszélesítését? Lehet-e enyhíteni a milliók nyomorán, ki lehet-e harcolni a falu és város dolgozóinak igazságos szociális és gaz­dasági követeléseit? A KDNP VII. kongresszusa nyomatékosan feleli: Igen, ez mind lehetséges! Lehetséges akkor, ha te lesz küzdve a munkás­­osztály szétforgácsoltsága és ki lesz építve az egységfront, az összes munkáspárt és szervezet harci közössége. Lehetséges akkor, ha te lesz küzdve a szakszervezeti szétszakadottság és az összes nemfasiszta szakszervezet egyesítve lesz. Lehetséges lesz ez akkor, ha a munkás­­osztály leküzdi elszigeteltségét a város és falu többi dolgozó rétegeitől, ha meg lesz teremtve a munkások, dolgozó parasztság, kisiparosok és többi dolgozó rétegek népfrontja. Lehetsé­ges tesz ez akkor, ha a munkásosztály politi­káját nem a burzsoázia érdekei fogják megha­tározni, ha a munkásosztály politikája nem lesz ezen érdekeknek alárendelve, hanem ha a munkásosztály saját, önálló osztálypolitikát fog folytatni. sósborszesz fáradtságnál és fejfájásnál Ügyeljen jobban a minőségre mint az árra. A spa tiszta szeszből van készítve,­ ­amelyek segítenének megvédeni a békét és megmenteni a népet és a köztársaságot a fa­siszta háborús bujtogatók elől. Megvalósítani Csehszlovákia összes nemzeteinek egyenjogúságát! Meg v­agy­­nk győződve arról v­agy a szov­­jethatalom — mint ezt a Szovjetunió példája mutatja — megszüntet minden nemzetiségi el­nyomást, megadja minden nemzetnek nemzeti­ségi jogait és a többi nemzetekkel való testvéri együttműködés feltételeit. Azonban már most el lehet érni azt, hogy demokratikus nemzetiségi politikával, a nemzetiségi egyenjogúság min­den iránybeli megvalósításával meg legyenek adva Csehszlovákia összes nemzetei számára a normális együttélés minimális előfeltételei, hogy így le lehessen küzdeni azt a nagyon veszélyes helyzetet, mikor egész határmenti vidékek a külföldi fasizmus és irredenta ügynökei áldo­zataivá válnak. A kommunisták az »Anschluss« ellen vannak, ha csak egyetlen falunak is Hit­ler Németországához, Horthy Magyarországá­hoz, Pilsudski Lengyelországához való csato­lásáról is van szó. De a fasizmus és sovinizmus által félrevezetett német, magyar és lengyel tömegek tévhitét csak akkor tudjuk leküzdeni, ha teljesítve lesznek jogos követeléseik és jo­gaik. A német, szlovák, magyar és kárpátaljai vidékekre több kenyeret kell küldeni, több munkát, több segélyt a nagyobb munkanélküli­ség, nagyobb nyomor, nagyobb ínség arányá­ban, amely ezeken a vidékeken uralkodik. Szük­séges, hogy a németek, szlovákok, magyarok, ukránok és lengyelek annyi és olyan iskolát kapjanak, amennyire és amilyenekre szükségük van. Az állami és közszolgálatba vegyenek fel német, szlovák, magyar, ukrán és lengyel mun­kásokat, alkalmazottakat és hivatalnokokat nemzetiségi kulcs szerint. A nép és a köztársaság védelméért a fasiszta támadóval szemben! Meg vagyunk győződve arról, hogy a köz­társaság és minden nemzet nemzeti önállósága védelmének a fasiszta támadással szemben leg­jobb biztosítéka a proletariátus kezében össz­pontosult hatalom. A kommunisták azonban ma sem közönyösek az ország védelmének kérdé­sével szemben, amely közvetlenül a fasiszta há­borús gyújtogató által van veszélyeztetve. A munkásosztály, amely a nép és köztársaság fa­sizmus elleni védelmének pozícióján áll, ebben az esetben sem vetheti magát alá »saját« bur­zsoáziája politikájának, hanem önálló, aktív, a dolgozó nép érdekeiből és a fasizmus elleni tényleges harcból eredő osztálypolitikát kell folytatnia. A kommunisták visszautasítják azt a nézetet,, hogy a köztársaság védelme termé­szetszerűleg össze van kapcsolva az osztály­béke politikájával és a »saját« burzsoáziának való alárendeltséggel. Ellenkezőleg. A köztár­saság tényleges védelme elkerülhetetlenül meg­követeli a saját burzsoáziával szembeni osz­tályharc fokozását, elsősorban a reakciós fa­siszta elemek ellen, a behódolók és árulók el­len, akiknek politikája szöges ellentétben van az ország tényleges megvédelmezésének érde­kével. Az »saját« burzsoázia árulását megaka­dályozni az egyedül hatásos, azaz a népi, jako­binus háború módja a köztársaság megvédésé­nek, ez az a kérdés, amely milliókat mozgósít­hat. A köztársaságnak a fasiszta támadó elleni védelmezéséből következtetni a »saját« bur­zsoáziával való osztálybékére jobboldali oppor­tunizmus. Ez reformista, szociálpatrióta állás­ponthoz vezet. Szektaszerű dogmatizmus ezt a kérdést figyelmen kívül hagyni és azt hangoz­tatni, hogy a köztársaság védelme a burzsoázia ügye, amelyhez nekünk semmi közérrelm. Nem, ez a munkásosztály és az egész tajozó nép ügye is és minél előbb veszi kezébe ezen védelem vezetését, annál jobban tesz gondos­kodva a köztársaság biztonsága és népének szabadsága. A munkásság akciós egységének és az összdolgozók népfrontjának minden akadály ellenére létre kell jönni. A korm­ányszocialista pártok vezetőségei­ben levő vezéreik többsége eddig még a mun­kásosztály akciós egysége, a szakszervezeti egység és a dolgozók népfrontja ellenségeinek soraiban áll. A kommunista párt ismételt aján­latait az egész munkásügy és saját pártjaik ká­rára visszautasították. A burzsoáziával való osztályegyüttműködés politikája oly messzire vezette ezeket a vezéreket, hogy az agrárpárt határozott reakcionáriusaival való szövetségük érdekében fenntartják a munkaosztály szaka­dottságát és kézzel-lábbal védekeznek a mun­kásság akciós egysége ellen olyan pillanatok­ban is, amikor egészen világos, hogy csak a proletariátus akci­ós egysége, a dolgozó nép többi rétegeivel való együttműködésben képes elhárítani az őt fenyegető veszélyt. Hová vezetik a munkásosztályt az egységfront ellenségei? Azokból az okokból, amelyeket az egység­fronttal szembeni elutasító álláspontjuk igazo­lására maguk adnak, kiviláglik, hogy mi­lyen zsákutcába vezették a munkásosztályt, a dolgozó népet és pártjaikat. Azt állítják, hogy nem köthetnek egységfrontot a kommunisták­kal, mert ez nem egyezhetethető össze az ők a kormányban való részvételükkel. Hogy van azonban akkor az, hogy az agrárpárt reakciós vezetősége 1935 decemberében Hlinkával, Kra­­márral, Stiíbrnyvel és Henleinnel reakciós ősz- Moszkvai heti krónika A Sztachan­ov-mozgalom egyre nagyobb és szélesebb méreteket ölt. Gazdaságunk egyik te­rülete a másik után mutat fel eddig sose látott ütemeket a munkateljesítmény terén. Az elmúlt hét a közlekedés terén volt a Sztahhanov-telje­­sítmények hete. Rég elmúlt már az az idő, ami­kor a közlekedést népgazdaságunk elmaradott ágának neveztük. Kaganovics elvtárs, az acélos népbiztos, ahogy a vasutasok nevezik, vezetése alatt a közlekedés rég elfelejtette, hogy mit je­lent az a szégyenletes szó: a terv nem tejesí­tése. De, míg a múlt év végén Sztálin elvtárs azt a feladatot tűzte ki a vasúti közlekedés elé, hogy naponta 80.000 teherkocsit rakodjanak be, úgy az elmúlt hét napi 90.000-es teljesítményt mutat fel, vagyis a tervnek 120 százalékos vég­rehajtását. Ilyen eredményeket csak úgy tud­tunk elérni, hogy a vasutasok széles rétegei el­sajátították a legmodernebb technikát és forra­dalmi lelkesedéssel végzik munkájukat. Nemrég beszámoltunk hallgatóinknak a Kaukázuson-túli Tanácsköztársaságok egyik legvirágzóbb államáról, Szovjet-Georgiáról. A georgiai nép ezen a héten küldöttséget küldött Moszkvába, amely a köztársaság legjobb em­bereiből állott és akiket a párt és a szovjet kor­mány vezetői, Sztálin elvtárssal az élükön, fo­gadtak a Kremlben. A küldöttség összetétele vissztükrözte a georgiai nép magas kultúráját, valamint a Kaukázuson­ túli Szovjetköztársasá­gok Szövetsége nagyszámú népének testvéri barátságát. A küldöttségben nemcsak munká­sok és kolhozista földművesek, hanem egyetemi tanárok, színészek, költők, tanítók vettek részt és azonkívül a legfiatalabb nemzedék képviselői is: a georgiai iskolák legjobb tanulói. A mi or­szágunk nem ismeri a nemzeti gőgöt, nem is­meri a nemzeti gyűlöletet és Georgia küldöttsé­gében nemcsak georgiaiak, hanem pszetinok, apháziaiak és más nemzetiségek is részt vettek. Különösen érdekes volt egy jelesen végzett ge­orgiai iskoláslány felszólalása, aki beszédét a következő szavakkal kezdte: »Én egyidős va­gyok Szovjet-Georgiával.« A küldöttség tagjai beszámoltak azokról az eredményekről, amelye­ket hivatásuk terén elértek, s mindez gyönyö­rű képet adott az egész köztársaság, valamint a Kaukázuson túl élő népek 1917 óta elért óriási fejlődéséről. Az ülés után a küldötteket, köztük a kis is­koláslányt Sztálin elvtárs megvendégelte. A ti­zenötéves kislány a legnagyobb meghatottság­gal beszélte el ennek a látogatásnak a részle­teit. »Ezt a napot sohasem fogom elfelejteni — mondotta többek közt. — Sztálin elvtárs meg­ismertetett kislyányával Szvetlánával. Jó barát­ságot kötöttünk, ő is jeles tanuló, mint én. Szvetlána megmutatta játékait és azt mondta, hogy nagyon szeret babáival játszani. Mikor el­váltunk egymástól, Szvetlána arra kért, hogy adjam át forró üdvözletét nagyanyjának. A küldöttség fogadtatása alkalmával el­hangzott beszédekre Molotov elvtárs válaszolt* aki megemlékezett Georgia dicső múltjáról* részvételéről a cári Oroszország népeinek a külső és belső elnyomók elleni harcáról és arról a nagy szerepről, amelyet pártunkban georgiai bolsevikok, élükön Sztálin elvtárssal játszottak. Majd kitért a georgiai nép nagy eredményeire és hangsúlyozta annak a testvéri barátságnak a nagy jelentőségét, amelyben a Szovjetunió népei élnek és amely a lenini-sztálini nemzeti­ségi politika kézzelfogható eredménye. A múlt héten fontos események színhelye volt Rosztov is. A forradalom történetében ed­dig szokatlan ünnepély játszódott itt le: a Don­­menti kozák kolhozisták felvonulása. A kozák név, a kitűnő lovas és a bátor harcos képzetét kelti fel. A kozák lovak és a kozák kardok em­lékezetesek a múlt harcaiból. Azonban a kozák­­ság nem mindig harcolt a szabadság oldalán. A kozákok történelme ragyogó oldalait tünteti fel a kozák felkeléseknek, a cári uralom ellen és a kozák partizánezredek nagy szerepet játszott Mindenáron megvalósítani az egy­ség- és a népfrontot. A KDNP VII. kongresszusa ezért kijelenti, hogy a Kommunisták Csehszlovákiai Pártja el van tökélve, mindenáron kiharcolni az ered­ményes népvédelem és ellentámadás előfeltéte­leit: a munkásság egységfrontját, a szakszer­vezeti egységet, az összes dolgozók népfrontját és Csehszlovákia munkásosztályának önálló osztálypolitikáját. A csehszlovákiai egység- és népfront platformjavaslata. Anélkül, hogy engednének programjukban kitűzött elveikből és céljaikból, anélkül, hogy megszűnnének propagálni és ejtojálni­ és a dol­gozó nép széles rétegeit ezért,etty­éknek és cé­loknak megnyerni, a kommunisták­ ajánlanak és támogatnak minden olyan követelést és intéz­kedést, amelyek százezreket és milliókat egye­sítenek, amelyek megvalósításával megjavulna a munkások, dolgozó parasztság, kisiparosok és a dolgozó nép egyéb rétegeinek helyzete, kibővülnének demokratikus jogaik, megerősöd­nének pozícióik, amelyek megvalósításával szenvednének a reakció és fasizmus pozíciói.

Next